Ugrás a tartalomhoz

FK Crvena zvezda

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Crvena zvezda szócikkből átirányítva)
Crvena zvezda
A Crvena zvezda logója
A Crvena zvezda logója
Csapatadatok
Teljes csapatnévFudbalski klub
Crvena zvezda
BecenévZvezda (csillag)
Crveno-beli (vörös-fehérek)
SzékhelyBelgrád, Szerbia
Alapítva1945. március 4.
Klubszínekpiros–fehér
StadionRajko Mitić Stadion
VezetőedzőSRB Dejan Stanković
ElnökSRB Svetozar Mijailović
BajnokságJelen Superliga
Nemzeti sikerek
Szerb Bajnok8 alkalommal
Jugoszláv Bajnok25 alkalommal
Szerb Kupagyőztes5 alkalommal
Jugoszláv Kupagyőztes22 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BEK1 alkalommal
Interkontinentális kupa1 alkalommal
Közép-európai kupa2 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Crvena zvezda honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Crvena zvezda témájú médiaállományokat.

A Crvena zvezda (szerbül Фудбалски клуб Црвена звезда, latin betűkkel Fudbalski klub Crvena zvezda, magyarul Vörös csillag labdarúgóklub, a külföldi sajtóban gyakran az angol vagy a különböző más nyelvre lefordított verzióban szerepel) szerb labdarúgócsapat, amelynek székhelye a szerb fővárosban, Belgrádban van.

A Crvena zvezda a legsikeresebb csapat Szerbiában, a szerb, valamint korábban a jugoszláv bajnokságot huszonötször, a kupát huszonháromszor sikerült megnyernie. A jugoszláv bajnokság örökranglistáján az első helyen zárt.[1] Az egyetlen exjugoszláv csapat, amelyik BEK-et nyert (1991), valamint az egyetlen balkáni, aki elhódította az interkontinentális kupát. Ezen kívül is, a térségben nem túl megszokott módon, számos kisebb-nagyobb nemzetközi sikert tudhat még magáénak, ilyen az UEFA-kupa-döntő 1979-ből, valamint a számos BEK és KEK elődöntő, illetve negyeddöntő.

Közvélemény-kutatások szerint messze a legnépszerűbb klub az országban, a megkérdezettek közel fele, 48,2 százaléka vallotta magát Crvena zvezda-szurkolónak.[2] A legnagyobb riválisnak a városi rivális FK Partizan számít, a két klub mérkőzéseit örök derbinek (szerbül večiti derbi), amely a Daily Mail szerint a világ negyedik legnagyobb futball-rangadója.[3][4]

Az IFFHS a huszadik század huszonhetedik legjobb csapatának választotta, ezen a helyezésen a Feyenoorddal osztozik.[5]

Története

[szerkesztés]
Bővebben: Az FK Crvena zvezda története
A csapat történetének egyik legismertebb játékosa, Dragoslav Šekularac

1945 februárjában néhány fiatal az Egyesült Szerb Ifjúsági Antifasiszta Liga tagjai közül úgy döntött, hogy futballcsapatot alapít. A klub márciusban vette fel a Crvena zvezda (Vörös csillag) nevet.[6] A második világháború során megszűnt, majd egy másik feloszló klub, az SK Jugoslavija romjain alakult újjá, megkapta a Jugoslavija stadionját és a piros-fehér színkombinációját. A klub a Crvena zvezda nevet csak hosszas vita után vehette fel ismét.[6] Ezt követően szinte rögtön a jugoszláv sport egyik legfőbb zászlóshajója lett, a gyakorlatilag azonnali sikerek és az ezzel párhuzamosan növekvő népszerűség miatt. Ez a státusz mind a mai napig megvan.[7] A csapat első hivatalos mérkőzésére a hadsereg második zászlóaljából felállított csapat ellen került sor.

