Illír Királyság (1816–1849)

	Illír Királyság (1816–1849)
	Az Osztrák Császárság koronatartománya;
	Königreich Illyrien ; Regno d’Illiria ; Ilirsko kraljestvo ; Kraljevina Ilirija 1816. augusztus 3. – 1849. december 8.
; Illír Királyság címere	; Illír Királyság zászlaja
	Az Illír Királyság térképe az 1822-es átalakítástól 1849-ig
	Általános adatok
Fővárosa	Laibach (Ljubljana)
Hivatalos nyelvek	német, olasz, szlovén, horvát
Vallás	római katolikus
Államvallás	katolicizmus
Pénznem	„koronás” tallér
	Kormányzat
Államforma	királyság
Uralkodó	király
Dinasztia	Habsburg–Lotaringiai
Államfő-helyettes	kormányzó
Elődállam	Utódállam
←	→
	→
	→
	A Wikimédia Commons tartalmaz Illír Királyság (1816–1849) témájú médiaállományokat.

Nem tévesztendő össze Illíria ókori királyságával.

Az Illír Királyság (németül: Königreich Illyrien, olaszul: Regno d’Illiria, szlovénül: Ilirsko kraljestvo, horvátul: Kraljevina Ilirija) az Osztrák Császárság koronatartománya volt 1816–1849 között,^[1] amely a napóleoni háborúk végén, a volt Francia Császárság Illír tartományainak osztrák bekebelezése után, a bécsi kongresszus jóváhagyásával, I. Ferenc osztrák császár dekrétumával jött létre. Uralkodója Ausztria mindenkori császára volt, Illíria királyának minőségében. A tartomány székhelye Laibach (Ljubljana) volt. Az 1849 utáni államreform keretében az Illír Királyságot három külön koronatartományra bontották (Karinthiai Hercegség, Krajnai Hercegség, Osztrák Tengermellék).

Fekvése

Az Illír Királyságot a volt napóleoni Illír tartományok helyén hozták létre, az Adriai-tenger északkeleti partvidékén és a Keleti-Alpok előterében fekvő, a franciáktól visszaszerzett területeken. A volt francia császári tartomány magában foglalta a Krajnai Hercegséget, a Karintiai Hercegség nyugati részét (Felső-Karintiát), Görz és Gradisca grófságok Adria-menti területeit, Trieszt birodalmi szabad várost, és az Isztriai-félszigetet, továbbá a dalmát partvidéket, és a Horvát–Szlavónországnak a Száva folyótól délre fekvő területét. A felszámolt francia császári Illír tartományok területéből az osztrákok 1816-ban leválasztották és újjáalakították a Habsburg Dalmát Királyságot, Karintia keleti felét (Alsó-Karintiát) viszont hozzácsapták az új (Habsburg) Illír Királysághoz.

Az Illír Királyság területe így magában foglalta a mai Szlovénia nyugati és központi területeit, azaz Krajnát (a régi Krajnai Hercegséget), Ljubljana (Laibach) székvárost és környékét, a „szlovén tengermelléket”, azaz Görz (Goriška) vidékét és Észak-Isztriát („Szlovén-Isztriát”), a Karinthiai Hercegség teljes területét (a nyugati Felső-Karintiát, azaz a mai osztrák Karintia szövetségi tartományt, és az ezzel szomszédos, keleti Alsó-Karintiát, „Slovenska Koroška” régiót (a mai Szlovénia északnyugati részét), továbbá a mai Horvátország Isztria megyéjét, a Quarnerói-öbölbeli Krk, Cres and Lošinj szigeteket), végül a mai Olaszország északkeleti „végvidékét”, a mai Trieszt megye és Gorizia megye területeit, és végezetül Fiume körzetét is.

1822-ben az Illír Királyság területétől elcsatolták a volt francia Croatie civile („Civil-Horvátország”) nevű intendantúra (közigazgatási körzet) területét, azaz a Száva folyó jobb (déli) partja és Fiume városa között húzódó sávot, Karlstadt/Karlovác központtal, és ezt hozzácsatolták a Habsburg Birodalomba betagolt Horvát Királyságba.

Az Illír Királyság 1816–1822 között
(1818-as osztrák térképen)
Az Illír Királyság 1822–1849 között
(„Civil-Horvátország” és Fiume elcsatolása után)

Történelme

A napóleoni háborúk során, az ötödik koalíciós háborút lezáró 1809-es schönbrunni békeszerződés után Napóleon császár uralkodói dekrétummal létrehozta az Illír tartományok nevű francia császári külbirtokot, miután megszerezte a Habsburg Birodalomtól annak az Adriai-tenger északkeleti partvidékén és a Keleti-Alpok előterében fekvő (korábban velencei és Habsburg birodalmi) területeit. E területek egy része korábban velencei birtok volt, és az 1797-es Campo Formió-i békeszerződésben a Habsburg Birodalomnak jutott, majd az 1805-ös pozsonyi békeszerződésben Franciaország szerezte meg őket. Napóleon oroszországi hadjáratának kudarca után, 1813-ban Ausztria ezeket fegyveres erővel visszafoglalta, a bécsi kongresszus pedig 1815-ben hivatalosan is elismerte az Ausztriához tartozást.

