Vita:Garai család

Néhány észrevétel

Ez a szócikk egy eléggé jellemző példája a középkori családokról (és nemzetségekről) szóló cikkeknek ezért a lapra felrakott sablon kapcsán tennék pár észrevételt:

A szócikk alapvetően forráshivatkozás nélküli, habár a források fejezet alatt megjelöl egy forrást. Külső hivatkozásként egy korrektnek tekinthető családfa érhető el - amit ha az alapos olvasó áttanulmányoz sok olyat megtudhat a Garaiakról ami a szócikkben rosszul van leírva vagy teljesen hiányzik.

Ezek után nézzük a bevezetőt, az első két mondattal nincs nagy probléma – én ugyan a család horvát nevét nem írtam volna be, mivel a nemzetség amiből a család származott nem horvát eredetű. A második mondatban is csupán fogalmazásbeli pontatlanság a „három nemzedéken át viselt” nádorság. Valójában a családból három személy töltötte be a nádori tisztet, mégpedig: I. Miklós (1375.10.13 - 1385.08.28), II. Miklós (1402.09.?? - 1433.12.05) és László (1447.09.?? - 1458.07.27). Viszont nem ártott volna megadni a nemzetség nevének eredeti - Drusma - alakját.

1269-ig a Drusma nemzetség nincs említve. 1269 áprilisában IV. Béla a Drusma nb. János comesnek és fiának Istvánnak, a király kardhordójának, a valkó-megyei Gara helységet ( a későbbi verőce-megyei Gorján ) adományozta. - Fejér VII, 3., 64. Az oklevélben említett Istvánnak - kit később egyébként bánnak is neveztek - mint a családfából is látható még két testvére ismert, jó lett volna ezeket is megemlíteni. Ha ez az István a szócikkben szereplő I. István ( a számozás több szempontból sem tekinthető jónak ) akkor hat fia valószínűleg nem maradhatott, mert csak három fia András, János (Botos), Pál (Kazal) és egy lánya Katalin ismert. A család három ága ezektől eredeztethető: Andrástól a nádori ág, Jánostól a botos ág, Páltól pedig a báni ág származtatható.

Az első személy, aki kiemelkedett a családból a Kazal melléknevet viselő Pál volt, aki Károly Róbert első jeles embereinek egyike, Nekcsei Demeter tárnokmester veje és egyben sógora (süve) is. 1301-ben a pozsegai várat ő adta át Károly Róbertnek, 1320. augusztus 27-től 1326. június 15-ig macsói bán, 1320-tól Valkó- és Bodrog-, 1323-tól Szerém- megyék főispánja is ; 1320-ban a baranyai Kőszegvár várnagya, 1331-1336 között a királyné udvarbírája ; 1334-től haláláig a királyné tárnokmestere, valószínűleg 1352-ben halt meg. -Wertner M., 1897. (Róla, már mint Kazal Pálról igazán nem illik megfeledkezni, nekem is kedvelt emberem!)

Egyenlőre, talán maradjunk ennyiben: Cs-mester ^vita 2013. január 6., 12:31 (CET)

Na de nézzük az időrendben előkelőbb helyre méltó báni ágat, amit a szócikk egy „másik” I. Istvánnak, I. Pál nevű fiával indít. Kis tájékozottsággal nem nehéz rájönnünk a Kazal (aki lehet, hogy helyesen Kozol) Pál és a szócikk szerinti I. Pál azonosságára. Így ha a két I. Istvánunk is azonos, akkor minden rendben lehetne. De van még egy kérdés, lehetett-e Pálunk már 1312-ben macsói bán? Nem egyszerű megválaszolni, de nézzük mit találunk a Macsói bánság szócikkben: Pálunk ott van mint macsói bán (1320 – 1328) - előírásszerűen hivatkozva, persze most meg a vége nem stimmel. Az elejére van ötletem, a megoldás megint ott van a Macsói bánság lapon: a macsói bánság (1317 – 1319)-ig terjedő időszakban szerb megszállás alatt volt, előtte pedig Dragutin István irányítása alatt állt. De azért megnézem mit írt erről Engel - Kristó - Kubinyi 1998-ban : hát szerintük Macsó „elfoglalása” (visszafoglalása) 1317-ben történt, így viszont a jó kezdőpont 1317 lehetne - ha mindez igaz lenne!

