Lyoni metró

Lyoni metró
Adatok
Ország	Franciaország
Helyszín	Lyon
Típus	metró közösségi közlekedési hálózat
Átadás	1978. május 2.
Hálózat hossza	31,8 km
Vonalak száma	4
Állomások/megállók száma	44
Nyomtávolság	1435 mm
Feszültség	650 V DC railway electrification
Napi forgalom	740 000
Éves forgalom	198 200 000 (2016) 212 400 000 (2018)
Üzemeltető
Üzemeltető	TCL
Tulajdonos	SYTRAL Mobilités
Elhelyezkedése
Lyoni metró Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 45° 45′ 32″, k. h. 4° 50′ 29″45.758888888889, 4.8413888888889
A Lyoni metró weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyoni metró témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A lyoni metró (francia: Métro de Lyon) egy gyorsvasúthálózat 4 vonallal, 31,8 kilométeres hálózattal és 44 állomással Franciaországban. A C vonal felsővezetékes táplálással van ellátva, míg a többi vonal harmadik sínnel.

Története

1974-ben indult a Croix-Rousse és Croix-Paquet megállóhelyek között a fogaskerekű vasút, melyet 1978-ban C jelzéssel az akkor indult metróhálózatba integráltak. A vonal egy új megállóhelyet kapott, így az akkor három megállós szakaszon járt Hôtel de Ville - Louis Pradel állomásig. Utoljára 1984-ben hosszabbították meg, így útvonala két megállóval hosszabb lett és azóta Hénon állomás érintésével Cuire végállomásig közlekedik.

1978. május 2-án indult el hivatalosan a lyoni metróhálózat az A és B vonal indulásával. Az A vonal végállomása Perrache és Laurent Bonnevay, míg a B vonalé Charpennes és Part-Dieu volt. A B vonal 1981. szeptember 9-én Jean Macé, majd 2000. szeptember 4-én Gerland állomásig hosszabbodott, míg 2013. december 11-étől Gare d'Oullins végállomásig jár.

Franciaország első automata metrója az 1991. szeptember 4-én Gorge-de-Loup és Grange-Blanche állomások között indított, lyoni D vonal volt. Egy évvel később, 1992. december 11-étől Gare de Vénissieux (magyarul: Vénissieux vasútállomás) a végállomása. A vonal 1997. április 28-án hosszabbodott meg utoljára, nyugati végállomása Gare de Vaise (magyarul: Vaise vasútállomás) lett.

Vonalak

Vonal	Útvonal	Átadva	Utolsó fejlesztés	Hossz (km)	Állomások száma
	Perrache ↔ Vaulx en Velin La Soie	1978	2007	9,2	14
	Charpennes ↔ Gare d'Oullins	1978	2013	7,7	10
	Hôtel de Ville ↔ Cuire	1974	1984	2,4	5
	Gare de Vaise ↔ Gare de Vénissieux	1991	1997	12,5	15
Összesen				31,8	44

Forgalom

Az utasforgalom az elmúlt években az alábbi módon változott:

2016	198 200 000
2018	212 400 000

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Lyon metro című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Stéphane Autran: Imaginer un métro pour Lyon: Des études préliminaires à l’inauguration de la première ligne 1960–1978: Études. (franciául) Lyon: Communauté urbaine de Lyon – Direction de la Prospective et du Dialogue Public. 2008. arch Hozzáférés: 2013. december 11.  
• Christoph Groneck: Neue Straßenbahnen in Frankreich. Die Wiederkehr eines urbanen Verkehrsmittels. (németül) Freiburg: EK-Verlag. 2003. 120. o. ISBN 3-88255-844-X  
• Christoph Groneck: Metros in Frankreich: Paris, Marseille, Lyon, Lille, Toulouse, Rennes, Rouen & Laon. Berlin: Schwandl. 2006. 92. o. ISBN 3-936573-13-1  
• Guy et Marjorie Borge – René Clavaud: Les transports à Lyon. Du Tram au Métro. (franciául) Szerk. Jean Honoré. Lyon: J. Honoré. 1984. ISBN 2-903460-08-6  
• René Waldmann: La grande Traboule. (franciául) Lyon: Ed. Lyonnaises d'Art et d'Histoire. 1991. ISBN 2-905230-49-5  
• René Waldmann: Les Charmes de Maggaly. (franciául) Lyon: Ed. Lyonnaises d'Art et d'Historie. 1993. ISBN 2-905230-95-9  

További információk

• A TCL hivatalos honlapja (angol nyelven). tcl.fr. [2018. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 21.)