Az első komolyabb sikerekre csak egy bő évtizedet kellett várni. Az első bajnoki cím az 1952–53-as szezont követően került a vitrinbe. A csapatnak többek között olyan játékosok voltak a tagjai, mint Beara, Durković, Stanković, Popović, Mitić, Kostić és Šekularac. Az általuk fémjelzett csapat trófeát trófeára halmozott, volt öt olyan év, amikor minden létező jugoszláv kupát sikerült begyűjteniük. A Crvena zvezda volt az újonnan létrejött BEK első szezonjának jugoszláv résztvevője.[8] Az első ellenfél a világhírű Manchester United volt, tele világsztárokkal, valamint az azóta legendássá vált Busby-bébikkel. Bár a továbbjutás végül a Manchesteré lett, a Crvena zvezda sem vallott szégyent, ugyanis az idegenbeli 2–1-es vereség után minden esélyük megvolt a továbbjutásra a hazai visszavágón, amely végül 3–3-mal zárult.[9] Ez a meccs azért is különösen ismert a futballtörténelemben, mert ez volt az utolsó tétmérkőzés, amelyet a csapat a müncheni légikatasztrófa előtt játszott, amely nyolc játékos és tizenöt további Manchester-alkalmazott halálát okozta.[10]

1958-ban már nemzetközi sikert is elkönyvelhetett a klub, ekkor sikerült megnyerni a Mitropa-kupát, amelyet a szezonok közötti nyári szünetben bonyolítottak le.[11] Ezután hárult egyre nagyobb szerep az ötvenes években játékosként, majd vezetőedzőként tevékenykedő, később helyi hőssé váló Miljan Miljanićra, aki utóbbi posztot 1966-tól töltötte be, és jelentős változások, illetve sikerek köthetők a nevéhez. Első évében teljesen felforgatta a klub kezdőcsapatát, majd első nekifutásra ötödik helyre vezette csapatát a bajnokságban. Nem sokkal ezután, a jugoszláv futball legjobbjának választott Dragan Džajić fémjelezte generáció mély nyomot hagyott a szerb és az összjugoszláv futballban.

Az 1979-es UEFA-kupa-döntő kezdőcsapata a Borussia Mönchengladbach ellen (vezetőedző: Branko Stanković)

Ezután következett a klub történetének addigi legsikeresebb időszaka. Az 1976–77-es bajnokságot a jugoszláv futball történetének addigi legnagyobb különbségével, kilenc ponttal nyerték meg.[12] A következő idényben a csapat második lett, jogot szerezve ezzel az UEFA-kupában való indulásra. Itt egy rendkívül jó sorozatot sikerült futni, a Crvena zvezda áldozatai között szerepeltek olyan csapatok, mint az Arsenal, a West Bromwich és a Hertha BSC.[13] A döntőben egy újabb német csapat, a Borussia Mönchengladbach volt az ellenfél, amely 1973 és 1980 között öt európai kupadöntőn szerepelt, vagyis a korszak egyik legerősebb csapatának számított. A százezer őrjöngő fanatikus előtt lejátszott első mérkőzésen bár Miloš Šestić vezetést szerzett, a Gladbachnak sikerült kiegyenlítenie, így a lélektani előny a Borussiánál volt a visszavágó előtt. A düsseldorfi Rheinstadionban megrendezett visszavágót a Gladbach 1–0-ra nyerte Allan Simonsen góljával, így a Crvena zvezda története első kupadöntőjét végül 2–1-es összesítéssel elbukta.[14]

Az óriási sikert követően bár hasonlóan kiugró eredmény nem született, a nemzetközi kupaindulás továbbra is folyamatos volt, legtöbbször a KEK-ben, mint például az 1982–83-as idényben, amikor csak az Udo Lattek vezette FC Barcelona tudott a csapatnak megálljt parancsolni.[15] A korábbi sikeredző Gojko Zec 1983-ban visszatért a csapathoz, ám ekkorra az 1977-es bajnokcsapatából már csak egy játékos, Miloš Šestić maradt. A régi-új edzőnek ismét sikerült maradandót alkotnia egy újabb bajnoki címmel, újbóli távozásához végül különböző, fogadásokkal kapcsolatos botrányok vezettek.

