Ugrás a tartalomhoz

Mihail Alekszandrovics Solohov

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Mihail Solohov szócikkből átirányítva)
Mihail Alekszandrovics Solohov
Élete
Született1905. május 24.
Orosz Birodalom 1914-1917 Oroszország
Kruzsilin
Elhunyt1984. február 21. (78 évesen)
 Szovjetunió
Vjosenszkaja
SírhelyVyoshenskaya
Nemzetiségorosz
HázastársaMaria Petrovna Gromoslavskaia
Gyermekei
  • Mikhail Mikhailovich Sholokhov
  • Svetlana Mikhailovna Sholokhova
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)elbeszélés, regény
Irodalmi irányzatszocialista realizmus
Fontosabb műveiCsendes Don (1928–1940)
Emberi sors (1956)
Kitüntetései
Irodalmi díjaiIrodalmi Nobel-díj (1965)
Irodalmi Sztálin-díj (1941)
Mihail Alekszandrovics Solohov aláírása
Mihail Alekszandrovics Solohov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Alekszandrovics Solohov témájú médiaállományokat.
Solohov és felesége (1924)

Mihail Alekszandrovics Solohov (oroszul: Михаил Александрович Шолохов) (Kruzsilin, 1905. május 24. – Vjosenszkaja, 1984. február 21.) irodalmi Nobel-díjas orosz származású szovjet elbeszélő, regényíró, a huszadik századi világirodalom egyik kimagasló mestere.

Életpályája

[szerkesztés]

Az orosz elbeszélő, regényíró, Mihail Solohov a doni kozákság területén fekvő Vjosenszkajában született. Apja bevándorlóként élt a kozákok közt, foglalkozásait gyakran váltogatta. Anyja szegény családból való doni kozák lány, írástudatlan asszony volt, de hogy fiával foglalkozni tudjon, megtanult írni, olvasni.

Mihail gimnáziumban tanult, de 1918-ban megszakította tanulmányait, és beállt a Vörös Hadseregbe. Az 1920-as évek elején részt vett a Don mentén garázdálkodó bandák elleni harcban. 1922-ben néhány évre Moszkvába utazott. A fővárosban különféle fizikai munkákat vállalt, hogy fenntartsa magát. Volt amikor könyvelőként dolgozott, sőt írói tanfolyamot is végzett.

Első írása, egy – tárca – 1923-ban a Junoseszkaja Pravdá-ban (ma Moszkovszkij Komszomolec) jelent meg A próba cím alatt. Rogyinka, magyarul Anyajegy című elbeszélése 1924-ben jelent meg nyomtatásban, két évvel később Donszkije rasszkazi, magyarul Doni elbeszélések című kötete jött ki a nyomdából. Ezekben az elbeszélésekben a polgárháború által két táborra osztott kozákság harcát ábrázolta, a szegények harcát a gazdagokéval, az apa harcát a fiúval.

1924-ben tért haza szülőföldjére és az írásnak szentelte idejét, ugyanekkor családot alapított, Marija Petrovna Gromoszlavszkaját vette feleségül, házasságukból két fiú- és két leánygyermek született.

1926-ban kezdte írni Tyihij Don, magyarul Csendes Don című monumentális regényciklusát, mely az orosz irodalom aranykorának hagyományait követi sok száz szereplőjével, szétágazó cselekményével, ihletett természeti képeivel, őszinteségével.

Az 1930-as években írta és jelentette meg a Don-vidéki kolhozmozgalomról szóló regényét Új barázdát szánt az eke címmel. Regényében a túlkapásokat is ábrázolta, de tollát leginkább a kollektivizálással kapcsolatos optimizmus vezérelte. A könyv későbbi kiadásai Feltört ugar címmel jelentek meg Magyarországon.