Az elfoglalt és bekebelezett északkelet-adriai és keleti-alpoki területeken – gyakorlatilag a volt francia Illír tartományok helyén, de Dalmácia nélkül – 1816. augusztus 3-án I. Ferenc osztrák császár rendeletével hivatalosan megalapították a Habsburg Birodalom császárának alárendelt új közigazgatási egységet, az Illír Királyságot, más néven „Új-Illíriát”.^[2] A tartományt a helyi (szlovén) köznyelvben „osztrák-Illíria” („avstrijsko-ilirska”) néven is emlegették.^[2]

A koronatartományt két területi kormányzóságra osztották fel:^[3]

Laibachi Kormányzóság (németül: Landesgubernium in dem Königreiche Illyrien zu Laibach), amely a laibachi (ljubljanai) körzetből; a neustadti (Novo mestó-i) körzetből; az adelsbergi (postojnai) körzetből (Krajna); a villachi körzetből (Kelet-Karintia) és 1825-től a klagenfurti körzetből (Nyugat-Karintia) állt.
Trieszti Kormányzóság (németül: Landesgubernium in dem Königreiche Illyrien zu Triest), amely a fiumei körzetből (Fiume városa, Kelet-Isztria, a Magyar Tengermellék, és a Quarnerói-öböl szigetei); a görzi (goriziai) körzetből (Görz és Gradisca); a trieszti körzetből (Trieszt városa és Nyugat-Isztria); a karlstadti (károlyvárosi) körzetből (a Száván túli Közép-Horvátországból, a korábbi Illír tartományok Civil-Horvátország nevű körzetéből) állt.

Fennállásának első hat évében (1816–1822 között) a Illír Királyság magában foglalta a volt napóleoni tartományokból az ún. Civil-Horvátország („Croatie civile”) nevű intendatúra (katonai körzet) területét is. 1822. november 1-jén, amikor a Habsburg kormányzat helyreállította a Horvát Királyságnak a napóleoni háborúk előtti területét, ezt a tartományt elcsatolták az Illír Királyságtól, és ismét betagolták a Magyar Királyság alárendeltségébe tartozó Habsburg-Horvátországba. Ugyanekkor Fiume várost is visszacsatolták a Magyar Királysághoz.^[3]

Az Illír Királyságot eredeti formájában, 1816-ban azért hozták létre, hogy a stratégiailag fontos tengermellék és a déli katonai határőrvidék szomszédságába, a belső birodalmi tartományok előterébe egy összefüggő, központilag irányított, erős tartomány kerüljön, amely ellensúlyozni képes a Magyar Királyság területi igényeit és visszaszorítja az Orosz Birodalom befolyási övezetét. Miután 1822-ben az Illír Királyság nagy területeit a magyar korona alárendeltségébe tartozó Horvát Királysághoz (illetve Fiumét közvetlenül a Magyar Királysághoz) csatolták, a maradék illír koronatartomány veszített stratégiai súlyából.^[1] A javarészt szlovénok lakta tartományban a francia polgári kormányzás évei (1806–1814) igen mély nyomokat hagytak. A franciák által bevezetett szlovén nyelvű közigazgatási szerveket és a szlovén nyelvű iskolahálózatot a Habsburg igazgatás sem tudta egyszerre visszaállítani a korábbi német–latin nyelvű rendszerre. A francia mintára bevezetett polgári törvénykönyv után fokozatosan igyekeztek helyreállítani a Habsburg Monarchia archaikusabb törvénykezési rendszerét. E lassú folyamat lezárásáig a Habsburg kormányzat jobbnak látta, ha a volt francia tartományokat egy külön koronatartományban kezeli.

Az 1848-as „Népek tavaszán”, 1848. április 20-án a szlovének képviselői, élükön Franc Miklošič képviselővel, Bécsben azt a kérelmet terjesztették Ferdinánd császár elé, hogy Alsó-Stájerország (Untersteiermark) területét – azaz a történelmi Stájer Hercegség déli részét, a mai Szlovénia északkeleti felét, szlovénul Štajerskát, Marburg (Maribor) központtal – csatolják az Illír Királysághoz, egyetlen közigazgatási egységben (királyságban) egyesítve a szlovén nemzetiség által lakott területek legnagyobb részét. Ez volt az Egyesült Szlovénia (németül: Vereintes Slowenien, szlovénül: Zedinjena Slovenija) programja. Peter Kosler (Kozler) karintiai szlovén térképész elkészítette az Alsó-Stájerországgal kibővített Illír Királyság igény-térképét, mely később a szlovén nemzettudat fontos jelképévé, a szlovén egységmozgalom egyik hivatkozási alapjává vált. A Habsburg császári kormányzat azonban elutasította a javaslatot. Az 1848–1849-es szabadságmozgalmak radikalizálódására adott császári reakció egyik jeleként az „Illír Királyság” elnevezést fokozatosan „kivezették” a bécsi kormány dokumentumaiból. Hivatalos osztrák állami dokumentumban az Illír Királyságot – mint „élő” koronatartományt – e néven utoljára a Ferenc József által 1849 márciusában kiadott olmützi („oktrojált”) alkotmányban említik.^[1]

