Ugrás a tartalomhoz

Inváziós faj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Özönfaj szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk az inváziós élőlényekrő szól. Hasonló címmel lásd még: Invazív (egyértelműsítő lap).
Az özönfajok inváziós görbéje (forrás: az Amerikai Egyesült Államok kormányának tanulmánya, 2015. nov.)

Az inváziós faj (szaknyelvben és a nemzetközi használat nyomán említik invazív faj, illetve a magyar nyelvű szakirodalmakban sokszor találkozhatunk még az azonos értelmű özönfaj kifejezéssel is) olyan idegenhonos faj, amely miután sikeresen leküzdi a természetes terjedési gátakat, akadályokat (például folyók, tengerek, sivatagok) képes természetes elterjedési területén kívül megtelepedni, tömegesen elszaporodik, nagy területeken elterjed, és jelentős károkat okoz mind a természetvédelem, mind a gazdaság számára. A növénytani szakirodalom a flóra alkotóelemeinek emberhez való viszonya szerint való osztályozására idegen nyelvi eredetű tudományos szakkifejezéseket is használ. Az új területekre betelepítés, behurcolás vagy bevándorlás útján bekerült fajokat nevezik adventívnek (jövevény, idegen eredetű, nem a szokásos helyen megjelenő), vagy allochtonnak (idegenhonos, máshonnan származó). Ennek egy lehetséges, következő fokozata az invázió. A főnév latin eredetű. A biológiai folyamatot magyarul az „elözönlés” szóval lehet legkifejezőbben leírni. Ilyenkor a faj elterjedési területe és populációmérete a számára megfelelő élőhelyeken adott tér és időskálán monoton módon növekszik. A nem autochton (őshonos, származástanilag, illetve földtörténetileg keletkezésük helyén élő,[1] valamely helyen való természetes előfordulású[2]) vagy endemikus (bennszülött, kis elterjedési területre korlátozódó) fajok behurcolásának és behozatalának a legfontosabb tényezője az ember. Az idegen fajok besorolása inváziós szempontból akár évenkénti időtávlatban is változó lehet.[3][4][5][6][7][8]

Európai szinten ellenük az első lépések az 1970-es években történtek – az első természetvédelmi irányelvek (79/409/EGK és 92/43/EGK) is tiltották azon fajok betelepítését, amelyek az őshonos fajokat veszélyeztethetik. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által közzétett 2010-es EU biodiverzitási jelentésében már azt jelzte, hogy a fajok 50%-a és az európai természetvédelmi jelentőségű élőhelytípusok 65%-a kedvezőtlen természetvédelmi státuszú, miközben az extenzív mezőgazdasági területek, a gyepek és a vizes élőhelyek tovább csökkennek Európa-szerte, a mesterséges felszínek bővülése mellett. Az ökoszisztémákban 1990 és 2006 között bekövetkezett legnagyobb változások közé tartoztak a mesterséges tározók; a városi, ipari, infrastruktúra; és az átmeneti területek növekedése a természeti területek rovására. Eközben, részben ezek okán is tovább növekszik az invázióssá váló idegenhonos fajok száma és kiterjedése is, úgy, hogy az ékhajlatváltozás következtében is csökkennek az őshonos fajok. Ezért az Európa 2020 stratégia részét képező Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia (COM(2011) 244 final) című dokumentum szerint 2020-ig meg kellett határozni és rangsorolni az idegenhonos özönfajokat és betelepedési útvonalaikat, a legveszélyesebbnek ítélt idegen fajok megfékezése és/vagy felszámolása érdekében. Az 1143/2014/EU rendelet célja az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének, behurcolásának és terjedésének megelőzése, a már kialakult helyzet kezelése volt. E rendelet alapján 2015 decemberében elfogadásra került az EU számára veszélyt jelentő inváziós idegenhonos növény és állatfajokat tartalmazó fajlista. A 6 évente felülvizsgálandó jegyzékben ekkor 37 faj szerepelt: 14 növény és 23 állat. 2020-ra az európai uniós jegyzéken szereplő 66 fajból Magyarországon a természetben 33 fajt észleltek (17 növény és 16 állat).[7][9][10][11]

