Ugrás a tartalomhoz

Mellszobor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Büszt szócikkből átirányítva)
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

A mellszobor (francia eredetű szóval büszt) [1] az emberi testnek csak a felső részét ábrázoló szoboralkotás.[2] Olyan emberábrázolás a szobrászatban, amely az ábrázolt alaknak hagyományosan csak a felső részét, melltől felfelé mutatja, csípőn felül elmetszve. Stílusa leggyakrabban realisztikus.[3]

Jellegzetes anyaga a márvány vagy a bronz, ám készülhet fából is.

Mellszobor készülhet talapzattal vagy anélkül.

Története

[szerkesztés]

Az ókortól napjainkig kedvelt formája a szobrászatnak. A mellszobor formája a római művészet korában keletkezett.

Az ókori Egyiptomból maradt ránk Nofertiti portréja, amely az Amarna-kor fáraója, Ehnaton feleségének festett mészkő mellszobra. Manapság Berlinben, a Neues Museumban őrzik. Ez a büszt egy szobrásztanulmány Thotmesz, az egyik legrégebben élt, név szerint ismert szobrász amarnai műhelyéből. Valószínűleg azzal magyarázható, hogy miért hiányzik a szobor egyik szeme, mert a festményeken az egyiptomi művészet hagyományai szerint profilból ábrázolták az emberalakok arcát. Valószínű, hogy a művész élő modell után dolgozott.

Az Elchei nő az ibér művészet kiemelkedő alkotása. Az i. e. 6. század végére, illetve az 5. század elejére datálják. A kőből faragott mellszobor különleges hajdíszt viselő nőt ábrázol. A főkötő a homlokig ér, füleit kontyba csavart hajfonatok takarják. Jelenleg Madridban (Prado) őrzik az eredetit.

A görög mellszobrokat képviseli Periklész márvány mellszobra, rajta „Periklész, Xanthipposz fia, athéni” felirattal. A képen az i. e. 430 körüli eredeti görög szobor római másolata látható. Mivel Periklész is sztratégosz volt, több fennmaradt mellszobrán mindig sisakban ábrázolták.

A Capitoliumi Brutus néven ismert bronz büsztöt sokáig Lucius Iunius Brutus szoborképmásának vélték és az i. e. 4. század vége - 3. század eleje időszakára datálták. Ma a keletkezését ennél sokkal korábbi időszakra teszik. Kétséges az is, vajon tényleg Julius Caesar egyik gyilkosát ábrázolja-e a mellszobor, amelynek talpazatát utólag, a reneszánsz korban készítették.

Nagy Károly frank uralkodó 1350 körül aranyból készült hermáját az aacheni székesegyház kincstárában őrzik. (A herma ugyan fő célját tekintve ereklyetartó, ám formázása a mellszobor stílusát követi.)

A reneszánsz korában mellszborok már terrakottából is készültek; szép példája ennek Andrea del Verrocchio 1475–1478 között készített mellszobra Giuliano de’ Mediciről, amely ma Washingtonban, a National Gallery of Artban látható.

A reneszánszból a 17. századra kifejlődött barokk stílus korában számos mellszobor művészi tökéletességével tűnt ki. A kor meghatározó művészei közé tartozott az itáliai Giovanni Lorenzo Bernini vagy Alessandro Algardi.

1716-tól I. Péter orosz cár udvarában élt az olasz Carlo Bartolomeo Rastrelli, aki mesterien mintázta meg a cár és egyes főurak (pl. Mensikov) mellszobrát.

A 18. században élt Franz Xaver Messerschmidt német származású osztrák szobrász uralkodók büsztjeit készítette el bronzból vagy ólomból. Máig is főleg a lelkiállapotot is kiválóan kifejező karakterfejeiről ismert, amelyek többnyire voltaképpen mellszobrok.

Ugyancsak a 18. század nagy alkotója volt a francia Jean-Antoine Houdon, akinek különösen Voltaire-ről készített büsztje nevezetes.

A klasszicizmusból a romantikába átvezető korszak neves művésze volt a La Marseillaise alkotója, François Rude, aki számos mellszobrot is megformázott.

Bravúros anyagkezelés jellemzi a Lefátyolozott apáca néven ismert nőalak fejét ábrázoló márványszobrot, amely 1863 körül készült és 2014 óta a National Gallery of Artban látható, Washingtonban. (A művet korábban Giuseppe Croff milánói szobrásznak tulajdonították; ma hivatalosan ismeretlen művész alkotásának tartják.

III. Napóleon francia császár korának reprezentatív szobrásza volt Rude nagytehetségű tanítványa, a főként a párizsi Opéra Garnier szoborcsoprtjairól ismert Jean-Baptiste Carpeaux, aki szakrális terrakotta mellszobrokat is alkotott, mint például az 1869–1870 között készült Mater Dolorosa.

A 20. század első negyedének kiváló impresszionista szobrásza volt a francia Émile Antoine Bourdelle, aki – többek között – Anatole France szoborportréját is elkészítette.

Története Magyarországon

[szerkesztés]

A középkorból fennmaradt néhány büszt alakú, magyar vonatkozású herma. A legnevezetesebb közülük Szent László hermája.

A mellszobrok készítése a 19. században egyre jobban elterjedt. A század első felében Ferenczy István, a második felében Izsó Milós voltak a legkiemelkedőbb alkotók.

A 20. században a mellszobrok elsősorban reprezentációs, tiszteleti célokra készültek. Az emlékműszobrászat műfajaként a mellszobrok is gyakran visszafogott, konzervatív stílusúak. Ez tükrözi a megrendelők, mecénások ízlését is. Alkalmanként így is készülnek eredeti, formabontó alkotások, mint pl. Liszt Ferenc mellszobra.

Történeti fejlődése képekben

[szerkesztés]

Magyarországi mellszobrok galériája

[szerkesztés]

A mellszobor és a humor

[szerkesztés]

A nagy dán-amerikai humorista, Victor Borge az egyik nagysikerű fellépése alkalmával azzal élcelődött, hogy Wolfgang Amadeus Mozart voltaképpen csak egy büszt (mellszobor), talán mert a közönség gyakran így láthatta őt, egy zongorára helyezve.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ eredeti francia írásmódja: buste
  2. ↑ Művészeti lexikon 3. kötet 355. old.
  3. ↑ Tolnai Új Világlexikona 11. Mag-Men (Budapest, 1928) 298. old.
  4. ↑ https://www.nytimes.com/1986/12/28/theater/stage-victor-borge-and-comedy-in-music.html

Források

[szerkesztés]
Commons:Category:Busts
A Wikimédia Commons tartalmaz Mellszobor témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mellszobor&oldid=26579249”