Arthur Ellis
| Arthur Ellis | |||||||
| Személyes adatok | |||||||
| Teljes név | Arthur Edward Ellis | ||||||
| Születési dátum | 1914. július 8. | ||||||
| Születési hely | Halifax West Yorkshire, Anglia, Egyesült Királyság | ||||||
| Halálozási dátum | 1999. május 23. (84 évesen) | ||||||
| Halálozási hely | Anglia | ||||||
| Egyéb foglalkozás | Sörkereskedő | ||||||
| Nemzeti játékvezetés | |||||||
| |||||||
| Nemzetközi játékvezetés | |||||||
| |||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||
Arthur Edward Ellis (Halifax West Yorkshire, 1914. július 8. – 1999. május 23.) angol nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása sörkereskedő.
Mottója: A jó játékvezetőnek nem elég ismerni a szabályokat, azokat megfelelően kell tudni alkalmazni. Jó szemű, ítéleteiben határozott és következetes, tevékenysége tárgyilagos. Jó szellemi és fizikai felkészültséggel rendelkezik. Megjelenése, testtartása legyen határozott, öltözete mentes minden hivalkodástól.[forrás?]
Pályafutása[szerkesztés]
Labdarúgóként[szerkesztés]
1930-ban, 16 évesen igazolt játékos volt, de nem látott sok fantáziát az előrehaladásában. Hosszú éveken keresztül csapata rendszeres tartalék játékosa volt, a labdarúgás befejezésekor elhatározta, hogy azért is a játéktéren fog lenni.
Nemzeti játékvezetés[szerkesztés]
Nagyon gyenge labdarúgó volt középiskolában, elhatározta, hogy valahogy a játéktéren akar lenni. Ezért jelentkezett játékvezetőnek. A játéktéren megmutatta, hogy érti a labdajáték lényegét, képes alkalmazni a szabályokat és érvényesíteni a játék szellemét.[forrás?] 1930-ban, 16 évesen vizsgázott. 1939-1963 között az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1963-ban vonult vissza.
Nemzeti kupamérkőzések[szerkesztés]
Vezetett kupadöntők száma: 1.
FA-kupa[szerkesztés]
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1952. május 3. | Wembley Stadion, London | döntő | Newcastle United FC – Arsenal FC | 1 : 0 | 100 000 |
Nemzetközi játékvezetés[szerkesztés]
Az Angol labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1948-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszélte. Ő az első játékvezető, aki több nagy nemzetközi labdarúgó tornán is közreműködött: világbajnokságon, Európa-bajnokságon, olimpián. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az angol nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 6. helyet foglalja el 12 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1960-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 51.
Labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Három világbajnoki döntőhöz vezető úton Brazíliába a IV., az 1950-es labdarúgó-világbajnokságra, Svájcba az V., az 1954-es labdarúgó-világbajnokságra, valamint Svédországba a VI., az 1958-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. 1954-ben a Magyarország–Brazília találkozón három kiállítás történt, ezzel beállította a magyar Hertzka Pál 1938-as világbajnoki csúcsát. A FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. 1950-ben és 1958-ban egy, 1954-ben három alkalommal volt partbíró. A döntőben, vele együtt 6 világbajnoki mérkőzést csak öt játékvezető teljesíthetett: a mexikói Arturo Brizio Carter (1994,- 1998),- svéd Ivan Eklind (1934,- 1938,- 1950), a szír Dzsamál as-Saríf (1986.- 1990,- 1994) , a szovjet Nyikolaj Gavrilovics Latisev (1958,- 1962) és az egyiptomi Gamál al-Gandúr (1998,- 2002). Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 6 + 5 (partbíró).
1950-es labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1950. július 2. | Pacaembu Stadion, São Paulo | csoportmérkőzés (C. csoport) | Olaszország–Paraguay | 2 : 0 | 26 000 |
| 1950. július 9. | GSP Stadion, Rio de Janeiro | egyik negyeddöntő | Brazília–Svédország | 7 : 1 | 138 000 |
A döntőben első számú partbírónak jelölték. A kor előírásai szerint a játékvezető sérülése esetén neki kell folytatni a játékot.
