Ugrás a tartalomhoz

Kisida

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisida (Malá Ida)
Római katolikus templom.
Római katolikus templom.
Kisida zászlaja
Kisida zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásKassa-környéki
Rangközség
Első írásos említés1280
PolgármesterJana Kallová
Irányítószám044 20
Körzethívószám055
Forgalmi rendszámKS
Népesség
Teljes népesség1701 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség139 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság292 m
Terület10,20 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 40′ 29″, k. h. 21° 10′ 13″48.674722°N 21.170278°EKoordináták: é. sz. 48° 40′ 29″, k. h. 21° 10′ 13″48.674722°N 21.170278°E
Kisida weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisida témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisida (szlovákul: Malá Ida) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Kassától 8 km-re, délnyugatra fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A település az Ida-patakról kapta a nevét, melynek előtagja Nagyidától különbözteti meg.

Története

[szerkesztés]

1247-ben említik először az Aba nemzetség birtokaként. Birtokosa, az Aba nembeli György fia Péter ekkor adja el Mátyás szepesi prépostnak az Ida-pataktól keletre, annak bal partján fekvő földet és erdőt. Ezt a földet foglalja el Pósa, a Baska család őse, majd ítélet révén újra visszakapja a szepesi prépost. Ezután több birtokosa is volt. 1280-ban „Fel Ida” néven említik. Ekkor az Aba nembeli Amadé ágból származó Dávis és fiai Péter, Finta és Amadé tulajdona. Ezután a szintén Aba nembeli Csurka család a birtokában áll.

1324-ben szerepel először mai nevén „Kwsyda” alakban. Temploma 1332-ben már állt, akkor említik Demeter nevű papját is. 1347-ben torony nélküli templomot említenek itt. A Csurkák a 14. század második felében is megtartották birtokukat. 1367-ben Tamás fia Péter mester, Csurka István unokája a falu birtokosa, csakúgy mint 1379-ben. 1406-ban ér véget a család uralma, amikor Garai Miklós nádor a szepesi káptalannak elővásárlási jogot ítél a településre. 1427-ben 28 portát számláltak a faluban, 1553-ban már csak hetet. 1560-ban és 1568-ban a lakosok többsége még magyar nevű volt. Egy 1696-os összeírásban azonban már számos szlovák név is szerepel. Ezután a lakosok száma ismét csökken. 1715-ben hét, 1720-ban tíz család élt a faluban. Ezután főként szlovák lakosokkal népesült be újra és 1773-ban már szlovák többségű falunak számított.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Ida. Elegyes falu Abaúj Várm. földes Ura a’ Szepesi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kassához nem meszsze, határja jó, réttyeinek 2/3 részét a’ víz rongállya.”[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kis-Ida, tót falu, Abauj vmegyében, a szomolnoki országutban: 368 kath., 2 ref. lak. Serház. Derék erdő. F. u. a szepesi káptalan.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „Közel ide nyugatra találjuk Kis-Ida községet, körjegyzőséggel, 48 házzal, 356 tót lakossal. Postája Buzinka, távirója N.-Ida.[4]

A trianoni diktátumig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd az új Csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 437-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1035 lakosából 1014 szlovák volt.

2011-ben 1420 lakosából 1297 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szűz Mária tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 14. században már állt. 1993-ban bővítették.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. március 28.)
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. március 28.)