Ugrás a tartalomhoz

Aragóniai Frigyes lunai gróf

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a lunai grófról szól. Hasonló címmel lásd még: Aragóniai Frigyes (egyértelműsítő lap).
Aragóniai Frigyes
Luna Frigyes
Szicíiai Frigyes
Aragóniai Királyság trónkövetelője
Frederic d'Aragó/Fadrique de Aragón
Uralkodási ideje
1410. május 31. – 1412. június 28.
Lunai Grófság grófja
Fadrique I
Uralkodási ideje
1409. július 25. – 1431. március 21.
ElődjeI. (Ifjú) Márton
UtódjaJuan de Funes
Quinto Báróság bárója
Fadrique I
Uralkodási ideje
1409. július 25. – 1431. március 21.
ElődjeI. (Ifjú) Márton
UtódjaJuan de Funes
Sogorb/Segorbe ura
Frederic I/Fadrique I
Uralkodási ideje
1409. július 25. – 1431. március 21.
ElődjeI. (Ifjú) Márton
UtódjaJuan de Funes
Életrajzi adatok
UralkodóházBarcelonai-ház
Született1400/02/03
Szicília
Elhunyt1438. május 29. (38 évesen)
Ureña, Kasztília
ÉdesapjaI. (Ifjú) Márton szicíliai király (1374/75–1409)
ÉdesanyjaTarsia Rizzari cataniai úrnő
Testvére(i)
HázastársaJolán Lujza, Albi bárónője (1403 után–1467)
GyermekeiN. (fiú) (megh. fiatalon)
Sablon • Wikidata • Segítség

Aragóniai Frigyes (Szicília, 1400/02/03 – Ureña, Kasztília, 1438. május 29.), katalánul: Frederic de Luna/Frederic d’Aragó i de Sicília, spanyolul: Fadrique de Luna/Fadrique de Aragón, olaszul: Federico de Luna/Federico d'Aragona, latinul: Fridericus Aragonius Luna comes, Luna[1] és Jérica (Xèrica) grófja,[2] Quinto bárója,[3] Sogorb (Segorbe)[4] és Pedrola ura.[5] I. (Ifjú) Márton szicíliai király természetes fia, Aragóniai Péter és Aragóniai Márton szicíliai királyi hercegek, valamint Aragóniai Jolán nieblai grófné féltestvére. Aragóniai és szicíliai trónkövetelő 1410 és 1412 között, az öt jelölt egyike az aragón királyi ház trónörökösödési háborújában. A Barcelonai-ház aragón királyi ágának utolsó, törvényesített férfi tagja.

Élete

[szerkesztés]

I. (Ifjú) Márton szicíliai királynak Tarsia Rizzari cataniai úrnővel folytatott házasságon kívüli viszonyából származó fia. Ifjú Mártonnak 1402-ben a Blanka navarrai infánsnővel kötött házasságával meg kellett oldani a házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, amelynek elrendezését édesanyja vállalta magára. A kényes feladatot egy barcelonai kereskedőre és királyi tanácsosra, Francesc de Cassassajára bízta. 1403. szeptember 21-én írt neki,[6] és megbízta azzal, hogy vigye őket Aragóniába, és helyezze őket az édesanyjának, Luna Mária aragóniai királynénak, Lope lunai gróf és Briande d'Agoult lányának a felügyelete alá. A két kis királyi sarj, Frigyes és nővére, Aragóniai Jolán, akinek Agatuccia Pesce volt az anyja ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedtek. Ifjú Martin király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében. Ifjú Márton király 1405-ben hazalátogatott szülőföldjére, Aragóniába. Édesanyját, Mária királynét már 13 éve nem látta, míg apjával Idős Márton királlyal is nyolc éve találkozott utoljára. A látogatás nem volt hosszú, de szüleit, szülőföldjét és gyerekeit is ekkor látta utoljára.

Idős Márton, a nagyapa 1409. április 14-én törvényesíttette az unokáit,[7] Ifjú Márton, az apa pedig a végrendeletében megtette a fiát anyai birtokainak örökösévé, a leendő Luna grófjává és Segorb urává, és azt szerette volna, hogy a szicíliai trónt örökölné, ha nem születne törvényes fia, miután a Blankával kötött házasságából származó egyetlen fia is meghalt 1407 augusztusában, és több törvényes gyermeke nem született.

