Ugrás a tartalomhoz

Etikátlan emberkísérletek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az etikátlan emberkísérlet megszegi az orvosi etika alapelveit. Sok teszt megtagadta a betegtől a beleegyezés lehetőségét, áltudományokon – például a fajelméleten – alapult, és kutatásra hivatkozva embereket kínoztak. A második világháború alatt a császári Japán és a náci Németország is végzett etikátlan kísérleteket foglyokon és civileken egyaránt. A kísérleteket csoportok végezték, mint a 731-es alakulat, vagy egyének, mint például Josef Mengele. Sok ország etikátlan kísérleteket végzett elszigetelődött népeken. Ilyenek voltak az amerikai visszaélések az MKUltra projektben és a Tuskegee szifiliszkísérletekben, valamint az őslakosokkal való kegyetlen bánásmód Kanadában és Ausztráliában. A kutatás etikai alapelveit megfogalmazó nürnbergi kódex a náci kísérletekre reagálva készült el a háború után. Az Orvosok Világszövetsége (WMA) által kiadott Helsinki Nyilatkozat sok szempontból az emberkísérletek alapköve.[1][2][3]

Náci Németország

[szerkesztés]

A náci Németország rengeteg foglyon (gyerekeket is beleértve) végzett emberi kísérleteket. Európában legfőképp a zsidókon, de cigányokon, szintókon, lengyeleken, szovjet hadifoglyokon, homoszexuálisakon és rokkant németeken is kísérleteztek a koncentrációs táborokban. Jellemzően az 1940-es évek elején, a második világháború és a holokauszt alatt folytak ezek a tevékenységek. Az alanyok nem önként jelentkeztek, hanem kényszerítették őket a részvételre, és nem kérték a beleegyezésüket sem az eljárásba. Általában a kísérletek halállal, traumával, betegséggel, az élettartam rövidülésével, eltorzulással vagy végleges fogyatékossággal végződtek. Ezeket az orvosi kínzás példáiként tartják számon, mivel a résztvevőknek rettenetes fájdalmakat kellett elviselniük.

Auschwitzban és más német táborokban, Eduard Wirths irányítása alatt, a kiválasztott foglyokon különféle veszélyes kísérleteket végeztek. A kutatások eredményei a harci fronton lévő német katonák támogatását szolgálták. Új fegyverek kifejlesztése, a sérültek felépülésének elősegítése és a faji ideológia korszerűsítése volt a cél, a Harmadik Birodalom támogatásával.[4] Aribert Heim ugyanilyen kísérleteket végzett Mauthausenben. Carl Værnet arról ismert, hogy homoszexuálisokon kísérletezett, hogy "meggyógyítsa" őket.

A háború után ezeket a bűntényeket a nürnbergi orvosperekben tárgyalták. Ezek a durva bánásmódok vezettek az orvosi etika Nürnbergi Kódexének megírásához.[5] Az orvosperek alatt 23 náci orvost és tudóst vontak felelősségre a koncentrációs táborokban tartózkodó rabokon végzett etikátlan kezelések miatt, melyek végzetes végkimenetellel zárultak. A 23-ból 16-ot elítéltek (15-öt etikátlan kezelés miatt, egyet pedig csak SS-tagság miatt), 7-et halálra ítéltek, 9-en 10 évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetést kaptak, 7-et pedig felmentettek.[6] 

A második világháború előtt

[szerkesztés]

A genetikailag sérült utódok megelőzéséről szóló törvény 1933. július 14-én legalizálta azon emberek sterilizációját, akik olyan örökletes betegségben szenvedtek, mint a gyengeelméjűség, szkizofrénia, alkoholproblémák, elmebaj, vakság, süketség és fizikai deformációk. A törvény egyik célja az árják arra való ösztönzése volt, hogy sterilizálják azokat, akik potenciálisan beteg utódot hoznának a világra, ezzel csökkentve a betegek, növelve az árják arányát a társadalomban.[7] A 17-24 éves polgárok 1%-át sterilizálták a törvény elfogadása utáni 2 évben, 4 éven belül pedig már 300 000 embert tettek terméketlenné.[8] 1941 márciusától 1945 januárjáig a sterilizációs kísérletek Auschwitzban, Ravensbrückben és más helyeken folytatódtak Carl Clauberg vezetésével.[9] A kísérletek célja a sterilizáció egy olyan módszerének kifejlesztése volt, amely alkalmas lehet milliók terméketlenné tételére kis energiabefektetéssel. A kísérletek röntgensugárzással, különféle beavatkozásokkal és adott gyógyszerek felhasználásával zajlottak; így több ezer áldozatot sterilizáltak. A sugárzással végrehajtott kísérletek alapja, hogy adott mennyiségű sugárzás terméketlenséget idéz elő, azáltal, hogy károsodik a petesejtek, illetve spermiumok termelődése. A kísérleteken felül a náci kormány megközelítőleg 400 000 embert sterilizált a kötelező sterilizációs program keretében.[10] A jódot és ezüst-nitrátot tartalmazó intravénás injekciók sikeresnek bizonyultak, de olyan nem várt mellékhatásai voltak, mint a hüvelyi vérzés, hasi fájdalom és méhnyakrák, emiatt a sugárkezelés vált a sterilizáció legelterjedtebb formájává.[11] A sterilizált páciensek téves információkat vagy semmilyen tájékoztatást nem kaptak a sugárzásról és annak hatásairól. A rabokat egy szobába vitték, ahol egy rövid kérdőív kitöltése alatt alkalmazták rajtuk a kezelést, így tudtuk nélkül lettek terméketlenek. A terméketlenség mellett sokan sugárzás általi égési sérüléseket is szenvedtek.[12]

