II. Manuél bizánci császár
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| II. Manuél | |
 | |
| Bizánci császár | |
| Uralkodási ideje | |
| 1391. február 16. – 1425. július 21. | |
| Koronázása | 1392. február 11. |
| Elődje | V. Ióannész |
| Utódja | VIII. Ióannész |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Palaiologosz-ház |
| Született | 1350. június 27. Konstantinápoly |
| Elhunyt | 1425. július 21. (75 évesen) Konstantinápoly |
| Édesapja | V. Jóannész bizánci császár |
| Édesanyja | Kantakuzénosz Ilona bizánci császári hercegnő (1333–1396) |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Helena |
| Gyermekei | 1. Ióannész 2. Theodórosz 3. Mihály 4. Andronikosz 5. Konstantin 6. Tamás 7. Izabella |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Manuél témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. (Palaiologosz) Manuél, magyarosan II. Mánuel (görögül: Μανουήλ Β΄ Παλαιολόγος), (Konstantinápoly, 1350. június 27. – Konstantinápoly, 1425. július 21.) bizánci császár 1391-től haláláig.
Élete
[szerkesztés]V. Ióannész kisebbik fia, a bitorló IV. Andronikosz öccse, Manuél, apja halálakor éppen I. Bajazid szultán fogságában raboskodott Bursában. Hamarosan elmenekült, de szinte azonnal török ostromzár vette körül Konstantinápolyt, ugyanis az, hogy az oszmánok 1396-ban legyőzték a keresztény lovagokat Nikápolynál, nem jelentette, hogy a görög főváros is kezükbe került. A császár személyesen indult útnak, hogy segítséget kérjen, közben a Bizánci Birodalom védelmét unokaöccsére, VII. Ióannészra bízta. Járt Itáliában, Franciaországban, Angliában és a német területeken, de sikert sehol sem ért el.
Míg ő Európát járta, VII. Ióannész hősiesen védte Bizáncot, és a törökök vele szemben sem értek el eredményt. Mindemellett csak Timur Lenk 1402-ben aratott ankarai győzelme és I. Bajazid 1403-ban bekövetkezett halála után lélegezhetett fel valamelyest a birodalom. A császár a következő szultánnal, I. Mohameddel baráti viszonyt ápolt, viszont 1422-ben II. Murád megint megostromolta a fővárost, és Manuél halála előtt röviddel a Bizánci Császárságot rendszeres sarc fizetésére kötelezte.
II. Manuél termékeny szerző volt: sok teológiai, retorikai és költői művet alkotott, illetve kiterjedt levelezést folytatott.
Leghíresebb mondata (7. dialógusban, 1425-ből), amelyet XVI. Benedek pápa 2006. szeptember 12-én idézett egy, a Regensburgi Egyetemen tartott előadáson, és amely nagy felháborodást váltott ki az iszlám világban: "Vizsgáld meg, hogy vajon mi újat hozott Mohamed, és meglátod, hogy csak gonosz és embertelen dolgokat, mint azt a parancsolatot is, hogy hitét kard által terjesszék."[1]
Helena Dragas szerb hercegnőtől hét fia született, akik közül a második, Ióannész és az ötödik, Kónsztantinosz trónra is lépett. Ez utóbbi volt az utolsó bizánci császár.
Jegyzetek
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: V. Ióannész |
Következő uralkodó: VIII. Ióannész |
