Henri Coandă
| Henri Coandă | |
 | |
| Coandă 1967-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1886. június 7. Román Királyság, Bukarest |
| Elhunyt | 1972. november 25. (86 évesen).svg){kind=small} Román Szocialista Köztársaság, Bukarest |
| Ismeretes mint | |
| Nemzetiség | román |
| Szülei | Constantin Coandă |
| Iskolái | |
| Iskolái | |
| Egyéb diplomája | mérnök |
| Pályafutása | |
| Kutatási terület | repüléskutató |
| Jelentős munkái | Coandă-1910, Coandă-hatás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Coandă témájú médiaállományokat. | |
Henri Marie Coandă (1886. június 7. – 1972. november 25.[1]) román mérnök, feltaláló, aerodinamikai úttörő, és a kísérleti repülőgép, a Coandă-1910 megépítője volt. A világ első sugármeghajtású gépének megtervezőjének tartják,[2] ami egy megosztó állítás, sokan vitatják, de akadnak akik kiállnak mellette.[3] Sok eszközt talált fel, tervezett egy „repülő csészealj”-at, és felfedezte a Coandă-hatást.[4]
Élete
[szerkesztés]Fiatalkora
[szerkesztés]Coandă Bukarestben született, egy nagy család második gyermekeként. Apja Constantin Coandă tábornok volt, matematikaprofesszor a híd- és útépítői iskolában. Édesanyja, Aida Danet, a Bretagne-ból származó francia fizikus, Gustave Danet lánya volt. Később felidézte, gyermekként mennyire lenyűgözte a szél csodája.
Coandă a Petrache Poenaru bukaresti általános iskolába járt, majd 1896-ban elkezdte középiskolás tanulmányait a Sfântul Sava líceumban. 3 év után, apja, aki katonai pályát szeretett volna neki, beíratta a jászvásári katonai iskolába, ahol 1903-ban végzett főtörzsőrmester ranggal. Tanulmányait ezután a bukaresti tüzér- harctéri, és tengerészmérnöki iskolában folytatta. Tüzértársaival együtt 1904-ben beiratkozott a Berlinben található, charlottenburgi műszaki főiskolára.
Coandă tüzértisztként végzett, de jobban érdekelte a repülés műszaki oldala. 1905-ben épített egy rakétarepülőgépet a Román Hadsereg számára. Ezután tovább tanult a belga Liège-ben, a Montefiore Intézetben. Itt ismerte meg Gianni Capronit. 1908-ban Coandă visszatért Romániába, hogy tisztként szolgáljon a Második Tüzérezredben. Feltalálói szellemisége nem fért össze a katonai fegyelemmel, és engedélyt kért a hadseregből való távozásra. Kihasználta megújult szabadságát, hogy tegyen egy hosszú autóutat Iszfahánba, Teheránba, és Tibetbe.
Repülési kutatásai Franciaországban
[szerkesztés]1909-ben Párizsba ment, ahol beiratkozott a frissen megalapított École Nationale Superieure d’Ingenieurs en Construction Aéronautique-ba (napjainkban: Institut supérieur de l’aéronautique et de l’espace, rövidebb nevén: ISAE-SUPAERO). 1 évvel később repülőgépipari mérnökként végzett.
1910-ben, Gianni Caproni műhelyében megtervezte és megépítette a Coandă-1910 néven ismert repülőgépet, amit még abban az évben kiállíttatott Párizsban, egy bemutatón.[5] A gép egy négyhengeres szelepmotort használt egy forgódugattyús kompresszor működtetéséhez, amelynek célja az volt, hogy meghajtsa a járművet egy elülső szívó és egy hátsó levegő-kiáramoltató együttes alkalmazásával, légcsavar használata nélkül.
A korabeli források állítása szerint Coandă találmánya repülésképtelen volt.[6] Évekkel később, mikor feltalálták a sugármeghajtást, Coandă elkezdte hangoztatni, hogy a repülőgépe sugármeghajtású volt, és igazából repült is.[3] Charles Gibbs-Smith szerint: „Ötlet se volt arra sosem, hogyan helyezzen bele üzemanyagot; a gép sohasem repült, sohasem ment tönkre kísérleten, és eladták Monsieur Weyman számára.”[2] Gibbs-Smith folytatta: „Az állítás, hogy összetört (ami sosem történt meg) Coandă-t arra késztette, hogy elkezdjen egy másik, második repülőgépet, de elfogyott a pénze. Egy éven belül, 1911 októberében kiállított egy vadonatúj, légcsavar-hajtotta gépet a Reims Concours Militaire-en...”[2] Más repüléstörténészek elfogadták Coandă történetét az 1910-es gépével kapcsolatban.[7][8]
Coandă munkatársa a Huyck Corporation-nél, G. Harry Stine, egy rakétatudós, szerző, és az amerikai modellrakéták atyja ezt írta A reményteljes jövő (
The Hopeful Future) című művében: „Számos sugármeghajtású repülőgép létezett már korábban. A Coandă-1910 és az 1938 Caproni Campini N.1, amit Németországban gyártottak le.” Rolf Sonnemann és Klaus Krug a drezdai technológiai egyetemről megemlítették 1987-es Technik und Technikwissenschaften in der Geschichte (Technológia és Műszaki tudományok a történelemben) című könyvükben hogy a Coandă-1910 volt a világ első sugármeghajtású gépe.[9]
1911 és 1914 között műszaki managerként dolgozott a Bristol repülőgépvállalatnál[1] az Egyesült Királyságban, ahol számos gépet tervezett, későbbi nevükön Bristol-Coanda egyfedelű repülőgépeket. 1912-ben az egyik ilyen találmánya díjat nyert az azonos évi brit katonai repülőgépversenyen.