Dr. Eugen Fischer a sterilizációs kísérleteket az első világháború alatt, a németek által megszállt Délnyugat-Afrikában kezdte el. Támogatta az etikátlan, az alanyok tudta nélküli sterilizációt, hogy megakadályozza a hátrányos helyzetű országok népességnövekedését. Mint a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt tagja, Fischer a kísérleteit a kevert rasszokba tartozó gyerekekre összpontosította, hogy támogassa a német kormány rasszista álláspontját a kevert házasságok esetében. Fischer Namíbiában végzett kutatásának eredményeképpen Németországban betiltották a különböző rasszokba tartozó emberek házasságát.[13]

A második világháború alatt 

[szerkesztés]
Egy zsidó ikerpárt életben hagytak, hogy Josef Mengele orvosi kísérleteihez használják fel őket. A gyerekeket a Vörös Hadsereg szabadította fel Auschwitzból 1945 januárjában

A Luftwaffe, azaz a német légierő 360-400 kísérletet végzett Dachauban és Auschwitzban. 280-300 áldozaton hipotermiát idéztek elő.[14][15] Ezeket a kísérleteket a náci főparancsnokság rendelte el annak érdekében, hogy szimulálják a keleti front körülményeit, mivel a katonák nem voltak eléggé felkészülve a hidegre. Az elfogott orosz katonákon is kísérleteztek, mert a nácik azt hitték, hogy a génjeik miatt jobban ellenállnak majd a hidegnek.[16] Körülbelül 100 embert halálát dokumentálták, akik ezen eljárások következtében vesztették életüket.[17]

1942 elején Sigmund Rascher a dachaui koncentrációs tábor foglyain végzett kísérleteket, hogy a német pilóták katapultálásának körülményeit javítsa. Egy alacsony nyomású kamrában a foglyoknak egy 20 000 méter magasságban történő katapultálás körülményeit kellett elszenvedniük.[18] A 200 alanyból 80 azonnal meghalt, a többieket pedig kivégezték. 

Egyéb kísérletek

[szerkesztés]
  • Egy ikerpárt összevarrtak, hogy sziámi ikreket hozzanak létre.[19][20][21]
  • Egy kisfiú többször fejsérülést szenvedett, ami az őrületbe kergette őt.[22]
  • Buchenwaldban titokban mérget tettek az ennivalóba, hogy különböző gyógyszerek hatékonyságát teszteljék, amelyek a foszfor okozta égések kezelésében játszottak szerepet. A szándékosan előidézett sérüléseket gyújtóbomba segítségével okozták.
  • Ravensbrückben a szulfonamid hatékonyságát tesztelték olyan bakteriális fertőzések esetében, mint például a gázgangréna (Clostridium perfringens baktérium) és a tetanusz (Clostridium tetani baktérium).[23][24]
  • Kísérleteztek kémiai égések kezelésével, amelyeket mustárgázzal idéztek elő.
  • Dachauban különböző módszereket tanulmányoztak a tengervíz ihatóvá tételére.[25]

Sok alany meghalt a kísérletek alatt, másokat pedig kivégeztek a tesztek után, hogy felboncolják és tanulmányozzák őket. Akik túlélték, sokszor megcsonkítva, maradandó fogyatékossággal, legyengülve vagy mentális zavarral távoztak.[26]

A dachaui hipotermiás kísérletek eredményeit napjainkban modern kezelések során is alkalmazzák, és több mint 45 orvosi kiadvány hivatkozik a második világháborús emberkísérletekre. A fent említett hipotermiát és a foszgén gázok hatásait vizsgáló náci kísérletek adatainak és eredményeinek etikus használata dilemmát vet fel a módszerrel egyet nem értő modern orvosok és tudósok körében. Néhányan etikai alapon, míg mások szimplán tudományos pontatlanságok miatt utasították vissza az adatok felhasználását, rámutatva a bennük rejlő ellentmondásokra és következetlenségekre. Egy, a dachaui hipotermia vizsgálatokról szóló kritikában Robert L. Berger[15] azt állítja, hogy "a tanulmány egy tudományos csalás" és az adatai "nem segítik elő a tudomány fejlődését és nem menthetnek emberi életeket".

A háború után az Egyesült Államok náci kutatókat alkalmazott a Gemkapocs művelet és más hasonló programok keretében.

Japán

[szerkesztés]

Japán Birodalom

[szerkesztés]
A 731-es japán alakulat embereket használt kémiai és biológiai fegyverek tesztelésére, élveboncolásra és más kísérletekre

Az emberkísérletek Japánban a második világháború alatt kezdődtek, és néhány évig utána is folytatódtak. A Japán Birodalmi Hadsereg 731-es alakulata Harbin közelében élveboncolással, feldarabolással és bakteriális fertőzésekre kifejlesztett oltásokkal kísérletezett foglyokon. Ez járványokat okozott 1932-től a második kínai–japán háborúig. Biológiai és kémiai fegyvereket is teszteltek rabokon. A második világháború alatt a birodalom növekedésével hasonló alakulatokat állítottak fel meghódított városokban, például Nankingban (1644-es alakulat), Pekingben (1855-ös alakulat), Kantonban (8604-es alakulat) és Szingapúrban (9420-as alakulat). A háború után Douglas MacArthur főparancsnok az Egyesült Államok nevében mentességet ajánlott Shiro Ishiinek és minden részt vevő tudósnak a büntetések alól, kísérleteik eredményeiért cserébe.[27] Az Egyesült Államok eltitkolta információt a Szovjetunió elől. A szovjetek vádat emeltek a 731-es alakulat néhány tagja ellen a Habarovszki per alatt. 