A Zec távozása utáni időszak a nagy változások időszaka volt. A korábbi legendás játékos Dragan Džajić, valamint Vladimir Cvetković vezette menedzsment európai élcsapatot szeretett volna kialakítani. Ennek első lépése az új vezetőedző, Velibor Vasović kinevezése volt. A keretben olyan fiatal, ígéretes tehetségek szerepeltek, mint Dragan Stojković vagy Borislav Cvetković. Ekkor a vezetés egy ötéves tervet hozott létre, amelynek végső célja a BEK-győzelem volt. Ez az ötéves terv az 1986–87-es BEK-kel kezdődött, ugyanis ebben az évben, miután a bajnokságban pontlevonással indult a csapat, inkább a BEK-re koncentrált. Bár a kiugró siker még elmaradt, sikerült egy nagy skalpot begyűjteni a Real Madrid legyőzésével. Az 1987-től 1992-ig húzódó évek a klub történetének tulajdonképpeni aranykora. Ezalatt négy bajnoki címet sikerült bezsebelni, azonban a legnagyobb siker az 1991-es BEK-győzelem volt. Mivel a döntőig vezető úton mind a Crvena zvezda, mind ellenfele, az Olympique de Marseille is rengeteg gólt szerzett, sokan attraktív támadójátékot hozó, sokgólos döntőt vizionáltak. Végül 120 perc során egyetlen gól sem született, így tizenegyespárbaj során dőlt el a trófea sorsa. Sokáig képtelen volt bármelyik csapat is előnyt kicsikarni, azonban egyszer csak a Marseille-játékosok kétszer is hibáztak, ezt kihasználva a jugoszláv csapat be tudta fejezni a párharcot. Az utolsó, mindent eldöntő büntető Darko Pancsev nevéhez fűződött. Ez volt egyébként a nem sokkal később feloszló Jugoszlávia egyik utolsó, jelentékenyebb sporttal kapcsolatos megnyilvánulása.[16][17] A Crvena zvezda végül az interkontinentális kupán is veretlen maradt.

Dejan Stanković volt a Crvena zvezda történetének legfiatalabb csapatkapitánya

1992 újabb nagy változásokat hozott mind a klub, mind az ország életében. A csapatot gyakorlatilag a komplett BEK-győztes csapat elhagyta, csak néhány nagyobb nevű játékossal sikerült őket pótolni, ilyenek voltak Drobnjak és Ivić. Az ország bizonytalan politikai helyzete kihatással volt a sportra is, a zvezdának egy olyan országban kellett megvédenie bajnoki címét, amely tulajdonképpen már nem is létezett. Az ekkor újonnan létrejövő országok, Horvátország, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina „vitték magukkal” a Crvena zvezda legfőbb ellenfeleit, például a Dinamo Zagrebet vagy a Hajduk Splitet. 1992 májusában a jugoszláv háború miatt az ENSZ eltiltotta az országot a nemzetközi szerepléstől, ebbe értelemszerűen a sport is beletartozott, erre jó példa volt a válogatott eltiltása az Európa-bajnokságról.[18][19] Az ettől 2000-ig húzódó időszak a klub történetének egyik mélypontja. Ezalatt az immár jócskán megkurtított bajnokságban is csak egy elsőséget sikerült szerezni.

A komolyabb nemzetközi szereplés a 2001–02-es BL selejtezőjében kezdődött újra, amely azonban gyorsan véget is ért, miután a Leverkusen 3–0-s összesítéssel továbbjutott. A német csapat egyébként a döntőig menetelt. A legközelebbi BL-szereplés alkalmával, 2007-ben, ismét egy későbbi döntős, az AC Milan jelentette a végállomást a selejtezőben. Ezekben az időkben olyan játékosok szerepeltek a csapatban hosszabb-rövidebb ideig, mint Žigić, Pantelić, Janković, Luković, Basta, Biševac, Milijaš, Koroman, Castillo, Gueye és Đokić. Bár 2010-ben és 2012-ben sikerült megnyerni a szerb kupát, a 2000-es évek eleje mégis a klub történetének egyik legkevésbé sikeres időszakának tekinthető.

