Ugrás a tartalomhoz

Császárfa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Császárfa
Paulownia tomentosa
Paulownia tomentosa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Zárvatermők (Angiosperms)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Paulowniaceae
Nemzetség: Paulownia
Faj: P. tomentosa
Tudományos név
Paulownia tomentosa
(Thunb.) Steud.
Szinonimák
  • Paulownia imperialis Siebold & Zucc.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Császárfa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Császárfa témájú médiaállományokat és Császárfa témájú kategóriát.

Az illatos császárfa vagy császárfa (Paulownia tomentosa) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjében a Paulowniaceae család névadó, Paulownia nemzetségének egyi faja. Régebben a tátogatófélék családjába sorolták.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Közép- és Nyugat-Kínából származik. Európa melegebb, kevésbé fagyos területein kedvelt díszfa.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A Paulownia nemzetséget Philipp Franz von Siebold nevezte el Anna Pavlovna Romanova (1795–1865) tiszteletére — ő I. Pál orosz cár lánya és II. Vilmos holland király felesége volt.[1]

A latin tomentosa jelentése ‘molyhos’, ami finoman szőrös leveleire utal.[2]

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]
Virágai és fiatal levelek
Ág termésekkel

Általában 10-15 m magasra nő; de kedvező körülmények között akár a 25 m-t is elérheti. Nagy koronája szétterülő, laza, gyakran emeletes. A korona alsó és középső ágai gyakran oldalirányban fejlődnek, csak a felső ágak törekszenek fölfelé. Vaskos törzse vagy egyenes, vagy már alacsonyan elágazik. Szürke-barnásszürke kérge idősebb korában is sima marad, de nagy paraszemölcsök nőnek rajta. Szíves vállú, széles, hegyes csúcsú, 15-40 cm hosszú levelei keresztben átellenesen állnak a hajtásokon. Többnyire szív alakúak, de lehetnek enyhén három- illetve ötkaréjosak is. A fiatal fákon hármas örvökben is állhatnak, és jóval nagyobbak, mint a kifejlett példányokon. Levelei a szívlevelű szivarfa leveleire emlékeztetnek, de nagyobbak azoknál.

Virágai 30-40 cm hosszú, hajtásvégi bugákban állnak. A bugák oldalágai 5-15 cm hosszúak, a virágnyelek a csészéhez hasonlóan nemezesen szőrösek. Az egyenként 4-6 cm hosszú virágok nagyon illatosak. Csészéjük halványbarna és szőrös; a pártájuk lila, liláskék vagy világoskék. A trombita alakú pártacső karimája ötkaréjú, a torkában a cső mentén két hosszanti sárga csík húzódik; négy porzót tartalmaznak. A lehajló fürtökben csoportosuló, tojás alakú, de hegyes csúcsú, 3-4 cm hosszú toktermések eleinte zöldek, kissé ragadósak, őszre barnára színeződnek. A toktermés rengeteg apró, lapos, több hártyával körben szárnyas magot tartalmaz. A vörösesbarna, nemezesen szőrös, zárt csészék takarják a mintegy 1 cm-es új virágrügyeket, amelyek már ősszel, a termések érésével egy időben fejlődnek ki rövid, leveles hajtásokon. Nagyobb hideg a rügyeket károsíthatja. Ugyancsak könnyen elfagynak a fiatal példányok erőteljes hajtásai, mivel még az ősz múltán is növekednek.

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

Lombhullató. Levelei csak a virágok elnyíltán fejlődnek ki — Dél-Európában már március–áprilisban, Magyarországon április–májusban, Angliában jellemzően júniusban. A beért termések két kopáccsal nyílnak fel. Magvait a szél és a víz terjeszti.

Jól tűri a szennyezett levegőt és a talaj fajtájára sem érzékeny; típusos pionír növény.

Gyökere 3 év alatt hatol kb. 2 méter mélyre. A talajvíz szintjét elérve nagyban függetleníti magát a felszíni hatásoktól: szárazság-, fagy- és erdőtűztűrővé válik úgy, hogy az elpusztult törzs helyén gyökérsarjról gyorsan újranő. Tápanyag- és vízdús talajon erőteljesen nő, ezzel azonban gyorsan kimerítheti a talajt. Fény- és melegigényes, a fagykárok elkerülése érdekében érdemes szélvédett, melegebb helyekre, zárt udvarba ültetni.