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Játékvezető | Eredmény | Nézők száma | Partbírók |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1950. július 16. | Maracanã Stadion, Rio de Janeiro | döntő | Uruguay–Brazília | George Reader | 2 : 1 | 199 954 | Arthur Ellis/George Mitchell |
1954-es labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1953. október 3. | Windsor Park Stadion, Belfast | előselejtező (3. csoport) | Észak-Írország–Skócia | 1 : 3 | 58 248 |
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1954. június 16. | Wankdorf Stadion, Bern | csoportmérkőzés (C. csoport) | Uruguay–Csehszlovákia | 2 : 0 | 20 500 |
| 1954. június 27. | Wankdorf Stadion, Bern | egyik negyeddöntő | Magyarország–Brazília | 4 : 2 | 40 000 |
1958-as labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1957. február 6. | Marcel Saupin Stadion, Nantes | előselejtező (2. csoport) | Franciaország–Izland | 8 : 0 | 15 080 |
| 1957. szeptember 25. | Olimpiai Stadion, Amszterdam | előselejtező (5. csoport) | Hollandia–Ausztria | 1 : 1 | 65 000 |
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1958. június 11. | Olimpiai Stadion, Helsingborg | csoportmérkőzés (A. csoport) | Németország–Csehszlovákia | 2 : 2 | 25 000 |
| 1958. június 15. | Olimpiai Stadion, Hälsingborg | csoportmérkőzés (A. csoport) | Csehszlovákia–Argentína | 6 : 1 | 16 000 |
Labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Franciaországba az I., az 1960-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Az első labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét, első angolként vezethette.
1960-as labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1959. június 28. | Silesian Stadion, Chorzów | egyik nyolcaddöntő | Lengyelország–Spanyolország | 2 – 4 | 71 469 |
Európa-bajnoki mérkőzés[szerkesztés]
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1960. július 10. | Princes Park Stadion, Párizs | döntő | Szovjetunió–Jugoszlávia | 2 : 1 | 17 966 |
Olimpiai játékok[szerkesztés]
Az 1952. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. A labdarúgó torna egyik meghatározó bírója. A Jugoszlávia–Szovjetunió nyolcaddöntő mérkőzést újrajátszották, mivel a versenykiírás szerint a döntetlen mérkőzés győztesét újrajátszással határozták meg. Az olimpiai döntők közül 8. európaiként a 8. döntő találkozót vezethette. Angol játékvezetőként John Lewis és William Ling után 4. alkalommal vezetett döntőt.
1952. évi nyári olimpiai játékok[szerkesztés]
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1952. július 16. | Ratina Stadion, Tampere | selejtező | Olaszország–Egyesült Államok | 8 : 0 | 10 000 |
| 1952. július 20. | Ratina Stadion, Tampere | egyik nyolcaddöntő | Jugoszlávia–Szovjetunió | 5 : 5 | 17 000 |
| 1952. július 22. | Ratina Stadion, Tampere | újrajátszott nyolcaddöntő | Jugoszlávia–Szovjetunió | 3 : 1 | 17 000 |
| 1952. július 24. | Pallokenttä Stadion, Helsinki | egyik negyeddöntő | NSZK–Brazília | 4 : 2 | |
| 1952. augusztus 2. | Olimpiai Stadion, Helsinki | döntő | Jugoszlávia–Magyarország | 0 : 2 | 60 000 |
Brit bajnokság[szerkesztés]
1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg.
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény |
|---|---|---|---|---|
| 1947. november 12. | Hampden Park Stadion, Glasgow | selejtező | Skócia–Wales | 1 : 2 |
| 1950. október 21. | Ninian Park Stadion, Cardiff | selejtező | Wales–Skócia | 1 : 3 |
Nemzetközi kupamérkőzések[szerkesztés]
Vezetett kupadöntők száma: 1.