1933-ban felemelte szavát a sztálini kegyetlen kollektivizálás ellen és megpróbálta elérni, hogy segélyt osszanak az ukrajnai éhezőknek. (Mintegy 7 millió ember halt ekkor éhen Ukrajnában). 1938-ban tiltakozott a tömeges letartóztatások ellen, emiatt hűtlenségi perrel fenyegették.

A II. világháború idején haditudósítóként dolgozott a Don mentén, első elbeszélésében, a Nauka nyenavisztyiban (magyarul a Gyűlölet iskolája), a hadra kelt don-vidéki nép első háborús évének tapasztalatait összegezte, 1942-ben tették közzé. A következő években, 1943-1944-ben részleteket közölt készülő új regényéből, Onyi szrazsalisz za rogyinu, A hazáért harcoltak című műből. A részletek a háború kezdeti időszakát, a visszavonulás nehéz napjait idézték és a kemény harcosokká edződő munkás- és parasztkatonákat.

1957-ben jelent meg Szugyba cseloveka, magyarul Emberi sors című kisregénye, amelyért 1965-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A regény főszereplője német fogságba került szovjet katona, aki hazájához és családjához mindvégig hű maradt.

A személyiségtörténet ábrázolásában egyedi a szerző alkotása. A kisregényből forgatókönyvet írt Szergej Fjodorovics Bondarcsuk, majd megfilmesítette 1959-ben. Nagy sikerrel játszották a mozikban nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is.

A hazáért harcoltak című regényéből is forgatókönyvet írt Bondarcsuk 1976-ban, meg is filmesítette, sikeres film volt, de nem közelítette meg az Emberi sors sikerét. Csendes Don című regényéből is forgatókönyvet írtak, Bondarcsuk 1989-ben kezdte meg a film forgatását angol koprodukcióban, de jogi viták miatt nem fejezték be Bondarcsuk életében, az orosz változatot Bondarcsuk fia fejezte be 2006-ban.

1959-ben Hruscsovot elkísérte nyugat-európai és egyesült államokbeli körútjára, 1961-ben beválasztották az SZKP Központi Bizottságába. Solohov hű volt a szovjet rendszerhez. Legtöbbet szülőföldjén tartózkodott, ott is halt meg 1984-ben.

Emlékezete

[szerkesztés]

1990-ben emlékbélyeget bocsátottak ki, Rosztov-na-Donuban és Moszkvában pedig emlékműveket állítottak a Nobel-díjas író tiszteletére.

Művei (válogatás)

[szerkesztés]

Elbeszélések

[szerkesztés]
Solohov emlékbélyeg, (1990)
  • Az anyajegy (1924)
  • Sibalok magzatja
  • Idegen vér
  • Pusztítás
  • Kolcsak, a csalán meg egyebek
  • Donszkije rasszkazi (Doni elbeszélések) (1926)

Regények

[szerkesztés]

