Ugrás a tartalomhoz

Alsóvirányos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nižná Sitnica szócikkből átirányítva)
Alsóvirányos (Nižná Sitnica)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásHomonnai
Rangközség
PolgármesterStanislav Rakár
Irányítószám094 07
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámHE
Népesség
Teljes népesség299 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság187 m
Terület9,17 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 03′ 58″, k. h. 21° 47′ 36″49.066000°N 21.793400°EKoordináták: é. sz. 49° 03′ 58″, k. h. 21° 47′ 36″49.066000°N 21.793400°E
Alsóvirányos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóvirányos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alsóvirányos (1899-ig Alsó-Sitnyicze, szlovákul: Nižná Sitnica, korábban Dolný Žitnice) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Homonnától 18 km-re északnyugatra, az Olyka-patak jobb oldalán fekszik.

Története

[szerkesztés]

1408-ban említik először. Lakói földműveléssel, favágással foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Sitnicze. Két tót falu Zemplén Várm. földes Urok Gr. Barkóczy Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek egymáshoz közel, Kosarócznak szomszédságában; dombos, veres agyagos határjok 3 nyomásbéli, gabonát, árpát, és zabot terem; erdejek van tőlgyes, és bikkes; szőlejek nints, piatzok Homonnán, és Varannón.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Alsó-Szitnyicze, tót falu, Zemplén vmegyében, Jankócz fiókja: 298 r., 18 g. kath. lak., 729 h. szántófölddel. F. u. gr. Barkóczy. Ut. post. N.-Mihály.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Alsóvirányos, azelőtt Alsó-Sitnyicze. Kisközség, 52 házzal és 278 róm. kath. vallású, tótajkú lakossal. Első írott nyomát 1494-ben találjuk, a mikor Erdődi Bakócz Miklós az ura. Azután a kir. kamaráé lett, majd Perényi Gáboré, míg 1596-ban Pethő János kapott rá kir. adományt. Később a Bukovszky, majd a gróf Barkóczy és a báró Dessewffy család tulajdonába került, most azonban nagyobb birtokosa nincs. 1663-ban a pestis pusztította lakosait. Róm. kath. temploma 1600 körül épült. A falunak Homonnaolyka a postája, Kelcse a távírója és Homonna a vasúti állomása.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 263, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 368 lakosából 366 szlovák volt.

2011-ben 331 lakosából 330 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Római katolikus temploma 1768-ban épült barokk-klasszicista stílusban.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.