2006 novemberében dr. Akira Makino bevallotta a Kyodo hírcsatornának, hogy 1944 és 1945 között, amíg Mindanaóban szolgált, műtéteket és amputációkat végzett elítélt foglyokon, nőkön és gyermekeken egyaránt.[28] Makino legtöbb áldozata moro muszlim volt.[29][30][31][32][33] 2007-ben dr. Ken Yuasa nyilatkozott a The Japan Timesnak. Véleménye szerint legalább 1000-en dolgoztak a Sóva-rezsimnek a kínai szárazföldön végzett sebészi kutatások keretében.[34]

A japán állam

[szerkesztés]

Az 1950-es években a 731-es alakulat volt tagjai halálos betegségekkel fertőztek meg foglyokat és mentális betegeket. 1958-ban csecsemőket szállítottak a Kobe Orvosi Akadémiára, ahol az orrukon és a hasukon keresztül erőszakosan cukrot fecskendeztek beléjük egy tűvel. Egy tubust tettek a végbélnyílásukba, hogy megvizsgálják azt, hogy az emésztésük hogyan dolgozza fel a cukrot. Sok gyermeknél hasmenést és belső vérzést eredményezett a kísérlet. A szülőket sosem tájékoztatták, hogy gyermeküket tesztalanynak használták.[35] 

Bennszülött ausztrálok

[szerkesztés]

Az 1920-as és 1930-as években bennszülött ausztrálokat orvosi kísérleteknek vetették alá, hogy megvizsgálják a fájdalomra adott reakcióikat. Testméreteiket feljegyezték, és vérmintákat is vettek tőlük. A kísérleteket a tudományos rasszizmus elve motiválta, amelyeket az Adelaide-i Egyetem kutatói vezettek. 2002-ben az egyetem rektorhelyettese "megalázónak és esetenként barbárnak" írta le az eseményeket. Az iskola egy formális bocsánatkérést intézett az őslakosok és a Torres-szorosi szigetlakók felé.[36][37] 

Bennszülött lakosok Kanadában

[szerkesztés]

Kanada bennszülött lakosokon végzett etikátlan emberi kísérleteket és kulturális asszimilációt. 1933-ban körülbelül 600 bennszülött gyereket kényszerítettek a BCG védőoltás tesztelésére Qu'Appelle és Saskatchewan közelében. A kezelési és kontrollcsoportok ötöde alultápláltság, kimerültség és egyéb okok miatt meghalt. A szülők beleegyezését nem kérték a bennszülötteknél, habár a nem őshonos lakosság esetében igen.[38][39] 1942 és 1952 között 6 bentlakásos iskolából alultáplált gyerekeket használtak fel kísérletekhez a szülők tájékoztatása nélkül. Kezelési és kontrollcsoportokra osztották őket. Megtagadták tőlük a megfelelő mennyiségű táplálékot, mivel azt tesztelték, hogy az ételkiegészítők helyettesítik-e a rendes élelmiszert. A gyerekek többsége meghalt, vagy vérszegénység, fogszuvasodás és fogínygyulladás alakult ki náluk, hiszen nem kaptak semmiféle orvosi kezelést. A kísérleteket az ország indiánügyekkel foglalkozó minisztériuma (Department of Indian Affairs of Canada) vezette Percy Moore és Frederick Tisdall, a volt Kanadai Gyermekgyógyászati Társaság elnöke közreműködésével.[40] 2014-ben a társaság kiadott egy nyilatkozatot a métis, eszkimó és az első nemzet (bennszülöttek) fiataljait érintő, közösségi alapú kutatásokon való részvétel irányelveiről.[41] 

Guatemala

[szerkesztés]

1946 és 1948 között amerikai tudósok több száz mentális beteget fertőztek meg szexuális úton terjedő betegségekkel Guatemalában. Az Amerikai Közegészségügyi Szolgálat (PHS) kutatói körülbelül 1500 nőt és férfit vetettek alá a kísérletnek a Guatemalai Nemzeti Elmegyógyintézetben.[42] A tudósok gonorrheával és szifilisszel oltották be az alanyokat, és arra bátorították őket, hogy terjesszék a betegséget. A kutatók a guatemalai kormánnyal együttműködve végezték a kutatást. A PHS szifilisz elleni védőoltásnak álcázta a kísérleteket. 2010-ben Susan Reverby, a Wellesley Főiskola diákja hozta nyilvánosságra a dolgot, aki egy könyvet tanulmányozott a Tuskegee szifiliszkísérletekről. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter hivatalosan elnézést kért Guatemalától,[43] Barack Obama elnök pedig Álvaro Colom guatemalai elnöktől, aki "emberiség elleni bűncselekménynek" nevezte ezeket a kísérleteket.[44]

Svédország

[szerkesztés]

A Vipeholm kísérletek során 1945 és 1955 között a Svédországban, Lundban található Vipeholm Elmegyógyintézet betegeivel nagy mennyiségű cukrot etettek, hogy fogszuvasodást idézzenek elő náluk. A kísérleteket a cukoripar és a fogorvosok is támogatták, hogy kiderítsék azt, hogy a szénhidrátnak szerepe van-e a lyukas fogak kialakulásában. Ezáltal széleskörű tudást szereztek a szájhigiéniáról, így össze tudták kapcsolni a cukorbevitelt a fogszuvasodással,[45] habár manapság ezt az orvosi etika alapelveit sértő kísérletnek tekintik. 

