Eugénia francia császárné

Eugénia császárné
Született	1826. május 5. Granada
Elhunyt	1920. július 11. (94 évesen) Madrid
Nyughelye	Tomb of Eugénie de Montijo
Édesapja	Cipriano Palafox y Portocarrero, Montijo grófja
Édesanyja	María Manuela Kirkpatrick
Házastársa	III. Napóleon francia császár
Gyermekei	Napóleon Lajos herceg
Vallása	római katolikus
Eugénia császárné aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugénia császárné témájú médiaállományokat.

Eugenia de Montijo (magyarosan Eugénia, franciául: Eugénie, teljes születési nevén Maria Eugenia Ignacia Augustina Palafox de Guzmán Portocarrero y Kirkpatrick; Granada, Spanyol Királyság, 1826. május 5. – Madrid, Spanyol Királyság, 1920. július 11.) spanyol arisztokrata, Teba 16. grófnője, Ardales 15. márkinője, III. Napóleon francia császárral kötött házassága révén 1853-tól Franciaország császárnéja hitvese 1870-es lemondásáig. Kora divatjának meghatározó személyisége és alakja.

Származása, családja

Franciaország utolsó császárnéja Spanyolországban, Granadában született. Apja Don Cipriano Palafox de Guzmán y Portocarrero volt, Teba grófja, aki később felvette elhunyt öccsének, Montijo grófjának címét is. Édesanyja a gróf félig skót, félig spanyol felesége, Maria Manuela Kirkpatrick volt. Apja, Teba és Montijo grófja az Első Császárság idején a francia hadseregben szolgált tüzértisztként. A hatodik koalíció elleni háborúban, amikor a szövetségesek már a fővárost fenyegették, apja az École Polytechnique tiszti akadémia növendékeinek élén részt vett az 1814-es párizsi csatában. A napóleoni megszállástól sokat szenvedett szülőhazájában emiatt őt „afrancesadó”nak, azaz kollaboránsnak tartották.

Anyai nagyapja, a skót születésű William Kirkpatrick az Egyesült Államok malagai konzulja volt, később pedig borkimérést vezetett. Eugénia nővére, Maria Francisca de Sales, aki szintén örökölte a Montijo címet sok más mellékes családi titulussal egyetemben, Alba hercegéhez ment feleségül, ám 1860-ban elhunyt. Egyes források szerint nem Don Cipriano volt a két lány vér szerinti apja. Az a szóbeszéd járta, hogy az igazi apa egy brit diplomata, a később külügyminiszterségig jutó George William Frederick Villiers, Clarendon grófja volt.

A korabeli híresztelések ellenére királyi ősöktől származott, V. István magyar királynak a 20. generációs leszármazottja volt, továbbá I. (Idős/Emberséges) Márton aragón királynak, valamint első feleségének, Luna Mária aragón királynénak volt a 15. generációs leszármazottja a házasságon kívül született unokájuk, Aragóniai Jolán révén, aki az egyetlen, nagykorúságot megért fiuknak, Ifjú Márton szicíliai királynak Agatuccia Pesce cataniai úrnővel folytatott titkos viszonyából született.

Franciaország császárnéja

Eugénia császárné, 1856

Eugénia de Montijo az 1860-as évek közepén

Teba grófnője, ahogy házassága előtt ismerték, Párizsban nevelkedett, a Sacré Cœur-székesegyház arisztokraták körében népszerű zárdájában, ahol alapos római katolikus nevelésben részesítették. Amikor a nála 18 évvel idősebb Louis Napoléon herceget, I. Napóleon császár unokaöccsét 1848 decemberében a Második Francia Köztársaság elnökévé választották, Eugénia édesanyjával együtt megjelent az Élysée-palotában rendezett bálon. Itt találkozott a későbbi császárral, aki 1853. január 30-án vette feleségül, miután Viktória brit királynő tizenéves unokahúga, Adelaide von Hohenlohe-Langenburg hercegnő visszautasította közeledését. 1853. január 22-én III. Napóleon egy trónbeszédben hivatalosan is bejelentette eljegyzését a következő szavakkal: „Olyan nőt választottam, akit szeretek és tisztelek, nem pedig azt, akit nem is ismerek, és akivel a szövetség az előnyök mellett áldozatokkal is járna.”^[forrás?]