Az özönfajok elleni védekezés terén átfogó célokat és rendelkezéseket összesítő első európai stratégiát a Berni Egyezmény keretében fogadták el 2003-ban, amely 2008-ban magyarul is megjelent a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) gondozásában. Az Európai Unió 2013. szeptember 9-én közzé tette „az idegenhonos özönfajok betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról” szóló rendelet tervezetét. A javaslat alapját képező becslések szerint Európa országaiban a környezetben található több mint 12 000 idegenhonos faj, amelyeknek több mint 40%-a egyes európai országokban honos, de az emberek bevitték más európai országokba is, és amelyek között megközelítőleg 10–15 %-ra tehető az özönfajok aránya. Az idegenhonos özönfajok jelentős hatással vannak a biológiai sokféleségre, amely csökkenésének és a fajok kihalásának egyik fő, egyre jelentősebbé váló okát képviselik. A társadalmi és gazdasági hatásokat illetően az idegenhonos özönfajok betegségek közvetítői vagy egészségügyi problémák (például asztma, bőrgyulladás és allergiák) közvetlen okozói lehetnek.[12][13][14]

Az Amerikai Egyesült Államokban a United States Geological Survey (USGS) vesz részt az ottani szárazföldi és vízi ökoszisztémáiban található invazív szervezetek kutatásában, egyben közvetlenül támogatja a kockázatértékelést, a megelőzést, a korai felismerést, a gyors reagálást, a monitoringot és az ellenőrzést.[15] A National Invasive Species Information Center (NISIC) gyűjti és rendszerezi a szövetségi, állami, helyi és nemzetközi forrásokból származó információkat. Az invazív fajok definíciójuk szerint olyan növények, állatok vagy kórokozók, amelyek nem őshonosak (azaz idegenek) a szóban forgó ökoszisztémában, és amelyek behurcolása kárt okoz vagy okozhat.[16]

Az Ausztrál Államszövetség kormánya 1999-ben hozta meg a környezetvédelmi és biodiverzitás-megőrzési törvényét, melyben kiemelt fontosságú az özönfajok folyamatainak követése, és a stratégiák kidolgozása. Azóta is a Nemzeti Tájgondozási Program keretében és nemzeti, veszélycsökkentési projektben finanszíroz tevékenységet. Definíciójuk szerint azt a fajt nevezik inváziósnak, amely emberi tevékenység eredményeként az elfogadott normál elterjedésen túlmenően előfordul, és az általa okozott károkkal értékes környezeti, mezőgazdasági vagy egyéb társadalmi erőforrásokat veszélyeztet. Ezek közé tartoznak: a betegségek, gombák és paraziták, a kivadult állatok, a rovarok és más gerinctelen állatok, a behurcolt a tengeri kártevők és a gyomok. kormányzati szinten a Környezeti biológiai biztonság foglalkozik a kérdéssel.[17]

A 16 926 ismert idegen faj első feljegyzéseinek száma (közel 200 év alatt, melyből az összes első feljegyzés 37%-a 1970–2014 között volt) régiónként (összesen 282) a főbb taxonómiai csoportokra vonatkozóan, egy 45 813 első feljegyzését tartalmazó adatbázis felhasználásával készült 2016-ban[18]

A biológiai sokféleség nagyrészt az élőlények elkülönült evolúciójának és a helyi feltételekhez alkalmazkodásának eredménye. Egy új faj érkezése az adott ökoszisztémába természetes jelenség. A legtöbb idegenhonos faj nem képes életben maradni, illetve nem válik inváziós fajjá, hanem beépül az őshonos fajok közösségébe, és a tápláléklánc részévé válik. Azok a fajok képesek tömegesen, az ökológiai egyensúlyt felborítva elterjedni, amelyek:

  • gyorsan szaporodnak,
  • változatos környezeti feltételek közt életképesek és
  • versenyelőnyt élveznek az őshonos fajokkal szemben (például mert az új élőhelyen nincsenek természetes ellenségeik).

Hosszabb távon új egyensúlyi helyzet alakul ki, de addigra egyes őshonos fajok kiszorulhatnak (életterük beszűkülhet vagy akár ki is halhatnak).

