Ugrás a tartalomhoz

Köbölkút

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gbelce szócikkből átirányítva)
Köbölkút (Gbelce)
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Köbölkút zászlaja
Köbölkút zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rangközség
Első írásos említés1233/1245
PolgármesterBolya Szabolcs
Irányítószám943 42
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámNZ
Népesség
Teljes népesség2123 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség83 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság133 m
Terület26,61 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 51′ 02″, k. h. 18° 30′ 40″47.850556°N 18.511111°EKoordináták: é. sz. 47° 51′ 02″, k. h. 18° 30′ 40″47.850556°N 18.511111°E
Köbölkút weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Köbölkút témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Ez a szócikk Köbölkútról szól. Hasonló címmel lásd még: Köbölkút (egyértelműsítő lap).

Köbölkút (szlovákul Gbelce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Párkánytól 19 km-re északnyugatra fekszik.

A község a Duna és a Garam választóvonalán, dombos vidék déli nyúlványán terül el.

A Duna melléki sík talaj alkalmas gabona, szőlő, illetve gyümölcs termesztésére. A határvidék északi része, a Párizsi-csatorna mocsaras talajának köszönhetően náddal benőtt. A falu különlegességéhez tartozik a környező nádas állat- és növényvilága, amelyben védett növény- illetve állatfajok sokasága él. A községet déli és részben nyugati irányból gazdag lomblevelű erdő övezi.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A község neve a magyar kőből való kút kifejezésből származik. Mint azt a középkori források is írják,[forrás?] a falu egy kőből kirakott kút szomszédságában keletkezett. A Köbölkút név az eredeti alaknak a nép ajkán történt egyszerűsítése. A Gbelce név is a magyarból, a köböl mértékegység szlovák nyelvre való lefordításából származik.

Kiss Lajos nyelvész szerint a magyar Köbölkút helységnevek elsődlegesen olyan kútra, forrásra vonatkoztak, amelynek gödrét üreges belű, odvas vagy kivájt fatörzzsel, az úgynevezett köböllel bélelték ki.[2]

Élővilága

[szerkesztés]
  • 2014
    2014
  • 2021
    2021
  • 2021
    2021
  • 2022
    2022

1960-ban pocgém áttelelését észlelték.[3]

Köbölkúton egykor volt gólyafészek a vasútállomásnál is. Ma az Érsekújvár felé vezető főút mentén van egy gólyafészek és egy alátét. 2014-ben két fiókát gyűrűztek meg. 2015-től alátétre helyezték át a fészket. 2021-ben 3 fiókát számolták össze.[4] A falu határában fekszik a Párizsi-mocsarak Természetvédelmi Terület, amelynek gazdag élővilága a határokon túl is ismertté tette a falu nevét.

Története

[szerkesztés]

A község területén az újkőkorszaki vonaldíszes kerámia telepét[forrás?], valamint északra a vadászlestől valószínűleg rézkori leleteket találtak.[5] A Hévmagyarádi kultúrába sorolható fémtárgy is előkerült.[6] A hallstatt (kora vaskor) és latén korból (fiatalabb vaskor) csontvázas sírokat tártak fel.[forrás?] 2005-ben Gergov dűlőben temetőt, Hangaš dűlőben települést azonosítottak a római korból. Ezen kívül a vasútállomásnál terra sigillata is előkerült.[7] Koraközépkori telepre utaló kerámia került elő Peter Romsauer 1973-as terepbejárása során a Párizsi-csatorna balparti teraszán.[8] Koraközépkori leletek kerültek elő a 665. számú ház építésénél,[9] valamint a Libalegelő dűlőben.[10] Alojz Habovštiak 1962-ben végzett terepbejárást a téglagyárnál, mely során 11-13. századra keltezhető cserepeket gyűjtött.[11] Légifotózás segítségével további telepjelenségeket is megfigyeltek a Párizsi-mocsarakban, illetve Záhumnie dűlőben temetkezéseket is.[12] Nová Osada nevű rész vasútállomásánál – szintén légirégészeti módszerekkel – valószínűsíthetően római kori telep és középkori temető nyomait figyelték meg.[13]

