Ugrás a tartalomhoz

Krauss-Maffei

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
KraussMaffei
A vállalat 1935 és 2023 közötti székhelye Allachban
A vállalat 1935 és 2023 közötti székhelye Allachban
Típusvállalkozás
Jogelőd
Alapítva1838[1]
Székhely Németország, Parsdorf
VezetőkYong Li (vezérigazgató)[2]
AlapítóGeorg Krauß
Iparág
  • mozdonygyártás
  • járműgyártás
  • hadiipar
TulajdonosChemChina (~60%)
Guoxin International (~15%)
FormaGesellschaft mit beschränkter Haftung
Termékekmotor
Alkalmazottak száma4700 (2023)[3]
LeányvállalataiBurgsmüller
KraussMaffei Extrusion
Netstal
Plamag
Pultrex
KraussMaffei (Bajorország)
KraussMaffei
KraussMaffei
Pozíció Bajorország térképén
é. sz. 48° 09′ 25″, k. h. 11° 47′ 02″48.156889°N 11.783871°EKoordináták: é. sz. 48° 09′ 25″, k. h. 11° 47′ 02″48.156889°N 11.783871°E
A KraussMaffei weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz KraussMaffei témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A KraussMaffei Group parsdorfi székhelyű gépipari vállalat, amely 2016 áprilisa óta a kínai ChemChina állami vállalat és a Guoxin International szuverén vagyonalap közös tulajdonában van. A csoport gyökerei az 1838-ban Münchenben alapított Hirschaui Vasműre (Eisenwerk Hirschau) vezethetők vissza, amely később a J.A. Maffei Mozdony- és Gépgyárrá alakult át, majd 1931-ben egyesült az 1867-ben alapított Krauss & Comp. Mozdonygyárral.

Történet

[szerkesztés]

Miután Georg Krauß a zürichi székhelyű Schweizerische Nordostbahn vasúttársaságnál vezető gépészeként megszerezte az első mozdonyépítési tapasztalatait, elhatározta, hogy Münchenben mozdonygyárat alapít. Krauß 1865 májusában Münchenbe és Augsburgba utazott, hogy tisztázza a gyár finanszírozást. Joseph Anton von Maffei, a szintén müncheni székhelyű Eisenwerke Hirschau, a későbbi J.A. Maffei Mozdony- és Gépgyár alapítója és tulajdonosa ellenezte Krauß mozdonygyár-alapítási elképzelését. Ennek okán Krauß csak hosszas tárgyalások után tudott megszerezni egy 16,5 hektáros telket az Arnulfstraße és a Maillingerstraße sarkán, az úgynevezett Marsfelden, nem messze a főpályaudvartól.[4][5]

1866. március 9-én megkapták az engedélyt a gyár építésére, az alapkő-letételre 1866. július 17-én került sor. A Lokomotivfabrik Krauss & Comp. betéti társaságot is ezen a napon alapították. Kezdetben egy eszterga- és egy lakatosműhelyt, egy kalapácsmalmot, egy szerelőcsarnokot és egy festőműhelyt építettek. A hivatalos alapítási ünnepségre 1866. november 6-án került sor. Ekkorra a J.A. Maffei már 600 mozdonyt szállított le.[4]

19. század

[szerkesztés]
A „Landwührden”, a Krauss & Comp. által gyártott első mozdony

1867. március 15-én átadták a vállalat első mozdonyát, a Landwührdent a Großherzoglich Oldenburgische Staatseisenbahnennek. Két nappal korábban Krauss bajor szabadalmat kapott az úgynevezett „Krauss-rendszerre”, amelynek fő jellemzője a víztartályos keret volt.[5][6] Ez a rendszer később a Krauss & Comp. védjegyévé vált. 1867-ben a párizsi világkiállításon a Landwührden megkapta a Nagy Aranyérmet, a kiállított mozdonyok között odaítélt legrangosabb kitüntetést.[4][5] Ez a siker a Krauss & Comp. nemzetközi áttöréséhez vezetett, különösen a keskeny nyomtávú és a kleinbahn mozdonyok gyártása terén. A vállalat 1871. január 28-án átadta a 100. mozdonyát, melyet 1872 végén követett a 200. mozdony, az 500. mozdonyt pedig 1875 közepén szállították le.[4]

