4-Klóranilin
4-Klóranilin | |||
Szabályos név | 4-klórbenzol-amin[1] | ||
Más nevek | p-klóranilin | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 106-47-8 | ||
PubChem | 7812 | ||
ChemSpider | 7524 | ||
KEGG | C14450 | ||
ChEBI | 20331 | ||
| |||
InChIKey | QSNSCYSYFYORTR-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | Z553SGH315 | ||
ChEMBL | 15888 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | ClC6H4NH2 | ||
Megjelenés | halványsárga szilárd anyag | ||
Sűrűség | 1,43 g/cm³ | ||
Olvadáspont | 72,5 °C | ||
Forráspont | 232 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | 2,6 g/l 20 °C-on[2] | ||
Veszélyek | |||
Főbb veszélyek | erősen mérgező, lehetséges karcinogén. Bőron át felszívódik.[3] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A 4-klóranilin klórtartalmú szerves vegyület, képlete ClC6H4NH2. Sárga színű szilárd anyag, a három lehetséges klóranilin izomer egyike.
Előállítása
[szerkesztés]Az anilin hajlamos arra, hogy klórozása során több klóratom is beépüljön, így ezen az úton nem, hanem a 4-nitro-klórbenzol hidrogénezésével állítják elő (a 4-nitro-klórbenzolt pedig a klórbenzol nitrálásával nyerik).[4]
Felhasználása
[szerkesztés]Peszticidek, gyógyszerhatóanyagok és színezékek ipari előállításához használják. A széles körben használt mikrobaellenes és baktericid klórhexidin gyártásának prekurzora, de felhasználják peszticidek, többek között a piraklosztrobin, anilofoz, monolinuron és klórftalim előállításához is.[5] Egyes benzodiazepin gyógyszerhatóanyagok és a dorasztin antihisztamin, a szívritmuszavar elleni lorkainid és a gombaellenes ontianil előállításához is felhasználják.[forrás?]
Egyes baktériumok és penész elleni antimikrobás hatással rendelkezik.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Nomenclature of Organic Chemistry : IUPAC Recommendations and Preferred Names 2013 (Blue Book). Cambridge: The Royal Society of Chemistry, 669. o.. DOI: 10.1039/9781849733069-FP001 (2014. november 19.). ISBN 978-0-85404-182-4
- ↑ Scheunert, 1981
- ↑ Safety data for 4-chloroaniline. Oxford University. [2012. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ a b Gerald Booth (2007). „Nitro Compounds, Aromatic”, Weinheim, Kiadó: Wiley-VCH. DOI:10.1002/14356007.a17_411.
- ↑ Ashford’s Dictionary of Industrial Chemicals, 3rd, 1998. o. (2011. november 19.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 4-Chloroaniline című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.