Egy Szent István kori oklevél már említ egy települést a mai Köbölkút helyén, mely egy köves kút szomszédságában feküdt.[forrás?] A helység fontos kereskedelmi útvonalon feküdt a középkorban is.[14] A falu első fennmaradt írásos említése Petrus, Comes de villa Cubulcut formában 1233-ból származik.[15] 1245-ben az esztergomi káptalan bizonyságlevelében szerepel Petrus de Cubulcut.[16] 1299-ben III. András parancsa szerint, András comes fia Joanka mester azt panaszolta, hogy Kubulkuth nevű falujából Kurth-i Péter és társai 32 ökröt vittek el.[17] Ugyanezen évben pereskedett még Joanka mester és ebben említik Kubulkuth nevű falujának esetleges elpusztítását is.[18]

1319-ben Kubulkuth-i Gwla fia László comes választott bíraként szerepel egy birtokperben. Az irat II. Ulászló 1494-es átiratában maradt csak fenn.[19] Ugyancsak 1319-ben tiltják Kubulkuth-i Tooth Péter fia Tamást a Lyzko föld melletti rész megvételétől.[20] Ugyanezen évben egy, a Nógrád vármegyében lévő herenchen-i birtok és a Szent Mihály tiszteletére épült templom felét Kwbulkwth-i Péter fia Tamás magisternek és rokonának adják. Ezen irat csak egy 1429-es átiratban maradt fenn.[21] 1325-ben néhai Kebelkwth-i Jula comes fiai, László és István fogott bírákként szerepelnek.[22] 1328-ban Jula fia László comes és testvére István, Kubulkuth-i nemesek képviselnek Scenthamaskyurth birtok ügyében.[23] 1333-ban Jula fia István szerint Magyar Pál mester jobbágyai Scuenfolu népét az ő kubulkuthi birtokán lévő házába vitték, apját és testvérét megsebesítették és egyéb károkat okoztak.[24] 1332-1337 között összeírt pápai tizedjegyzékben Matias de Gbulcut 6 garassal szerepel.[25] 1346-ban Kebelkut alakban írva említik a korabeli források. A 14. században a Köbölkúti család birtoka, később több nemesi családé volt. Itt a zobori bencés apátság is eljárt hivatalos ügyben.[26]

1520-ban Kewbewlkwth alakban említik.[27] 1570-ben 40 házban 82 férfiembert jegyeztek fel a török adószedők.[28] 1593-ban feldúlta a török. 1611. szeptemberében az esztergomi törökök csapdát állítottak itt a szőgyéni őrségnek.[29] A 17. század elején a Keglevich család, 1635-től a Pálffyak a birtokosai. 1663-ban a törökök Érsekújvár ellen készültek, a várkapitány megpróbált Köbölkútnál rajtuk ütni, de a törökök kivédték a támadást és a keresztény katonák nagy része elesett. 1664-ben 55 háztartásban 69 fejadófizetőt írtak össze a török adóösszeírásban.[30] A század végén elnéptelenedett. 1715-ben szőlőskertje és 23 adózó háztartása volt. 1787-ben 90 házában 629 lakos élt. 1828-ban 99 házát 777-en lakták. Lakói földművesek, kézművesek, kereskedők voltak. A 18. században nagy halastó található a községben. Az 1820-as években lecsapolták a mocsarakat.[31] 1873-ban Simor János érsek 200 forintot adományozott az iskolára.[32] A 20. század elején téglagyár működött a faluban.

