Parti szőlő
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Vitis riparia Michx. | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Parti szőlő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Parti szőlő témájú médiaállományokat és Parti szőlő témájú kategóriát. |
A parti szőlő (Vitis riparia, syn.: Vitis vulpina) egy szőlőfaj, mely az Amerikai Egyesült Államokból, illetve Kanadából terjedt el Európában. Magyar nevének szinonimái az illatos szőlő és a ripária.[1]
Jellemzése
[szerkesztés]20 m-es magasságba is fel tud kapaszkodni. A kacsok kétágúak. Tenyeresen karéjos levelei 8–18 cm hosszúak, többnyire 3 kisebb karéjúak, felül fényes élénkzöldek, fonákuk világoszöld. A növény őszi lombszíne sárga. Májusban és júniusban virágzik. Minden harmadik szárcsomón (nóduszon) fejlődik a levelekkel átellenesen álló bugavirágzat, melynek virágai sárgás színűek. Bíborfekete, 6–9 cm-es bogyótermése van, amely fanyar és savanykás. 2–4, általában körte alakú magja van.
A hidegnek nagyon jól ellenáll, -57 fokos hőmérsékletig fagyálló. A szárazságot is jól tűri.
Elterjedése
[szerkesztés]Észak-Amerika középső és keleti része, Európa. Észak-Amerikában az egyik leggyakoribb szőlőfaj.
Élőhelye
[szerkesztés]Magyarországon nagyobb folyóink árterében található meg, ahol tömegesen elvadult. Alanynak használják.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Priszter 1999
Források
[szerkesztés]- Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 539. o. ISBN 963 9121 22 3