A fajok terjedését természetellenesen felgyorsította a kereskedelem, az utazás és több szándékos betelepítés.[19] Az özönfajok megváltoztathatják az ökológiai viszonyokat, így kiszámíthatatlan hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre, és komoly gazdasági károkat okozhatnak.

A 2000-es években az inváziós idegenhonos fajokat tartják a globális biodiverzitás csökkenése második fő okának, közvetlenül az élőhelypusztítás mögött. Az özönfajok környezeti, gazdasági és társadalmi (pl. egészségügyi) hatásai minden szinten kedvezőtlenek.[20] Ennek történelmi példája a patkányok behurcolása Polinéziába és más szigetekre.

Özönnövények Magyarországon

[szerkesztés]

Már a 19. században megjelentek szakcikkek például a behurcolt növények kivadulásáról. A probléma a 20-21. századra olyan mértékűvé vált, hogy új tudományterületek foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel: az invázióbiológia(wd), inváziós ökológia, inváziógenetika(wd). A földi ökoszisztémákat a klímaváltozás és a biodiverzitás rohamos csökkenésének kettős krízise fenyegeti. Az is közismert, hogy a folyamatok egyik fő okozója az inváziós fajok térnyerése. Ennek alapesete, amikor a gazdasági vagy esztétikai megfontolásból betelepített idegenhonos növény- vagy állatfaj kikerülve a tenyésztés vagy termesztés körzetéből özönfajjá válik, eluralja a korábban változatos őshonos ökoszisztémát. Erre példa a méhlegelőként telepített selyemkóró (Asclepias syriaca) vagy a magas aranyvessző (Solidago gigantea), amelyek mára a védett és természetközeli gyepterületeink súlyos leromlását, pusztulását okozzák. E mellett a betelepített vagy spontán betelepült fajok vektorként (hordozóként) olyan új kórokozókat is hozhatnak magukkal, amelyek az adott területen korábban nem létező új betegségeket, potenciálisan járványokat okozhatnak.[21]

1998. március 11–13. között Jósvafőn rendezték meg az Agresszív adventív növényfajok és a természetvédelem című szakmai találkozót. A rendezvényen összeállították a legveszélyesebb fajok listáját, amelyen a 31 idegenhonos mellett szerepelt további három, terjedő és a természetvédelemnek komoly problémákat okozó őshonos faj is, amelyek megfelelő feltételek között inváziós tulajdonságokat mutatnak. E miatt Botta-Dukát Zoltán, az MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet intézetigazgatója szerint ez inkább egy „a fontos természetvédelmi gyomok listájának” tekinthető.[22][23]

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei sorában jelent meg dr. Botta-Dukát Zoltán és dr. Mihály Botond szerkesztésében 2004-ben és 2006-ban az Özönnövények I. és II. Az első kötetben helyet kaptak a védekezések elvi háttere és a nemzeti park igazgatóságok tevékenységének bemutatása, illetve az egyes fajokról szóló fejezetek is tartalmaznak a természetvédelmi kezeléssel kapcsolatos információkat.[24]

2012-ben megjelent Csiszár Ágnes szerkesztésében a Inváziós növényfajok Magyarországon című kiadvány, melyben már összesen hetvennégy inváziós vagy potenciálisan inváziós faj felsorolása és jellemzése szerepelt, azonban a visszaszorítási technológiák – terjedelmi korlátok miatt – csak érintőlegesen kerültek tárgyalásra.[24]

Bartha Dénes erdőmérnök 2014-ben úgy nyilatkozott, hogy a biológiai környezetszennyezés a 21. században pénzben kifejezve már nagyobb gazdasági károkat okoz, mint az ipari, amely ellenében addigra már sikerült bizonyos eredményeket felmutatni. A biológiai veszélyek klasszikus példája a parlagfű, de ezen kívül is körülbelül hetven inváziós növényfaj jelent meg már Magyarországon. Szintén özönfaj, de sokak által vitatott az akác. Az országban a 2010-es évek közepén mintegy 150 ezer hektáron nincs létjogosultsága, például természetvédelmi területeken. Ugyanakkor a szakember szerint ezen felül még sok olyan termőhely maradna, ahová lehetne telepíteni is, mint az Alföldre és az alacsony dombvidéki területekre. Bár rendkívül gyorsan nő és kemény faanyagot produkál, illetve a méhészek is szeretik, kizsigereli a talajt, így kevés növény képes együttélni vele.[25]

