Ugrás a tartalomhoz

Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Élete
Születési névJevgenyij Alekszandrovics Gangusz
Született1932. július 18.
Zima, Szovjetunió
Elhunyt2017. április 1. (84 évesen)
Tulsa, Amerikai Egyesült Államok
SírhelyPeredelkino Cemetery
Nemzetiségorosz
HázastársaBella Ahatovna Ahmadulina (1954-től), Galina Szokol-Lukonyina (1961-től), Jane Batler (1978-tól), Maria Novikova (1987-től)
GyermekeiSasha Yevtushenko
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, próza
Fontosabb műveiBabij Jar
Kitüntetései
  • A Szovjetunió Állami Díja
  • Méltóság Érdemrendje (1967)
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend 3. fokozata
  • A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1983)
  • Népek Közötti Barátságért Érdemrend
  • Medal "Defender of a Free Russia"
  • Order "Polar Star" (Yakutia) (2016)
  • Order of Bernardo O'Higgins
  • honorary citizen of Karelia
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko aláírása
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko témájú médiaállományokat.

Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko (Евгений Александрович Евтушенко) (Zima, 1932. július 18.Tulsa, Amerikai Egyesült Államok, 2017. április 1.) szovjet-orosz költő. A hruscsovi olvadás korszakában feltűnt fiatal költőnemzedék egyik sztárja volt. Műveit több mint hetven nyelvre fordították le. A Szovjetunióban, majd Oroszországban közel 150 kötete jelent meg.[1]

Élete

[szerkesztés]

1932. július 18-án Zimában született. Apja baltikumi német származású geológus, anyja ugyancsak geológus és színésznő volt. Gyermekkorát Moszkvában, a háborús éveket szülőföldjén töltötte. Érettségi után, 1951-ben a moszkvai Gorkij Irodalmi Főiskolán tanult, ahol renitens magatartása miatt csak 1956-ban végezhetett.

1991-ben meghívták az Amerikai Egyesült Államokba, hogy Tulsa egyetemén orosz irodalomtörténetet oktasson. Azóta felváltva élt a tengerentúlon és Oroszországban.[2]

Többször járt Magyarországon, 2009-ben a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorává avatták.

Négy házasságából öt fia született. 2010-ben élete és munkássága megörökítése céljából létrehozta saját múzeumát: a Moszkvához közeli Peregyelkinóban.

Pályája

[szerkesztés]

Első verseskötete 1952-ben jelent meg A jövő felderítői címmel. 1953-ban írta A Zima állomás című poémáját, amely egy csapásra híressé tette. A Sztálin örökösei és a Babij Jar című költeményei nagy visszhangot váltottak ki a hatvanas években. Elsőként követelte, hogy állítsanak emlékművet a kijevi szurdokban kivégzett zsidók emlékére.[2] 1952 és 1970 között 15 kötete jelent meg. A mama és a neutronbomba című poémájáért 1984-ben Állami Díjat-kapott.

Művei

[szerkesztés]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Rakéták és szekerek; vál. Lénárt Éva, ford. Áprily Lajos et al., bev. E. Fehér Pál; Magvető, Bp., 1963
  • Én szólok: Kuba! Prózai poéma; ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1964 (Modern könyvtár)
  • Ébredő város. Versek; vál. Pór Judit, ford. Áprily Lajos et al.; Európa, Bp., 1972
  • Ballada a nekifutásról; ford. Áprily Lajos et al., vál. E. Fehér Pál; Európa, Bp., 1980
  • Jevgenyij Jevtusenko fotókiállítása a Moszkvai Fotóművészek Szakszervezeti Bizottságának szervezésében. Ernst Múzeum, Budapest, 1983. okt. 29-nov. 20.; kiállításrend. Bakos Katalin; Műcsarnok, Bp., 1983
  • Ahol a vadgyümölcs terem; ford. Soproni András; Magvető, Bp., 1985 (Világkönyvtár)
  • Majdnem utoljára; vál. Bús Ella, ford. Erdődi Gábor et al.; ILK, Bp., 1988

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]