DRG E 44 sorozat
| DRG E 44 sorozat | |
 | |
| DRG E 44 sorozat DR 244 sorozat DB 144 sorozat | |
| Pályaszám | |
| DRG E 44 002–189 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | SSW (elektromos alkatrészek), Krauss-Maffei, Henschel & Sohn, WLF |
| Gyártásban | 1932–1945; 1950–1951; 1955 |
| Szolgálatba állás | 1933 |
| Selejtezés | 1991 |
| Darabszám | 187 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | Bo'Bo' |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Indító vonóerő | 83 kN |
| Teljesítmény ismertetőjele | 28,2 kW/t |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 95 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 15 290 mm |
| Hossz | 15 290 mm |
| Magasság | 3950 mm |
| Szélesség | 2960 mm |
| Szolgálati tömeg | 78,0 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 19,5 t |
| Hajtás | marokcsapágyas |
| Villamos vontatás | |
| Áramnem | 15 kV, 16,7 Hz AC |
| Áramellátás | Felsővezeték |
| Teljesítmény | |
| Rövid idejű | 2200 kW |
| Állandó | 1860 kW |
| Vontatómotorok száma | 4 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz DRG E 44 sorozat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A DRG E 44 sorozat egy német Bo'Bo' tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat volt. 1932 és 1945 között, majd 1950 és 1951 között, végül 1955-ben gyártották. A Deutsche Reichsbahn első 100 feletti példányszámban készült típusa. Viszonylag nagy teljesítménye és 90 km/h csúcssebessége miatt teher- és személyvonatokat és vontathatott. Németország kettéválása után a Deutsche Bundesbahnnál 144 (illetve 145), a keletnémet Reichsbahnnál 244 sorozatjellel közlekedett. A DB 1984-ben, DR 1991-ben állította le utolsó példányait.
A sorozat számos példánya fennmaradt. Egyebek között a Lokwelt Freilassingban, a Nürnbergi Közlekedési Múzeumban és a berlini Technikmuseumban vannak kiállítva.
Történet
[szerkesztés]Próbamozdonyok
[szerkesztés]Az 1920-as években az általános szénhiány hatására a DRG átfogó villamosítási programba kezdett. Ezen időszakban számos különböző sorozat beszerzésére került sor, utolsóként az E 75-ös többcélú mozdony állt üzembe 1929-ben. A gazdasági világválság megakasztotta a további villamosítást, de a német villamosipari cégek saját szakállukra folytatták a fejlesztést. A Bergmann Elektrizitätswerken (BEW) és a Maffei-Schwartzkopff-Werken (MSW) az E 75-ös sorozat, a Siemens-Schukert Werke (SSW) az E 16 sorozat továbbfejlesztésével építettek többcélú próbamozdonyokat. Hasonló kialakítású járművek már 1927 óta közlekedtek Ausztriában BBÖ 1170 sorozatként. Általános jellemzőjük volt az egyedi tengelyhajtású futókerék nélküli forgóváz és a hegesztett mozdonyszekrény. A DRG az alábbi sorozatjellel vette állagba az új mozdonyokat: SSW: E 44 001; MSW E 44 101; BEW E 44 201.
A BEW mozdonya nem vált be. Az E44 101 kiválóan teljesített a Freilassing-Berchtesgaden vasútvonalon zajló futópróbákon, kivéve a villamos ellenállásféket, amit ezután kiszereltek. A DRG további 4 mozdonyt rendelt, amiket viszont már az AEG fejezett be, mert a világválság következményei miatt az MSW abbahagyta a villanymozdonyok gyártását. Ezután az AEG további 4 darabos megrendelést kapott.[1]
Nagyszéria
[szerkesztés]Az 1930-as évek elején a Reichbahn további vonalak villamosítását tervezte. Az E 44 001 -gyel szerzett pozitív tapasztalatok alapján az SSW-től 20 darab személy- és könnyű tehervonatok vontatására alkalmas többcélú villanymozdonyt rendeltek meg. A járműveket eleve úgy építették, hogy siker esetén nagyobb szériában is gyártható legyen. Mivel teljességgel megfelelt az elvárásoknak, a badeni és bajorországi próbák során 2000 tonnás tehervonatot sík terepen 75 km/h-val, 750 tonnás személyvonatot 10‰-es emelkedőn 90 km/h vontattak, végül a harmincas éves típusprogramjának egyik meghatározó villanymozdonya lett. 1945-ig összesen 176 darab épült. A délnémet, a középnémet is a sziléziai villamosított hálózaton egyaránt közlekedtek. A második világháború alatt Kriegelektrolokomotive 1-ként gyártották, a hadviseléshez szükséges színesfémeket más anyagokkal kiváltva.[1]
Irodalom
[szerkesztés]- Deutsche Altbau-Ellok. Teil 1–2. EK Verlag, Freiburg (Breisgau) 1993–1994 (Eisenbahn-Kurier, Special. Nr. 28 und 32, ISSN 0170-5288).
- Brian Rampp: Die Baureihe E 44. Die richtungsweisenden Serienlokomotiven der Bauart SSW. EK-Verlag, Freiburg (Breisgau) 2009, ISBN 978-3-88255-206-5 (Eisenbahn-Kurier).
- Dipl.-lng. Dieter Bäzold: „Baureihe E 44/244/144”. (Modelleisenbahner, Jahrgang 37 (6). ISSN 0026-7422).
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]
- E 44 im Triebfahrzeug-Lexikon (németül)
- E 44.5 (németül)
- E 44 auf der Höllentalbahn (németül)
- E244 31 in Mannheim (németül)
- E44 bei Nahverkehr-Breisgau (németül)
