Hegyi-karabahi háború
Hegyi-karabahi háború | |||
Balra fent: azeri páncélozott járművek, balra lent: hegyi-karabahi katonák, jobbra fent: az örmények területéről elmenekült azeriek, jobbra lent: örmény emlékmű Sztepanakertben | |||
Dátum | 1988. február 20. – 1994. május 16. | ||
Helyszín | Hegyi-Karabah, Azerbajdzsán, Örményország | ||
Eredmény | örmény győzelem, fegyverszünet (biskeki protokoll), folytatódó béketárgyalások | ||
Terület- változások | Létrejön a de facto független Hegyi-Karabah Köztársaság, ami de jure Azerbajdzsán része marad | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Haderők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi-karabahi háború témájú médiaállományokat. |
Fegyveres konfliktusok a Kaukázusban 1991 után |
---|
Hegyi-karabahi háború · Grúziai polgárháború· Első dél-oszétiai háború · Első abháziai háború · Észak-oszétiai konfliktus · Első csecsen háború · Második abháziai háború · Dagesztáni háború · Második csecsen háború · Pankiszi-völgyi krízis · Kodori incidens · Ingusföldi polgárháború · Orosz–grúz háború · Észak-kaukázusi felkelés · 2020-as hegyi-karabahi háború |
A hegyi-karabahi háború fegyveres konfliktus volt Azerbajdzsán és az Örményország által támogatott örmény többség között 1988 februárjától és 1994 májusáig a hegyi-karabahi enklávé birtoklásáért. A konfliktus előrehaladtával a két korábbi szovjet köztársaság egy elhúzódó, hadüzenet nélküli háborúba bonyolódott a hegyekben, ahogy Azerbajdzsán megpróbálta megfékezni az elszakadási mozgalmat. A terület parlamentje megszavazta az Örményországgal való egyesülést, és ezt népszavazással erősítették meg, amit a terület azeri lakossága bojkottált. Az Örményországgal való egyesülés vágya, ami az 1980-as években erősödött fel, békés módon indult, azonban az elkövető hónapokban, ahogy a Szovjetunió felbomlása közeledett, fokozatosan egy növekvő erőszakosságú konfliktussá fajult az örmények és az azeriek között, ami végül etnikai tisztogatásokba torkollott mindkét félnél.[11][12]
Története
[szerkesztés]A két népcsoport között azután kezdődtek meg a etnikai harcok, hogy a Hegyi-karabahi autonóm terület parlamentje megszavazta az Örményországgal való egyesülést 1988. február 20-án, majd ezzel a kéréssel fordultak a szovjet központi kormányzathoz. A Szovjetunió felbomlása miatt előálló körülmények segítették az elszakadási mozgalmat. Az Azerbajdzsántól való elszakadás bejelentése a területért folytatott hosszú konfliktus eredménye volt.[13] Miután Azerbajdzsán 1991. augusztus 30-án kikiáltotta függetlenségét, szeptember 2-án Hegyi-Karabah szintén így cselekedett. A konfliktus 1992-re háborúvá nőtte ki magát.[14]
1992-1993-ban az örmény és karabahi csapatok nemcsak Hegyi-Karabah területét, de több más környező vidéket is az ellenőrzésük alá vontak (pl. Laçın, Kelbadzsár, Fizuli, Agdam), összességében Azerbajdzsán területének mintegy ötödét (Hegyi-Karabah nélkül 9%-át),[15] melyeknek lakosságát erőszakkal elűzték onnan.[14] A háború 1994. május 16-án Moszkvában kötött fegyverszünettel zárult le, a két állam azóta sem kötött békét egymással.[14] Mintegy 30 000 ember halt meg, és a harcok, valamint az etnikai tisztogatások miatt 230 000 örmény és 800 000 azeri menekült el.[16] 2009-ben még mindig legalább 573 000 menekült élt Azerbajdzsánban.[14]