A keskeny nyomtávú mozdonyok iránti növekvő kereslet kielégítésére Krauß 1872-ben a Münchner Südbahnhofon egy fióküzemet építettet. Az alapkövet 1872. május 31-én tették le a Lindwurmstraßén.[4] Miután az Osztrák–Magyar Monarchia új vámokat vezetett be, Krauß a fontos piac elvesztésének megelőzése érdekében 1880. szeptember 1-jén Linz an der Donau városában Lokomotivfabrik Krauss & Comp. Linz néven megalapította a harmadik mozdonygyártó üzemét. 1882-ben átadták a Krauss & Comp. 1000. mozdonyát.[4]

Miután Georg Krauß egyetlen fia, Konrad 1885. október 20-án Antwerpenben balesetben meghalt, Krauß a betéti társaságot 1886 végén részvénytársasággá alakította át. Krauß visszavonult a vállalat aktív vezetésétől, de 1906. november 5-én bekövetkezett haláláig a felügyelőbizottság elnöke maradt.[4][5]

A Krauss & Comp. mozdonygyár a századfordulóra összesen mintegy 4100 mozdonyt gyártott. Ebből megközelítőleg 2500-at Németországban, illetve körülbelül 1100-at pedig az Osztrák–Magyar Monarchiában értékesítettek.[5]

Helyi vasutak építése és üzemeltetése

[szerkesztés]

Amikor 1873-ban a nagy gazdasági világválság miatt a mozdonyok eladása meredeken visszaesett, Krauß úgy döntött, hogy további támaszként helyi vasutakat épít. Az 1870-es évek közepére megépültek a legfontosabb fővonalak, és megkezdődtek a vidéki mellékvonalak megnyitásának munkálatai. A lóvontatású villamosokat is ekkor váltották fel a gőzvontatásúak. A helyi vasutak építésével a Krauß elősegíthette saját mozdonyainak értékesítését.[4][5]

A Krauss & Comp. 1878-tól a Szász–Weimar–Eisenach nagyhercegségben Feldabahn néven keskeny nyomtávú vasutat épített. 1887-ben a Krauss & Comp. az addig épített vasútvonalakat és azok üzemeltetését átadta az újonnan alapított Lokalbahn Aktien-Gesellschaft (LAG) részére, ami később kizárólag Krauss-mozdonyokat vásárolt.[4][5]

20. század

[szerkesztés]
A vállalat épülete Allachban
A közúti vontatójármű műszaki részletei
A J. A. Maffei mozdonygyár táblája egy gőzmozdonyon (18 478)

A Maffei 1908-ban gőzhengerek gyártásával kezdett foglalkozni. 1927-ben a Maffei francia licenc alapján megkezdte a közúti vontatójárművek gyártását. A Krauss az 1920-as évek végén a svájci Berna céggel együttműködve tehergépkocsik gyártásával is foglalkozott.

1930-ban a J.A. Maffei Mozdony- és Gépgyár a nagy gazdasági világválság következtében fizetésképtelenné vált, majd a következő évben felvásárolta a Krauß & Comp., létrehozva ezzel a Krauss-Maffeit. A két vállalat ezt megelőzően mind különböző típusú mozdonyok vezető német gyártója volt. A Krauss-Maffei-cégegyesítés után 1938-ban a Maffei münchen-hirschaui gyárat bezárták, és a Krauss 60 hektáros münchen-allachi telephelyet bővítették.