Ifjú Márton váratlan halála 1409. július 25-én mély válságot idézett elő az aragóniai uralkodóházban, melyet apja és utóda a szicíliai trónon, Idős Márton király már nem tudott megoldani. A házasságon kívül született fiát, Frigyest bár törvényesítették, nem sikerült utódául jelölnie sem neki, sem apjának, így idős Márton is úgy halt meg a következő évben, 1410-ben, hogy az utódlás kérdését nyitva és megoldatlanul hagyta.

Ezután öt trónkövetelő jelentkezett az aragón trónra, köztük az unokája is, de Idős Márton törvényesített unokáját egyik meghatározó szerepű özvegy királyné: sem Idős Márton özvegye, Prades Margit aragóniai királyné, sem Ifjú Márton özvegye, Blanka szicíliai királyné sem támogatta, mint ahogy a másik özvegy aragón királyné, Bar Jolán unokáját, III. Lajost, Anjou hercegét sem, ezért végül két jelölt maradt csak állva az aragón trónöröklési harcban: egyrészről az aragón királyi ház feje, II. Jakab urgelli gróf (1480–1433), Aragónia főkormányzója, aki szintén magának követelte a trónt, Idősebb Márton király halála után megakadályozta Frigyest a trón elfoglalásában. Frigyes törvénytelen származása ellenére a hátránya az volt, hogy még kiskorú volt. Urgelli Jakab Idős Márton király sógora is volt egyben,[8] aki hamar kiejtette az öt jelölt közül a még esélyest, a Barcelonai-ház másik jelöltjét, Alfonz gandiai herceget. Másik esélyes trónjelölt Ferdinánd kasztíliai infáns, Kasztília régense, és az elhunyt király unokaöccse volt.[9] Végül kétéves ádáz küzdelem után a Caspei Megegyezés értelmében Idős Márton spanyol unokaöccse, a kasztíliai régens, Ferdinánd infáns foglalta el az aragón trónt, és ezzel véget ért a katalán eredetű Barcelonai-ház uralma Aragóniában, és a katalánokkal szemben a spanyolok kerültek túlsúlyba Aragónia kormányzásában, amely előrevetítette a két királyság perszonálunióját, majd teljes egyesülését.

Frigyes felesége Jolán Lujza (1403 után–1467) volt, akinek a szülei Acard Pere de Mur, Albi bárója, Cagliari és Gallura kormányzója Szardíniában, valamint Elfa cardonai grófnő voltak, és aki Ponç de Perellós özvegye lett 1426-ban. A házasságot titokban kötötték meg. Violant Lluïsának első házasságából született egy lánya, Elfa de Perellós, akitől voltak utódai. Frigyesnek ebből a házasságból egy fia született, aki feltehetően meghalt a születése után nem sokkal, így Ifjú Mártonnak a fia révén nem maradtak utódai, viszont lánya, Jolán révén számos leszármazottja maradt.

Frigyes viszonyt kezdett feleségének, Jolán Lujzának a húgával, Valentinával, és miután 1430-ban V. Alfonz aragóniai király ellen felkelés tört ki, amelybe Frigyes is belekeveredett, a szerelmeseknek Kasztíliába kellett menekülniük, ahol II. János kasztíliai király védelmébe helyezték magukat. A következő évben, 1431. március 21-én V. Alfonz elkobozta Frigyes aragóniai birtokait. Frigyes 1438. május 29-én a kasztíliai Ureña városában utódok hátrahagyása nélkül halt meg.

Gyermeke

[szerkesztés]

Ősei

[szerkesztés]
Aragóniai Frigyes lunai gróf ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. IV. Alfonz aragóniai király
 
 
 
 
 
 
 
8. IV. Péter aragóniai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Entençai Teréz urgelli grófnő
 
 
 
 
 
 
 
4. Márton aragóniai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. II. Péter szicíliai király
 
 
 
 
 
 
 
9. Szicíliai Eleonóra aragóniai királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Görzi Erzsébet szicíliai királyné
 
 
 
 
 
 
 
2. I. Márton szicíliai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. III. Artal lunai úr
 
 
 
 
 
 
 
10. Lope lunai gróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Aragóniai Konstancia sogorbi úrnő
 
 
 
 
 
 
 
5. Luna Mária aragóniai királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. Foulques d'Agoult, Sault ura
 
 
 
 
 
 
 
11. Brianda lunai grófné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Alasacie des Baux
 
 
 
 
 
 
 
1. Aragóniai Frigyes lunai gróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24.
 
 
 
 
 
 
 
12.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25.
 
