I. György kijevi nagyfejedelem
| I. György | |
 | |
| Jurij Dolgorukij 1672-es ábrázolása | |
| Kijev nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1149 szeptembere – 1151 áprilisa | |
| Elődje | II. Izjaszláv |
| Utódja | II. Izjaszláv |
| Kijev nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1155 márciusa – 1157. május 15. | |
| Elődje | III. Izjaszláv |
| Utódja | III. Izjaszláv |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Rurik-dinasztia |
| Született | 1090-es évek Perejaszlav |
| Elhunyt | 1157. május 15. Kijev |
| Nyughelye | Kijev |
| Édesapja | II. Vlagyimir |
| Édesanyja | Wessexi Gitta |
| Testvére(i) | |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. György témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I.[1] György, oroszosan Jurij Vlagyimirovics, vagy Jurij Dolgorukij (oroszul: Юрий Владимирович Долгорукий, óoroszul Гюрьги, Дюрьги), (1090-es évek – Kijev, 1157. április 15.[2]) vlagyimir-szuzdali 1125-től és kijevi nagyfejedelem 1149-től 1151-ig és 1155-től haláláig, akit Moszkva alapítójának tartanak.
Születésének időpontja
[szerkesztés]Jurij Vlagyimir Monomah kijevi nagyfejedelem hatodik fia volt. Születésének éve és anyjának kiléte bizonytalan. Tatyiscsev szerint 1090-ben született és eszerint anyja Vlagyimir első felesége, Wessexi Gitta volt, aki feltehetően 1098. március 10-én halt meg. Azonban a Monomah által írt életrajzban Jurij anyja 1107-ben halálozott el, aki eszerint a nagyfejedelem második felesége, a görög származású Eufémia lehetett, Jurij pedig 1097-1102 között jött a világra (1102-ben öccse, Andrej született). Másrészt viszont Jurij második fia, Andrej Bogoljubovszkij feltehetően 1111 körül született, az első fia eszerint még korábban, amikor Jurij nem lehetett sokkal fiatalabb 16-17 évnél. Megnyugtató válasz tehát nincs Jurij születési idejének kérdésre, annyi vehető biztosra, hogy valamikor az 1090-es években történt.
Rosztov-Szuzdal fejedelmeként
[szerkesztés]1120-ban Jurij vezette a volgai bolgárok elleni orosz hadjáratot, amelyben a kunok is segítették.
1125-ben a Rosztovot kormányzó Jurij átvitte birtokainak központját Szuzdalba. Utóda és fia, Andrej Bogoljubszkij 1157-ben Vlagyimirbe tette át a székhelyét. Rosztov politikai jelentősége ezután jelentősen lecsökkent.
1132-ben az új nagyfejedelem, Jaropolk nem a hagyományos öröklési rend szerint, legidősebb öccsének adta át a Perejaszlavli fejedelemséget (amivel mutatta volna annak trónörökösi státuszát), hanem az előző uralkodó, Msztyiszláv fiának, Vszevolodnak. Jurij, saját későbbi örökösödését is féltve, fegyverrel űzte el Vszevolodot a városból. A nagyfejedelem ekkor Vszevolod öccsének, Izjaszlávnak adta Perejaszlavlt, de Jurijnak ez a megoldás sem felelt meg. Izjaszláv ekkor helyet cserélt a turovi Vjacseszláv Vlagyimiroviccsal, de utóbbinak nem tetszett Perejaszlavl és visszakövetelte korábbi városát. A nagyfejedelem újabb próbálkozást tett a kérdés megoldására: Jurij megkapta Perejaszlavlt, korábbi fejedelemségét, Rosztovot pedig át kellett volna adnia Izjaszlávnak, ám Jurij ennek nem tett eleget. A feldühödött Izjaszláv a bátyjához utazott Novgorodba, szövetkeztek a csernyigovi fejedelemmel és a kunokkal és Kijev, illetve Jurij rosztovi birtokai ellen indultak. Az 1134-es zsdanaja gorai csatában mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett és döntő győzelmet nem sikerült elérni. 1135-ben Jaropolk az elégedetlen fejedelmeket között úgy tett igazságot, hogy Jurij megtartotta Rosztovot, Perejaszlavlt átadta Monomah legkisebb fiának, a volhíniai Andrejnek, Volhínia pedig Izjaszlávé lett.
Jaropolk haláláig és Vszevolod nagyfejedelemsége alatt Jurij Dolgorukij leginkább saját birtokainak megerősítésével foglalkozott, bár sikertelenül megpróbálta rávenni a novgorodiakat egy déli hadjáratra. Megerődített városok sorát alapította, Dubnát, Pereszlavl-Zalesszkijt, Kosztromát, Dmitrovot és lehetséges, hogy Gorogyecet is. 1147-ben az ő uralkodása idején említik először Moszkvát, ott látta vendégül szövetségesét, a novgorod-szeverszki Szvjatoszlávot (aki az Igor-ének főhősének, Igor Szvjatoszlavicsnak volt az apja). A krónika szerint a Moszkva-folyó menti falvaknak Sztyepan Kucsko szuzdali bojár volt a tulajdonosa. Amikor Jurij Dolgorukij átutazott a környéken, a bojár gorombán viselkedett vele ezért kivégeztette és elkobzott birtokain várost alapított, amit eleinte Kucskovnak, később a folyó után Moszkvának neveztek. A krónika szerint a fejedelem 1156-ban gerendafalakkal és sánccal vétette körbe Moszkvát.