A náci diktatúra idején az úgynevezett „keleti munkásokon” kívül a München környéki több mint 400 táborból és szálláshelyről hadifoglyokat és koncentrációs táborok rabjait is besorozták kényszermunkára. Ők tették ki a munkaerő többségét.[7] 1942 végén a vállalat 8849 alkalmazottat foglalkoztatott, ebből 3943 német alkalmazott volt. A besorozott külföldiek száma 3543 volt, köztük sok olasz. A cégnél 1363 hadifogoly is dolgozott, különösen franciák (1940-től) és oroszok (1941-től).[5]

A második világháború után a Krauss-Maffei megbízást kapott az amerikai katonai kormányzati hivataltól, hogy a München-Allachban található gyárában autóbuszokat építsen. A gyártási engedélyt 1945. november 14-én 200 járműre adták meg. Az autóbuszok tervezése és gyártása egészen az 1960-as évekig fontos üzletágnak bizonyult,[8] de közvetlenül a háború után mozdonyok javítására és új kismozdonyok és 30 vontatóegység építésére is sor került. A Krauss-Maffei 1964-ben felvásárolta a weißenburgi Eckert & Ziegler GmbH, majd 1992-ben näfelsi Netstal-Maschinen AG fröccsöntőgép-gyártó vállalatokat.[9] 1986-ban a csoport műanyagipari részlegét kiszervezték a Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH nevű vállalatba.[9] A Krauss-Maffei a wetzlari székhelyű Buderus csoporthoz (K. F. Flick csoport) tartozott, majd 1989 és 1996 között fokozatosan a Mannesmann csoporthoz került,[9] és 1999-ben a Mannesmann DEMAG-gal egyesült, megalapítva ezzel a Mannesmann Demag Krauss-Maffei nevű vállalatot.

21. század

[szerkesztés]

A Mannesmann telekommunikációs részlege az 1990-es években rendkívül sikeres volt, ezért a vállalat 1999-ben kidolgozott egy tervet a többi részlegének kiszervezésére, azonban mielőtt ezt meg tudta volna valósítani 2000-ben a Vodafone 190 milliárd euróért felvásárolta a csoportot. A telekommunikációs részleget beolvasztották a Vodafone-ba, míg a többi részleget eladták. A Mannesmannröhren-Werke AG csőgyárat és a Mannesmann márkanevet a Salzgitter AG szerezte meg, a többi ipari alvállalatot, így a Mannesmann Dematicet, a Mannesmann Demag Krauss-Maffeit, a Mannesmann Sachst, a Rexrothot és a VDO Adolf Schindlinget kiszervezték az Atecs Mannesmannba, majd később a Bosch és a Siemens felvásárolta annak részlegeit. A Krauss-Maffei márkanév az 1986-ban kiszervezett Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH műanyagipari gépgyártó, a Krauss-Maffei mozdonygyártó részlege a Siemens, míg a védelmi részlege a Krauss-Maffei Wegmann birtokába került.[9] A Siemens 2002-ben 1,69 milliárd amerikai dollárért eladta az MPM és annak leányvállalatainak (Berstorff, Billion, Demag Ergotech és Van Dorn Demag, Krauss-Maffei Kunststofftechnik, Netstal) részvényeinek 81 százalékát az amerikai Kohlberg Kravis Roberts befektetési társaságnak.[10][11]

A vállalat 1957 óta gyárt fröccsöntőgépeket. A Krauss-Maffei műanyagipari gépgyártása 1986 óta részvénytársasági formában működik. Ebben az időben a vállalatba integrálták a fröccsöntési és extrudálási ipar számos szakosodott vállalatát, köztük a gumi- és rotációs fröccsöntésre specializálódott Maschinenfabrik Seidl GmbH-t is. 1998 januárjában ez a részleg a müncheni Mannesmann Plastics Machinery GmbH (MPM) alá került. Az MPM-et 2006-ban eladták az amerikai Madison Capital Partners befektetési társaságnak,[12] és 2007 vége óta KraussMaffei AG néven működik és KraussMaffei Technologies GmbH néven egy leányvállalata is volt.

2012-ben a kanadai Onex Corporation pénzügyi befektető 568 millió euróért felvásárolta a vállalatot,[13] ami 2016-ig volt a tulajdonában.[14]

Történelmileg a KraussMaffei csoport független konglomerátum volt, amely többek között a védelmi és a közlekedési technológiák területén tevékenykedett. A csoport egykori münchen-allachi telephelyén működik a Krauss-Maffei Wegmann (védelmi technológia) és a Siemens Mobility (közlekedési technológia), melyek egykor a csoport részei voltak, azonban ma már jogilag függetlenek és más vállalatokhoz tartoznak.