Vályi András szerint "KÖBÖLKÚT. Magyar falu Esztergom Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Esztergomhoz, mint egy 2 mértföldnyire, tava nevezetes, mind jó nagyságáért, mind pedig azért, mert sok, és jó ízű halakat szolgáltat, nádat is terem. Határja közép termékenységű, legelője, fája elég van, szőlleji jók, piatzozása a’ Dunán, és Esztergomban."[33]

Fényes Elek szerint "Köbölkut, Esztergom most Komárom vmegyében, magyar–német falu, Esztergomtól nyugotra 2 1/4 mfdnyire, egy posványos vizér mellett: 827 kath., 5 ref., 8 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Határja részint dombos, részint róna; bora, fája gabonája bőven. F. u. h. Pálfy. Postahivatal és váltás Perbete közt. A lakosok birnak 493 1/2 hold másod, 1057 1/2 h. harmadik osztályu szántóföldet, 705 h. rétet, 385 kapa szőlőt." [2] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

A község fejlődésére nagy hatással volt a vasútvonal kiépülése. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. A faluban volt központja a Hanza Szövetkezetnek.[34]

1946-ban az elsők között innét tervezték deportálni a magyarokat Csehországba.[35] 1946 novembere és 1947 februárja között itt is beindult a deportálások második hulláma.[36] Tervszerű néprajzi kutatások már az 1970-es évektől megindultak a faluban.[37] A földművelésben az ugart is évente többször beszántották.[38]

Lakói 1993-ban kérvényezték a település eredeti, magyar hivatalos nevének visszaállítását, ezt azonban a hatóságok elutasították.[39]

A község jelképei

[szerkesztés]

Címerében osztott pajzs, melynek alsó részén pázsit (zöld sáv a pajzs 1/7-én, felső része piros színű). A címer fő eleme egy ezüst színű gémeskút – amely a falu történelméből ered. Jobboldalt aranyszínű nap található.

A címer színeinek jelentése a következő:

  • Piros – a szülőföld iránti szeretetet, hűséget, önfeláldozást, tettrekészséget jelenti;
  • Zöld – a remény, halhatatlanság, feltámadás, a tavasz és a zöld gabonatáblák jelképe;
  • A fémek jelentése:
    • Arany – az áldásos, jótékony Nap, sugara az örökkévalóságot szimbolizálja. Az arany a fényesség, dicsfény, fennköltség, bizalom, erkölcsösség, erény kifejezése;
    • Ezüst – a bölcsesség, tisztaság, ártatlanság jele.

A falu zászlaja

A lobogó elkészítésének tervezete a címerben található színekből indul ki. A lobogó méretei és alakja heraldikailag adott. A hosszúság 1/3 reszéig benyúlnak az ún. fecskefarkak (2 fecskefarok a községre, 1 pedig a városra utal).

A lobogó közepén zöld sáv (utalás a címer zöld pázsitjára), egy arany sáv a jobb oldalon, illetve egy ezüst sáv heraldikailag a bal oldalon. A zászlón a fémek színes textilanyagokkal vannak helyettesítve: aranysárga textil, ezüstfehér textil. A lobogó két oldalán szélesebb vörös sávok találhatók. A sávok függőlegesek, szélességük a következő arányú: 4/12 - 1/12 - 2/12 - 1/12 - 4/12.

A község zászlaját Novák Ágota iparművész készítette, a címert Smidt Róbert, szőgyéni szobrász és festőművész 1997 őszén. Ünnepélyes bemutatásuk 1997. november 23-án történt.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 1738 lakosából 1582 magyar és 22 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1884 lakosából 1824 magyar és 24 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1988 lakosából 1939 magyar és 24 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2021 lakosából 2018 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 2129 lakosából 2066 magyar és 49 csehszlovák volt.

1930-ban 2382 lakosából 1859 magyar és 459 csehszlovák volt.

1941-ben 2172 lakosából 2161 magyar és 8 szlovák volt.

1970-ben 2667 lakosából 2135 magyar és 501 szlovák volt.

