Ugrás a tartalomhoz

I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Jaroszláv
XVII. századi festmény
XVII. századi festmény
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1016 – 1018
ElődjeI. Szvjatopolk
UtódjaI. Szvjatopolk
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1019 – 1054. február 20.
ElődjeI. Szvjatopolk
UtódjaI. Izjaszláv
Életrajzi adatok
UralkodóházRurik-dinasztia
Született979
Kijev
Elhunyt1054. február 20.
Kijev
NyughelyeSzent Szófia-székesegyház
ÉdesapjaI. Vlagyimir
ÉdesanyjaRognieda
Testvére(i)
HázastársaSvédországi Ingegerd kijevi nagyfejedelemné
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Jaroszláv témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Jaroszláv Vlagyimirovics, más néven Bölcs Jaroszláv (Kijev, 979 vagy 986[1] – Kijev, 1054. február 20.[1][2]), (Keleti szláv nyelven: Ярослав Мудрый; keresztségben kapott neve: Georgij; skandináv nyelven: Jarizleifr) kijevi nagyfejedelem (1019–1054) és novgorodi fejedelem, a skandináv eredetű Rurik-dinasztia tagja. Egyike a legjelentősebb rutén fejedelmeknek.

Hatalomra jutása

[szerkesztés]

Jaroszláv apja I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem, anyja a polocki fejedelem lánya, Rognyeda, akinek apját az esküvő előtt Vlagyimir meggyilkolta.[3] Vlagyimir a jelentős helyi központok élére elsősorban számos fiai egyikét állította, így került Jaroszláv 1010-ben Novgorod trónjára.[3] 1014-ben megtagadta a Kijevnek járó évi adó megfizetését, így ellentét keletkezett apa és fia között, és Jaroszláv felkészült a várható megtorlásra.[3] Varég zsoldosokat fogadott, akik igen erőszakosan viselkedtek a novgorodiakkal.[3] A városban kitört a felkelés, a lakosok varégokat öltek meg, s válaszul erre Jaroszláv novgorodi előkelőket végeztetett ki.[3] Vlagyimir halála miatt (1015) a kijeviek hadjárata elmaradt.[3]

A következő kijevi nagyfejedelem, Vlagyimir egyik fia, Szvjatopolk mindent megtett azért, hogy esetlegesen trónját fenyegető fivéreitől megszabaduljon, s az erősen elfogult óorosz források szerint három testvérét, Boriszt, Glebet és Szvjatoszlavot is meggyilkoltatta.[3] Mivel ezek a gyilkosságok egybeestek Jaroszláv érdekeivel is, valószínűleg számára csak ürügyet szolgáltattak.[3] Sőt az egyik skandináv forrás (Eymundarsaga) szerint Boriszt épp Jaroszláv gyilkolta meg.[3] Jaroszláv, aki megszerezte a novgorodiak támogatását, novgorodi és varég harcosokból álló seregével a Dnyeper partján, Ljubecsnél megverte Szvjatopolk seregét (1016). Fivére Lengyelországba menekült, s Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lett.[3] A novgorodiakat busásan megjutalmazta, és a források alapján valószínűsíthető, hogy a város és környező területe kiváltságokat kapott.[3] Szvjatopolk azonban erős támogatóra talált apósa, I. Boleszláv lengyel király személyében, aki csapatokkal sietett a segítségére, seregében lengyel katonák mellett német és magyar segédcsapatokat is voltak.[3] A következő ütközetben, amelyet a Nyugati-Bug folyó mellett, 1018-ban vívtak, Jaroszláv döntő vereséget szenvedett, és mindössze 4 főnyi kíséretével jutott el Novgorodig, ahol a lakosok (akik féltették városuk kiváltságait) pénzt gyűjtöttek újabb harcosok felfogadására.[3] Valószínűleg ekkor vette feleségül III. Olaf svéd király lányát, Ingigerdát (orosz nevén Irinát), így megnyerve magának a varégok szövetségét. Közben Szvjatopolk és I. Boleszláv között ellentét keletkezett, és a lengyelek kivonultak.[3] Szvjatopolk a besenyőktől kapott segítséget, de az Alta folyónál Jaroszláv harcosaitól súlyos vereséget szenvedett, és rövidesen meghalt (1019).[3]