2016–napjainkig: Kínai tulajdonban

[szerkesztés]

A Krauss-Maffeit 2016 áprilisában 925 millió euróért felvásárolta a ChemChina kínai állami vállalat, a Guoxin International kínai állami vagyonalap és az AGIC Capital kínai magántőke-befektető cég.[15][16][17] A vállalatot 2018 vége óta KraussMaffei Company Ltd. néven jegyzik a sanghaji tőzsdén.[18] A tranzakciót követően a ChemChina a részvények körülbelül 60 százalékát birtokolta, a Guoxin International kínai állami vagyonalap mintegy 15 százalékot, a fennmaradó rész pedig a szabad részvényekből állt.[18] Ezzel egyidejűleg a ChemChina Kínában fokozta a termelést; a vállalat többségi tulajdonában lévő Qingdao Tianhua Institute of Chemistry Engineering (THY) átvette a ChemChina Szanmingban lévő üzemét, amely fröccsöntőgépeket gyárt a kínai piac számára.[18]

2018 novemberében a vállalat zsarolóprogram-támadás áldozatává vált.[19][20] 2019-ben a működési részlegeket átszervezték és a következő üzleti területekbe tömörítették: fröccsöntési technológia, extrudálási technológia és reakciótechnika. A Krauss-Maffei és a Netstal márkákat egyesítették a KraussMaffei-ernyőmárka alatt, de a Netstal terméknév megmaradt.[21] A näfelsi székhelyű Netstal-Maschinen Krauss Maffei High Performance AG néven működött tovább,[22] amíg 2021. október 1-jén vissza nem nevezték.[23] 2024. január 29-én a Krones AG bejelentette a Netstal megvásárlására irányuló szándékát.[24] A Krauss-Maffei Berstorff is átkerült az ernyőmárka alá, és Krauss Maffei Extrusion GmbH néven működött tovább.[22]

2023-ban a vállalat 90 év után elhagyta az Allachban található telephelyét, és székhelyét új helyre, a Vaterstetten település közigazgatási határain belül elhelyezkedő Parsdorftól északra található ipari parkba költöztette.[25] 2020 elején a Krauss-Maffei bejelentette, hogy 2023-ig világszerte 510 munkahelyet szüntet meg, a legtöbbet Németországban.[26][27]

Üzleti területek és telephelyek

[szerkesztés]

A KraussMaffei Technologies GmbH 2007-ben kivált az egykori Mannesmann Plastics Machinery GmbH (MPM) (1998–2007) vállalatból. A KraussMaffei csoport főbb telephelyei közé tartozik a müncheni Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH, a näfelsi Netstal AG, illetve a hannoveri Berstorff. A csoport globális piacvezető a műanyag- és gumigyártó és -feldolgozó ipar gépei és rendszerei terén.[28] A csoport három különböző feldolgozási technológiát kínál: a Netstal és a KraussMaffei márkanevek alatt fröccsöntéshez és reakciótechnológiához (poliuretántechnológia) szükséges gépeket és rendszereket, míg a KraussMaffei Berstorff márkanév alatt polimerek és gumi extrudálására szolgáló gépeket és rendszereket gyárt.

2013. november 8-án a vállalat bejelentette, hogy 2015 márciusáig bezárja treuchtlingeni üzemét, amely mintegy 150 alkalmazottat foglalkoztat, és a fröccsöntőgépek gyártását és összeszerelését Münchenbe és a szlovákiai Szucsányba helyezi át.[29] A dolgozók heves ellenállása után[30] 2013. november 28-án visszavonták az üzembezárást.[31] A csoport szlovákiai üzemében kezdetben vezérlőszekrényet gyártottak, melyet alkatrészgyártás, végül pedig komplett fröccsöntőgépek összeszerelése követett. A csoporthoz tartozó további vállalatok az oberdingi KraussMaffei Automation GmbH és az einbecki Burgsmüller GmbH.

