Constans római császár
| Flavius Iulius Constans | |
| Flavius Iulius Constans Augustus | |
| caesar, augustus | |
 | |
| Constans büsztje | |
| Hispania, Britannia és Gallia caesarja | |
| Constans | |
| Uralkodási ideje | |
| 333 – 337 | |
| Koronázása | 333. december 25. |
| Római Birodalom augustusa | |
| Constans | |
| Uralkodási ideje | |
| 337. szeptember 9. – 350. január (12 évig) | |
| Elődje | I. Constantinus |
| Utódja | II. Constantius |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Constantinus-dinasztia |
| Született | 320 vagy 323 Italia |
| Elhunyt | 350 januárja (27–30 évesen) Vicus Helena |
| Nyughelye | Mausoleum of Centcelles |
| Édesapja | I. Constantinus |
| Édesanyja | Fausta Flavia Maxima |
| Testvére(i) | |
| Házastársa | Olympias of Armenia |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Flavius Iulius Constans témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Constantinus három fia – II. Constantinus, Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. II. Constantinus a nyugati provinciákat örökölte, Galliát, Britanniát és Hispániát. Constans Itália, Illyricum, az afrikai provinciák és Macedónia felett uralkodott, míg II. Constantius a birodalom keleti felét kapta. Ezeken kívül mostohatestvére, Dalmatius hasonló nevű fiának és idősebb Dalmatius öccsének, Hannibalianus hercegnek is juttatott egy-egy országrészt.
Flavius Iulius Constans vagy I.[1] Constans (Italia, 320 vagy 323 – Vicus Helena, 350 januárja) római császár 337-től haláláig. Nagy Constantinus legkisebb fia, aki Fausta Flavia Maxima nevű feleségétől született.
Élete
[szerkesztés]Apja már 13 éves korában megtette császárnak. I. Constantinus halála után 337-ben három fia megosztozott a császárságon. Konstantinápolyban katonai zavargások törtek ki, és a császárjelöltek apjuk féltestvéreit (lásd Flavius Iulius Constantius) megölték, attól való félelmükben, hogy politikai riválisaikká válhatnak. II. Constantinus a Nyugati provinciákat kapta, II. Constantius pedig a Keleti tartományokat, ők ketten egykorúak, mindketten húszévesek voltak.
A legfiatalabb fiú, az akkor 17 éves Constans a birodalom középső provinciáit, Itáliát, Szicíliát, Africát és a balkáni tartományok egy részét kapta. II. Constantinus azonban Afrikát magának követelte, így a két testvér közt kitört a háború, amelyben II. Constantinust megölték, Constans ekkor az egész nyugati birodalmat hatalmába kerítette. Az egykorú források szerint őt – mint zsarnokot és kéjencet – katonái megvetették és elégedetlenkedni kezdtek ellene. A Galliában kitört lázadás elől menekülnie kellett, útközben azonban Magnentius, a testőrségének vezetője 350-ben meggyilkolta.
Uralkodása utolsó évei híresek a kegyetlenségről és a rendezetlen állapotokról. Kedvenc udvaroncai homoszexuális ifjak voltak, akiket nyíltan előnyben részesített a praetorianus gárdában. Még 338 előtt eljegyezte Flavius Ablabius praetorianus praefectus leányát, Olympiast de sosem vette végül feleségül. (A hölgy 360-ban II. Arszakész örmény király felesége lett, de hamarosan meghalt.)
Mivel a légiók már nem támogatták, a 350-es Magnentius-féle lázadás alkalmával nem rendelkezett számottevő katonai erővel. Constanst a lakosság sem támogatta, így életét mentve menekült dél felé, Itáliát vagy Hispániát próbálta elérni. Magnentius azonban egy Vicus Helena nevű erődítményben, Pireneusokban sarokba szorította, végül egy templomban gyilkolták meg, ahol menedéket keresett.
I. Constantinus és fiai
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A 409-től 411-ig trónbitorló nyugatrómai II. Constanst, illetve a 641-től 668-ig uralkodó II. Kónsztansz (keletrómai) bizánci császárt tekintetbe véve.
Források
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]
| Elődei: Flavius Ursus és Flavius Polemius |
 |
Utódai: Septimius Acindynus és Lucius Proculus |
| Elődei: Antonius Marcellinus és Petronius Probinus |
|
Utódai: Marcus Placidus és Flavius Romulus |
| Elődei: Flavius Amantius és Marcus Nummius Albinus |
|
Utódai: Vulcacius Rufinus és Flavius Eusebius |
| Előző uralkodó: I. Constantinus |
Következő uralkodó: Magnus Magnentius |