Bartha Dénes, a soproni Erdőmérnöki Kar Környezet- és Természetvédelmi Intézetének professzora, 2000-ben jelentette meg a szakmai berkekben közismert és általánosan használt „színes” dendroflórában zajlott (zajló) jelentős változásokkal kapcsolatos listák elődjét. Ezt követő összeállításában előbb 2019-ben a Vörös Lista, 2020-ban pedig a Fekete Lista és Szürke Lista is megjelent magyar és angol nyelven is, a Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Természetvédelmi Intézet kiadásában. A 2019-es, Magyarország veszélyeztetett fa- és cserjefajai alcímet viselő kötet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kategóriái szerint készült. A 2020-ban megjelent két kötet Magyarország inváziós fa- és cserjefajai („fekete”) és Magyarország potenciálisan inváziós fa- és cserjefajai („szürke”) listái a potenciálisan, illetve ténylegesen előforduló idegenhonos dendrotaxonok körében összesen több, mint ezer fás szárút sorolnak be az alapján, hogy a biodiverzitásra mekkora kockázatot jelentenek. Ezen belül a kockázat alapján három fő listára („Fekete”, „Szürke” és „Fehér”) kerültek besorolásra, melyeket további allistákra („Kezelési”, „Cselekvési” és „Figyelmeztető”, illetve „Operatív” és „Megfigyelési”) oszt. Ezekben csoportosítva a gyakoriságuk miatt a teljes kiirtásra esélytelen, de a kiemelt természeti értékek védelme érdekében lokális visszaszorítandó, az inváziójuk kezdeti szakaszán járó, még sikeresen kiírtható vagy visszaszorítható és a Magyarországon még nem előforduló, de hasonló ökológiai adottságú területeken már inváziós viselkedést mutató fajok szerepelnek, illetve azok amelyek inváziós veszélyéről még kevés vagy ellentmondásos tudományos ismeret áll rendelkezésre (de esetleg intézkedések már meghozhatók lennének), és amikről még csekély az ismeretanyag, de károkozása nem zárható ki, végül pedig a még nem inváziós idegenhonos fajok is felsorolásra kerültek, melyek a megjelenés időpontjában az ismeretek szerint nem jelentenek veszélyt sem hazánk flórájára, sem élőhelyeire.[26]

Az Európai Parlament és a Tanács 1143/2014/EU rendelete (2014. október 22.) az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről, 2015. január 2-án lépett hatályba. Az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendelet jegyzéke tartalmazza az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokat, amire 36 növényfaj került fel. Ezt követően az Európai Bizottság 2016. július 13-án fogadta el az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós állat- és növényfajt tartalmazó első jegyzéket, ami 2019. július 25-én bővítésre került. Magyarországon ezen törekvések előtt nem volt még olyan jogszabály, amely minden érintett szakterületre kötelező érvénnyel, átfogóan szabályozta volna ezt a sokrétű és közös fellépést kívánó területet, de már megelőzően is a jogszabályi környezet tartalmazott előírásokat az idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatban. Az egyes ágazati jogszabályokban szerepelnek fajlisták, amelyekhez kapcsolódóan bizonyos tevékenységek tiltottak, vagy adott fajok további terjedését megakadályozandó, kötelező védekezési módszereket állapítanak meg. Ezt a problémát orvosolta az egyes törvényeknek az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzésével és kezelésével összefüggésben történő módosításáról szóló 2016. évi CXXXVII. törvény. 2020-ban a Magyarországon veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok körét a természetvédelemért felelős miniszter állapítja meg miniszteri rendeletben az egyéb ágazati miniszterek véleményének kikérését követően, azonban ilyen 2020-ig még nem készült, így az egyes ágazati és szakmai jogszabályok kezelik az idegenhonos inváziós fajok kérdését. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény kiutalása szerint, illetve más jogszabályok alapján látják el az érintett hatóságok az idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatos engedélyezési, ellenőrzési, kötelezési és bírságolási feladatokat. Az ebben meghatározott esetekben az ezek elvégeztetésére, elvégzésére kijelölt hatóságok körét a törvény 10. § (4) bekezdése határozza meg. E kérdéskör a jogszabályokon túl több hazai stratégiában is megjelenik, mint kiemelt prioritás. Ilyen a 2015-ben a Parlament által elfogadott Nemzeti Biodiverzitás Stratégia (A biológiai sokféleség megőrzésének nemzeti stratégiája 2015-2020), illetve a IV. Nemzeti Környezetvédelmi Program önálló mellékletét képező IV. Nemzeti Természetvédelmi Alapterv (ami külön fejezetekben foglalkozik az idegenhonos inváziós fajok elleni fellépés szükségességével, követve a nemzetközi ajánlásokat és az uniós stratégiát.[7]