A ChemChina általi felvásárlás után az európai és a kínai telephelyeket összekapcsolták. A ChemChina a dél-kínai Szanmingban, Jijangban és Kujlinban három műanyagipari gépeket gyártó gyárat üzemeltet. A három kínai üzemet specializálták, és a termelésüket összekapcsolták a KraussMaffei Technologies gép- és rendszertechnológiájával. Szanmingban kezdetben alkatrészeket, majd később fröccsöntőgépeket gyártottak. A másik két üzem a KraussMaffei Berstorff szakértelmére építve a gumiabroncsgyártásban alkalmazott keverési technológiára összpontosult.

Korábbi üzleti szegmensek

[szerkesztés]

Az 1990-es évek közepén a Krauss-Maffei csoport függő cégeit a következő müncheni székhelyű üzemeltető társaságok irányították:

  • Krauss-Maffei Wehrtechnik GmbH (védelmi technológia)
  • Krauss-Maffei Verkehrstechnik GmbH (közlekedési technológia)
  • Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH (műanyagtechnológia)
  • Krauss-Maffei Verfahrenstechnik GmbH (folyamattechnika)
  • Krauss-Maffei Automationstechnik GmbH (automatizálási technológia)
  • Krauss-Maffei Dienstleistung GmbH (szolgáltatóipar)

Az 1990-es években történt felvásárlások megerősítették a Krauss-Maffei műanyagtechnológiai részlegét. A vállalat portfóliója a svájci Näfelsben működő Netstal, később a hannoveri Berstorff, végül pedig a schwaigi DEMAG Kunststofftechnik csoporttal bővült. Ezek a vállalatok a Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH-val kiegészülve a müncheni székhelyű Mannesmann Plastics Machinery (MPM) (1998–2007) alatt egyesültek. A Demag Plastics Group 2008-ban kivált az újonnan alakult KraussMaffei csoportból, és Sumitomo (SHI) Demag Plastics Machinery GmbH néven működött tovább.

Védelmi technológia

[szerkesztés]

A vállalat 1934-ben kezdett lánctalpas és páncélozott harci járműveket gyártásába.[32] A második világháború alatt teljesen átállt a fegyvergyártásra, különösen a harckocsiépítésre. 1934 és 1944 között a Krauss-Maffei több mint 5800 féllánctalpas járművet szállított a német Wehrmachtnak. Ezenkívül a Zahnradfabrik Friedrichshafen (ZF) (1939) és a Maybach-Motorenbau (1943) licence alapján megkezdődött a sebességváltók és belső égésű motorok gyártása. Az újrafegyverkezéssel együtt a védelmi technológiai ipar is újraindult. 1963-ban a Krauss-Maffei kapta meg a megbízást a Leopard harckocsisorozat gyártására (amelyet 1979-től a Leopard 2 váltott fel); 1976-ban 10 év fejlesztés után megkezdődött a Gepard önjáró légvédelmi gépágyú gyártása. 1983-ban a védelmi ágazat részesedése több mint 1,7 milliárd német márka volt, azonban 1987-re alig több mint 800 millió német márkára apadt.[33] Mivel a polgári üzletágak veszteségesek voltak, ezért azokat önálló korlátolt felelősségű társaságokba szervezték ki, melyeket a Krauss-Maffei AG felügyelt.[33]

Miután a Mannesmann felvásárolta a Kraus-Maffeit, 1999-ben eladta a védelmi ágazatának 51%-át a kasseli székhelyű Wegmann & Co. kisebb, családi vállalkozásnak, és a Krauss-Maffei Wehrtechnik GmbH-ból Krauss-Maffei Wegmann GmbH lett. A Wegmann és a Krauss-Maffei közötti együttműködés évtizedekkel az egyesülés előtt is működött; a Wegmann többek között számos Krauss-Maffei-harckocsihoz szállított lövegtornyokat. Az alapharckocsik mellett a vállalat harckocsicsaládja páncélozott műszaki járműveket, légvédelmi, tüzérségi, felderítő és páncélozott szállítójárműveket is tartalmazott. A Siemens 2010-ben eladta a KMW fennmaradó 49%-át a Wegmann csoportnak.[34]

Közlekedési technológia: buszgyártás és speciális járművek

[szerkesztés]
A PTS 1 repülőgépvontatót bemutató információs tábla a Technik-Museum Speyerben