1980-ban 2588 lakosából 2068 magyar és 483 szlovák volt.

1991-ben 2374 lakosából 1913 magyar és 432 szlovák volt.

2001-ben 2311 lakosából 1718 magyar és 511 szlovák volt.

2011-ben 2218 lakosából 1513 magyar, 581 szlovák, 15 cseh és 105 ismeretlen nemzetiségű.[40]

2021-ben 2123 lakosából 1363 (+69) magyar, 608 (+56) szlovák, 23 egyéb és 129 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Borromei Szent Károly tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1747-ben épült. Műemléki felmérési vázlata 1960-ban készült.[41]
  • Temetőjében az 1780-ban épített Szentháromság kápolna és egy értékes szobor (Krisztus levétele a keresztről) áll.
  • A Jézus Szíve kápolnát 1898-ban, a Szűz Mária kápolnát 1855-ben építették.
  • Természeti látványossága a Párizsi mocsarak egyedülálló növény- és állatvilággal, kilátótoronnyal. A 18. században még egy nagy tó volt a helyén, amelyen kis szigetek úsztak, de 1819-ben Pálffy herceg megbízásából lecsapolták. 1966-ban nyilvánították védetté, 1990 óta Ramsari-terület is. Különösen madárvilága értékes, száznál is több fajt figyeltek már meg itt, ennek 40%-a itt is fészkel, valamint néhány vidra is él a területen.[42]
  • Szent Vendel szobrát 1911-ben állíttatták.[43]

Híres emberek

[szerkesztés]

Képtár

[szerkesztés]
  • Tájkép a község délnyugati részén
    Tájkép a község délnyugati részén
  • Búcs és Köbölkút között
    Búcs és Köbölkút között
  • Községi piactér
    Községi piactér
  • A falu központjában
    A falu központjában
  • Községháza
    Községháza
  • A két világháború áldozatainak emlékműve
    A két világháború áldozatainak emlékműve
  • Feszület a faluközpontban
    Feszület a faluközpontban
  • Feszület a falu szélén Szőgyén fele
    Feszület a falu szélén Szőgyén fele
  • Régi ház a Szőgyéni utcában
    Régi ház a Szőgyéni utcában
  • Párizsi-mocsarak Természetvédelmi Terület
    Párizsi-mocsarak Természetvédelmi Terület
  • A köbölkúti csata emlékműve
    A köbölkúti csata emlékműve
  • A Párizs-patak völgye
    A Párizs-patak völgye
  • A Párizs-patak völgye
    A Párizs-patak völgye