2023-ban az Ökológiai Kutatóközpont vezetésével megalakult a Pécsi Tudományegyetem, az Agrártudományi Kutatóközpont, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem és az Állatorvostudományi Kutatóintézet konzorciumi tagokkal az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium részeként működő Invázióbiológiai Divízió. Fő küldetése, hogy a jövevényfajok általi tényleges fenyegetettség felmérésére és kezelésére egy egységes ökológiai keretrendszert dolgozzon ki, és a tudományos eredményekre támaszkodva hatékony gyakorlati megoldásokra tegyen javaslatokat. A kutatás során a szakemberek feltérképezik és dokumentálják az egyes, társadalmi hatásuk szempontjából kulcsfontosságú hazai özönfajok megjelenését és terjedését. Fontos az invázió folyamatának és hatásainak megértése az előrejelzés és a védekezési stratégiák kidolgozásához. Érintett szakmai szereplőkkel közösen vizsgálják az invázió gazdálkodási hatásait, növény-, állat- és humánegészségügyi vonatkozásait. Olyan új technológiákat fejlesztenek a kritikus inváziós események azonosításához, előre jelzéséhez és az inváziós fajok elleni védekezéshez. Az EBNL Invázióbiológiai Divízió tagjai kiemelt feladata az inváziós problémakörről és a veszélyek aktuális mértékéről való folyamatos, széles körű tájékoztatás, valamint javaslatok megfogalmazása a döntéshozók számára az invázió elleni védekezési stratégiák kidolgozásához.[21]

Az Európai Unió számára veszélyt jelentő özönnövény fajok Magyarországon

[szerkesztés]

Az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékén szereplő, Magyarországon a természetben előforduló 33 faj felosztása élőhely-preferencia alapján 2020-ban:[7]

Szárazföldi növények
Selyemkóró termése
Vízinövények

Magyarország özönnövényei az Idegenhonos inváziós fajok tudásbázisában

[szerkesztés]

A Magyarország és az egész Európai Unió számára veszélyt jelentő valamennyi idegenhonos inváziós fajjal kapcsolatos információkkal 2019 őszétől indult el az Agrárminisztérium és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság közös koordinációjában működő[27] Idegenhonos inváziós fajok tudásbázisában (invaziosfajok.hu) szereplő hazai növények 2023-ban (összesen 45 növényfaj, melyek közül 15 faj „Magyarországon nem fordul elő”):[28]

Fehér akác
Japánkeserűfű

Magyarország természetvédelmi, mező- és erdőgazdasági szempontjából legfontosabb inváziós és potenciálisan inváziós növényei (2012)

[szerkesztés]

Csiszár Ágnes Inváziós növényfajok Magyarországon kiadványa a 2004-es Özönnövények című könyvben megjelent magyarországi neofitonok időszerű jegyzékére (szerzői Balogh Lajos, Dancza István és Király Gergely) támaszkodva, az egyes fajok inváziós besorolását aktualizálva, elsősorban Balogh Lajos, Botta-Dukát Zoltán és Dancza István segítségével készült. A fajok kiválasztásában fontos szempont volt, hogy azok Magyarország természetvédelmi, mező- és erdőgazdasági szempontjából a legfontosabb inváziós növények legyenek, amiket kiegészítettek néhány terjedőben lévő, akkor potenciálisan inváziós fajjal is, azért, hogy minél teljesebb képet adjanak hazánk adventív flórájáról, illetve felhívják a figyelmet egyes fajok lehetséges inváziójára. A kiadványban így összesen 74 faj (taxon) került bemutatásra.[8]