Egyesült Királyság

[szerkesztés]

Az Egyesült Királyság Nemzeti Archívumának dokumentumaiból kiderült, hogy az 1930-as és 1940-es évek között a brit és a brit-indiai hadsereg több száz katonáját – bennszülötteket és fehéreket egyaránt – "tengerimalacként" használták egy kísérletben. Azt vizsgálták, hogy a mustárgáz jobban sebzi-e az indiai bőrt, mint a fehér bőrt. Tisztázatlan, hogy a kórházba került tesztalanyok mind önként jelentkeztek-e.[46] Az 1950-es években Ronald Maddison pilóta belehalt egy kísérletbe, amikor 200 milligramm szarint juttattak a szervezetébe Porton Downban. A férfi azt hitte, hogy egy megfázás elleni gyógyszert tesztelnek rajta. 2004-ben a Legfelsőbb Bíróság jogellenesnek találta halálát.[47][48]

1940 és 1979 között a Honvédelmi Minisztérium titokban veszélyes vegyi anyagokat és mikroorganizmusokat szórt szét országszerte, hogy felmérjék a Szovjetunió biológiai támadása elleni felkészültséget. A repülők cink- és kadmium-szulfidot szórtak a földre, hogy nyomon követhessék a fluoreszkáló részecskék mozgását, valamint escherichia coli, bacillus globigii (BG) és serratia marcescens baktériumokat is terjesztettek.[49]

Egyesült Államok

[szerkesztés]

A 19. század vége óta számos emberi kísérleteket hajtottak vége az Egyesült Államokban, amiket később etikátlannak minősítettek. Gyakran illegálisan, a beteg tudása, informálása vagy részletes informálása nélkül történt. Volt példa a betegek szándékos fertőzésére halálos vagy gyulladásos betegségekkel, biológiai és vegyi fegyvereknek tették ki őket, embereken végeztek sugárzással kísérleteket, mérgező, radioaktív vegyi anyagokkal oltották be őket, műtéti kísérleteket végeztek, kínzásos és kihallgatásos kísérleteket hajtottak végre, teszteket tudatmódosító szerek bevonásával és még sok más egyéb kísérletet. Ezek közül sok kísérletet gyermekeken és szellemi fogyatékos egyéneken végeztek. Sok tanulmányban az alanyok szegények, faji kisebbségbe tartoztak és/vagy foglyok voltak. Gyakran az alany beteg vagy rokkant volt, akinek a doktora azt mondta, hogy "orvosi kezelést" kap. Fájdalmas és halálos kísérletek alanyaiként használták őket a beleegyezésük vagy tudtuk nélkül. Erre reagálva érdekcsoportok és intézmények azon dolgoztak, hogy olyan irányelveket hozzanak létre, amivel biztosítani lehet a jövőbeni etikus és törvényes kísérleteket az Egyesült Államokban.

A második világháború alatt a Marylandben található Fort Detrick volt az amerikai biológiai hadviselési kísérletek központja. A Whitecout Hadművelet keretében fertőző ügynököket szivárogtattak a katonaságokba, hogy megfigyeljék a hatásukat emberi alanyokon.[50]

A nyilvános felháborodás, amikor kiderült, hogy a kormány embereken végzett kísérleteket, számos kongresszusi vizsgálathoz és meghallgatáshoz vezetett, például az Egyházi Bizottság, a Rockefeller Bizottság és az Emberi Sugárzáskísérletekkel foglalkozó Tanácsadó Bizottság. Ezek a vizsgálatok nem végződtek vádemelésben. Nem minden, a kísérletekbe bevont alany lett kárpótolva vagy értesítve, hogy ilyen kísérletek alanya volt. 

Az 1950-90-as évektől Chester M. Southam HeLa rákos sejtekkel oltott be egészséges egyéneket, rákos betegeket és az Ohio Börtön rabjait. Southam néhány alanya, főleg a már rákos emberek nem tudták, hogy rosszakaratú sejttel oltották be őket. Az egyik betegen a sejtek áttétet képeztek a nyirokcsomóján. 

1962-ben az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta a Kefauver-Harris-gyógyszermódosítást. Ez a módosítás a Szövetségi Étel- és Gyógyszerfogyasztási törvényt érintette. A gyógyszercégeknek bizonyítaniuk kell a gyógyszerek biztonságát és hatását. Következésképpen a gyógyszereknek először FDA-bizonyítvány kell, mielőtt a polcokra kerülnének. Továbbá a tájékoztatás követelmény lett, és új szabályok léptek hatályba. Ezt a szabályozást az 1950-ben Nyugat-Európában terhes nőknél való thalidomidhasználat következményei befolyásolták. Ezeket nyugtató thalidomidoknak írták le, amiket helytelenül a reggeli rosszullét kezelésére használatos gyógyszerként reklámoztak. A gyógyszer méhen belüli hatásainak következtében a nők több mint 12 000 gyereket hoztak világra deformációkkal. 

