Herma

IV. Károly király hermája a Bazilikában

A herma szó görög eredetű. Eredetileg olyan négyszögletű kőoszlopot jelent, amelyen csak a fejet és a falloszt (nemi szervet) faragták ki. A középkortól készített büszt alakú ereklyetartókat is hermának nevezik (a szó Magyarországon – számos más országtól eltérően – főleg az utóbbi értelemben ismert).

Eredeti értelemben

Az elnevezés állítólag onnan ered, hogy a pelaszgok kar és láb nélkül ábrázolták Hermész istent. A későbbi korokban Athénban a hermákat Hipparkhosz athéni türannosz honosította meg, ezeket a remekműveket általában tereken állíttatta fel, és feliratokkal díszíttette őket. A meghonosításuk után szépen lassan bekerültek a lakásokba is, ám feltehetően eredetileg csak szobrászati kísérletek voltak, melyeken a későbbi korok sem változtattak. A későbbi Olaszország területén is találunk hermákat, melyek feltehetőleg Görögországból kerültek ide, itt határkövek szerepét töltötték be. Ezeken felül az ókorban hermáknak nevezték az utak mellett található egyfajta kőhalmokat is, amelyek útmutatásként szolgáltak az utazónak, hogy ne tévedjen el. Az utazó, aki arra tévedt, hálából rádobott még egy követ a segítség megköszönéseképpen. Előfordultak az ókorban úgynevezett kettős hermák is, ilyen az athéni stadion feltárásakor megtalált Apollón és Hermész herma is.

Az építészetben

A herma jelentése az építészetben: szabadon álló, lefelé keskenyedő hasáb alakú pillér, melyet felső részén fej, vagy a pillér szerves folytatásaként egy mellszobor zár le. Hermának nevezik az emberi felsőtestben végződő, alátámasztásul szolgáló négyzetes, a falsíkból kiugró pilléreket is. Jellemzően egy díszes barokk kapuzat két szélén hermák támasztják meg az előrehajló erkélyt.

Ereklyetartóként

A hermák készítése nem szűnt meg az ókorban, a középkor is átvette ezt az ábrázolási módot, a herma szó ebben az időben egyre inkább összeforrt a szentek tiszteletével és az ornamentikával, különösképp az ötvösművészetben alkalmazott figurák kidolgozásának művészetével. A herma általában az általa ábrázolt személy csontjait tartalmazta, mégsem jelent egyet az ereklyetartóval, mert egyedi stílussal rendelkezett, minden egyes hermának ugyanazok voltak a formai elemei. Így történt ez Magyarországon is, ahol sok ilyen ötvösművészeti remekmű született. Ma már maguk a hermák (ereklyetartók) is ereklyének számítanak.

Magyar vonatkozású hermák

• Szent László hermája
• Szent István-hermák
• Szent Kálmán hermája
• Szent Márton hermája

Galéria

• 
  Herma eredeti értelemben
• 
  Szent László hermája
• 
  Giovanni Lorenzo Bernini: Szent István hermája, Székesegyházi Kincstár, Zágráb
• 
  Egy szent büszt alakú ezüsthermája, 15-17. század

Források

• Kislexikon
• Kislexikon
• A Szent László herma története – A Győri Egyházmegye honlapja
• Bachruch Antal - Szent István király ereklyetartó hermája – IrodalmiRádió.hu
• Papp Orsi: Kalocsa, a „piros arany” városa – Muníció.hu
• A királyi temetkezőhely – Esztergomi Ferences Gimnázium és Kollégium
• Kisebb közlemények – Joó Tibor: A Kálmáncsehi-breviárium útja
• A szombathelyi székesegyház – Városom.hu Archiválva 2010. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Magyar Katolikus Püspöki Konferencia – Szent Kálmán
• Szombathelyi Egyházmegye – Szent Márton élete
• Új magyar lexikon ötödik, változatlan kiadás, G-J, Akadémia Kiadó, Budapest, 1962, 256. o. ISBN 963 05 0776 5
• Magyar értelmező kéziszótár, ötödik, változatlan kiadás, A-Ly, Akadémia Kiadó, Budapest, 1982, 539. o. ISBN 963 05 3029 5

Külső hivatkozások

• Szent István ereklyetartó hermája (Bachruch, 1896) – Kalocsai Érseki Kincstár
• Szent Kálmán ereklyetartó hermája (kép)
• Szent Márton hermája (kép)
• Herma (kép)