Keskenylevelű ezüstfa termése
egynyári seprence virágai
Aprólevelű átokhínár

Magyarország inváziós exótái

[szerkesztés]
A turkesztáni szil jellegzetes hosszú, lecsüngő vesszői

Az exóta (nem őshonos, rendszerint más kontinensről vagy klímaövből behozott[29]) csoport fajai képesek (többé-kevésbé) monodomináns állományokat képezni akkora kiterjedésben, amely az őshonos fajok lokális populációinak jelentős csökkenésével, vagy kipusztulásával járhat együtt, a belső inváziós fajokhoz hasonlóan veszélyeztethetik az ökoszisztémák fajgazdagságát és invázióssá válhatnak.[30] Ilyen például: a turkesztáni szil (Ulmus pumila).[8]

Magyarország idegenhonos fa- és cserjefajainak Fekete, Szürke és Fehér Listája (2020)

[szerkesztés]

A 2000-es évek óta állítanak össze az országok és nemzetközi szervezetek az idegen fajok veszélyességének kifejezésére – a veszélyeztetett fajokra vonatkozó vörös listák elgondolása alapján – fekete, szürke és fehér listákat. Magyarországon ilyen kiadvány, ami a hazai flóra idegenhonos fa- és cserjefajait rendezi listákba a biodiverzitásra gyakorolt kockázatuk alapján, Bartha Dénes összeállításában jelent meg 2020-ban.[26][31]

Kapcsolódó lista: Fájl:Fekete Lista összefűzött.pdf

A Magyarországon „belső inváziós” növényfajok

[szerkesztés]

Az ún. „belső inváziós” faj olyan flóraelem, amely őshonos, már az ember természetátalakító tevékenysége előtt is tagja volt a Kárpát-medencei flórának, és meghatározott körülmények között képes nagy kiterjedésű (többé-kevésbé) monodomináns állományokat képezni a potenciális vegetáció többi fajának kiszorítása révén. A homogenizáló körülményt leggyakrabban az emberi eredetű hatások alakítják ki a tájhasznosítási, terület használati, illetve akár a természetvédelmi kezelési tevékenységeken keresztül. A belső inváziós fajok hasonlóképpen veszélyeztethetik az ökoszisztémák fajgazdagságát, mint az exóta fajok.[30]

Ezek:[24]

A nád és a siska nádtippan terjeszkedésének legfőbb okai a kései kaszálás és a gyepek hasznosításának hiánya, míg a fenyérfűé a rendszeres túllegeltetés, és a félig nyílt homoki gyepeken végzett gépi munka. A megfelelő fajösszetételű legelő állatállomány, a megfelelő legelőnyomás mellett (szakszerű rotáció biztosításával) képes kordában tartani a belső inváziós fajokat.[30]

Özönállatfajok Magyarországon

[szerkesztés]

Magyarország özönállatai az Idegenhonos inváziós fajok tudásbázisában

[szerkesztés]

A Magyarország és az egész Európai Unió számára veszélyt jelentő valamennyi idegenhonos inváziós fajjal kapcsolatos információkkal 2019 őszétől indult el az Agrárminisztérium és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság közös koordinációjában működő[32] Idegenhonos inváziós fajok tudásbázisában (invaziosfajok.hu) az Európai Unió területén előforduló 75 inváziós növény- és állatfajt lehet megismerni.[33] Az itt szereplő hazai állatok 2023-ban (összesen 30 állatfaj, melyek közül 9 faj „Magyarországon nem fordul elő”):[28]

kifejlett jelzőrák
kínai razbóra

Magyarországon előforduló, illetve potenciálisan várható, Európában már megtelepedett idegenhonos inváziós állatfajok (2022)

[szerkesztés]