1932 és 1972 között a Tuskegee szifiliszkísérletek keretében az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata szerződést kötött a Tuskegee Intézettel egy hosszútávú szifilisztanulmány elkészítéséről. A tanulmány alatt több mint 600 afroamerikait tanulmányoztak, akiknek nem mondták el, hogy szifiliszük van. Hogy jobban megértsék a betegséget, a férfiaktól megtagadták az ismert ellenszer, a penicillin használatát. Lejegyezték a betegség hatásait. Azzal a magyarázattal, hogy "rossz vér" miatt kezelnek, a kormány ingyenes egészségügyi ellátást adott.[51] Mivel az embereknek hatástalan gyógymódot adtak, kétharmaduk meghalt a 40 éves kísérlet végére. 1972-ben egy kiszivárgás a kísérlet végét jelentette, és számos jogi következményt vont maga után. Széles körben úgy tekintenek rá, mint a "legaljasabb orvosbiológiai tanulmány az amerikai történelemben".[52] A nyilvános felháborodás miatt a Kongresszus elfogadta a Nemzeti Kutatási Törvényt, ami megvédte az embereket az ilyen kísérletektől. Létrejött az Emberi Alanyok Védelme Biomedikai és Viselkedéstani Kutatástól Országos Bizottsága. A feladata egy határ felállítása a kutatás és a gyakorlat között, a kockázati haszon elemzése, a részvételre vonatkozó iránymutatás és a konszenzus fogalmának megalkotása. A Belmont-jelentés három tételt alapozott meg: az emberek tisztelete, jótékonyság és igazságosság.[53]

A MKUltra projekt néha a "CIA agykontrollprogramja"-ként ismert. Ez egy program kódneve volt, ami illegálisan embereken végzett kísérleteket. A programot a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) tervezte és vezette. Drogokat és eljárásokat akartak kifejleszteni, hogy a kihallgatások és kínzások alatt legyengítsék az egyént és vallomásra bírják agykontroll használatával. A CIA a Tudományos Intelligencia Részlegen keresztül tervezte és az Amerikai Hadsereg Különleges Műveleti Osztályának Vegyi Vállalatával koordinálta.[54] A program az 1950-es évek elején kezdődött, és hivatalosan 1953-ban hagyták jóvá. 1964-ben hatáskörileg csökkentették, még jobban csökkentették 1967-ben, és hivatalosan 1973-ban állították le.[55] A program számos illegális tevékenységet érintett,[56][57] főleg véletlenül kiválasztott amerikai és kanadai polgárokat használt, ami vitákhoz vezetett a törvényessége tekintetében.[58][59][60][61] Az MKUltra számos módszert használt, hogy manipulálja az emberek mentális állapotát és megváltoztassa az agyi funkcióit, beleértve tiltott kábítószerek (főleg LSD) és más vegyi anyagok beadását, hipnózist, ingermegvonásos kísérletet, elszigetelést, verbális és szexuális bántalmazást és a kínzás számos formáját.[62]

A Beecher-tanulmány

[szerkesztés]

1966-ban egy harvardi aneszteziológus, Henry K. Beecher 22 közzétett orvosi kísérletet írt le, ahol a betegnek semmi haszna nem származott a kísérletből.[63] Ezek etikátlannak karakterizálták. Egy kísérletben például a betegeknek élő rákos sejteket adtak, miközben nekik azt mondták, hogy "nemi sejteket" kapnak. Habár a szerzők és intézmények nevét nem adták meg, később kiderült, a 22 tanulmányt híres kutatók végezték, ezeket tekintélyes újságok is leírták az előző évtizedben. A 22 esetet Beecher gyűjteményéből szerezték. Ő bizonyítékot mutatott fel arra, hogy az etikátlan kísérletek inkább voltak elterjedtek és rendszeres problémát jelentettek, minthogy kivételek lettek volna.[64]

Beecher közel egy évtizeden át írt az emberkísérletekről és hozta nyilvánosságra az általa hibás gyakorlatnak tartott eseteket. Az 1965-ös, tudományos íróknak tartott tájékoztatója és az 1966-os cikke széles körű hírverést kapott, és a közvélemény reakcióját is kiváltotta.[65] A tanulmányt úgy jellemezték, mint a "legbefolyásolóbb tanulmány, amit valaha írtak az emberi kísérletekről".[66] Az Egyesült Államok Emberi Kutatások Védelmének Hivatala hitelt adott Beecher tanulmányának, mondván: "hihetetlen módon hozzájárul az első NIH- és FDA-szabályozások ösztönzéséhez". 

Beecher segített kifejleszteni sok bántalmazás megoldását. Megjegyezte, hogy a közös vonás ezekben a kísérletekben az, hogy sok alany, például katonai személyzet vagy mentálisan sérült gyerek nem volt olyan helyzetben, hogy szabadon megtagadja a hozzájárulást. Beecher úgy gondolta, hogy a tájékozott beleegyezést megkövetelő szabályok egyedül nem elegendők, mivel a valóban tájékozott beleegyezés egy elérhetetlen eszmény. Azon dolgozott, hogy meghatározza a szabályokat és feltételeket a tájékozott beleegyezéshez, és hogy felállítson egy intézményes felülvizsgálati testületet mint további szintet a kutatási protokollok felügyeletére.