Szurkolók

[szerkesztés]
Bővebben: Delije
A „Delije-szektor” a stadionban

A klub legfőbb szurkolói csoportja a Delije, amely a Delija szó többes száma. A delija a szerb nyelvben erős, bátor, bizonyos szövegkörnyezetben jóképű férfit jelent. Nagyon szabad fordításban a „hősök” szó áll a legközelebb a csoport nevéhez. A szót először a nyolcvanas években használták a klub ultráira, amelyet hivatalossá 1989-ben tettek. A Delije mára a világ egyik leghíresebb szurkolói csoportja lett, amely a klub minden egyes szakosztályának lelátóin jelen van. A verbális szurkoláson, valamint egy hangosbemondón utasításokat adó főszurkoló révén skandált rigmusokon kívül különböző kisebb-nagyobb zászlók, molinók és változatos koreográfiák kísérik a Delije tevékenységét. A csoport legnagyobb bázisa a szerb főváros, Belgrád, azonban több tagja van a korábbi Jugoszlávia más területein is.

A klub az 1990-es évek végén a Delije szektorában található székekre ráfestette a csoport nevét, egyfajta tiszteletként.

A legismertebb szurkolók

[szerkesztés]

A klubnak számos, szerb szinten ismert szurkolója van, azonban vannak nemzetközi hírű sportolók is ebben a táborban, mint Novak Đoković, Branislav Ivanović vagy a korábban Veszprémben is kézilabdázó Marko Vujin.

Sportolók

Egyéb

Stadion

[szerkesztés]
Bővebben: Rajko Mitić Stadion

A klub stadionja a Rajko Mitić Stadion, amely több, mint ötvenötezer fő befogadására alkalmas. A korábbi, még állóhelyes stadion óriási, mintegy száztízezres nézőszáma miatt a stadion nem hivatalos neve a Marakana volt, a brazil stadionra, az Maracanára való utalásként.[42] A több mint százezer fanatikus szerb félelmetes hangulatot tudott teremteni a létesítményben. A befogadóképesség a kilencvenes években csökkent drasztikusan, amikor az UEFA betiltotta a stadionokban az állóhelyek alkalmazását, biztonsági és kényelmi szempontok miatt. További modernizációra 2008-ban került sor, amikor a stadion vízelvezetését oldották meg, valamint új gyepszőnyeget is fektettek le. A stadion mellett található a Crvena zvezda rendkívül modernnek számító edzőpályája, műfüves borítással. 2011-ben szereltek fel a stadionba egy korszerű, LED-es eredményjelzőt.[43]

A szektorok a klubtörténet évtizedenként legjobbnak választott játékosai után kapták a nevüket. Ők Rajko Mitić, Dragoslav Šekularac, Dragan Džajić, Vladimir Petrović és Dragan Stojković. A VIP-részlegben közel ötszázan foglalhatnak helyet, a sajtószoba pedig egyszerre 344 újságíró igényeit tudja kielégíteni. A stadion nyugati oldalán található a Delije, valamint a klub hivatalos boltja. A játéktér mérete 110×73 méter, a világítótestek 1200 lux erősségű fényt tudnak biztosítani.[43]

Egy német weboldal, a „Stadionwelt” listájában a Marakanát a világ azon ötven stadionja közé sorolja, amelyet egy futballszurkolónak „életében legalább egyszer látni kell”.[44] Az amerikai Bleacher Report szerint a Crvena zvezda Stadion a világ legfélelmetesebb atmoszférájú arénája.[45]

A legnagyobb rangadó

[szerkesztés]
Bővebben: Večiti derbi
A Crvena zvezda legnagyobb szurkolói csoportját, a Delijét ábrázoló graffiti a Crvena zvezda Stadion falán