Bár a fejedelmi hatalmat megszerezte, Jaroszlávnak továbbra is harcolnia kellett. 1021-ben unokatestvére, Brjacsiszláv polocki fejedelem támadta meg Novgorodot.[3] Őt Jaroszláv kijevi segítséggel legyőzte, de a következő ellenfelével korántsem volt ilyen könnyű a helyzete.[3] 1024-ben testvére, Msztyiszlav tmutarakáni fejedelem kihasználta, hogy a nagyfejedelem Novgorodban van, és megpróbálta bevenni Kijevet.[3] A sikertelenség után Csernyigovot foglalta el.[3] A Csernyigov közelében sorra kerülő ütközetben Msztyiszlav győzött, Jaroszlav pedig Novgorodba menekült.[3] Msztyiszlav nem élt vissza a helyzetével, sőt a kor szokásaihoz mérve nagylelkűnek mutatkozott.[3] Elismerte Jaroszláv, mint idősebb testvér igényét a kijevi trónra, magának Csernyigovot és a Dnyeper bal partját tartotta meg.[3] Ez alapján kötötték meg a gorogyeci békét 1026-ban.[3] A Kijevi Ruszra több éven át tartó béke korszaka köszöntött.[3] A testvérek betartották a szerződésben foglaltakat, sőt egyesített erővel támadtak Lengyelországra.[3] Mindenesetre az óorosz források Szvjatopolktól eltérően a legnagyobb elismerés hangján szólnak Msztyiszlavról, aki 1036-ban halt meg.[3] Ezután Jaroszláv „az orosz föld egyeduralkodójává vált”, ahogyan a Nyesztor-krónikában áll.[3]

Uralkodása

[szerkesztés]

Külpolitikájában kiemelten jó viszonyt ápolt a skandinávokkal, hiszen fő katonai támaszát a varég zsoldos csapatok jelentették.[3] A varégok részesei voltak a besenyők felett aratott 1036. évi győzelemnek is.[3] Lengyelországgal már nem volt ilyen jó a kapcsolata, elsősorban azért, mert I. Boleszláv a hatalmi harcok idején elfoglalta a Bug és a Wieprz folyó között fekvő városokat, amelyeket Jaroszláv 1030–1031-ben foglalt vissza, kihasználva a lengyel állam válságát.[3] Jaroszlav nagyapját, Szvjatoszlávot a besenyők gyilkolták meg, s ezért érthető, hogy nem volt velük jó a viszonya, ráadásul a besenyők állandó veszélyt jelentettek.[3] 1036-ban, amikor a nagyfejedelem Novgorodban tartózkodott, nagy létszámú besenyő sereg jelent meg Kijev alatt.[3] Most a novgorodiak siettek Kijev segítségre, és Jaroszlav hatalmas és véres harc után legyőzte a betolakodókat.[3]

Bizánccal való kapcsolatát a vetélkedés jellemezte, sőt Jaroszláv 1043-ban hadjáratot szervezett Konstantinápoly ellen, amely kudarccal végződött.[3] Az óorosz flottát a bizánciak görögtüze, majd a vihar tette tönkre.[3] A szárazföldi csapatait a bizánciak a Balkánon bekerítették, és a katonák nagy részét elfogták.[3] A Kijevi Rusz 3 évig tartó tárgyalások után érte el a kereskedők kártalanítását és a foglyok kiadatását.[3] A Német-római Császárság Jaroszláv uralkodása idején nem játszott főszerepet a Kijevi Rusz külpolitikájában.[3]

Jaroszláv uralkodása idején a Kijevi Rusz külpolitikája Magyarország vonatkozásában a szövetségesi viszony fenntartására törekedett, bár ez nem mindig sikerült.[3] A Rusz elleni hadjáratba 1018-ban I. Boleszláv be tudott vonni egy félezres magyar egységet is,[3] 1030–1031-ben Belz és a cservenyi városok elfoglalása idején pedig az óorosz és a magyar állam különböző táborhoz tartozott:[3] az előbbi Németországgal együtt harcolt Lengyelország ellen, amelyet I. István viszont támogatott.[3] Később a viszony rendeződött.[3]