Nemzetközi gyógyszerkísérletek

[szerkesztés]

A 20. század végétől sok afrikai nemzet volt színhelye nagy nemzetközi gyógyszercégek által vezetett klinikai teszteknek. Néhány esetben vidéki közösségeknél kialakult az iatrofóbia (doktoroktól való félelem), miután keresztülestek vagy tanultak a vitatott orvosi kísérletekről. Az alapvető bizalmatlanság Hobson alternatíváján alapszik: "Kísérleti gyógyszer vagy semmilyen gyógyszer". Több etikusan megkérdőjelezhető kísérlet lett dokumentálva.[67]

A 20. század végén zimbabwei nőkön klinikai úton teszteltek Depo-Proverát. Amint jóváhagyták a gyógyszert, népességszabályozásra használták az 1970-es években. Kereskedelmi mezőgazdasági üzemek tulajdonosai tulajdonosai nyomást helyeztek bennszülött nőkre, hogy Depo-Proverát használjanak.[68] A népességellenőrzés érdekei számos családtervezési programot motiváltak. Végül ez vezetett a betiltásához Zimbabwében.[68]

Nigériában, Kanóban 1996-ban klinikai kísérletek zajlottak a Pfizer által kifejlesztett Trovan gyógyszer bevonásával. Agyhártyagyulladást akartak gyógyítani. 200 gyerek lebénult és 11 meghalt. Az áldozatok miatt a nigériai kormány beperelte a Pfizert, mivel nem informálta rendesen a résztvevőket.[69][70] A Pfizer a bíróságon azt nyilatkozta, hogy minden gyógyszertesztelési törvénynek eleget tettek. Sok nigériai nem bízik meg a védőoltásokban, és elutasítja a kísérletekben való részvételt.