Nagy, virágzó fává csak a mérsékelt öv melegebb területein fejlődik. A hűvösebb-hidegebb területeken alacsony fa marad sőt, ha rendszeresen visszafagy, az új és új tőhajtásokról bokorrá fejlődik. Ilyenkor virágok nem hoz, de levelei akár félméteresek is lehetnek.

Felhasználása

[szerkesztés]

Levelei felhasználhatók takarmánynak.

Díszfaként Európában sokhelyütt ültetik parkokba, utcákba szép virágaiért és leveleiért. Európában először a 19. század végén egy franciaországi parkban volt látható. Magyarországon a 20. század elején gyakran ültetették, ezek közül néhány mára termetes fává fejlődött.

A hajtások visszavágása után gyorsan növekedésnek indul, és hatalmas leveleket hoz. Sarjról, gyökérdugványról vagy üvegházban magvetéssel szaporítják.

Kínában régi szokás, hogy lánygyermek születésekor ültetnek egy császárfát, amikor a gyermek felnő és férjhez megy, kivágják, és abból készítik el az új pár bútorait. A császárfa-faragás Japánban és Kínában önálló művészeti ág.

A könnyű, szárnyas magok a 19. században, a polisztirol megjelenése előtt a kínai porcelánok kedvelt csomagolóanyagai voltak.[3]

Az Amerikai Egyesült Államokban inváziós faj.[4][5][6]

Képek

[szerkesztés]
  • Törzse
    Törzse
  • Virága
    Virága
  • Termései
    Termései
  • Száraz termései
    Száraz termései
  • Virágzó fa
    Virágzó fa

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Coombes, Allen J.. The A to Z of plant names. USA: Timber Press, 312. o. (2012). ISBN 9781604691962 
  2. ↑ Harrison, Lorraine. RHS Latin for gardeners. United Kingdom: Mitchell Beazley, 224. o. (2012). ISBN 9781845337315 
  3. ↑ Tom Remaley: Princess tree. Plant Conservation Alliance's Alien Plant Working Group Least Wanted, 2006. június 27.
  4. ↑ Princess Tree. PCA Alien Plant Working Group: Least Wanted. U.S. National Park Service, 2005. május 20. (Hozzáférés: 2013. március 23.)
  5. ↑ Paulownia tomentosa. (Hozzáférés: 2013. december 4.)
  6. ↑ Invasive Plant Atlas of New England. [2012. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 4.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paulownia tomentosa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Paulownia tomentosa. Plants For A Future. (Hozzáférés: 2013. december 3.)
  • A császárfa. Budapesti Corvinus Egyetem – Kertészettudományi Kar, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék. [2015. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 4.)
  • Császárfa (Paulownia tomentosa). In David More – Alastair Fitter: Fák. Fordította: Debreczy Zsolt. A fordítást az eredetivel egybevetette: Kósa Géza. A fedélterv Vida Győző munkája. 2. kiadás. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1990. 226. o. = Fürkész könyvek (ISSN 0237-4935), ISBN 963-282-300-1  
  • Paulownia tomentosa – Császárfa. In dr. Schmidt Gábor: 88 színes oldal a díszfákról. A színes felvételeket Pápai Gábor készítette. Lektor: Dr. Nagy Béla. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1981. 56. o. = 88 színes oldal, ISBN 963-231-044-6  
  • Császárfa (Paulownia tomentosa). In Dr. Debreczy Zsolt: Fák, bokrok. Huller Ágoston rajzaival. A címlapot Urai Erika tervezte. Első kiadás. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 1973. 50. o. = Búvár zsebkönyvek, ISBN nélkül  
  • Nagylevelű császárfa (Paulownia tomentosa STEUDEL). In Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Illusztrálta: Hans Held. Fordította: Dani Tivadar. Budapest: Magyar Könyvklub. 1995. 262. o. = Természetkalauz sorozat (ISSN 1219-3178), ISBN 963-548-153-5  
  • Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 266., 267. o.  

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Császárfa&oldid=27806425”