Kung-kung
Átírási segédlet | |
Kung-kung | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 共工 |
Egyszerűsített kínai | 共工 |
Mandarin pinjin | Gònggōng |
Wade–Giles | Kung4 Kung1 |
Kung-kung ( ) a víz istene az ókori kínai mitológiában, aki egyszer dühében fejét nekicsapta az eget tartó hegybe, amitől az egyik oldala leszakadt. Gonosz szellemként megpróbálta akadályozni Jü ( )t abban a feladatában hogy sikerrel elvégezze az özönvíz megfékezését.
Neve
[szerkesztés]Kung-kung ( ) nevét, melynek jelentése: „közös munka” a késői hagyomány, egyfajta utólagos interpretációval tisztségnévként azonosítja.[1]
Alakja, legendái
[szerkesztés]Egyes források Kung-kung ( )ot olyan gonosz szellemként képzelték el, akinek kígyóteste, emberarca és vörös haja volt.
Sokszor a lázadó hős szerepében jelenik meg, a Hegyek és vizek könyvében például rátámadt apjára, Csu-zsung ( )ra, aki a tűz szelleme volt, majd pedig vereséget szenvedett. Ekkor elkeseredett dühében fejét beleverte a Pu-csou-san ( ) 不周山 -hegybe, amely az eget tartó nyolc oszlop egyike. A hatalmas erejű ütéstől beszakadt a föld egyik oldala, az égbolt egy része pedig lebillent. Az megsérült égboltot majd Nü-va ( ) javította meg ötszínű olvasztott kövek segítségével.[2]
Egy, feltételezhetően későbbi legendaváltozat szerint Kung-kung ( ) Csuan-hszü ( ) uralkodóval harcolt, vagy azon mesterkedett, hogy megakadályozza Jü ( )t az árvizek megfékezésében.[3]
Még későbbi forrásokban Kung-kung ( ) már historizált figuraként, gonosz főhivatalnok formájában jelenik meg, aki például Sun ( ) ellen lázad fel, és szít fegyveres harcot.[4]
Néhány forrás tudni véli, hogy Kung-kung ( )nak segítő társai is akadtak, például a kilenc emberfejet viselő, kígyótestű, kegyetlenségéről és mohóságáról híres Hsziang-liu ( ) 相柳, valamint a gonosz Fulu, aki halála után medvévé változott.[5]
Kung-kung ( )nak állítólag két fia is volt, az egyik, akinek a neve nem maradt fenn, halála után gonosz démonná változott, a másik, Hsziu ( ) azonban jóságos volt.[6]
Megjegyzések
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
Irodalom
[szerkesztés]- ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9