Az amerikai megszálló erők által a második világháború után megrendelt autóbuszok gyártásához a Krauss-Maffei az elsőkerék-hajtású, hátsó motorral szerelt autóbusz konstrukcióját választotta, amellyel korábban Németországban csak a Pekol (1938) próbálkozott. 1946. február 19-én került sor a teljes egészében saját gyártású prototípus első próbaútjára, amelyet a licenc alapján gyártott 6,2 literes, hathengeres, 130 metrikus lóerő teljesítményű Maybach HL 64 TUK motorral szereltek. A járművet 1946 őszétől szállították KMO 130 típusjelzéssel. A rendkívül nehézkes anyagbeszerzés miatt a számos megrendelésből (1947. január 20-ig 190) csak néhányat tudtak teljesíteni. A helyzet csak az 1948-as valutareform után javult.

A Krauss-Maffei kezdetben csak az alvázak építésére szorítkozott, míg a felépítményeket főként a müncheni Waggonfabrik Josef Rathgeber, majd 1948-tól más karosszériaépítők, például a Kässbohrer Fahrzeugwerke gyártotta. 1949-től az alvázakat egyre gyakrabban szerelték fel saját gyártású felépítménnyel, mint például a Német Szövetségi Posta számára kifejlesztett KMO 131 típusjelzésű postakocsik esetében is. 1950-ben KMO 133 típusjelzéssel megindult a vállalat első saját felépítménnyel szerelt autóbuszának sorozatgyártása. 1950-ben a Krauss-Maffei gyártotta az első német autóbuszt automata sebességváltóval, melybe a Voith vállalat „Diwabus 200 D” típusú váltóját szerelték. A vállalat ebben az évben gyártotta le az első saját motorját is, egy hathengeres kétütemű dízelmotort, amely a KMD 6 jelölést kapta. A Krauss-Maffei a Lufthansának PTS 1 típusjelöléssel repülőgépvontatót is gyártott.

Közlekedési technológia: vasúti járművek

[szerkesztés]
Lásd még: Kategória:Krauss-mozdonyok és Kategória:Krauss-Maffei mozdonyok
Egy 1965-ben gyártott M 250 B típusú mozdony a nördlingeni Bayerisches Eisenbahnmuseumban

A Krauss-Maffei legfőbb tevékenysége a vasúti járművek gyártása volt. A J.A. Maffei Mozdony- és Gépgyár által 1838-ban alapított allachi mozdonygyár a világ legrégebben alapított, a 2020-as években is működő vasútijármű-gyára. Itt kezdetben gőzmozdonyokat építettek. 1909-ben, a Bádeni Államvasút részére kezdődtek meg az első villamosmozdony gyártására tett erőfeszítések, ehhez az elektromos berendezéseket a Siemens-Schuckertwerke szállította. Dízelmozdonyokat is építettek. Az utolsó Krauss-Maffei-gőzmozdony, a Deutsche Bundesbahn 65 018 pályaszámú gépe 1956. április 3-án indult próbaútra.[5]

Az 1970-es években a Krauss-Maffei részt vett a Transrapid lebegővasút fejlesztésében is. A gyár területén a Transrapid 02 és a Transrapid 03 számára egy 900 méter, míg a Transrapid 04 számára egy 2400 méter hosszuságú tesztpályát építettek. Mindkét vonalat az 1980-as évek elején lebontották, miután a Transrapid-projekt kereskedelmileg nem bizonyult sikeresnek. 1987-ben elkészült a Transrapid 07 prototípusa, melyhez a Krauss-Maffei a felépítményeket szállított. A gépet 1988-ban Emslandban teszteltek.[5] A 07 után a Krauss-Maffei kiszállt Transrapid-projektből.

1985-től a Krauss-Maffei részt vett az ICE 1-vonófejek építésében. A Krauss-Maffei Verkehrstechnik GmbH-t 1999-ben átnevezték Siemens Krauss-Maffei Lokomotiven GmbH-ra, majd 2001 óta teljes mértékben beolvadt a Siemens AG-ba. 2010-ben a München-Allach-i mozdonygyár mintegy 200 mozdonyt gyártott le, mindegyik elkészítése körülbelül három hónapot vett igénybe. Az allachi mozdonygyár 1920-as években történt megépítése óta 2015-ig mintegy 22 000 mozdonyt szállított le. 2015-ben mintegy 80 mozdonyt gyártottak itt.