1994-ben az egyesült államokbeli gyógyszergyárak kísérleteket kezdtek el végezni az Zidovudin gyógyszerrel a HIV-pozitív betegek gyógyítására. Afrikai alanyokon próbálták csökkenteni a HIV/AIDS-áttétet gyermekszülés közben.[71] A NIH-től és a CDC-től kapott finanszírozás miatt több mint 1700 zimbabwei nőn próbálták az AZT hatékonyságát. A nők felének gyógyszer helyett placebót adtak, és a résztvevőket nem tajtékoztatták a kezelés lehetséges veszélyeiről. Peter Lampfey, az AIDS Ellenőrző és Megelőző Program igazgatója szerint: "Ha megkérdezed a részt vevő emberektől, a legtöbbjük nem fogja érteni, hogy mibe egyezett bele. Körülbelül 1000 újszülött kapott el HIV/AIDS-et, habár ez ismert gyógyszerekkel elkerülhető lett volna. A tesztek 1998-ban értek véget, amikor a CDC azt állította, hogy Thaiföldön elegendő adatot gyűjtöttek a kísérletből.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ WMA Press Release: WMA revises the Declaration of Helsinki. 9 October 2000 Archiválva 2006. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  2. ↑ (2001) „The declaration of Helsinki: The cornerstone of research ethics”. Archive of Oncology 9 (3), 179–84. o. 
  3. ↑ (2003) „Declaration of Helsinki: the ethical cornerstone of human clinical research”. Indian journal of dermatology, venereology and leprology 69 (3), 245–7. o. PMID 17642902. 
  4. ↑ Nazi Medical Experimentation. US Holocaust Memorial Museum. (Hozzáférés: 2008. március 23.)
  5. ↑ Angel of Death: Josef Mengele. Auschwitz website. (Hozzáférés: 2013. március 11.)
  6. ↑ Mitscherlich, A. Epilogue: Seven Were Hanged, The Nazi Doctors And The Nuremberg Code - Human Rights in Human Experimentation. New York: Oxford University Press, 105–107. o. (1992) CS1 maint: Uses editors parameter (link)
  7. ↑ Gardella, JE (1999). „The cost-effectiveness of killing: an overview of Nazi "euthanasia”. Medical Sentinel 4, 132–5. o. 
  8. ↑ Dahl M. [Selection and destruction-treatment of "unworthy-to-live" children in the Third Reich and the role of child and adolescent psychiatry], Prax Kinderpsychol Kinderpsychiatr 2001;50:170-91.
  9. ↑ Introduction to NMT Case 1: U.S.A. v. Karl Brandt et al.. Harvard Law Library, Nuremberg Trials Project: A Digital Document Collection. [2016. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 23.)
  10. ↑ Piotrowski, Christa: Dark Chapter of American History: U.S. Court Battle Over Forced Sterilization. CommonDreams.org News Center, 2000. július 21. [2008. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 23.)
  11. ↑ Meric, Vesna. „Forced to take part in experiments”, BBC News, 2005. január 27. 
  12. ↑ Medical Experiments at Auschwitz. Jewish Virtual Library. (Hozzáférés: 2008. március 23.)
  13. ↑ Friedlander, Henry. 1997. The Origins of Nazi Genocide: From Euthanasia to the Final Solution', University of North Carolina Press
  14. ↑ Bogod, David. "The Nazi Hypothermia Experiments: Forbidden Data?", Anaesthesia, Volume 59 Issue 12 Page 1155, December 2004.
  15. ↑ a b Berger, Robert L. (1990. május 17.). „Nazi Science — The Dachau Hypothermia Experiments”. New England Journal of Medicine 322 (20), 1435–1440. o. DOI:10.1056/NEJM199005173222006. ISSN 0028-4793. PMID 2184357. 
  16. ↑ Tyson, Peter: Holocaust on Trial: The Experiments. NOVA Online. (Hozzáférés: 2008. március 23.)
  17. ↑ Neurnberg Military Tribunal, Volume I · Page 200
  18. ↑ Cockburn, Alexander. Whiteout:The CIA, Drugs, and the Press. Verso (1998). ISBN 1-85984-139-2 
  19. ↑ Josef Mengele and Experimentation on Human Twins at Auschwitz Archiválva 2015. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben., Children of the Flames; Dr. Josef Mengele and the Untold Story of the Twins of Auschwitz, Lucette Matalon Lagnado and Sheila Cohn Dekel, and Mengele: the Complete Story by Gerald Posner and John Ware.
  20. ↑ Black, Edwin. War Against the Weak: Eugenics and America's Campaign to Create a Master Race. United States: Thunder's Mouth Press (2004). ISBN 1-56858-258-7. Hozzáférés ideje: 2008. április 14. 
  21. ↑ Berenbaum, Michael. The world must know: the history of the Holocaust as told in the United States Holocaust Memorial Museum. Boston: Little, Brown, 194–5. o. (1993). ISBN 0-316-09134-0 
  22. ↑ Small, Martin; Vic Shayne. "Remember Us: My Journey from the Shtetl through the Holocaust", Page 135, 2009.
  23. ↑ Schaefer, Naomi. The Legacy of Nazi Medicine Archiválva 2008. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, The New Atlantis, Number 5, Spring 2004, pp. 54–60.
  24. ↑ Spitz, Vivien. Doctors from Hell: The Horrific Account of Nazi Experiments on Humans. Sentient Publications (2005). ISBN 1-59181-032-9 
  25. ↑ Cohen, Baruch C.: The Ethics Of Using Medical Data From Nazi Experiments. Jewish Law: Articles. (Hozzáférés: 2008. március 23.)
  26. ↑ Sterilization Experiments. Jewish Virtual Library. (Hozzáférés: 2008. március 23.)
  27. ↑ Gold, H. Unit 731 Testimony, 5, Tuttle Publishing, 109. o. (2003). ISBN 0-8048-3565-9 
  28. ↑ „Japanese doctor admits POW abuse”, BBC News, 2006. november 26. 
  29. ↑ AFP A life haunted by WWII surgical killings 2007. Archiválva 2014. december 13-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  30. ↑ AFP Japanese veteran haunted by WWII surgical killings 2007.
  31. ↑ Ozawa Japanese war veteran speaks of atrocities in the Philippines 2007.
  32. ↑ Parry, "The Australian" Dissect them alive: chilling Imperial that order could not be disobeyed 2007.
  33. ↑ Parry, "The Times" Dissect them alive: order not to be disobeyed 2007.. [2007. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)
  34. ↑ Hongo, Jun. „Vivisectionnist recalls his day of reckoning”, The Japan Times „I was afraid during my first vivisection, but the second time around, it was much easier. By the third time, I was willing to do it.” 
  35. ↑ 清水昭美『増補・生体実験』三一新書、1979年；日比逸郎「臨床研究と生体実験」『ジュリスト臨時増刊・医療と人権』(No.548)、有斐閣、1973年11月、pp.18-23
  36. ↑ Joff Lelliott. „The Cultivation of Whiteness: Science, Health and Racial Destiny in Australia (book review)”, British Medical Journal, 888. oldal (Hozzáférés: 2018. augusztus 4.) 
  37. ↑ APOLOGY FOR PAST EXPERIMENTS ON ABORIGINAL PEOPLE, 2002. február 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 4.)
  38. ↑ Lux, M. (1998). „Perfect subjects: race, tuberculosis, and the Qu'Appelle BCG Vaccine Trial”. Canadian Bulletin of Medical History 15, 277-295. o. 
