Budai László, Bednarik (Rákospalota, 1928. július 19. – Budapest, 1983. július 2.) olimpiai bajnok magyar labdarúgó, edző, az Aranycsapat kiemelkedő jobbszélsője volt, 39 válogatott mérkőzésen tíz gólt rúgott. A sportsajtóban Budai II néven ismert, beceneve Púpos volt.
Katonatiszt volt, a pályán Kocsissal vakon megértették egymást. Játszott a londoni "évszázad mérkőzésén" is, tagja volt a helsinki olimpia bajnok csapatának és a svájci világbajnokságon ezüstérmes együttesének. Az FTC-vel és a Honvéddel ötször hódította el a magyar bajnoki cimet és egyszer a Mitrópa kupát is. Rákospalotán nyugszik. A REAC stadionja az ő nevét viseli.
1948-ban került a Ferencvároshoz. Tagja volt az 50 éves jubileumi bajnokcsapatnak 1949-ben. A Fradiban összesen 84 mérkőzésen szerepelt, ebből 60 bajnoki, 15 nemzetközi, 9 hazai díjmérkőzés volt. Ezeken 37 gólt szerzett (25 bajnoki, 12 egyéb). 1950-ben Kocsis Sándorral együtt a kommunista sportpolitika nyomására kényszerből az akkor kialakítandó elitcsapathoz a Bp. Honvédhoz kellett igazolnia. A nevében szereplő római II.-est is a Honvédban kapta, mert a csapatban akkor már (1946 óta) játszott egy Budai László nevű labdarúgó.[2]
1960-ban egy motorkerékpár elütötte és szárkapocscsont-törést szenvedett.[3]
A válogatottban 1949. május 8-án mutatkozott be egy osztrákok elleni 6–1-es siker alkalmával, ugyanezen meccsen debütált Czibor Zoltán is a válogatottban. Összesen 39-szer öltötte magára a címeres mezt és 10 gólt szerzett.
1950. június 4-én Varsóban Lengyelország ellen négyszer talált az ellenfél hálójába, a mérkőzést 5–2-re nyertük meg. Érdekesség, hogy ezután két teljes évig nem szerepelt a válogatottban.
A helsinki olimpián egyszer lépett pályára, tagja volt a legendás londoni 6–3-nak, a svájci világbajnokságon két mérkőzésen szerepelt - Dél-Korea és Uruguay ellen.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Ferencváros
