My Land and My People
| My Land and My People (The Original Autobiography of His Holiness the Dalai Lama) | |
 | |
| Szerző | Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma |
| Főszerkesztő | Weidenfeld & Nicolson |
| Eredeti cím | My Land and My People |
| Nyelv | angol |
| Műfaj | önéletrajz |
| Következő | Száműzetésben szabadon |
| Kapcsolódó film | Kundun |
| Kiadás | |
| Kiadó | McGraw-Hill |
| Kiadás dátuma | 1962, 1977, 1997 |
| Oldalak száma | 256 |
| ISBN | 978-0446674218 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A My Land and My People a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco első önéletrajzi írása, amelyet 1962-ben adtak ki angol nyelven, pár évvel azután, hogy száműzetésben létrehozták a Központi Tibeti Adminisztrációt Indiában. A dalai láma ekkoriban tett szert nemzetközi hírnévre.[1][2][3] A könyvet a dalai láma eredetileg tibeti nyelven írta (tibeti: ངོས་ཀྱི་ཡུལ་དང་ངོས་ཀྱི་མི་མང, wylie: ngos kyi yul dang ngos kyi mi mang), amelyet David Armine Howarth fordított le angol nyelvre.[4][5]
Háttere
[szerkesztés]A megjelenést követő első időszakban a világ keveset tudott a tibeti nép küzdelmeiről és a tibetiek száműzetéséről. Tendzin Gyaco önéletrajzát 1962-ben fordították le tibeti nyelvről angolra és adták ki, amelyben mesél élete első éveiről, miképp ismerték fel benne a dalai láma reinkarnációját kétéves korában, hogyan költöztek Lhászába, hogyan szállta meg Kína az országát az 1950-es években, és hogyan került száműzetésbe Tibetből Indiába 1959-ben. A könyv egyszerű, mégis mélyreható elbeszélése jól átadja a történet drámaiságát és jól ábrázolja a tibeti emberek helyzetének összetettségét. A zárófejezetben Tendzin Gyaco leírja, hogy miért meséli el az élete történetét:[6]
| „Annak szellemében, hogy a pusztítják a népemet és mindazt, amiért megdolgoztak, az egyetlen megmaradt lehetséges cselekedetre szentelem a száműzetésben töltött időmet, hogy ezen a könyvön keresztül emlékeztessem a világot, hogy mi történt és történik Tibetben. (187)” |
Az emlékiratban a dalai láma nem egy egyszerű politikai tollharcot folytat, még csak nem is a Kínai Népköztársaság teljes elítéléséről van szó, hiszen csodálattal és elismeréssel beszél Kínáról. Megdöbbentően alaposan és mélyen átgondoltan mutatja be a tibeti társadalom vallási és politikai életének összefonódásait, valamint mesél a különleges történelmi időkben meghozott fontos döntésekről is. A mű a tibeti buddhista kultúra, a tibeti nép és a földrajzi környezet megóvásának fontosságára hívja fel a figyelmet.[6]
Tartalma
[szerkesztés]A dalai láma az elbeszélést azzal kezdi, hogy röviden bemutatja a földműveléssel foglalkozó családját, az egykori szerény faluját Tibet északkeleti részén, Takcert, és a kétéves Lhamo Thondup-ot (Lha-mo Don-'grub; vagy Dhondrub), akiben még nem ismerték fel a 14. dalai láma személyét. A családjáról azt írja, hogy nagy és szegény de boldog és elégedett (5-6). A 13. dalai lámának (Tubten Gyaco) tulajdonítja ezt az elégedettséget, aki által Tibet független és tisztázott státust nyert el és az emberek sora is jobbra fordult. 1937-ben, négy évvel a 13. dalai láma halála után, felfedezték benne az új dalai lámát, és ekkor kapta a Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco nevet, és ekkor szállították el az ország fővárosába, Lhászába, hogy megkezdje spirituális tanulmányait. A buddhista tanulmányokkal töltött fáradságos és boldog időszaka után Tibet és Kína történelmi kapcsolatáról, illetve saját személyes tapasztalatairól mesél a kínai kormányról. A történet innentől külügyi és nemzetközi diplomáciai ügyekről, utazásairól és híres vezetőkkel történő találkozásairól szól, mint például a kínai Mao Ce-tung vagy az indiai Dzsaváharlál Nehru. A történet végén a dalai láma már Indiában él száműzetésben, miután 1959-ben elmenekültek a kínai megszállás elől.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tendzin Gyaco. My Land and My People: The Original Autobiography of His Holiness the Dalai Lama. McGraw-Hill (1962, 1977, 1997). ISBN 0446674214
- ↑ a 14. dalai láma hivatalos oldala, Könyvei - 12. oldal'. [2016. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 3.)
- ↑ McMillin, Laurie Hovell. English in Tibet, Tibet in English: Self-Presentation in Tibet and the Diaspora. Palgrave Macmillan, 175. o. (2001)
- ↑ (angolul) Pradeep Kumar, Dalai Lama, in International Encyclopedia of Civil Society, p. 601.
- ↑ (angolul) Tore Frängsmyr, Irwin Abrams, Peace, 1981-1990, p. 263.
- ↑ a b c Ashby Hardesty: A Review of My Land and My People. Tibetanhistory-20thcentury.wikischolars.columbia.edu, 2007. április 8. (Hozzáférés: 2016. április 1.)