A 2011. évi magyar európai uniós elnökség alatt jött létre az Európai Unió Duna Régió Stratégia (EUSDR). Ennek, a Bajorország és Horvátország által társkoordinált, a biodiverzitás és tájak, levegő- és talajminőség kérdéseivel foglalkozó hatodik prioritási területe (PA6) kiemelten kezeli az inváziós fajok kérdését. A 2020-ban megújított Cselekvési Tervében az erre vonatkozó közös fellépés célja pedig a Duna-régióban található inváziós idegenhonos fajok ökoszisztémákra gyakorolt hatásának értékelése, az inváziós fajok populációinak szabályozására vagy megszüntetésére ökológiai szempontból megfelelő módszerek feltérképezésének ösztönzése, valamint a lakosság ezen fajok okozta veszélyekről történő tájékoztatása. Ennek „A biodiverzitás, a táj, valamint a levegő- és talajminőség megőrzése” címet viselő prioritási területe tette lehetővé a2 Özönállatfajok Magyarországon című kiadvány megírását. Ebben 118 olyan idegenhonos inváziós állatfaj kerül bemutatásra, amelyek Európában már megtelepedtek és hazánkban is előfordulnak, illetve előfordulásuk potenciálisan várható.[33] (Esetenként zárójelben a Wikipédián szereplő magyar nevek találhatóak)

Gerinctelenek

Laposférgek – Platyhelminthes
Puhatestűek – Mollusca
vándorkagyló
nyugati ajtóscsiga
Fonálférgek – Nematoda

Rákok

Tízlábú rákok – Decapoda
Erszényes rákok – Peracarida

Rovarok

Félfedelesszárnyúak (Szipókások) – Hemiptera
Bogarak – Coleoptera
a harlekinkatica változatos
Hártyásszárnyúak – Hymenoptera
Lepkék – Lepidoptera
Kétszárnyúak – Diptera

Gerincesek

Halak – Pisces
ezüstkárász
Kétéltűek – Amphibia
Hüllők – Reptilia
kotschy-gekkó
Madarak – Aves
barátpapagáj
Emlősök – Mammalia
pézsmapocok

