Ugrás a tartalomhoz

Száműzetésben – szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Száműzetésben – szabadon (a tibeti Dalai Láma önéletírása)
SzerzőTendzin Gyaco, a 14. dalai láma
Eredeti címFreedom in Exile: The Autobiography of the Dalai Lama
OrszágMagyarország
Nyelvmagyar
Műfajönéletrajz
Kiadás
KiadóHarper San Francisco
Kiadás dátuma1991
Magyar kiadóÍrás Kft
Magyar kiadás dátuma2005
FordítóHorváth Z. Zoltán
Oldalak száma290
ISBN9789630419536
SablonWikidataSegítség

A Száműzetésben – szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco önéletrajzi írása, amelyet 1991-ben adtak ki angol nyelven Freedom in Exile: The Autobiography of the Dalai Lama címmel. A dalai láma 1962-ben kiadott, első önéletrajzi könyvének a címe My Land and My People, amelyet pár évvel azután írt, hogy száműzetésben létrehozták a Központi Tibeti Adminisztrációt Indiában és nemzetközi hírnévre tett szert.[1]

Háttere

[szerkesztés]

A bevezetőben a dalai láma kifejti, hogy azért írta a könyvet, hogy kijavítsa a kínaiak által helytelenül leírt tibeti történelmet.[1][2] A „Száműzetésben – szabadon” cím arra utal, hogy Indiában igazi szabadságban élhetnek.[3]

Egy második önéletrajzi témájú könyv ötlete a brit újságírótól, Alexander Normantól ered, aki az 1980-as években több órás videó felvételeket készített a dalai láma életéről, majd a tibeti tanító az ezekhez készült kéziratok alapján írta meg a könyvet.[2]

Története

[szerkesztés]
Alább a cselekmény részletei következnek!

A történet egy vidéki farmer családban kezdődik, ahová a dalai láma született Lhamo Thondup néven. Ezt követi az, amikor kétéves korában felismerték benne a soron következő dalai láma személyét, majd hamarosan elkerült Lhászába, Tibet fővárosába, ahol szigorú szabályok között nevelkedett és komoly képzésben telt az ideje. Ezt követően tárgyalja a Kínai Népköztársasággal folytatott, komoly nehézségekkel teli kapcsolatát, majd a fizikai veszélytől való szökését követő életét Indiában.[2]

A könyv kritikusan fogalmaz az Egyesült államokkal szemben, amiért a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) képtelen volt megfelelő módon támogatni a tibeti függetlenségi mozgalmat, ugyanis azok elsősorban nem a tibeti nép sorsával törődtek, hanem sokkal inkább a kommunista kormányokkal szemben folytatott világméretű küzdelmük részeként tekintettek az ügyre.[4]

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Fogadtatása

[szerkesztés]

A könyvet az 1989-es kommunistaellenes tüntetések időszakában adták ki, nem sokkal azután, hogy a dalai lámának ítélte oda a norvég Nobel-bizottság a Nobel-békedíjat.[2]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Száműzetésben – szabadon. A tibeti dalai láma önéletírása; ford. Horváth Z. Zoltán, szerk. Sári László; Írás, Bp., 1992

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b McMillin, Laurie Hovell. English in Tibet, Tibet in English: Self-Presentation in Tibet and the Diaspora. Palgrave Macmillan, 175. o. (2001) 
  2. a b c d Weakland, Rembert G.. „We Must Change Our Lives”, The New York Times, 1990. szeptember 30. (Hozzáférés: 2011. január 10.) 
  3. 14. dalai láma. Thank You India! [archivált változat]. National Folklore Support Centre (2009. március 31.). Hozzáférés ideje: 2011. január 10. [archiválás ideje: 2011. július 17.] 
  4. CIA Gave Aid to Tibetan Exiles in '60s, Files Show. The Los Angeles Times. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)