Ugrás a tartalomhoz

Vajkmártonfalva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lúčnica nad Žitavou szócikkből átirányítva)
Vajkmártonfalva
(Lúčnica nad Žitavou)
Vajkmártonfalva zászlaja
Vajkmártonfalva
zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
Első írásos említés1113
PolgármesterIvan Michna
Irányítószám951 88
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség957 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség74 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság139 m
Terület12,10 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 12′ 53″, k. h. 18° 17′ 06″48.214722°N 18.285000°EKoordináták: é. sz. 48° 12′ 53″, k. h. 18° 17′ 06″48.214722°N 18.285000°E
Vajkmártonfalva
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajkmártonfalva
 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vajkmártonfalva (szlovákul Lúčnica nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Vajk és Zsitvamártonfalva települések egyesítésével jött létre.

Fekvése

[szerkesztés]

Nyitrától 23 km-re délkeletre, a Zsitva jobb partján fekszik.

Élővilága

[szerkesztés]
  • 2016
    2016
  • 2023
    2023

A faluban két gólyafészket tartanak nyilván. A vajki fészekben 2015-ben 2, 2016-ban 4 fiókát számoltak össze.[2]

Története

[szerkesztés]

Mártonfalva

[szerkesztés]

Mártonfalva első írásos említése 1437-ből származik "Martonfalva" néven. Ekkor királyi birtok volt, a Ludányi család zálogbirtoka. A 16. században a Solymosi, Ghyczy és más nemes családoké tulajdonában állt. Az 1533 ki dicalis összeírás szerint, az első járásban, melynek szolgabirája Fóris Imre volt,-i a nemesség kezén volt a telepules.[3] Nyitravármegye az összes fegyverszüneti és békeokiratokban, mint a király területe szerepelt, 1554—1569-ig folyton-folyvást be-betörtek a törökök és számos falut meghódoltattak. 1554-ben, a dicalis összeírások szerint Martonfalva hódolt terület volt. Mikor 1608-ban a zsitva-toroki béke létrejött, Nyitra vármegyében az 1595 előtt való állapot állíttatott vissza - hatvan falut az Commissarius Urak Becsi pacificatio continensiája szerint Komáromban az töröknek adtanak négy vármegyéből[4] . A hódolt terület, mely az esztergomi szandzsákhoz osztatott be, két „tartományból" állott: a nyárhidiból és a verebélyiből. A települést a verebélyi tartományba soroltak [5]. (XCIII. 1618. márcz. 4. Articulus turcicus.[6] ) A 18.–19. században a Botka, Kéres, Nagy és más családoké. 1554-ben felégette a török. 1750-ben 32 család élt a településen. 1787-ben 47 házában 265 lakos élt. 1828-ban 57 háza és 399 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1876-ban a Zsitva völgyi településeket is árvíz sújtotta, mindkét falu károkat szenvedett.[7] 1881-tol van iskola a településen es [8] ennek felszerelésére a b. e. Simor János bíboros 100 frtot adományozott. Egyes források szerint itt született Bársony György Püspök [9]

Vályi András szerint „MÁRTONFALVA. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai többfélék, fekszik Vajknak szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű.”[10]

Fényes Elek szerint „Martonfalva, vegyes tót-magyar falu, Nyitra vmegyében, a Zsitva mellett, 343 kath., 12 ref., 18 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Verebély.”[11]

Nyitra vármegye monográfiája szerint „Mártonfalu, zsitvavölgyi község, melynek magyar lakosai részben eltótosodtak. Számuk 275, vallásuk r. kath. Posta és vasuti állomás Szent-Mihályúr, táviró Mánya. 1437-ben királyi birtok volt. Később a Veöröss, Szeghő és Nagy-családok voltak a földesurai.”[12]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Vajk

[szerkesztés]

Vajk első írásos említése 1113-ból, a zoborhegyi apátság birtokainak leírásából származik "Wochoi" alakban. 1247-ben "Wajka", 1287-ben "Voyk" néven szerepel a korabeli forrásokban. A zoborhegyi apátság és Szolgagyőr várának birtoka volt. 1286-ban visszaszállt a királyra, majd a 17. századig a gímesi uradalom része volt. A 18. században a Boronkay, Boros és Vass családok birtoka. 1386-ban és 1424-ben vámját is említik.[13] A 16. században a törökök a falu egy részét elpusztították. 1715-ben 11 háztartása adózott. 1787-ben 43 házában 375 lakos élt. 1812-ben 317 lakosa volt. 1828-ban 57 házában 396 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, később a közeli nagybirtokokon dolgoztak.

Vályi András szerint „VAJK. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Boros Uraság; határjának földgye, réttye jó, fája van, szőleje termékeny, legelője elég."[10]

Fényes Elek szerint „Vajk, Nyitra m. vegyes magyar-tót falu, a Zsitva mellett, ut. p. Verebélyhez 1 órányira: 405 kath., 6 zsidó lak. F. u. többen."[11]

Nyitra vármegye monográfiája szerint „Vajk, zsitvamenti tót község, 563 r. kath. lakossal. Postája és táviró állomása Verebély. A n.-surány-kistapolcsányi vasútnak egyik állomása. Csinos kath. temploma 1763-ban épült és fallal van körülvéve. Kegyura a vallásalap. A községben van Boronkay Lászlónak barokk-modorban épült régi, szép nemesi kuriája, mely mellett szép, nagy park terül el; ugyanitt van uradalma, csinos, mintaszerü gazdasági épületeivel és a Zsitván egy legújabb rendszerü, kitünően felszerelt malma. Az urilak tágas, boltozott helyiségei előkelő ízléssel vannak berendezve. A község földesura a Boronkayak előtt a Vass-család volt, a XIII. században azonban a szolgagyőri vár birtokai közé tartozott."[12]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége

[szerkesztés]

Vajknak 1880-ban 512 lakosából 437 szlovák, 29 magyar, 21 német anyanyelvű, 5 idegen és 20 csecsemő, ebből 490 római katolikus, 18 zsidó és 4 református vallású volt. Zsitvamártonfalvának 327 lakosából 203 szlovák, 79 magyar, 6 német, 28 egyéb anyanyelvű és 11 csecsemő, ebből 314 római katolikus, 7 református és 6 zsidó vallású volt.

1890-ben Vajknak 563 lakosából 476 szlovák, 59 magyar, 27 német és 1 román anyanyelvű volt. Ugyanakkor Zsitvamártonfalvának 275 lakosából 103 magyar, 162 szlovák és 10 német anyanyelvű volt.

1900-ban Vajk 589 lakosából 511 szlovák, 61 magyar és 17 német anyanyelvű. Zsitvamártonfalva 276 lakosából 199 szlovák, 69 magyar és 8 német anyanyelvű volt.

1910-ben Vajknak 684 lakosából 585 szlovák, 93 magyar és 6 német anyanyelvű, míg Zsitvamártonfalvának 293 lakosából 132 szlovák, 128 magyar és 33 egyéb anyanyelvű (cigány) volt.

1921-ben Vajkon 668 csehszlovák és 85 magyar, míg Zsitvamártonfalván 155 magyar és 141 csehszlovák volt.

1930-ban Vajkon 764 csehszlovák és 21 magyar, míg Zsitvamártonfalván 104 magyar és 247 csehszlovák volt.

1941-ben Vajkon 800 szlovák és 67 magyar, míg Zsitvamártonfalván 174 magyar és 158 szlovák volt.

1970-ben 1429 lakosából 1410 szlovák és 13 magyar volt.[14]

1980-ban 1257 lakosából 1238 szlovák, 9 magyar, 5 ismeretlen nemzetiségű és 4 cseh volt.[15]

1991-ben 986 lakosából 973 szlovák és 6 magyar volt.

2001-ben 926 lakosából 910 szlovák és 9 magyar volt.

2011-ben 894 lakosából 873 szlovák és 5 magyar volt.

2021-ben 957 lakosából 6 (+2) magyar, 885 (+8) szlovák, 4 (+2) cigány, 9 (+2) egyéb és 53 ismeretlen nemzetiségű volt.[16]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • 1778
    1778
  • 1908
    1908
  • 1878
    1878
  • 1910
    1910
  • Vajk római katolikus temploma 1763-ban épült késő barokk stílusban. 1911-ben bővítették.
  • A vajki Boronkay-kastély a 18. század közepén épült, késő barokk stílusban.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk
  3. ↑ Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai - NYITRAVÁRMEGYE TÖRTÉNETEII - A BIRTOKVISZONYOK- Nagybirtokosok 75.oldal 
  4. ↑ Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 15. kötet – 1892 - Emlékek Barsvármegye hajdanából (III. közl.) Közli: Szerémi 
  5. ↑ Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai - IV. NYITRAVÁRMEGYE AZ ORSZÁG HÁROM RÉSZRE OSZLÁSÁNAK IDEJÉBEN - Nyitra és Érsekujvár erősítése 
  6. ↑ Ipolyi Arnold (szerk.): Alsó sztregovai és rimai Rimay János államiratai és levelezése (Budapest, 1887)II. Levelek és akták 
  7. ↑ Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
  8. ↑ Komlóssy Ferencz: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története (Esztergom, 1896) - 208. oldal 
  9. ↑ Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története 4. A váradi püspökök a számüzetés s az újraalapitás korában 1566-1780 (Debrecen, 1935) - IX Bársony György (163-1675) - b Wagner, C. Analecta. III. 12. — Viszont az Orsz. St. Eccl. 66. 23 szerint Mártonfalván született. 
  10. ↑ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  11. ↑ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  12. ↑ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  13. ↑ Vö. Peter Ivanič 2019: Collection of Road Toll in Southwestern Slovakia in the Middle Ages on the basis of Written Sources. Studia Historica Nitriensia 23/2, 426-455.
  14. ↑ Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 45.
  15. ↑ Gyurgyík 2017, 103.
  16. ↑ ma7.sk

Források

[szerkesztés]
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 83.
  • Ján Beljak 2005: Nálezy z doby rímskej z Lúčnice nad Žitavou. AVANS 2004, 40-41.
  • Trubíni, J. - Zrubec, S. - Chrenko, J. 1993: Lúčnica nad Žitavou
  • Bujna, J. 1993: Porušené laténske hroby z Lúčnice nad Žitavou. AVANS 1992, 29-30.
  • Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 302.
  • Ladislav Veliačik 1975: Bronzová kopija z mladšej doby bronzovej z Lúčnice nad Žitavou-Vajky nad Žitavou. AVANS 1974, 112.
  • Ján Stanislav 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 27.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Lúčnica nad Žitavou
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajkmártonfalva témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vajkmártonfalva&oldid=26729307”