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Kiss Lajos 206. o. (Érköbölkút)
  3. ↑ Stollmann András 1990: Pocgém. A Hét 1990/21
  4. ↑ bociany.sk
  5. ↑ Jozef Bátora 1984: Nové lokality a nálezy z juhozápadného a stredného Slovenska. AVANS v roku 1983, 31-34.
  6. ↑ Récsey Viktor 1892: Őskori emlékek Esztergom vidékéről. Archaeologiai Értesítő 1892, 342-343; Hampel József 1896: Neuere Studien über die Kupferzeit. Zeitschrift für Ethnologie XXVIII, 80, 46. kép; Jan Eisner 1933: Slovensko v pravěku. Praha, 63 137. jegyzet, 294 54 jegyzet.
  7. ↑ Křížek 1966, 113; Klára Kuzmová - Peter Roth 1988: Terra sigillata v barbariku. Nitra, 33; Kopecký/ Kuzmová/ Rajtár 1990, 100.
  8. ↑ Bialeková, D. 1989 (szerk.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 250-251.
  9. ↑ Bátora 1984 i.m.
  10. ↑ Liszka József 1987: Prieskumy v okrese Nové Zámky. AVANS v roku 1986, 66-68.
  11. ↑ Bialeková 1989 i.m.
  12. ↑ Hanzelyová, E. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1992: Letecká prospekcia na juhozápadnom Slovensku. AVANS v roku 1991, 46-48; Ua. 1995: Letecká prospekcia na juhozápadnom Slovensku. AVANS v roku 1993, 54-58.
  13. ↑ Kopecký, M. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1990: Výsledky leteckej prospekcie. AVANS v roku 1988, 100-102.
  14. ↑ Alapi Gyula 1934: A morva-cseh és magyar érintkezés a magyar középkor végéig. Nemzeti Kultúra II/1, 21.
  15. ↑ DLDF 58381; Georgius Fejér 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis III/2. Budae, 491.
  16. ↑ Wenzel Gusztáv 1869: Árpádkori új okmánytár - Codex diplomaticus Arpadianus continuatus VII. 1235–1260. Pest, 200 No. 131.
  17. ↑ MOL DL-DF 58435 Forgách levéltár; Hazai okmánytár VIII, 391; Fejér VI/2, 236; Szentpétery Imre–Borsa Iván 1987: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/4 1290–1301. Budapest, 219 No. 4236.
  18. ↑ MOL DL-DF 58437 Forgách levéltár; Fejér VI/2, 234; Szentpétery-Borsa 1987, 223-224 No. 4250.
  19. ↑ MOL DL-DF 1944; Nagy Imre 1878: Anjoukori okmánytár - Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis I. 1301–1321. Budapest, 493-497; Sedlák, V. 1987: Regesta diplomatica necnon epistolaria Slovaciae II. Bratislavae, 200-201; "Str. II. 754"; Kristó Gyula 1998: Anjou–kori Oklevéltár V. 1318-1320. Budapest–Szeged, 145-146 No. 366.
  20. ↑ MOL DL-DF 69201 Kubinyi család levéltára; Sedlák 1987, 211; Kristó 1998, 171-172 No. 433.
  21. ↑ MOL DL-DF 221753; Sedlák 1987, 239; Kristó 1998, 250 No. 653.
  22. ↑ "Knauz Nándor MTT XX, 249"; Géczi Lajos 1997: Anjou–kori Oklevéltár IX. 1325. Budapest–Szeged, 115 No. 191.
  23. ↑ MOL DL-DF 248424; Fejér VIII/3, 324-325; "Str. III. 131"; Almási Tibor 2001: Anjou–kori Oklevéltár XII. 1328. Budapest–Szeged, 85-86 No. 151.
  24. ↑ MOL DL-DF 58476; Kristó Gyula 2002: Anjou–kori Oklevéltár XVII. 1333. Budapest–Szeged, 146 No. 318, 150 No. 327.
  25. ↑ Vincent Sedlák 2008: Monumenta Vaticana Slovaciae I. 1332 – 1337. Trnavae/Romae, 107 No. 638.
  26. ↑ Follajtár Ernő 1934, 176.
  27. ↑ MOL DL-DF 24650; Antonius Fekete Nagy- Victor Kenéz - Ladislaus Solymosi - Geisa Érszegi 1979: Monumenta rusticorum in Hungaria rebellium anno MDXIV. Budapest, 513 No. 390.
  28. ↑ Fekete Lajos: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest 1943, 23, 132 No. 266
  29. ↑ Komáromy András 1911: Koháry Péter érsekújvári kapitány levelei Thurzó György nádorhoz 1611-1616. Hadtörténelmi Közlemények 12/1, 79.
  30. ↑ Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 121-122.