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nagy Richárd: Hogyan lesz egy növényből gyógynövény?, Ethno-Lore 22. (Az MTA Néprajzi Kutató Intézetének Évkönyve), 2005. (adt.arcanum.com)
  2. ↑ dr. Haracsi Lajos: Ökológia és biocönológia, Erdőgazdaság 2. évfolyam 17. szám, 1948. szeptember 5. (adt.arcanum.com)
  3. ↑ Mi a helyes alak: invazív vagy inváziós, esetleg hódító faj?, nytud.hu (hozzáférés: 2023. március 8.
  4. ↑ Balogh Lajos: Az adventív-terminológia s.l. négynyelvű segédszótára, egyben javaslat egyes szakszavak magyar megfelelőinek használatára (65–93. o.), Botanikai Közlemények 90:1–2, mbt-biologia.hu - 2003
  5. ↑ Iván Judit: Invazív fajok szerepe a biodiverzitás fennmaradásában szakdolgozat, Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Környezettudományi Centrum, 2011
  6. ↑ Darók Judit: Növényanatómiai-botanikai terminológiai szótár, Akadémiai Kiadó - 2011 ISBN 9789630589215
  7. ↑ a b c d Az európai uniós jegyzéken szereplő idegenhonos inváziós fajok terjedési útvonalainak magyarországi átfogó elemzése és értékelése, valamint a terjedési útvonalak cselekvési tervei, Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Agrárminisztérium Természetmegőrzési Osztály, invaziosfajok.hu - 2020
  8. ↑ a b c Csiszár 2012
  9. ↑ EU 2010 Biodiversity Baseline, European Environment Agency eea.europa.eu - 2010. május 31.
  10. ↑ Inváziós faj, Info-jegyzet 2016/37 parlament.hu - 2016. október 21.
  11. ↑ Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékére felvett fajok (2015. december 4.), termeszetvedelem.hu
  12. ↑ Javaslat europarl.europa.euAZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az idegenhonos özönfajok betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról, europarl.europa.eu (hozzáférés: 2023. március 8.)
  13. ↑ JELENTÉS az idegenhonos özönfajok betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról 4.2.2014 - (COM(2013)0620 – C7‑0264/2013 – 2013/0307(COD)), europarl.europa.eu (hozzáférés: 2023. március 8.)
  14. ↑ A 4. Nemzeti Környezetvédelmi Program melléklete A természetvédelem szakpolitikai stratégiája 2014-2019, 2010-2014.kormany.hu - 2013.
  15. ↑ Invasive Species | U.S. Geological Survey, usgs.gov (hozzáférés: 2023. március 8.)
  16. ↑ National Invasive Species Information Center (NISIC), invasivespeciesinfo.gov (hozzáférés: 2023. március 8.)
  17. ↑ Environment / Invasive species, Australian Government Department of Climate Change, Energy, the Environment and Water, dcceew.gov.au (hozzáférés: 2023. március 12.)
  18. ↑ No saturation in the accumulation of alien species worldwide, nature.com - 2017. február 15.
  19. ↑ Endresz István: Mondializálás Archiválva 2012. november 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Egészség 2001.3.
  20. ↑ Idegen invazív fajok Európa területén Origo 2009.03.18.
  21. ↑ a b A biológiai invázió hazai kutatásának új központjaként az ÖK vezetésével megalakult az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziója. ecolres.hu - 2023. május 25.
  22. ↑ Özönnövények fajlistája. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  23. ↑ Bitta-Dukát Zoltán: A magyarországi behurcolt és inváziós növényekre vonatkozó ismeretek összegyűjtésének tapasztalatai (395-398. o.), Magyar tudomány 178. évf. 4. sz., matud.iif.hu (2017.)
  24. ↑ a b c Csiszár Ágnes és Korda Márton: Rosalia kézikönyvek 3 Özönnövények visszaszorításának gyakorlati tapasztalatai Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, termeszetvedelem.hu - 2015
  25. ↑ Barotányi Zoltán; Bartha Dénes erdőmérnök a magyar erdőkről és az akác térhódításáról, magyarnarancs.hu - 2014. március 13.
  26. ↑ a b Korda Márton: Aktualizálásra került a hazai dendroflóra Vörös, Fekete és Szürke Listája Archiválva 2023. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (176–178. o.), Természetvédelmi Közlemények 27, real.mtak.hu, 2021
  27. ↑ Az 5. Nemzeti Környezetvédelmi Program 1. melléklete Archiválva 2022. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, Nemzeti Természetvédelmi Alapterv V. A természetvédelem szakpolitikai stratégiája 2021–2026, hermanottointezet.hu - 2020
  28. ↑ a b Idegenhonos inváziós fajok tudásbázisa: Inváziós fajok (Plante: 45 faj), Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság - Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztály, invaziosfajok.hu (hozzáférés: 2023. március 9.)
  29. ↑ A Mátrafüredi Helyi Csoport titkára lett az Év szerzője 2020-ban a Méhészet szaklapnál, Országos Erdészeti Egyesület, oee.hu - 2021. február 5.
  30. ↑ a b c Dr. Vadász Csaba: A "belső inváziós" növények kordában tartása ami egyszer jó volt, nem kell még egyszer kitalálni, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, 2014. november 13. (az ”Özönnövények elleni egységes védelem homoki és ártéri élőhelyeken” című HUSK/1101/2.2.1/0052 számú projekt keretében)
  31. ↑ Kiadványok. Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság. invaziosfajok.hu. [2021. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  32. ↑ Az 5. Nemzeti Környezetvédelmi Program 1. melléklete Archiválva 2022. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, Nemzeti Természetvédelmi Alapterv V. A természetvédelem szakpolitikai stratégiája 2021–2026, hermanottointezet.hu - 2020
  33. ↑ a b Haraszthy L. (szerk.): Özönállatfajok Magyarországon. ROSALIA kézikönyvek 5., Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Külgazdasági és Külügyminisztériumm, dunaipoly.hu - 2022

Források

[szerkesztés]
  • Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről 99. számú ajánlás (2003) az özönfajok elleni Európai Stratégiához (elfogadta az Állandó Bizottság 2003. december 4-én)
  • Európai stratégia az özönfajok ellen. ISBN 978-963-06-4020-6
  • Harka Á. & Sallai Z. (2004): Magyarország halfaunája. Nimfea, Szarvas. ISBN 963-86475-3-1
  • Inváziós növényfajok Magyarországon. Szerkesztette: Csiszár Ágnes. Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó. 2012. ISBN 978-963-334-050-9 Hozzáférés: 2015. április 22. (PDF) (A mek.hu, azaz a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján)   ↑ Csiszár 2012: az invaziosfajok.hu-n,
  • Seprős Imre (2001): Kártevők elleni védekezés I-II.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Inváziós_faj&oldid=27193947”