Parmai Hercegség
| Parmai Hercegség | |||
Ducatus Parmae (latin) 1545 – 1802; 1814 – 1859Ducato di Parma (olaszul) | |||
| |||
 | |||
| Mottó: Dirige me Domine! (Vezess, Uram!) | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Parma Piacenza | ||
| Beszélt nyelvek | latin, olasz, emilián | ||
| Államvallás | római katolikus | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | abszolút monarchia | ||
| Uralkodó herceg ● 1545–47 ● 1854–59 | Pier Luigi I. Róbert | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Parmai Hercegség témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A Parmai és Piacenzai Hercegség (latinul: Ducatus Parmae et Placentiae, olaszul: Ducato di Parma e Piacenza, később ismert még mint Parmai, Piacenzai és Guastallai Hercegség) egy 1545-ben alapított abszolutista történelmi államalakulat volt Észak-Itáliában, a mai olaszországi Emilia-Romagna régióban.[1] A hercegség kisebb megszakításokkal ugyan, de egészen 1859-ig, Olaszország egyesítéséig fennállt.
Eredetileg a Farnese család birtoka volt, miután III. Pál pápa fia, Pier Luigi Farnese családja örökös hercegségévé tette. Az uralkodócsalád egészen 1731-ig birtokolta, amikor is az utolsó herceg, Antonio Farnese közvetlen örökös nélkül elhunyt.[1][2] Halálát követően címe Elisabetta Farnese spanyol királyné idősebb fiára, Károly infánsra szállt. A spanyol örökösödési háborút lezáró 1713-as utrechti béke értelmében a Habsburgokra, így VI. Károly német-római császárra szállt a hercegi cím, amit a spanyol Bourbonok csak az osztrák örökösödési háború után, 1748-ban tudtak visszaszerezni.
Bonaparte Napóleon seregei 1802-ben megszállták, majd 1808-ban a Francia Császárság annektálta a hercegséget, ami függetlenségét csak 1814-ben nyerte vissza, amikor is Mária Lujza francia császárné életfogytig tartó jogot kapott rá. A bécsi kongresszus döntését követően, Mária Lujza 1847-es halálával a hercegi cím visszaszállt a spanyol Bourbonokra, majd 1859-ben formálisan felszámolták és az újonnan létrejövő Olasz Királyság részévé tették.[1]
Heraldika
[szerkesztés].svg) |
.svg) |
.svg) |
 |
 |
nagycímere (1547–1586) |
nagycímere (1586–1731) |
nagycímere (1748–1802) |
uralkodói címere (1814–1847) |
nagycímere (1847–1860) |
 |
.svg) |
.svg) |
.svg) |
.svg) |
(1545–1731) |
állami zászlaja (1815–1847) |
állami zászlaja (1848–1849) |
állami zászlaja (1850–1851) |
állami zászlaja (1851–1859) |
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Duchy of Parma and Piacenza | historical duchy, Italy (angol nyelven). Encyclopedia Britannica . (Hozzáférés: 2020. november 2.)
- ↑ Parma e Piacenza, ducato di nell'Enciclopedia Treccani (it-IT nyelven). www.treccani.it . (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
