Ugrás a tartalomhoz

Harry Martinson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harry Martinson
SzületettHarry Edmund Martinson
1904. május 6.[1][2][3][4][5]
Jämshög church parish[6]
Elhunyt1978. február 11. (73 évesen)[1][2][3][4][5]
Stockholm[7]
Állampolgárságasvéd
HázastársaMoa Martinson
Foglalkozása
Tisztségeseat 15 of the Swedish Academy (1949. december 20. – 1978. február 11.)
Kitüntetései
  • Samfundet De Nio's Grand Prize (1938)
  • Bellman Prize (1951)
  • Dobloug-díj (1954)[8]
  • Sveriges Radio's Poetry Prize (1967)
  • irodalmi Nobel-díj (1974)[9][10]
Halál okavérveszteség
SírhelyeSilverdals cemetery (Kvarter: B Gravplats: 088)[11][12]
A Wikimédia Commons tartalmaz Harry Martinson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Harry Martinson (Jämshög, 1904. május 6. – Stockholm, 1978. február 11.) Nobel-díjas svéd író, költő.

Élete

[szerkesztés]

Fiatalon elvesztette szüleit, emiatt nevelőintézetbe került.[13] Tizenhat évesen megszökött az intézetből, s egy hajón lett matróz. A következő években bejárta a világ tengereit, járt többek közt Brazíliában és Indiában is.[13] Tüdőproblémák miatt fel kellett hagynia a matrózélettel, visszatért Svédországba, ahol sokáig nem talált munkát.[14] Itt is sokat utazott, néha csavargóként élt.[13] 21 éves korában csavargás miatt letartóztatták a lundi Lundagård-parkban.[15]

Költőként 1929-ben debütált, Artur Lundkvist, Gustav Sandgren, Erik Asklund és Josef Kjellgren társaságában jelentette meg a Fem unga című kötetet,[16] amely az első modernista kötet volt Svédországban. Költészetére a nyelvi innováció és a metaforák gyakori használata jellemző. A természet iránt érzett szeretetet mély humanizmussal kombinálta alkotásaiban.[17][18] Első igazi sikerét 1935-ben, félig önéletrajzi ihletésű Nässlorna blomma című regényével aratta, amelyben egy fiatal városi fiú szembesül a nehéz vidéki körülményekkel. E munkáját több, mint harminc nyelvre fordították le.

Vägen till Klockrike című, 1948-as regénye szintén hatalmas siker volt, s 1949-ben Martinson lett az első proletáríró, akit a Svéd Akadémia tagjának választottak. Egyik legjelentősebb munkája az Aniara költői ciklus, amely az Aniara űrhajó története, amely egy űrutazás során letér pályájáról, s céltalanul sodródik az űrben. A mű 1956-ban jelent meg, Karl-Birger Blomdahl 1959-ben operát írt belőle.[19][20]

1929-ben feleségül vette Moa Martinsont, akivel a stockholmi anarchista újság, a Brand szerkesztőségében találkozott,[21] házasságuk 1940-ig tartott. 1934-ben a Szovjetunióba utazott.[21][13] 1942-ben ismét megnősült, második felesége Ingrid Lindcrantz (1916-1994) volt.[21][13]

1974-ben Eyvind Johnsonnal megosztott Nobel-díjat kapott.[21] Mivel mindketten a Svéd Akadémia tagjai voltak, a díj odaítélése sokak szerint ellentmondásos volt. A díjat odaítélő testületben 1974-ben Saul Bellow, Graham Greene és Vladimir Nabokov voltak a legkedveltebb jelöltek.[22] Az érzékeny Martinson nem tudott megbirkózni a kitüntetését követő kritikákkal, ezért a stockholmi Karolinska Egyetemi Kórházban öngyilkosságot követett el, egy ollóval felmetszette a hasfalát, szeppukuhoz hasonló módon.[23][24]

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Messzi volt Klockrike; ford., utószó Kúnos László; Magvető, Budapest, 1977 (Világkönyvtár)
  • Virágzik a csalán; ford. Lontay László, versford. Tótfalusi István, utószó, jegyz. Kúnos László; Európa, Budapest, 1977
  • Úton a tenger felé. Regény; ford. Jávorszky Béla; Európa, Budapest, 1986
  • Skandináv költők (több verse, szerkesztette Hajdu Henrik, Magvető Kiadó, 1964)
  • Skandináv költők antológiája (több verse, szerkesztette Bernáth István, Kozmosz Könyvek, 1967)
  • Észak-európai népek irodalma (több verse, szerkesztette Bernáth István, Tankönyvkiadó, 1970)
  • Aniara (részletek a ciklusból, Galaktika 15., 1975)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Harry E Martinson (svéd nyelven)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Jämshögs kyrkoarkiv, Födelse- och dopböcker. Huvudserien, SE/LLA/13196/C I/10 (1895-1912), bildid: 00104804_00221, sida 222. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. ↑ martinson-harry, 2020. július 3.
  9. ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1974/
  10. ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  11. ↑ 2020. július 3., https://www.svenskagravar.se/gravsatt/bc9ae61b-811d-4dc1-8cdb-7650a6c03fa2, Svenskagravar.se, Martinsson, Harry Edmund
  12. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 29.)
  13. ↑ a b c d e Holm, Ingvar. Harry Martinson, Svenskt biografiskt lexikon. National Archives of Sweden 
  14. ↑ Sjöberg, Leif (1974). „Harry Martinson: From Vagabond to Space Explorer”. Books Abroad 48 (3 (Summer, 1974)), 476–485. o, Kiadó: Board of Regents of the University of Oklahoma. DOI:10.2307/40128696. JSTOR 40128696. 
  15. ↑ Den hemlöse i svensk skönlitteratur efter 1900. Lund University, 2010. január 6. (Hozzáférés: 2015. december 21.)
  16. ↑ Kumm, Björn. „Obituary: Artur Lundkvist”, The Independent , 1991. december 12., 13. oldal 
  17. ↑ Harry Martinson – Biographical. Nobel Media AB, 2014 (Hozzáférés: 2015. március 4.)
  18. ↑ Harry Martinson. Albert Bonniers Förlag
  19. ↑ Johansson, Stefan: 50-åring ur kurs når ännu fram. www.svd.se . Svenska Dagbladet, 2009. május 31. (Hozzáférés: 2014. február 14.)
  20. ↑ Liukkonen, Petri: Harry Martinson. Books and Writers (kirjasto.sci.fi) . Kuusankoski Public Library. [2003. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva].
  21. ↑ a b c d Harry Martinson (french nyelven). [2012. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 27.)
  22. ↑ A Prize With a View. www.newindianexpress.com . The New Indian Express, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
  23. ↑ Martinson begick harakiri. wwwc.aftonbladet.se . Aftonbladet, 2000. augusztus 31. (Hozzáférés: 2015. december 21.)
  24. ↑ Gyllensten, Lars. Minnen, bara minnen (swedish nyelven). Stockholm: Albert Bonniers Förlag (2000. december 30.). ISBN 91-0-057140-7 

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Harry Martinson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Harry_Martinson&oldid=27054263”