 
 
 
 
 
 
6. N. Rizzari
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26.
 
 
 
 
 
 
 
13.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27.
 
 
 
 
 
 
 
3. Tarsia Rizzari
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28.
 
 
 
 
 
 
 
14.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29.
 
 
 
 
 
 
 
7. N. N.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30.
 
 
 
 
 
 
 
15.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31.
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Luna helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, Zaragoza közelében, Zaragoza tartományban található, ma [[Aragónia (autonóm közösség)|]] autonóm közösség része.
  2. ↑ Jérica a valenciai város spanyol és a hivatalos neve, katalánul: Xèrica és aragóniai nyelven (nyelvjárásban) Exerica.
  3. ↑ Quinto helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, Zaragoza közelében, Zaragoza tartományban található, ma Aragónia autonóm közösség része.
  4. ↑ Sogorb egy valenciai város katalán változata, spanyolul: Segorbe.
  5. ↑ Pedrola helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, Zaragoza közelében, Zaragoza tartományban található, ma Aragónia autonóm közösség része.
  6. ↑ L. Silleras-Fernández (2005).
  7. ↑ L. Soldevila (1934–35: 554).
  8. ↑ Urgelli Jakab feleségül vette az aragón király húgát, Izabella (Erzsébet) (1380–1424) hercegnőt, aki apja, IV. Péter aragóniai király negyedik, Fortià Szibillával kötött házasságából származott. A házasságukból 5 leány született, többek között Aragóniai Johanna pradesi grófné (1415–1455).
  9. ↑ Idős Márton király édeshúgának, Eleonóra kasztíliai királynénak és I. János kasztíliai királynak volt a fia.

Források

[szerkesztés]
  • Federico d'Aragona, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 3 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (1961). Hozzáférés ideje: 2018. március 18. 
  • Frederic d’Aragó i de Sicília, In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven), Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana (1967–2009). Hozzáférés ideje: 2018. március 18. 
  • Miron, E. L.. The Queens of Aragon: Their Lives and Times (angol nyelven). London: Stanley Paul & Co (1913). Hozzáférés ideje: 2018. március 18.  ISBN 075465074X, 9780754650744
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäschen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Silleras-Fernández, Núria. Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (szerk.): Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain (angol nyelven), Farnham, England: Ashgate, 78–90. o. (2005). Hozzáférés ideje: 2018. március 18.  ISBN 075465074X, 9780754650744
  • Soldevila, Ferrán. Història de Catalunya [archivált változat] (katalán nyelven). Barcelona: Editorial Alpha (1934–1935). Hozzáférés ideje: 2018. március 18. [archiválás ideje: 2018. március 19.] 
  • Urso, Carmelina. „Lo strano caso di Agatuccia Pesci e Tarsia Rizzari: Due "nemiche" alla corte di Martino i di Sicilia (1374–1409)” (olasz nyelven). Annali della facoltà di Scienze della formazione Università degli studi di Catania 2016 (15), 19–36. o. [2017. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 18.)  

További információk

[szerkesztés]
  • Bellonidi (Aragonesi) (olasz nyelven). Libro d’Oro della Nobilità Mediterranea. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
  • Cardona (spanyol nyelven). Grandes de España. (Hozzáférés: 2016. március 21.)[halott link]
  • Cawley, Charles: Aragon Kings Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
  • Cubero, Agustin Sancho: Pedrola y la Nobleza (spanyol nyelven). El Portal de Pedrola. [2017. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
  • Jardiel Badia, Antonio: Señores de Quinto (spanyol nyelven). Quinto. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
  • Marek, Miroslav: House of Barcelona (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
  • Schreiber, Karl-Heinz: Martin I der Junge König von Sizilien (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
Előző
I. (Ifjú) Márton 		Luna grófja
1409 – 1431 		Következő
Juan de Funes
Előző
I. (Ifjú) Márton 		Sogorb ura
1409 – 1431 		Következő
Juan de Funes
Előző
I. (Ifjú) Márton 		Quinto bárója
1409 – 1431 		Következő
Juan de Funes
Előző
I. (Ifjú) Márton 		Pedrola ura
1409 – 1429 		Következő
Martín de Torrelles
Előző
I. (Ifjú) Márton 		Jérica grófja
1409 – 1431 		Következő
Martín de Torrelles
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aragóniai_Frigyes_lunai_gróf&oldid=26109868”