A Crvena zvezda legnagyobb ellenfele, egyben a városi rivális, az FK Partizan. Mindkét klubot 1945-ben alapították, mindkét klub már gyakorlatilag a kezdetektől sikeres, ráadásul a Crvena zvezda mindig is közel állt a Tito-rezsimhez. A két csapatnak jelentős szurkolói bázisa van Montenegróban, valamint a Boszniai Szerb Köztársaságban is.[46][47]

A két klub két legnagyobb szurkolótábora a Crvena zvezdánál a Delije, míg a Partizannál a Grobari. A meccseket látványos koreográfiák, különböző rigmusok (nem feltétlenül nyomdafestéket tűrő stílusban), óriási élőképek és molinók kísérik a szurkolók részéről.[48] Utóbbira az egyik legemlékezetesebb példa a „Welcome to Hellgrade” kiírás, szójáték a pokol és Belgrád szavak angol változataival. A metaforához később egy klubot buzdító dal is íródott.[49] A két csapat szurkolásában számos dél-amerikai vonás felfedezhető, ezek többek között a pénztárgépszalagok bedobálása, valamint a trombitákkal kísért szurkolás.

A két klub szimpatizánsai szerint ez a rivalizálás „több, mint egy futballmérkőzés, sokkal mélyebb jelentéssel bír”.[49] A meccset a világ egyik legnagyobb rangadójának tartják, valamint ezek közül is az egyik legforróbb hangulatú városi derbi, általánosan a római Roma–Lazióval, valamint az Old Firmmel és az isztambuli derbivel emlegetik egy lapon.[50] 2009-ben egy angol napilap, a Daily Mail a világ negyedik legnagyobb futballrangadójaként titulálta a Crvena zvezda–Partizan mérkőzést.[3] A legnagyobb nézőszám egy ilyen mérkőzésen mintegy száznyolcezer fő volt. Ennél csak nemzetközi összecsapáson, a Ferencváros ellen regisztráltak több nézőt, ez a szám akkor száztízezer volt, vagyis valamivel még a teljes befogadóképesség felett is voltak. Nemzetközi mérkőzésen tehát a száztíz-, míg bajnokin a száznyolcezres nézőszám a rekord.[51][52]

Jelenlegi keret

[szerkesztés]

2021. február 7-i állapotnak megfelelően.

# Poszt Név
1 SRB K Zoran Popović
2 SRB V Milan Gajić
3 KEN KP Richard Odada
4 MNE KP Mirko Ivanić
5 AUS V Miloš Degenek
6 SRB V Radovan Pankov
7 FRA KP Axel Bakayoko
8 GAB KP Guélor Kanga
9 SRB CS Milan Pavkov
10 SRB KP Aleksandar Katai
11 ITA KP Filippo Falco
16 ITA CS Diego Falcinelli
19 SRB V Nemanja Milunović
# Poszt Név
20 SRB KP Njegoš Petrović
22 SRB KP Veljko Nikolić
23 SRB V Milan Rodić
24 SRB KP Željko Gavrić
25 SRB V Strahinja Eraković
31 COM CS El Fardou Ben
35 CIV KP Sékou Sanogo
55 SRB KP Slavoljub Srnić
77 SRB V Marko Gobeljić
82 CAN K Milan Borjan Csapatkapitány
92 SRB CS Aleksa Vukanović
99 MNE CS Nikola Krstović

Visszavonultatott mezszámok

[szerkesztés]
Bővebben: Visszavonultatott mezszámok (labdarúgás)

Elnökök

[szerkesztés]

Vezetőedzők

[szerkesztés]
Bővebben: Az FK Crvena zvezda vezetőedzőinek listája

Sikerek

[szerkesztés]

Nemzeti

[szerkesztés]

Nemzetközi

[szerkesztés]

Barátságos

[szerkesztés]

Statisztika

[szerkesztés]

Rekordok

[szerkesztés]

A klub mérkőzés- és gólrekordere 615 fellépéssel, illetve 370 találattal Dragan Džajić. Ő a jugoszláv labdarúgó-válogatott legtöbb meccsen (85) pályára lépő játékosa is.