  31. ↑ A mocsarak és a falu helyzete egy 1819-es térképen is látható (S 12 Div XI No 0129:1-2 [1]Archiválva 2014. december 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Archiválva 2014. december 26-i dátummal a Wayback Machine-ben).
  32. ↑ 1886 Simor Album. Esztergom, 236.
  33. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  34. ↑ Szövetkezeti Naptár az 1940. szökő esztendőre. Galánta, 1940.
  35. ↑ Angyal Béla 2020: Adatok a szlovákiai magyarok csehországi deportálásának történetéhez, 1946–1949 (2. rész). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2020/1.
  36. ↑ A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998 III, 174, 181, 274; IV, 72.
  37. ↑ 1972 Ethnographia 83, 174-175.
  38. ↑ Liszka József: Ágas-bogas fa. Košice, 31.
  39. ↑ 1994 Ethnographia 105, 304.
  40. ↑ Archivált másolat. [2013. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  41. ↑ pamiatky.sk Vyhľadávanie v digitálnych dokumentoch
  42. ↑ Gaál Lajos, Görföl Jenő, Pomichal Richárd, Puss Vera, Simon Beáta, Simon Attila. Felvidék száz csodája – Rejtőzködő értékek nyomában, 16–17. o.. Totem Plusz Kft. (2005). ISBN 9635902360 
  43. ↑ Liszka József 1994: Szent Vendel kultusza a kisalföldi néphagyományban. Ethnographia 105, 110 No. 19., 118.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Községinfó
  • Köbölkút Szlovákia térképén
  • Köbölkút az Alsó-Garammente honlapján
  • Alapinformációk[halott link]
  • A Kortárs folyóirat cikke
  • E-obce.sk
  • Gyurikovics György 1839, Tudományos Gyűjtemény XI, 40-49. – Liszka József 1990: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918-1938). Martin, 68 5. jegyzet.
  • Magyar Tanító 1932 XII, 509.
  • Pichlerová, Magda 1957: Pohrebisko z doby rímskej v Gbelcoch. Archeologické rozhledy IX/6, 799, 814-816.
  • Futák, J. 1962: Floristické poznámky z Juhovýchodnej časti Západoslovenského kraja. Sborník prác z ochrany prírody v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 35-50.
  • Křížek, F. 1966: Nové nálezy terry sigillaty na Slovensku (II). Slovenská archeológia XIV/1, 97-145.
  • Gedai Borbála 1977: Gyerekek kereszt- és becenevei Köbölkúton. Magyar Személynévi Adattárak 13.
  • Liszka József 1989: Az emberi erővel végzett teherhordás eszközei és módjai a Páris-patak völgyében. In: Tóth Károly (szerk.): Új Mindenes Gyűjtemény 8. 129-154.
  • Kopecký/Kuzmová/Rajtár 1990: AVANS 1988, 100.
  • Liszka József 1992: Fejezetek a szlovákiai Kisalföld néprajzából. Budapest.
  • Liszka József 1992: Településnéprajz, népi építkezés Délnyugat-Szlovákiában. In: Körmendi Géza (szerk.): Paraszti élet a Duna két partján I.
  • Dánielné Matus Erzsébet 1993: Szőlőtermesztés Hegyfarkon. In: Néphagyomány - népismeret 1, 73-80.
  • Kovács Ferenc 1998: Szülőfalunk Köbölkút. A keltáktól a 3. évezredig. Dunaszerdahely, Lilium Aurum.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest, 64, 68, 74, 77, 83, 87, 92, 96, 101, 106, 110, 116, 120, 125, 131, 140, 143, 147, 154, 156, 163, 170, 171.
  • Ján Beljak - Titus Kolník 2006: Germánske hroby z Čaky a Gbeliec. Príspevok k osídleniu juhozápadného Slovenska v dobe rímskej. Slov. Arch. 54/1, 57-94.
  • Beljak, Ján - Kolník, Titus - Kvetánová, Ivana - Rajtár, Ján 2007: Prieskum a verifikácia nálezísk v okolí Čaky a Gbelce na dolnom Pohroní. AVANS 2005, 33-35.
  • Marek Druga 2015: Forgáčovská vetva Poznanovcov za vlády Árpádovskej dynastie. Vox discipuli historiae V.
  • Madarász, E. (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Budapest, 373 Csepreghy Gyula.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Köbölkút&oldid=27674323”