Az úgynevezett szerelmi házasságot némi szarkazmussal kommentálta a brit The Times: „Nem kis derültségünkre szolgál megtudni, hogy a Francia Császárság krónikájának ez a romantikus eseménye erős ellenkezést és végletes bosszúságot váltott ki. A császári család, a Minisztertanács, de még az alacsonyabb rendű környezetük is felháborító megaláztatásnak tekintik ezt a házasságot…”^[forrás?]. A történelmi családból származó, 26 éves, vérbeli spanyol grófnő – utalt rá a brit lap szándékosan rosszul leplezett gunyorossággal – nem volt elég jó a Bonaparte családnak, ami alig két generációval ezelőtt lépett ki a korzikai ismeretlenségből.

A politika és a divat élvonalában

Eugénia, a „divatdiktátor”

1856. március 16-án a császárné életet adott egyetlen gyermekének, Napoléon Eugène Louis Jean Joseph Bonaparte császári hercegnek. Mivel művelt és rendkívül intelligens asszony volt, férje gyakran kikérte véleményét fontos ügyekben. Három alkalommal, távollétében, a császár Eugénia császárnét tette meg régenssé (1859-ben, 1865-ben és 1870-ben). Eugénia minden liberális tendenciát ellenzett a császári politikában, és rendíthetetlen védelmezője volt a pápaság hatalmának Itáliában.

Eugénia szépségével, eleganciájával és bájos modorával nagyban hozzájárult a Második Francia Császárság csillogásához. Az európai divat is a császárné öltözködését követte: 1855-ben a párizsi udvarból indult hódító útjára az abroncsos szoknya, majd amikor az 1860-as évek vége felé Eugénia (szabójának, Charles Worth-nek tanácsára) szakított a hatalmas szoknyákkal, a divat ismét az ő ruháit kezdte mintának tartani. A forradalom idején kivégzett Marie Antoinette királyné iránt mutatott érdeklődése divatba hozta XVI. Lajos idejének neoklasszicista bútorait és belső bútorzatát, dekorációját, az empire stílust.

A császárság bukása után

Eugénia császárné Marie Antoinette jelmezében (Franz Xaver Winterhalter festménye)

Amikor a porosz–francia háborús vereséget követően megdőlt a Második Császárság, a császárnő családjával együtt Angliában, a kenti Chislehurstben talált menedékre. III. Napóleon halála után, 1873-ban özvegye a hampshire-i Farnborough-ba költözött, illetve vett egy villát Cap Martinben a francia Riviérán, ahol teljes visszavonultságban élt, távol a közélettől. Egyetlen fia, Napóleon Lajos császári herceg 1879-ben a brit gyarmati hadsereg tisztjeként Dél-Afrikában egy zulukkal vívott összecsapásban esett el.

Az özvegy császárné hosszú élete folyamán mindvégig megőrizte politikai tisztánlátását. Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződések kapcsán 92 éves korában kijelentette, hogy „ez nem béke, hanem a következő háború magvainak elvetése”.^[forrás?]

Az excsászárné 1920 júliusában, 94 éves korában hunyt el egy Spanyolországban, szülőföldjén tett látogatás során. Farnborough-ban, a Szent Mihálynak szentelt Császári Kriptában temették el férje és fia mellé.

A császárné emlékezete

A trónt vesztett Bonaparte család jó kapcsolatokat ápolt a brit királyi házzal, amit az is jelzett, hogy Eugénia lett a keresztanyja Beatrix hercegnő 1887-ben született gyermekének, Viktória Eugénia battenbergi hercegnőnek, aki később Spanyolország királynéja lett. Emléke még ma is él, András yorki herceg 1990-ben Eugéniának nevezte el második leányát.

A világűrben is megemlékeztek a császárnéról: a 45 Eugénia elnevezésű aszteroidát róla keresztelték el, annak holdja Eugénia gyermeke után a Petit-Prince, azaz Kis Herceg nevet kapta.