A Crvena zvezda a Ferencváros után a második külföldi csapat volt, amely hazai pályáján, az Anfield Roadon le tudta győzni a Liverpool FC-t a BEK 1973–74-es szezonjában.[53] 1990-ben az első csapat volt, amely hazai pályán legyőzte az FC Bayern München csapatát.[54]

A második kelet-európai és az egyetlen balkáni csapat, amely meg tudta nyerni a BEK-et, a már korábban említett 1990–91-es idényben. A kilenc klub egyike, amely veretlenül tudott európai kupát nyerni. Továbbá a Crvena zvezda ugyancsak az egyetlen balkáni és egyben kelet-európai csapat, amely interkontinentális kupát tudott nyerni.

Helyezés

[szerkesztés]

Itt látható a Crvena Zvezda helyezése az európai labdarúgóklubok rangsorában az UEFA-együttható alapján.

2020. június 26. szerint.[55]

# Csapat Pont
63 BLR FK BATE Bariszav 24,000
64 TUR Galatasaray SK 23,500
65 SRB FK Crvena zvezda 22,750
66 SWE Malmö FF 22,000
67 SRB FK Partizan 22,000
68 FRA AS Saint-Étienne 22,000

Nemzetközi mérkőzések

[szerkesztés]

Frissítve: 2021.05.02.

Bővebben: Az FK Crvena zvezda nemzetközi mérkőzéseinek listája
FK Crvena zvezda Szezonok Mérkőzés Győzelem Döntetlen Vereség Rúgott gól Kapott gól Győzelem %
 Szerbia képviseletében 14 104 36 33 35 133 139 34,62
 Szerbia és Montenegró képviseletében 11 66 26 20 20 109 80 39,39
 Jugoszlávia képviseletében 29 158 80 28 50 315 206 50,63
Összesen 54 328 142 81 105 557 425 43,29

Ismertebb játékosok

[szerkesztés]
Bővebben: Az FK Crvena zvezda játékosainak listája

A „csillagok csillagai”

[szerkesztés]

A Crvena zvezda játékosai között vannak olyanok, akiket a saját évtizede legjobbjának választottak. Őket a nem hivatalos „csillagok csillagai” névvel illetik (szerbül zvezdine zvezde).[56]

A BEK-győztes csapat

[szerkesztés]
Bővebben: 1991-es bajnokcsapatok Európa-kupája-döntő

Kapusok:

 

Hátvédek:

 

Középpályások:

 

Csatárok:

Vezetőedző: YUG Ljupko Petrović

Díjnyertes labdarúgók

[szerkesztés]
Gólkirályok
Szezon Játékos Gólok
1951 YUG Kosta Tomašević 16
1953 YUG Todor Živanović 17
1959 YUG Bora Kostić 25
1960 YUG Bora Kostić 19
1969 YUG Vojin Lazarević 22
1975 YUG Dušan Savić 24
1977 YUG Zoran Filipović 21
1979 YUG Dušan Savić 24
1990 YUG Darko Pancsev 25
1991 YUG Darko Pancsev 34
1992 YUG Darko Pancsev 25
1993 SCG Anto Drobnjak 22
1997 SCG Zoran Jovičić 21
1998 SCG Saša Marković 27
2004 SCG Nikola Žigić 19
2005 SCG Marko Pantelić 21
2008 SRB Nenad Jestrović 13
2011 SRB Andrija Kaluđerović 13