Bajnokcsapatok Európa-kupája[szerkesztés]
Működésének idején a nemzetközi játékvezető elitjeként ő volt az ötödik aki több mint tíz BEK-mérkőzést vezetett (a holland Leo Horn, a svájci Gottfried Dienst, a belga Lucien van Nuffel, és a német Kurt Tschenscher). Az első játékvezető – az első angol – aki BEK döntőt vezetett.
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1956. június 13. | Princes Park Stadion, Párizs | döntő | Real Madrid CF–Stade de Reims | 4 : 3 | 38 239 |
A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései (1902–1929)[szerkesztés]
| Időpont | Helyszín | Mérkőzés típusa | Mérkőzés | Eredmény | Nézők száma |
|---|---|---|---|---|---|
| 1952. szeptember 20. | Nemzeti Stadion, Bern | 289. válogatott mérkőzés | Magyarország–Svájc | 4 : 2 | 35 000 |
| 1954. szeptember 26.. | Dinamo Stadion, Moszkva | 308. válogatott mérkőzés | Szovjetunió–Magyarország | 1 : 1 | 54 000 |
| 1955. szeptember 25. | Népstadion, Budapest | 308. válogatott mérkőzés | Magyarország–Szovjetunió | 1 : 1 | 103 000 |
| 1960. június 5. | Népstadion, Budapest | 363. válogatott mérkőzés | Magyarország–Skócia | 3 : 3 | 85 000 |
Sportvezetőként[szerkesztés]
1966-ban a világbajnokságon az angol BBC televízió sportriportere volt.
Írásai[szerkesztés]
Az 1950-es labdarúgó-világbajnokságon szerzett tapasztalatairól könyvet írt The Final Whistle címmel.
Sikerei, díjai[szerkesztés]
1967-ben a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki.
Források[szerkesztés]
- Dénes Tamás-Pongrácz György: Bírókirályok (Avagy a síp művészei), Mécs László Kiadó 1997 ISBN 963-79-74-33-4
- (1966) „újságcikk”. Játékvezető 1966. VII. évfolyam 11. szám.
- (1974) „újságcikk”. Játékvezető 1974. XV. évfolyam 3-12. szám.
További információk[szerkesztés]
- Arthur Ellis. World Referee. [2012. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 2.)
- Arthur Ellis. footballzz.com. (Hozzáférés: 2012. május 2.)[halott link]
- Arthur Ellis. footballdatabase.eu. (Hozzáférés: 2012. május 2.)
- Arthur Ellis. scoreshelf.com. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 2.)
- Arthur Ellis. eu-football.info. [2012. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 2.)
- Arthur Ellis. weltfussball.de. [2014. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 2.)
|
Elődje: |
Fa Kupa döntő |
Utódja: |
  | 1900: nem volt döntő • 1908: John Lewis  • 1912: Christiaan Groothoff  • 1920: John Lewis • 1924: Marcel Slawick  • 1928: Johannes Mutters • 1936: Peco Bauwens .svg){kind=small} • 1948: William Ling • 1952: Arthur Ellis • 1956: Ron Wright  • 1960: Concetto Lo Bello  • 1964: Menáhém Askenází  • 1968: Diego de Leo  • 1972: Kurt Tschenscher  1976: Ramón Barreto  • 1980: Eldar Muhtarovics Azim-Zagye  • 1984: Jan Keizer • 1988: Gérard Biguet • 1992: José Torres Cadena  • 1996: Pierluigi Collina • 2000: Felipe Ramos • 2004: Kírosz Vasszárasz  • 2008: Kassai Viktor  • 2012: Mark Clattenburg • 2016: Alirezá Fagáni  • 2020: Chris Beath |  | |
.svg){kind=small}
| | |