Azerbajdzsán 2016-ban vívott egy kisebb határháborút Örményország és Hegyi-Karabah ellen, ami különösebb eredmény nélkül zárult. 2020-ban megelőző nyári határvillongásokat követően újabb háborús konfliktus bontakozott ki ezen országok határtérségeiben, s majdnem nyílt azeri-örmény háború kitörésére került sor.[17] Azerbajdzsán eddigre már szoros szövetséget épített ki a NATO tag Törökországgal. Örményország KBSZSZ-tag, így a háború bizonyos értelemben a két katonai tömb háborúja volt. A harcokat az örmények elvesztették, és az azeri hadsereg nagy területeket, többek között a stratégiailag fontos Susa városát is bevette, ezzel közvetlenül fenyegetve Sztepankertet. A megszállt területekről örmények tömegei menekültek el. Ugyan a térségbe orosz békefenntartók érkeztek, Örményország lakossága nem fogadja el a vereséget, így a viszály Hegyi-Karabahért tovább dúl.[18]
Források
[szerkesztés]- ↑ Nachmani, Amikam. Turkey: Facing a New Millenniium : Coping With Intertwined Conflicts. Manchester, UK: Manchester University Press, 104. o. (2003). ISBN 9780719063701
- ↑ David A. Hamburg, Cyrus R. Vance. Preventing deadly conflict : final report.. Carnegie Corp Of New, 101. o. (1997). ISBN 9780788170904
- ↑ Stokes, Jamie, Gorman, editor ; Anthony; consultants, Andrew Newman, historical. Encyclopedia of the Peoples of Africa and the Middle East. New York: Facts On File, 66. o. (2008). ISBN 9781438126760
- ↑ a b Taarnby, Michael. "The Mujaheddin in Nagorno-Karabakh: A Case Study in the Evolution of Global Jihad." Real Institute Elcano. 5 September 2008.
- ↑ Griffin, Nicholas. Caucasus: A Journey to the Land Between Christianity and Islam. Chicago: University of Chicago Press, 185–186. o. (2004). ISBN 0-226-30859-6
- ↑ Brzezinski, Zbigniew. Russia and the Commonwealth of Independent States: Documents, Data, and Analysis. Washington, D.C.: M.E. Sharpe, 616. o. (1997). ISBN 9781563246371 „Azeri artillery units launch attacks against the villages of Aghabekalendg, Levonarkh, and Talish in Karabakh's Mardakert district. It is also revealed that a new force of 200 armed members of the Grey Wolves organization has been dispatched from Turkey in preparation for a new Azeri offensive and to train units of the Azeri army.”
- ↑ a b c Melik-Shahnazarov, Arsen. Нагорный Карабах: факты против лжи.
- ↑ "Winds of Change in Nagorno Karabakh Archiválva 2011. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben." Euronews. 28 November 2009.
- ↑ a b De Waal, Thomas. Black Garden: Armenia and Azerbaijan Through Peace and War. New York: New York University Press, passim. o. (2003). ISBN 0-8147-1945-7
- ↑ Ohanyan, Karine, Zarema Velikhanova. „Investigation: Karabakh: Missing in Action – Alive or Dead?”, Institute for War and Peace Reporting, 2004. május 12.. [2010. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. április 4.)
- ↑ Rieff, David (1997. június 1.). „Without Rules or Pity” 76 (2), Kiadó: Council on Foreign Relations. [2008. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 13.)
- ↑ Lieberman, Benjamin. Terrible Fate: Ethnic Cleansing in the Making of Modern Europe. Chicago: Ivan R. Dee, 284–292. o. (2006). ISBN 1-56663-646-9
- ↑ Croissant, Michael P.. The Armenia-Azerbaijan Conflict: Causes and Implications. London: Praeger (1998). ISBN 0-275-96241-5
- ↑ a b c d Gyene Pál: Karabahi konfliktus: ki ütött először?. Kitekintő, 2012. szeptember 5. [2012. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 12.)
- ↑ De Waal. Black Garden, p. 286.
- ↑ CIA: The CIA World Factbook: Transnational Issues in Country Profile of Azerbaijan. [2016. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 14.)
- ↑ Kitört az azeri-örmény háború Hegyi-Karabahért (nepszava.hu). [2021. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.)
- ↑ Lezárult korunk egyik legdurvább háborúja - Elszabadultak az indulatok, tömegek menekülnek (portfolio.hu)