Septimius Severus római császár
| Septimius Severus | |
| Septimius Severus | |
 | |
| Septimius Severus büsztje | |
| a Római Birodalom princepse | |
| Uralkodási ideje | |
| 193. június 1. – 211. február 4. (17 évig) | |
| Elődje | Didius Iulianus |
| Utódja | Caracalla, Geta |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Severus-dinasztia |
| Született | 146. április 11. Leptis Magna |
| Elhunyt | 211. február 4. (64 évesen) Eboracum |
| Nyughelye | Angyalvár |
| Édesapja | Publius Septimius Geta |
| Édesanyja | Fulvia Pia |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | 1. Paccia Martiana 2. Iulia Domna |
| Gyermekei | Marcus Aurelius Caracalla (eredeti neve Lucius Septimius Bassianus) Publius Septimius Geta |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Septimius Severus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Imperator Caesar Lucius Septimius Severus Pertinax Augustus, általánosan elterjedt néven Septimius Severus, születési nevén Lucius Septimius Severus (Leptis Magna, 146. április 11. – Eboracum, 211. február 4.) az ókori Római Birodalom császára 193 és 211 között, a Severus-dinasztia megalapítója.
Az utolsó nagy császárok egyike, számos reformot hajtott végre, amelyek késleltették a birodalom megállíthatatlan hanyatlását. A pannoniai Gorsiumból került a császári trónra, városát pedig immár uralkodóként 202-ben nagy külsőségek közepette meglátogatta, ennek emlékét ma is őrzik a város romjait bemutató szabadtéri múzeumban.
Származása, ifjúkora
[szerkesztés]Septimius Severus 146. április 11-én született az Africa tartomány északkeleti partjainál fekvő Leptis Magna városában. Tanulmányait Rómában végezte. A senatori méltóságot rokona közbenjárása által szerezte meg, majd különféle magas állami és katonai tisztségeket töltött be. Commodus császár megbízásából 191-ben a pannoniai légiók parancsnoka lett.
A hatalom megszerzése
[szerkesztés]Miután Pertinax császár rövid ideig tartó uralmának a császári testőrség, a praetorianusok lázadása véget vetett, a hatalomra egy dúsgazdag senator, Marcus Didius Iulianus került, aki tekintélyes pénzösszeggel megvásárolta a praetorianusok támogatását.
Ennek következtében a pannoniai legiók 193. április 9-én Carnuntumban császárrá kiáltották ki Septimius Severust. Hasonlóképpen Pescennius Niger a szíriai legiók, valamint Clodius Albinus a britanniai legiók támogatásával indultak el a császári trónért folyó küzdelemben. Severus hadai élén bevonult Rómába, s a praetorianusok meghátrálása miatt könnyűszerrel megdöntötte Marcus Didius Iulianus hatalmát.
Első intézkedései Pertinax császár gyilkosainak megbüntetésére és a császári testőrség átszervezésére irányultak. A praetorianus sereg átszervezése főként a megbízható pannoniai legiókból történt. Amíg seregével keleten vetélytársa Pescennius Niger ellen küzdött, és a döntő győzelmet 194-ben Issosnál megszerezte, addig hatalmát Clodius Albinusszal megosztotta, átengedve számára néhány nyugati tartományt. Győzelme után azonban Albinus ellen fordult, s Lugdunum mellett 197-ben így legyőzte másik vetélytársát is. Az egyeduralom elérését követően Rómában kivégeztetett 40 Albinushoz hű szenátort.
Uralkodása
[szerkesztés]Septimius Severus afrikai lovagrendi családból származott, Marcus Aurelius alatt lett szenátor. Személyében tehát nem római, hanem a provinciális lakosságnak egy felszínesen romanizált rétegéből való ember került a trónra. Hadseregében az illír és a thrák elem dominált. Érthető bizalmatlansággal fogadta tehát a római arisztokrácia az ő uralomra kerülését.
Erős kézzel látott neki a megrendült császári hatalom megerősítésének. Ez elsősorban a hadsereg megszilárdítását jelentette. A légiók száma 30-ról 33-ra nőtt, zsoldjukat többször is felemelte. A katonáknak megengedte szolgálati idejük alatt a nősülést is, s megnyitotta előttük a lovagrendbe való felemelkedés lehetőségét. Septimius Severus ezzel elérte, hogy a hadsereg hűséges volt hozzá haláláig. Ugyanakkor azonban meglazult a fegyelem, a haderő katonai értéke csökkent, a katonaság a társadalom többi részétől elkülönült, zárt kiváltságos renddé vált és a saját érdekeit egyre követelőzőbb módszerekkel képviselte.
A második keleti, pártusok ellen irányuló hadjáratában 198-ban Seleucia és Ktésziphón városok elfoglalásával Mesopotamia tartomány a Római Birodalom részévé vált.
Rómába csak 203-ban tért vissza, s ekkor tiszteletére a Forumon háromnyílásos diadalívet emeltek, melynek domborművei többek között a parthusok feletti győzelmét, Ctesiphon elfoglalását ábrázolják. Ezenkívül 204-ben diadalívet emeltek Rómában tiszteletére a pénzváltók, bankárok is.
Septimius Severus ezen időszakban Rómában a Palatinuson fürdőket és parkot létesített, valamint 206-ban további közfürdő építésébe kezdett. A több mint 100 000 m² területen fekvő 1500 személy befogadására alkalmas közfürdőt, mely Caracalla termái néven ismeretes, mert utódja, Caracalla avatta fel.
208-ban Britannia tartományba ment, s utolsó éveit e tartomány határainak védelmével töltötte. Eboracum városában halt meg 211. február 4-én.
Halála után a szenátus istennek nyilvánította. A hatalomban két fia, Caracalla és Geta követte, akik azonban anyjuk, Julia Domna törekvései ellenére egymás ellen fordultak. A Septimius Severus által megteremtett stabilitás hamarosan véget ért a birodalomban.
Egyéb intézkedései
[szerkesztés]- A senatus hatalmának csökkentése. Katonai uralom bevezetése.
- Pannoniában Carnuntum, Aquincum és Siscia, Dacia-ban Potaissa városokat colonia rangra emelte.
- Adóreformok bevezetése.
- Gazdaságpolitikája nagymértékű pénzromlást okozott. Az árak háromszorosukra emelkedtek.
- A keresztények üldözése.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
| Elődei: Marcus Silius Messala (suff) és Caius Iulius Erucius |
 |
Utódai: Publius Iulius Scapula és Quintus Tineius Clemens |
| Elődei: Lucius Annius Fabianus és Marcus Nonius Arrius Mucianus |
Utódai: Titus Murrenius Severus (suff) és Caius Cassius Regallianus (suff) |
| Előző uralkodó: Didius Iulianus |
Római császár 193 – 211  |
Következő uralkodó: Caracalla és Geta |