1915-ben visszatért Franciaországba, ahol az első világháború alatt Delaunay-Bellevillenek dolgozott Saint-Denis-ben, megtervezett, és megépített három különböző légcsavaros repülőgépet, köztük a Coandă-1916-ot, aminek a két légcsavarja a gép faránál volt.
A háborúk közti években folytatta utazásait és kutatásait. 1934-ben megkapta a Coandă-hatás francia szabadalmát. Az 1930-as években tervezte meg lemez formájú járművét, amit Aerodina Lenticulara-nak, magyarul „repülő csészalj”-nak nevezett el. A gép elviekben magas nyomású gázokat áramoltatott volna egy kör alakú nyíláson. 1936-ban Coandă szabadalmat kért erre a találmányára is. Gyakorlati teljes változata a gépnek sosem épült meg.
A második világháború idején
[szerkesztés]Coandă a második világháború éveiben a németek által megszállt Franciaországban élt, ahol a náciknak dolgozott, segített az 1910-es repülőgépéből a turbopropellert egy hóálló légcsavarrá átfejleszteni.[10]
Későbbi évei és halála
[szerkesztés]A Coandă-hatással kapcsolatos kutatások a háború utáni időszakban érdekeltté, és számos vizsgálat alapjává váltak.[10]
Az idős Coandă 1969-ben, a Ceaușescu-korszak korai éveiben hazatért szülőhazájába, Romániába, ahol igazgatói széket kapott az INCREST-nél, és két évvel később Elie Carafoli professzorral újjászervezte a Bukaresti Politechnikai Egyetem repülésmérnöki tanszékét, kiválasztva ezzel azt a műszaki mérnökök tanszékéből.
Coandă 1972. november 25-én hunyt el, 86 esztendős korában. Végső nyugalomra a Bellu temetőben helyezték, Bukaresten.[11]
Elismerések és díjak
[szerkesztés]- 1965: A New York-i Nemzetközi Automatizálási Szimpóziumon megkapta a Harry Diamond Laboratories Award-ot.
- Tiszteletbeli ösztöndíjat kapott a Királyi Repüléstechnikai Egyesülettől 1971-ben[1]
- Bukarest egyik repülőterét róla nevezték el. (Henri Coandă nemzetközi repülőtér, korábban: Otopeni repülőtér)
- Vielles Tiges-díj és aranymedál.
- UNESCO tudományos kutatásért díj
- Francia repüléstechnikai medál, érdemrend, és parancsnoki gyűrű
Idézet
[szerkesztés]„Ezek a mai repülőgépek nem többek papír gyermekjátékok tökéletesített változatainál. Véleményem szerint egy teljesen más repülési mechanizmust kellene kikutatnunk, ami más repülő elveken alapszik. Úgy gondolom, hogy a jövő repülőgépei függőlegesen fognak fel és leszállni, repülni viszont hagyományos módon fognak. Ezeknek a jövőbeli repülő szerkezeteknek nem fog kelleni mozgó alkatrész. Az ötlet a ciklonok hatalmas erejéből jött.”[12]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Flight 1973
- ↑ a b c Flight, 1960. október 14., 619. o.
- ↑ a b Winter, Frank H. (1980). „Ducted Fan or the World's First Jet Plane? The Coanda claim re-examined”. The Aeronautical journal 84, 408. o, Kiadó: Royal Aeronautical Society.
- ↑ Coanda effect. (2013). Columbia Electronic Encyclopedia, 6th Edition, 1.
- ↑ (2002) „Antonescu’s Eagles againt Stalin’s Falcons: The Romanian Air Force, 1920–1941”. The Journal of Military History 66 (4), 1085. o. DOI:10.2307/3093265. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
- ↑ Aircraft (1910)Volume 1 page 367.
- ↑ Houart, Victor. L'Histoire de l'aviation recontée à mon fils (francia nyelven). Párizs: Casablanca: Société chérisienne de publications et d'éditions (1957) Quoted in F. H. Winter (1980)
- ↑ (2010) „Homage to Henri Coanda”. INCAS Bulletin 2 (4), 17–18. o. (Hozzáférés: 2013. augusztus 29.)
- ↑ Technik und Technikwissenschaften in der Geschichte, Proceedings of the ICOHTEC-Symposium, International Cooperation in History of Technology Committee. Deutscher Verlag der Wissenschaften Berlin, 37. o. (1987)
- ↑ a b (1946. augusztus 15.) „Augmented Flow”. Flight 50, 174. o.
- ↑ Catillon, Marcel. Mémorial aéronautique: qui était qui? (francia nyelven). Nouvelles Editions Latines, 49–50. o. (1997). ISBN 2723305295
- ↑ Stine, G. Harry (1967. március 1.). „The Prowling Mind of Henri Coanda”. Flying 80, 64–66. o, Kiadó: Ziff-Davis.