  39. ↑ Leslie Young. „What happened to Jim? Experiments on Canada’s indigenous populations”, Global News, 2016. február 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 4.) 
  40. ↑ Noni E MacDonald. „Canada’s shameful history of nutrition research on residential school children: the need for strong medical ethics in Aboriginal health research”, Oxford University Press, 2014. november 4., 64-64. oldal (Hozzáférés: 2018. augusztus 4.) 
  41. ↑ Lola T. Baydala and Jill M. Starkes. „Health research involving First Nations, Inuit and Métis children and their communities.”, Paediatrics & child health, 99-102. oldal (Hozzáférés: 2018. augusztus 4.) 
  42. ↑ Fact Sheet on the 1946-1948 U.S. Public Health Service Sexually Transmitted Diseases (STD) Inoculation Study. United States Department of Health and Human Services, 2024. november 4. [2013. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 15.)
  43. ↑ „U.S. Apologizes for Syphilis Experiment”, The New York Times, 2010. október 1. (Hozzáférés: 2010. október 2.) 
  44. ↑ US medical tests in Guatemala 'crime against humanity'. BBC News, 2010. október 1. (Hozzáférés: 2010. október 2.)
  45. ↑ Gustafsson, BE (1954). „The Vipeholm dental caries study; the effect of different levels of carbohydrate intake on caries activity in 436 individuals observed for five years”. Acta Odontologica Scandinavica 11 (3–4), 232–64. o. DOI:10.3109/00016355308993925. PMID 13196991. 
  46. ↑ „Report: Britain Tested Chemical Weapons on Indian Colonial Troops”, Voice of America, 2007. szeptember 2.. [2012. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. június 2.) 
  47. ↑ Organophosphate Report. Aerotoxic Association[halott link]
  48. ↑ Nerve gas death was 'unlawful'. BBC News, 2004. november 15. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
  49. ↑ Millions were in germ war tests (angol nyelven). the Guardian, 2002. április 21. (Hozzáférés: 2021. április 22.)
  50. ↑ „Hidden history of US germ testing”, BBC News, 2006. február 13. (Hozzáférés: 2010. május 4.) 
  51. ↑ Gray, Fred D. The Tuskegee Syphilis Study, Montgomery: New South Books, 1998.
  52. ↑ (2006. november 1.) „The Tuskegee Legacy Project: willingness of Minorities to Participate in Biomedical Research”. J Health Care Poor Underserved 17 (4), 698–715. o. DOI:10.1353/hpu.2006.0126. PMID 17242525. PMC 1780164. 
  53. ↑ National Commission for the Protection of Human Subjects of Biomedical and Behavioral Research (1978-09-30), The Belmont Report: Ethical Principles and Guidelines for the Protection of Human Subjects of Research, United States Department of Health, Education and Welfare, <http://videocast.nih.gov/pdf/ohrp_belmont_report.pdf>
  54. ↑ Advisory on Human Radiation Experiments, July 5, 1994, National Security Archives, retrieved January 16, 2014 Archiválva 2013. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  55. ↑ Jo Thomas. „C.I.A Says It Found More Secret Papers on Behavior Control: Senate Panel Puts Off Hearing to Study Data Dozen Witnesses Said To Have Misled Inquiry C.I.A. Tells Of Finding Secret Data”, New York Times , 1977. szeptember 3. 
  56. ↑ Chapter 3: Supreme Court Dissents Invoke the Nuremberg Code: CIA and DOD Human Subjects Research Scandals Archiválva 2013. március 31-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  57. ↑ U.S. Senate Report on CIA MKULTRA Behavioral Modification Program 1977 | Public Intelligence
  58. ↑ „Project MKUltra, the Central Intelligence Agency's Program of Research into Behavioral Modification. Joint Hearing before the Select Committee on Intelligence and the Subcommittee on Health and Scientific Research of the Committee on Human Resources, United States Senate, Ninety-Fifth Congress, First Session”, U.S. Government Printing Office (copy hosted at the New York Times website), 1977. augusztus 8. (Hozzáférés: 2010. április 18.) 
  59. ↑ Richelson, JT (ed.): Science, Technology and the CIA: A National Security Archive Electronic Briefing Book. George Washington University, 2001. szeptember 10. (Hozzáférés: 2009. június 12.)
  60. ↑ Chapter 3, part 4: Supreme Court Dissents Invoke the Nuremberg Code: CIA and DOD Human Subjects Research Scandals. Advisory Committee on Human Radiation Experiments Final Report. [2007. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. augusztus 24.)
  61. ↑ The Select Committee to Study Governmental Operations with Respect to Intelligence Activities, Foreign and Military Intelligence. Church Committee report, no. 94-755, 94th Cong., 2d Sess.. United States Congress, 1976
  62. ↑ Dick Russell. On the trail of the JFK assassins. Skyhorse Publishing, 273. o. (2008) 
  63. ↑ Beecher, H. K. (1966). „Ethics and Clinical Research” (pdf). New England Journal of Medicine 274 (24), 1354–1360. o. DOI:10.1056/NEJM196606162742405. PMID 5327352. 
  64. ↑ Rothman, D. J. (1987). „Ethics and Human Experimentation” (pdf). New England Journal of Medicine 317 (19), 1195–1199. o. [2012. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1056/NEJM198711053171906. PMID 3309660. (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.) 
  65. ↑ Kopp, V. (1999). „Henry Knowles Beecher and the development of informed consent in anesthesia research”. Anesthesiology 90 (6), 1756–1765. o. [2013. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1097/00000542-199906000-00034. PMID 10360876. (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.) 
  66. ↑ Harkness, J. (2001). „Laying ethical foundations for clinical research” (pdf). Bulletin of the World Health Organization 79 (4), 365–366. o. PMID 11357216. 
  67. ↑ Washington, Harriet A. Medical Apartheid, Anchor Books, 2006, p. 394.
  68. ↑ a b (1998) „A Threat to the Nation and a Threat to the Men: the Banning of Depo-Provera in Zimbabwe, 1981”. Journal of Southern African Studies 24 (2), 347. o. DOI:10.1080/03057079808708580. 
  69. ↑ Washington, Harriet A. Medical Apartheid], Anchor Books, 2006, p392-393
  70. ↑ „Africa | Nigeria sues drugs giant Pfizer”, BBC News, 2007. június 5. (Hozzáférés: 2010. november 12.) 
  71. ↑ Meier, Benjamin Mason: "International Protection of Persons Undergoing Medical Experimentation: Protecting the Right of Informed Consent," Berkeley Journal of International Law [1085-5718] Meier yr:2002 vol:20 iss:3 pg:513 -554

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Unethical human experimentation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Etikátlan_emberkísérletek&oldid=26986338”