Folyamattechnika

[szerkesztés]

A Krauss-Maffei termékpalettáján a vegyipari, gyógyszeripari, műanyagipari, környezetvédelmi, alapanyag- és élelmiszeripari centrifugák, szárítók, szűrők és elkülönítő berendezések is szerepeltek. Ezeket a tevékenységeket kezdetben a vierkircheni székhelyű KMV GmbH leányvállalat végezte, melyet később beolvasztottak az Andritz-csoportba. A KMV nem használhatta a teljes Krauss-Maffei nevet, csak a KM rövidítést, melyet a folyamattechnikát jelölő V (Verfahrenstechnik) betűvel egészítettek ki, mivel a védjegyjogok a Krauss-Maffei AG-tól a Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH-ra szálltak át.

Automatizálási technológia

[szerkesztés]

Az automatizálási technológia részleg volt felelős a Krauss-Maffei-csoport automatizálási és vezérlőrendszerekkel kapcsolatos tevékenységeiért. A részleg a műanyagtechnológia szempontjából fontos elektromos alkatrészeket és a kapcsolószekrényet épített.

Szolgáltatóipar

[szerkesztés]

A csoportot Krauss-Maffei Dienstleistung GmbH név alatt egy informatikai feladatokra összpontosító szolgáltatóipari cég is kiegészítette.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Krauss-Maffei című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Historie. KraussMaffei Group GmbH. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
  2. ↑ Impressum – KraussMaffei. KraussMaffei Group GmbH. (Hozzáférés: 2020. április 18.)
  3. ↑ KraussMaffei als Arbeitgeber – KraussMaffei. KraussMaffei Group GmbH. (Hozzáférés: 2023. december 17.)
  4. ↑ a b c d e f g h i Johannes Bähr, Paul Erker, Maximiliane Rieder. 180 Jahre KraussMaffei. Die Geschichte einer Weltmarke. München: Siedler Verlag, 74-99. o. (2018. március 1.) 
  5. ↑ a b c d e f g h i j Karl Schmidt. Krauss-Maffei – 150 Jahre Fortschritt durch Technik 1838–1988. Hermann Merker Verlag, 130. o.. ISBN 3-922404-07-3 (1988) 
  6. ↑ Gölsdorf, Karl.szerk.: Victor von Röll: Personentunnel–Schynige Platte-Bahn, Enzyklopädie des Eisenbahnwesens, 2. kiadás, 8. kötet (német nyelven), Urban & Schwarzenberg, 168. o. (1917) 
  7. ↑ Rüstungsprogramm – Sklaven für die Industrie – Viele Münchner Unternehmen profitierten in der NS-Zeit vom System der Zwangsarbeit. ISSN 0174-4917 (2015. szeptember 1.). Hozzáférés ideje: 2023. június 3. 
  8. ↑ Jürgen Jacobi: Omnibusse von Krauss-Maffei. In: Omnibus-Magazin, Hefte 10–12, Verlag Wolfgang Zeunert, Gifhorn 1978, ISSN 0343-2882
  9. ↑ a b c d 1945 – heute (német nyelven). KraussMaffei. Onex Corporation. [2015. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  10. ↑ Bregar, Bill: Siemens selling MPM to Kohlberg Kravis (angol nyelven). Plastic News. Crain Communications, 2002. július 29. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  11. ↑ Siemens sells MPM to US financial investor KKR (angol nyelven). Plasteurope. Kunststoff Information Verlagsgesellschaft mbH, 2002. július 30. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  12. ↑ Madison Capital closes acquisition of MPM (angol nyelven). Madison Industries, 2006. július 7. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  13. ↑ Onex to buy Germany's KraussMaffei for $736.3 mln (angol nyelven). Reuters. Thomson Reuters, 2012. szeptember 26. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  14. ↑ Maschinenbauer: KraussMaffei wechselt den Besitzer [archivált változat]. ISSN 0017-7296 (2012. szeptember 26.). Hozzáférés ideje: 2023. június 3. [archiválás ideje: 2022. szeptember 26.] 
  15. ↑ KraussMaffei: Chinesische Staatsfirma kauft Maschinenbauer. Der Spiegel, 2016. január 11. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