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Jugoszláv örökranglista (szerb nyelven). bihsoccer.com. [2012. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  2. ↑ Svaki drugi Srbin navija za Crvenu zvezdu (szerb nyelven). b92.net, 2012. március 18. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  3. ↑ a b THE LIST: The greatest rivalries in club football, Nos 10–1 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  4. ↑ Ranking the Top 50 Most Influential Teams on the Planet. Bleacher Report. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  5. ↑ Europe's Club of the Century (angol nyelven). IFFHS, 2009. szeptember 13. [2012. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  6. ↑ a b History Start (angol nyelven). crvenazvezdafk.com. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  7. ↑ Red Star claim gold for the Balkan peninsula (angol nyelven). FIFA. [2010. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  8. ↑ 1957/58 Matches (angol nyelven). UEFA. [2010. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  9. ↑ Red Star Belgrade - Manchester United 3-3 (1958). YouTube. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  10. ↑ Munich Air Crash (angol nyelven). topfoto.co.uk. [2012. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  11. ↑ Mitropa Cup (angol nyelven). RSSSF. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  12. ↑ Yugoslavia - List of Final Tables (angol nyelven). RSSSF. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  13. ↑ UEFA (angol nyelven). RSSSF. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  14. ↑ UEFA Cup Final 1979. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  15. ↑ Red Star Belgrade - F.C. Barcelona 2-4 (1982). YouTube. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  16. ↑ Red Star Belgrade - Olympique de Marseille 0:0 (5:3 pen.)(29.05.1991). YouTube. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  17. ↑ Red Star Belgrade - Olympique de Marseille 0:0 (5:3 pen.)(29.05.1991) Part 2. YouTube. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  18. ↑ United Nations Security Council Resolution 757 (Implementing Trade Embargo on Yugoslavia). United Nations. University of Minnesota Human Rights Center, 1992. május 30. (Hozzáférés: 2008. augusztus 18.)
  19. ↑ Chowdhury, Saj. „Euro 1992: Denmark's fairytale”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2012. május 12. (Hozzáférés: 2012. június 11.) 
  20. ↑ Pero Antić tetovira simbole Crvene zvezde (szerb nyelven). Telegraf, 2012. június 19. (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  21. ↑ Ich bin ein alter Jugoslawe (német nyelven). ballesteter.at. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  22. ↑ blic.rs - FSS me nije zvao teska srca sam prihvatio poziv Austrije
  23. ↑ Novak Đoković: Zvezda je simbol Srbije (szerb nyelven). Moja Crvena zvezda, 2012. december 31. (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  24. ↑ Milan Gurović: Osvojićemo sve trofeje! (szerb nyelven). nadlanu.com, 2013. április 12. (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  25. ↑ Kolarov, Žigić i Milijaš zvezdaši, a Bane Ivanović je... (szerb nyelven). smedia.rs, 2012. október 16. (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  26. ↑ Jelena Janković izabrala svoje boje (szerb nyelven). Moja crvena zvezda, 2011. június 13. (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  27. ↑ Zvezda tražila Krkića (szerb nyelven). novosti.rs, 2009. január 3. (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  28. ↑ Marko Marin rezervisao kartu za SP! (szerb nyelven). Blic, 2010. március 25. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
  29. ↑ Darko Miličić: Voleo bih da igram za Zvezdu! (szerb nyelven). nadlanu.com, 2013. március 31. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
  30. ↑ MCZ Intervju: Nenad Peruničić (szerb nyelven). Moja Crvena zvezda, 2012. szeptember 21. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
  31. ↑ Radović: Crvena zvezda ne postoji! (szerb nyelven). smedia.rs, 2012. szeptember 21. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