Jaroszláv szarkofágja a kijevi Szent Szófia-székesegyházban

Jaroszláv külpolitikájában igen hangsúlyosak voltak a dinasztikus kapcsolatokat megerősítő házasságok. Fiai és lányai (és lánytestvérei) a kor jelentős uralkodói dinasztiáinak tagjai lettek. Jaroszláv legidősebb lányát, Jelizavetát az a Harald svéd herceg vette feleségül, akiből később III. Harald norvég király lett, és aki az angolok elleni Stamford Bridge-i ütközetben vesztette életét. Jelizaveta ezután II. Svend dán király hitvese lett.[3] Az 1040-es évek elején I. Kázmér lengyel fejedelem Jaroszláv testvérét, Mariját, Jaroszlav Izjaszlav nevű fia pedig Kázmér testvérét, Gertrudot vette feleségül.[3] Jaroszláv másik testvére, akit valószínűleg Premiszlavának hívtak, Szár László Árpád-házi herceg felesége volt, így, amikor András herceg, a későbbi I. András magyar király feleségül vette a nagyfejedelem lányát, Anasztáziát, az Árpád- és a Rurik-ház másodszor került rokoni kapcsolatba.[3] A Bizánci Birodalom és a Kijevi Rusz között 1046-ban megkötött békét is házassággal pecsételték meg: Vszevolod Jaroszlavics és IX. Konstantin bizánci császár lányának házasságával.[3] I. Henrik francia király 1051-ben vette feleségül Anna Jaroszlavnát.[3]

Jaroszláv 1054-ben halt meg.[3] Végrendeletében a jelentősebb területek központjait 5 fia kapta meg, akiket felszólított, hogy éljenek szeretetben és békében, mert ellenkező esetben el fogják pusztítani apáik és nagyapáik földjét. Hatalma örököséül Izjaszláv nevű fiát tette, de az ő tekintélye nem volt elég a kormányzáshoz. Így jött létre Jaroszlavicsok triumvirátusa, amelyben a három legidősebb testvér, Izjaszlav, Szvjatoszlav és Vszevolod 15 éven keresztül közös politikát folytatott, s felváltva ült a kijevi nagyfejedelmi trónon.

Törvénykönyve

[szerkesztés]

Bár az óorosz jogalkotás már a 10. században kezdett kibontakozni, az első jól dokumentálható törvények Jaroszláv idejéből valók.[3] A Kijevi Rusz alapvető fontosságú jogi kódexe, a Russzkaja Pravda három változatban maradt fenn, ezek a Rövid, a Bővített és a Rövidített Pravda, s közülük a Rövid Pravda első része tartalmazza Jaroszláv törvényeit, fiai, a Jaroszlavicsok rendelkezéseivel együtt.[3] Keletkezési ideje bizonytalan.[3] A törvények a személy elleni és a tulajdon ellen elkövetett sérelmekkel foglalkoznak, s mivel csak a jog egy részét fedik le, valószínűleg Jaroszláv által meghozott törvényeknek csak egy töredéke.[3] Tükröződik bennük a korábbi századok szokásjoga, valamint elődeinek törvényei is bekerültek, de átalakították őket a kor szellemének megfelelően.[3]

Egyházpolitika

[szerkesztés]

Jaroszláv jelentős szerepet játszott a keresztény hit terjesztésében is.[3] Templomokat és kolostorokat építtetett, mint a kijevi Szent Szófia-székesegyházat (alapjait azon a helyen rakták le, ahol a besenyőket 1036-ban megverték), a mára elpusztult kijevi Arany-kapu tetején az Angyali Üdvözlet-templomot, valamint a Szent György- és a Szent Irina (Iréné)-kolostorokat.[3] A papok és a szerzetesek ellátásáról a fejedelmi kincstárból gondoskodott.[3] Írástudói a görög nyelvű szövegeket szláv nyelvre fordították, s az elkészült könyveket a Szófia-székesegyházban helyezték el.[3] Ez a könyvtár mintegy 950, főleg Istentiszteletekkel kapcsolatos kötettel rendelkezett, amelyekre a templomoknak és a püspökségeknek volt szükségük.[3]