Harca a nagyfejedelemségért
[szerkesztés].jpg)
Vszevolod nagyfejedelem 1146-os halála után annak öccse, Igor lett az utóda, de őt a kijevi népgyűlés meghívására Izjaszláv erőszakkal megdöntötte és a hagyományos örökösödés megsértésével maga ült a trónra. Igort a kijeviek a következő évben megölték, és öccse, a novgorod-szeverszki Szvjatoszláv engesztelhetetlen ellensége lett Izjaszlávnak. Izjaszláv emiatt támogatni kezdte a csernyigoviak területi igényét Szvjatoszlávval szemben és hamarosan újból lángba borult a Kijevi Rusz. Jurij Szvjatoszláv oldalára állt, csakúgy mint a halicsi Vlagyimirkó és megnyerték ügyüknek a kunokat is. Izjaszláv szövetségesei a többi orosz fejedelemség nagy része, valamint a dinasztikus házasságok által rokon magyar, cseh és lengyel királyok voltak. Jurij kétszer is elfoglalta Kijevet, de Izjaszláv mindkétszer elűzte a városból. A Ruta folyó melletti vereség után már nem volt képes aktívan fellépni az ország déli részén és szövetségeseit is egymás után felmorzsolták.
Izjaszláv és társuralkodója, Vjacseszláv 1154-es halála után seregei élén Kijevbe indult. Útközben találkozott a Vjacseszláv által kinevezett új nagyfejedelemmel, Rosztyiszlávval, aki, hogy elkerülje a harcot, elismerte Jurij trónigényét. A Kijevet időközben megszálló másik trónkövetelő, a csernyigovi Izjaszláv is békében átadta a várost. Jurij ezután a Rusz részfejedelemségeit szétosztotta fiai között.
1157-ben Volhíniából sikertelenül próbálta elűzni Izjaszláv fiát, Msztyiszlávot, aki ezután összefogott Jurij uralmának többi ellenzőjével, a csernyigovi Izjaszlávval és Rosztyiszlávval. Újabb harcra azonban nem került sor, mert 1157. május 15-én Jurij Dolgorukij meghalt, állítólag a kijevi bojárok mérgezték meg. Rendkívül népszerűtlen volt a kijeviek körében, halála után a nép azonnal kifosztotta a palotáját. Utódja a trónon Izjaszláv csernyigovi fejedelem lett.
Családja és gyermekei
[szerkesztés]
Jurij először 1108-ban nősült, az apja által kötött békeszerződés értelmében a kunok vezérének, Aepa kán lányát vette feleségül. Gyermekeik:
- Rosztyiszláv (†1151), novgorodi és perejaszlavli fejedelem
- Andrej Bogoljubovszkij (1112–1174), vlagyimir-szuzdali nagyfejedelem
- Iván (†1147), kurszki fejedelem
- Gleb (†1171), kijevi nagyfejedelem
- Borisz (†1159), belgorodi és turovi fejedelem
- Jelena (†1165), férjhez ment Oleg Szvjatoszlavics novgorod-szeverszki fejedelemhez
- Marija (†1166)
- Olga (†1189), férjhez ment Jaroszláv halicsi fejedelemhez
Jurij második feleségéről nem sokat lehet tudni, az egyetlen biztos információ, hogy 1183-ban halt meg. Egyes források Olgának, vagy Helénének nevezik és lehetséges, hogy bizánci volt. Gyermekeik:
- Vaszilkó (†1162), szuzdali fejedelem
- Msztyiszláv (†1162), novgorodi fejedelem
- Jaroszláv (†1166)
- Szvjatoszláv (†1174), jurjevi fejedelem
- Mihály (†1176), kijevi, majd vlagyimiri nagyfejedelem
- Vszevolod (1154–1212), kijevi, majd vlagyimiri nagyfejedelem
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Mint Rosztov-Szuzdali fejedelem. Ebből a fejedelemségből alakult ki a Vlagyimiri Nagyfejedelemség, ahol még további két Jurij uralkodott. Innen a számozás, ugyanis Kijevben nem volt több Jurij nevű uralkodó.
- ↑ Rurikids 8 (angol nyelven). Genealogy.eu. [2013. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
Források
[szerkesztés]- Карпов А. Ю. Юрий Долгорукий. – М.: Молодая гвардия, 2006. – (ЖЗЛ)
- Лимонов Ю. А. Владимиро-Суздальская Русь : Очерки социально-политической истории. – Л.: Наука, 1987
- Воронин Н. Н. Зодчество Северо-Восточной Руси XII–XV веков. – М.: Изд. АН СССР, 1961. – Т. 1.
- Заграевский С. В. Юрий Долгорукий и древнерусское белокаменное зодчество. – М.: Алев-В, 2001
- Кулюгин А. И. Правители России. – Чебоксары: Чувашия, 2000
- Лурье Ф. Российская история и культура в таблицах. – СПб: Геликон Плюс, 1998
- Пчелов Е. В. Генеалогия семьи Юрия Долгорукого // Ruthenica. – Киев: Інститут історії України НАН України, 2004. – С. 68–79. – ISSN 1995-0276
- Соловьёв С. М. История России с древнейших времён. – М.: Мысль, 1988. – Кн. 1, Т. 2.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: II. Izjaszláv |
Következő uralkodó: Vjacseszláv |
.svg)
| Előző uralkodó: III. Izjaszláv |
Következő uralkodó: III. Izjaszláv |