  32. ↑ Stojaković: Zvezda, PAOK i Deki Stanković! (szerb nyelven). sportal.rs, 2012. március 28. [2013. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
  33. ↑ Miloš Teodosić pristupio Crvenoj zvezdi (szerb nyelven). Moja Crvena zvezda, 2011. január 26. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
  34. ↑ Marko Vujin novi član Zvezde (szerb nyelven). crvenazvezdafk.com, 2011. június 25. [2013. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
  35. ↑ Komšinica Ive Andrića: Voleo je Crvenu zvezdu (szerb nyelven). 24sata.rs, 2011. október 27. [2013. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
  36. ↑ Ivo Andrić, Nobelovac i veliki Zvezdaš (szerb nyelven). Sportski žurnal, 2011. október 27. (Hozzáférés: 2013. április 28.)[halott link]
  37. ↑ Špijunka: Aleksandar Antić ne voli crno-beli stajling (szerb nyelven). Novosti, 2013. március 31. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  38. ↑ Spot ~ Finale Bari 1991〈stadion Sveti Nikola〉Čija je ono Zvezda (szerb nyelven). YouTube, 2010. július 8. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  39. ↑ [www.youtube.com/watch?v=g0E9olw1GdQ Bora Djordjevic - Zivot (Crvena Zvezda) - YouTube] (szerb nyelven). YouTube, 2011. május 10. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  40. ↑ a b ISTRAŽUJEMO ZA KOGA NAVIJAJU LIDERI: Partizan - Zvezda 6-6! (szerb nyelven). telegraf.rs, 2012. március 28. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  41. ↑ Vučić: Zvezda je problem za sve nas! (szerb nyelven). nadlanu.com, 2012. október 13. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  42. ↑ [www.youtube.com/watch?v=l7AMVpTw2fU RADA MANOJLOVIC 2012 - MARAKANA - YouTube] (szerb nyelven). YouTube. (Hozzáférés: 2011. november 28.)
  43. ↑ a b Red Star's Home (szerb nyelven). FK Crvena zvezda. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  44. ↑ Stadion Zvezde među 50 najznačajnijih u Evropi (szerb nyelven). Blic. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  45. ↑ 10 Most Hostile World Football Stadiums (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  46. ↑ Crvena Zvezda (Delije Crna Gora) (szerb nyelven). Facebook. (Hozzáférés: 2013. május 2.)
  47. ↑ Crvena Zvezda Republika Srpska (szerb nyelven). Facebook. (Hozzáférés: 2013. május 2.)
  48. ↑ [www.youtube.com/watch?v=F4dJ6Cx7pa4 Delije vs Grobari] (szerb nyelven). YouTube, 2007. augusztus 22. (Hozzáférés: 2013. május 2.)
  49. ↑ a b Die lautesten Jungs aus Belgrad (német nyelven). Transfermarkt. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  50. ↑ „The Inferno At Yesterday’s Biggest Rivalry Game”, theoffside.com. [2012. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. április 9.) 
  51. ↑ Stadion Crvena Zvezda (Marakana). stadiumdb.com. (Hozzáférés: 2013. május 3.)
  52. ↑ FK Crvena zvezda Serbia. Transfermarkt. (Hozzáférés: 2013. május 3.)[halott link]
  53. ↑ F.C. Liverpool - Red Star Belgrade 1-2
  54. ↑ UEFA.com - 1990/91: Red Star spot on
  55. ↑ UEFA Club's Ranking 2020. (Hozzáférés: 2020. június 26.)
  56. ↑ Zvezdine zvezde (szerb nyelven). Facebook. (Hozzáférés: 2012. április 10.)
  57. ↑ Prva Zvezdina zvezda (szerb nyelven). crvenazvezdafk.com, 2008. március 30. (Hozzáférés: 2012. április 10.)
  58. ↑ Druga Zvezdina zvezda (szerb nyelven). crvenazvezdafk.com, 2010. június 23. (Hozzáférés: 2012. április 10.)
  59. ↑ Pet Zvezdinih zvezda (szerb nyelven). Facebook. (Hozzáférés: 2012. április 10.)
  60. ↑ Vladmir Petrović Pižon - Četvrta Zvezdina Zvezda (szerb nyelven). Facebook. (Hozzáférés: 2012. április 10.)
  61. ↑ Peta zvezdina zvezda - Piksi se vraća u Srbiju! (szerb nyelven). vesti.rs. (Hozzáférés: 2012. április 10.)
  62. ↑ Ekipa iz 1991. šesta, poslednja Zvezdina zvezda (szerb nyelven). sport.blic.rs, 2010. május 29. (Hozzáférés: 2012. április 10.)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:FK Crvena zvezda
A Wikimédia Commons tartalmaz FK Crvena zvezda témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=FK_Crvena_zvezda&oldid=26450287”