Az Illír Királyság uralkodói

Ausztria mindenkori császára, Illíria királyának minőségében

1816–1835 : I. Ferenc
1835–1848 : I. Ferdinánd
1848–1849 : I. Ferenc József

Megszűnése

Az 1849–49-es forradalmi hullámot követő osztrák államreform keretében 1849. december 31-én az Illír Királyságot megszüntették, területét három részre osztották fel.^[3] Helyén kialakították Karintia, Krajna és az Osztrák Tengermellék (Küstenland) nevű osztrák koronatartományokat, melyek 1867 után az Osztrák–Magyar Monarchiában is fennmaradtak. Az „Illíria Királya” – immár névleges – címet Ausztria császárai továbbra is megtartották és a hivatalos címeik felsorolásakor használták egészen 1918-ig.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c szerk.: Marko Vidic: Ilustrirana zgodovina Slovencev. Ilirsko kraljestvo (A szlovének történelme. Az Illír Királyság) (szlovén nyelven). Mladinska knjiga, 213. o. (2000). ISBN 86-11-15664-1
↑ ^a ^b „3. avgust”, Delo.si, 2006. augusztus 2. (Hozzáférés: 2017. február 2.) (szlovén nyelvű)
↑ ^a ^b ^c Austrian Lands before 1918. worldstatesmen.org. (Hozzáférés: 2017. február 1.)

Források

szerk.: Anonymous: Das Königreich Illyrien (német nyelven). Nabu Press (2012). ISBN 1279010185 / 978-1279010181. Hozzáférés ideje: 2017. február 1.
Dr. G. R. Schnabel. Über Raum- und Bevölkerungs-Verhältnisse der österr. Länder (német nyelven). Prága: J.G. Calve (1826). Hozzáférés ideje: 2017. február 1.
A.J.P. Taylor. A Habsburg Monarchia 1809–1918 (The Habsburg Monarchy, fordította: Nagy György). Budapest: Scolar (2003)
Korabeli térképek lelőhelye pictures.abebooks.com; zvab.com
Haas, Arthur G.. Metternich, Reorganization and Nationality, 1813-1818: A Story of Foresight and Frustration in the Rebuilding of the Austrian Empire. Wiesbaden: Franz Steiner Verlag (1963)

[Cvirn2000-1] szerk.: Marko Vidic: Ilustrirana zgodovina Slovencev. Ilirsko kraljestvo (A szlovének történelme. Az Illír Királyság) (szlovén nyelven). Mladinska knjiga, 213. o. (2000). ISBN 86-11-15664-1

[delo-2] „3. avgust”, Delo.si, 2006. augusztus 2. (Hozzáférés: 2017. február 2.) (szlovén nyelvű)

[austrianlands-3] Austrian Lands before 1918. worldstatesmen.org. (Hozzáférés: 2017. február 1.)

[1]

[2]

[3]

m v sz Habsburg Birodalom országai és koronatartományai
A Habsburg-ház osztrák ága által uralt területek	Cseh Királyság • Horvát Királyság • Dalmát Királyság • Galícia és Lodoméria Királysága • Magyar Királyság • Illír Királyság • Lombard–Velencei Királyság • Szlavóniai Királyság • Osztrák Főhercegség • Bukovinai Hercegség • Karintiai Hercegség • Krajnai Hercegség • Stájer Hercegség • Salzburgi Hercegség • Alsó- és Felső-Sziléziai Hercegség • Erdélyi Fejedelemség • Isztriai őrgrófság • Morva őrgrófság • Tiroli hercegesített grófság • Vorarlberg • Görz és Gradisca grófság • Szerb Vajdaság és Temesi Bánság • Trieszt • katonai határőrvidék
A Habsburg-ház spanyol ága által uralt területek	Spanyol Királyság (1516–1700): Kasztíliai és Leóni Királyság • Aragóniai Királyság • Portugál Királyság • Tizenhét Tartomány • Dél-Németalföld
Ideiglenes Habsburg befolyás alatt lévő országok, területek	Parmai és Piacenzai Hercegség (1735–1748) • Toszkánai Nagyhercegség (1737–1799; 1814–1859) • Modenai és Reggiói Hercegség (1814–1859)