  16. ↑ Chinesische Staatsfirma kauft deutschen Maschinenbauer. ISSN 0174-4909 (2016. január 11.). Hozzáférés ideje: 2023. június 3. 
  17. ↑ Gerhard Hegmann: KraussMaffei: Maschinenbauer geht in China an die Börse. DIE WELT, 2017. december 11. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  18. ↑ a b c Peter Köhler: Auslandsnotierung: Krauss-Maffei geht in China an die Börse. handelsblatt.com. Handelsblatt, 2019. január 16. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  19. ↑ Oliver Bünte: Cyberangriff: KraussMaffei von Hackern erpresst (német nyelven). heise.de. Heise Gruppe, 2018. december 7. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
  20. ↑ Cyber-Kriminelle erpressen Maschinenbaukonzern Krauss Maffei (német nyelven). Focus Online, 2018. december 6. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
  21. ↑ Kraussmaffei und Netstal bündeln ihre Kompetenzen unter Dachmarke (német nyelven). MM Maschinenmarkt. Vogel Communications Group, 2019. július 10. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  22. ↑ a b Pioneering Plastics – Krauss Maffei stellt sich neu auf (német nyelven). plastverarbeiter.de. Hüthig GmbH, 2019. július 3. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  23. ↑ KraussMaffei High Performance wird wieder NETSTAL (német nyelven). KraussMaffei. ChemChina, 2021. augusztus 13. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  24. ↑ Corporate News-Meldung – Krones beabsichtigt mit der bevorstehenden Übernahme von Netstal sein Produktportfolio um die Spritzgusstechnologie zu erweitern - Krones (német nyelven), 2024. január 29. (Hozzáférés: 2024. február 6.)
  25. ↑ Weltpremiere: Die erste Maschine verlässt neuen Firmensitz (német nyelven). KraussMaffei. ChemChina, 2023. április 14. (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)
  26. ↑ Sabine Koll: Stellenabbau bei Krauss Maffei (német nyelven). K-Zeitung. Giesel Verlag GmbH, 2020. február 11. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  27. ↑ Maschinenbauer: KraussMaffei streicht Arbeitsplätze im In- und Ausland (német nyelven). Handelsblatt, 2020. február 20. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
  28. ↑ Florian Langenscheidt, Bernd Venohr (Hrsg.): Lexikon der deutschen Weltmarktführer. Die Königsklasse deutscher Unternehmen in Wort und Bild. Deutsche Standards Editionen, Köln 2010, ISBN 978-3-86936-221-2.
  29. ↑ Stanka, Hubert: Krauss-Maffei Treuchtlingen schließt (német nyelven). Nordbayern.de. Verlag Nürnberger Presse Druckhaus Nürnberg, 2013. augusztus 13. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  30. ↑ Stanka, Hubert: Treuchtlingen: Protest zu geplanter Krauss-Maffei-Schließung (német nyelven). Nordbayern.de. Verlag Nürnberger Presse Druckhaus Nürnberg, 2013. november 16. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  31. ↑ KraussMaffei bleibt doch in Treuchtlingen (német nyelven). Nordbayern.de. Verlag Nürnberger Presse Druckhaus Nürnberg, 2013. november 28. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  32. ↑ 1838 - 1945 (német nyelven). KraussMaffei. Onex Corporation. [2015. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  33. ↑ a b Alois Auer. Krauss-Maffei – Lebenslauf einer Münchner Fabrik und ihrer Belegschaft. Kösching: 3K-Verlag, 270–271. o.. ISBN 3-924940-19-3 (1988) 
  34. ↑ Geschichte: Ein Unternehmen – Zwei Geschichten (német nyelven). kmweg.de. Krauss-Maffei Wegmann GmbH & Co. KG. (Hozzáférés: 2023. június 3.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Krauss-Maffei&oldid=26861646”