II. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem
II. Vaszilij vagy Vak Vaszilij (oroszul: Василий II Васильевич Тёмный "Vaszilij Vaszilijevics Tyomnij"), (1415. március 10. – 1462. március 27., Moszkva[1]) moszkvai nagyfejedelem 1425-től kisebb megszakításokkal haláláig.
Élete
[szerkesztés]Tízéves volt, amikor édesapja, I. Vaszilij utódjának nyilvánította, a fejedelmi trónt azonban nagybátyja György, valamint unokatestvérei Kancsal Vaszilij és Dimitrij Semjaka is meg akarták szerezni.[1] Hosszú, elkeseredett és zűrzavaros örökösödési harc kezdődött; Vaszilijt 1434-ben György, 1446–1447-ben Dimitrij taszította le a trónról, aki 1446-ban meg is vakította Vaszilijt.[1] Vaszilij 1447-ben visszaszerezte trónját és még 15 évig kormányozta a Moszkvai Nagyfejedelemséget.[1]
Az elhúzódó viszályok csak 1452-ben értek véget, a nagyfejedelemség azonban Vaszilij uralkodása alatt is terjeszkedett és erősödött.[1] Az orosz egyház, amelynek metropolitái Moszkvát támogatták, kinyilvánította, hogy független a konstantinápolyi pátriarkátustól, az állam pedig fokozatosan bekebelezte a szomszédos fejedelemségeket; a Rjazanyi Nagyfejedelemség fölött 1447-ben, Vjatka (ma: Kirov) városa fölött 1460-ban szerzett fennhatóságot.[1] Vaszilij a terjeszkedést külföldi beavatkozás nélkül kívánt folytatni, ezért 1449-ben megnemtámadási szerződést kötött Litvániával.[1] Az ország déli és keleti határa mentén élő tatár hordákkal nem sikerült elkerülni az összeütközéseket.[1] Egyiküket 1451-ben Moszkva alól verték vissza.[1] A nagyfejedelem azonban tatárokat fogadott az udvarába, s 1462-ben létrehozott egy vazallus hordát, a Kaszimovi Kánságot, majd rábízta a keleti határok védelmét.[1] Bár a tatár kán formálisan Vaszilij hűbérura maradt, a nagyfejedelemnek sikerült visszaszorítania tényleges befolyását.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Vaszilij |
Következő uralkodó: III. Iván |
.svg)
.svg)