Jaroszláv emellett bele is szólt az egyház ügyeibe, például püspököket nevezett ki, sőt a korábbi, (és a későbbi) eljárástól eltérően 1051-ben ő nevezte ki kijevi metropolitának a Barlangkolostor megalapítóját, az orosz Ilariont.[3] Ez egyébként a konstantinápolyi pátriárka feladata volt, aki addig bizánci származású metropolitákat állított a kijevi metropólia élére.[3] Jaroszláv ezzel a lépésével a pátriárka és a bizánci császár befolyását akarta csökkenteni.[3] Fellendítette a György-kultuszt, érmein és pecsétjén Szent György alakja látható, valamint védőszentje tiszteletére 1037-ben Kijevben megalapította a Szent György-kolostort.[3] Mivel Szent György a bizánci császárnak is pártfogója volt, figurája gyakran jelent meg a bizánci érméken és ólombullákon, Jaroszláv így fejezte ki egyenrangúságát a bizánci császárral.[3] Ráadásul amikor november 26-át Szent György ünnepévé avatta, egy olyan vallási ünnepet vezetett be a Ruszban, amelyet a bizánci egyház nem ismert.[3]

Építkezései

[szerkesztés]

Jaroszláv nem csak egyházi épületeket emeltetett, hanem Kijev építésében is nagy szerepet vállalt.[3] Folytatta az apja által elkezdett erődítések építését, így született meg Jaroszlávváros, ahol több mint 70 hektárnyi területet vett körbe hatalmas földfalakkal, amelyeknek a hosszúsága 3,5 km volt, magasságuk elérte a 11 (a rajtuk elhelyezett faszerkezettel együtt a 16) métert, szélességük pedig meghaladta a 25 métert.[3] Leghíresebb kapuja volt az Arany-kapu, amelynek mára csak romjai maradtak fenn.[3] A falakon belül helyezkedtek el Kijev legfontosabb épületei, a Szent Szófia-székesegyház, a kijevi metropolita palotája, négy kőtemplom és az uralkodó szintén kőből épült palotája.[3] Kijevben, mint az óorosz területek nagy részén, leginkább a kőt használták az építkezésekhez, hiszen a tégla igen ritka és drága építőanyag volt.[3] A nagyfejedelem építkezéseinek eredményeként Kijev nemcsak megfelelően reprezentálta a fejedelmi hatalmat, hanem egész Európa egyik legjelentősebb városa lett, s az építészetben elért eredmények hozzájárultak a kultúra más területeinek (például a festészetnek) a fejlődéséhez is.[3] Kijev mellett Novgorodról sem feledkezett el, ebben a városban is jelentős építkezések köthetőek a nevéhez.[3] Itt is felépítettek kőből és téglából egy Szent Szófia-székesegyházat (1045–1050), amely szerkezetében igen hasonlít a kijevire, bár itt 13 helyett csak 5 kupola található.[3]

Bibliafordítása

[szerkesztés]
  • Mivel az egyházban használatos – Morvaországból elterjedt – ószláv nyelvet az egyszerű nép a XI. században már nem értette, Jaroszláv lefordíttatta a Biblia egyes részeit a mindennapi nyelvre.[4]

Családja

[szerkesztés]

Felesége Ingigerda (1001 – 1050. február 10.), III. Olaf svéd király és felesége, Estrid leánya. Nyolc gyermekük született, öt fiú és három lány.

Gyermekei:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Rurikids 1 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  2. ↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 48. oldal
  3. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as at au av aw ax ay az ba bb bc bd be bf bg bh bi bj bk bl bm bn bo bp bq br bs bt bu Makai János: Bölcs Jaroszlav bölcsessége Megjelenés helye: Világtörténet 1997. ősz-tél. 3-23.' (magyar nyelven). Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézet. [2008. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 5.)
  4. ↑ Edmund Hamer Broadbent: Zarándok Gyülekezet – az újszövetségi gyülekezetek történelmi vándorútja (eredeti: The Pilgrim Church, Pickering and Inglis, Glasgow, 1931), a magyar fordítás a 6. angol kiadás [1963] alapján készült, Primo Evangéliumi Kiadó, Budapest, évszám nélkül, ISBN 963 7837 078, 297. oldal

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Szvjatopolk 		Következő uralkodó:
I. Szvjatopolk
Előző uralkodó:
I. Szvjatopolk 		Következő uralkodó:
I. Izjaszláv
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Jaroszláv_kijevi_nagyfejedelem&oldid=25755478”