Közönséges vadszőlő

Közönséges vadszőlő
A növény
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Rosidae Rend: Szőlővirágúak (Vitales) Család: Szőlőfélék (Vitaceae) Alcsalád: Vitoideae Nemzetség: Vadszőlő (Parthenocissus) Planch. Faj: P. vitacea
Tudományos név
Parthenocissus vitacea (Knerr) Hitchc.
Szinonimák
Szinonimák Ampelopsis macrophylla (Lauche) Dippel Ampelopsis quinquefolia var. vitacea Knerr Parthenocissus inserta f. dubia (Rehder) Rehder Parthenocissus inserta var. laciniata (Planch.) Rehder Parthenocissus laciniata (Planch.) Small Parthenocissus quinquefolia var. laciniata Planch. Parthenocissus quinquefolia var. vitacea (Knerr) L.H.Bailey Parthenocissus vitacea var. dubia Rehder Parthenocissus vitacea var. laciniata (Planch.) Rehder Psedera laciniata Greene Psedera vitacea (Knerr) Greene Psedera vitacea var. dubia (Rehder) Rehder Psedera vitacea var. laciniata (Planch.) Rehder Vitis quinquefolia var. macrophylla Lauche Vitis vitacea (Knerr) Bean Vitis vitacea var. laciniata (Planch.) Bean
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges vadszőlő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges vadszőlő témájú médiaállományokat és Közönséges vadszőlő témájú kategóriát.

A közönséges vadszőlő vagy kacsos vadszőlő (Parthenocissus vitacea) a szőlővirágúak (Vitales) rendjébe és a szőlőfélék (Vitaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A közönséges vadszőlő eredeti előfordulási területe Észak- és Közép-Amerika, valamint a Karib-térség. Az Amerikai Egyesült Államokban (Alabama, Illinois, Kentucky, Tennessee és Vermont), Mexikóban, Guatemalában és Salvadorban őshonos. Feltehetően a 18. század végén, dísznövényként hozták be Európába és Ázsiába, ahol meghódította a következő országokat és térségeket: Albánia, Algéria, Ausztria, Colorado, az egykori Csehszlovákia, Görögország, Hollandia, Kazahsztán, Kína keleti fele, Koreai-félsziget, Nagy-Britannia és Németország. A 20. század elején Németországban és Ausztriában már általánosan elterjedt. Magyarországon az 1960-as években vadult ki a kertekből és mára az egész országban megtalálható inváziós faj; főleg a folyók árterein és ligeterdeiben gyakori. Manapság az afrikai Ruandában is jelen van.

Megjelenése

Lombhullató, elfásult indás évelő kúszócserje, amely 20-30 méter hosszúra nő meg. A levele egy levélnyélből és öt levélkéből tevődik össze. Hajtásai fiatalon sima kérgűek, kopaszok, paraszemölcsösek, idős korban a kéreg felrepedezik rajtuk, de nem válik le. A hajtások három-ötágú, erősen kunkorodó kacsokkal kapaszkodnak a fatörzsekbe, falakba, sziklákba. A levél kortól és élőhelyminőségtől függően általában 3-20 centiméter átmérőjű, de néha 30 centiméter átmérőjű is lehet. A levélkék 5–12 centiméter hosszúak, 2-4,5 centiméter szélesek, durván fűrészes szélűek, hegyes csúcsúak. Nyár közepén virágzik. Az alig látszó, apró, nem feltűnő, kétivarú virágai bugavirágzatot alkotnak. A csésze alig felismerhető, a kis zöldessárga szirmok szétterülnek, a diszkusz összenő a kétrekeszű magház aljával, a bibeszál rövid és zömök. Bőven terem nektárt, ezért a rovarok szívesen látogatják. Virágai zöldesek és fürtökben lógnak. Az 5-7 milliméter átmérőjű termése liláskék színű, az ember számára mérgező, benne 3–4 mag található.

Életciklusa

Észak-Amerikában az üde tölgyerdők fákra, cserjékre, sziklákra kapaszkodó liánnövénye. A félárnyékot kedveli, de egyéb tekintetben nagyon igénytelen, szinte bármilyen talajtípuson megél. Elviseli a kitett, szeles vagy szennyezett élőhelyet, a városi környezetet és a kemény teleket.

Magvai kicsírázáshoz legalább hathetes hideghatásra van szükség. Bár a kifejlett növény ellenálló, a magoncok érzékenyek, nem bírják a vízborítást, könnyen elfagynak és gyakran megeszik őket a csigák. Igen gyorsan nő. Április második felében bontja ki leveleit, amelyek ősszel lángolóan vörösre színeződnek. Három-négyévesen fordul termőre, ezután minden évben rendszeresen hoz termést. Vegetatívan is szaporodik, hajtásai könnyen meggyökereznek.

Jelentősége

Gyakran ültetett dísznövény, amely falakat, kerítéseket takar és ősszel látványosan vörösre színeződik. Bogyója mérgező, oxálsavat tartalmaz, amely nagyobb mennyiségben fogyasztva vesekárosodást okoz, bár a komoly mérgezés esélye rossz íze miatt csekély. A bogyó leve irritálhatja a bőrt.

Képek

• 
  A növény
• 
• 
  Fiatal hajtása
• 
  A levélzete
• 
  Levelei
• 
• 
  Virágai
• 
  Éretlen bogyói
• 
  Érett bogyói
• 
  Őszi színezete
• 

Források

• Parthenocissus vitacea (Knerr) Hitchc. Plants of the World Online
• Gill, John D.; Pogge, Franz L. 1974: Parthenocissus Planch. Creeper. In: Schopmeyer, C. S., ed. Seeds of woody plants in the United States. Agric. Handb. 450. Washington, DC: U.S. Department of Agriculture, Forest Service: 568–571.
• A. L. P. P. de Candolle & A. C. de Candolle, Monogr. phan. 5(2):448. 1887
• USDA, ARS, Germplasm Resources Information Network. Parthenocissus quinquefolia in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), U.S. Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 08-Apr-12.
• Earney, Delena Tull ; illustrations by Michael; Larke, Julia; Teague,, Judy; Miller, Suzanne Rippe ; photographs by George Oxford (2013). Edible and useful plants of the Southwest : Texas, New Mexico, and Arizona : including recipes, teas and spices, natural dyes, medicinal uses, poisonous plants, fibers, basketry, and industrial uses (Revised ed.). pp. 184–185. ISBN 0292748272.
• "FDA Poisonous Plant Database". Accessdata.fda.gov. Retrieved October 15, 2016.
• Csiszár Ágnes: Inváziós növényfajok Magyarországon Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó 2012 ISBN 978-963-334-050-9
• Közönséges vadszőlő Botanikaland
• Thicket Creeper Fassaden Grün
• Parthenocissus inserta Go Botany
• False Virginia-creeper Parthenocissus inserta Archiválva 2018. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben GB Non-native Species