Magyar fordítások

[szerkesztés]
  • Michail Solochov: A csendes Don. Regény, 1-2.; ford. Szurán Renée, Benamy Sándor; Epocha, Bp., 1935–1936[1]
  • Michail Solochov: Új barázdát szánt az eke, 1-2.; ford. Tamás Aladár; Prager, Bratislava-Pozsony, 1938 (Az új Európa könyvesháza)
  • Michail Solochow: A csendes Don, 1-5.; Cserépfalvi, Bp., 1941–1945
    • 1. köt. ford. Szurán Renée, 1941
    • 2. köt. ford. Benamy Sándor, 1941
    • 3. köt. A kozákok lázadása; ford. Benamy Sándor, 1942
    • 4. köt. ford. Kovai Lőrinc, 1942
    • 5. köt. ford. Kovai Lőrinc, 1945
  • M. Solochov: A gyűlölet iskolája. Két kisregény; ford. Benamy Sándor; Az Orosz Könyv, Kolozsvár, 1946
  • Csendes Don, 1-2.; ford. Makai Imre; Szikra, Bp., 1949
  • Solochov: Akik a hazáért harcoltak; ford. Határ Győző; HM Politikai Főcsoportfőnöksége, Bp., 1949 (A néphadsereg kiskönyvtára)
  • Fény és árnyék; ford. Devecseriné Guti Erzsébet, Wessely László; MSZT, Bp., 1951
  • Mihail Solohov–Andrej Szinyavszkij: Meghódított föld; ford. Magos László; Új Magyar Kiadó, Bp., 1952
  • Csendes Don, 1-2.; ford. Makai Imre, versford. Lator László, ill. Szántó Pál; 2., átdolg. kiad.; Szlovákiai Szépirodalmi, Bratislava, 1956 (Szovjet írók válogatott művei)
  • Új barázdát szánt az eke; ford. Makay Imre, Gallyas Ferenc, ill. Csergezán Pál; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (Iskolai könyvtár)
  • Embersors; ford. Tóth Tibor; Az Orosz Könyv, Bukarest, 1957
  • Idegen vér; ford. Makai Imre, ill. Kós Lajos; Európa, Bp., 1957
  • Emberi sors / Béresek. Elbeszélés; ford., utószó Makai Imre, ill. Csergezán Pál; Magyar Helikon, Bp., 1957
  • A hazáért harcoltak / Emberi sors. Elbeszélések; ford. Makai Imre; Szlovákiai Szépirodalmi, Bratislava, 1960
  • Az út; ford. Domokos Géza, Németh László, Makai Imre; Orosz Könyv, Bukarest, 1960
  • A hazáért harcoltak. Fejezetek egy regényből; ford. Makai Imre, ill. Rogán Miklós; Kossuth, Bp., 1960
  • Feltört ugar. Regény; ford. Makai Imre; Európa, Bp., 1961
  • Új barázdát szánt az eke; színpadra alk. Theodor Londorn, átdolg. Székely György, ford. Csoma Sándor, Sivó Mária; Színháztudományi Intézet, Bp., 1964 (Világszínház)
  • Fattyú; ford. Vincze Ferenc, ill. György Mihály; Ifjúsági, Bukarest, 1966
  • Azúrkék puszta; vál., szerk. Wintermantel István, ford. Bratka László, Makai Imre, Soproni András; Magvető, Bp., 1981 (Rakéta Regénytár)
  • Emberi sors. Elbeszélések; ford. Makai Imre, Németh László, Soproni András; Európa, Bp., 1981 (Európa zsebkönyvek)
  • Doni mesék. Elbeszélések; ford. Bratka László, Makai Imre; Metropolis Media, Bp., 2011 (Irodalmi Nobel-díjasok könyvtára)

Társasági tagság

[szerkesztés]
  • RAPP (1925-1934)[2]

Díjak

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Erdődi Józsefː Adatok A csendes Don ellen tervezett 1942. évi akcióról; inː Filológiai Közlöny, 1960/1
  2. ↑ A RAPP írói csoportosulás tagja Solohov mellett például Alekszandr Szerafimovics (1863-1949) (Vasáradat című 1924-ben írt prózaeposza tette híressé.), Alekszandr Alekszandrovics Fagyejev, Dmitrij Furmanov (1891-1926) szovjet író. (1923-ban írt Csapajevről szóló regénye tette híressé.) A RAPP megnehezítette, sőt ellehetetlenítette az orosz avantgárd költők és írók működését, például Pilnyak, Zamjatyin, Bulgakov, Majakovszkij. A RAPP-ot felváltotta az egységes Írószövetség megalakítása 1934-ben. Lásd Az orosz irodalom története... i. m. 236. o.

Források

[szerkesztés]
  • Világirodalmi kisenciklopédia II. (M–Z). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. 345–347. o. ISBN 963-280-286-1
  • Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig. Szerk. Zöldhelyi Zsuzsa. Budapest, 1997. Solohov ld. 236, 243 o. ISBN 963-18-8392-2

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mihail_Alekszandrovics_Solohov&oldid=27313314”