Pálunk macsói bánságának záró évszámát most nem akarom boncolgatni, ugyanis a kezdőév problémakörét is csak gondolatébresztőnek szántam. Inkább elárulok egy „titkot” ( csak azért tartom titoknak, mert nincs bent a kritika alá vont szócikkben ), 1962 tavaszán Kelebián fatelepítés során a munkások Pál bánunk nyomaira bukkantak. A talajból kiforgatott kincsek – ezüstlemezek, karperecek, fülbevalók ruhadíszek, gyűrűk – között két sárkánnyal díszített korongon a következő felirat áll: „ARMELLACONSORTISPAULIBANIDEM.”. Ezt kicsit átrendezve az ARMELLA CONSORTIS PAULI BANI DE M. adódik, ami a macsói Pál bán feleségének karkötőit jelenti. -Kőhegyi M., 1983.

Hát Koos asszony így hagyta ránk az ékszereit, de vajon hagyott-e hátra Dezső nevű fiút, aki atyja örökébe lépve több mint 100 évesen szintén macsói bán lett ? Erre a kérdésre azt kell mondjam, hogy nem. A válasz nem azért nemleges, mert a Macsói bánság szócikk nem tud ilyen nevű bánról, hanem azért mert Dezső bánunk, Koos asszonynak és társának Pálnak a dédunokája volt.

Mára, ennyi lenne: Cs-mester ^vita 2013. január 6., 18:43 (CET)

Így átugrottunk három nemzedéket, kihagyván Pál bánunk hőstetteit - pedig csak az 1304. évi Cseh háborút három foga bánta - és az ezért kapott adományokat ; fiát aki előbb veszprémi prépost majd püspök lett, aki a jogi tudományok és kánoni jog licentiatusának nevezte magát, a királyné udvari kancellárja és a király udvari főkáplánja, titkos kancellár; a (kőrősi, zalai) főispán fiakat és unokát ; a bíboros pécsi püspök és macsói bán Alsáni unokákat ; a Garaiak leggyászosabb napján (1386.07.25) Diakovár és Gara között elesett Jánost és Pált ; és egy dédunokát, aki odaveszett Nikápolynál.

Dezső, Zsigmondot több hadjáratba is elkísérte, adományként megkapta a kőrös-megyei Darnóczot. Borbála királyné főlovászmestere 1412-ben volt, a macsói báni tisztséget általában Garai Lászlóval együtt töltötte be (1419, 1425, 1433 -1437), de egyedül is fellelhető (1420-1424, 1426), 1437-ben mint baranyai főispánok is ketten szerepelnek. Második feleségének személyére nem innék mérget, Horogszegi Szilágyi Mihály lányával, Annával való azonossága erősen kétséges.

Garai Bánfi Lőrinc akinek elméje az elvesztett (1491-1495) birtokai miatt lehetett nyughatatlan, hogy azokat visszakapja élete végéig Corvin János szolgálatát vállalta. Wertner szerint utoljára 1525 októberében szerepel, így férfiágon a báni ág valójában fiával, Lászlóval halhatott ki 1528-ban.

Holnap megtudhatjuk kit is vert meg és melyik Miklós , ugyanis Lackfi Miklóst 1371-ben már nem bánthatta senki: Cs-mester ^vita 2013. január 7., 21:20 (CET)

Előtte azonban azt kellene tudnunk ki is lehetett I. Miklós, aki a szócikk szerint „1312-ben királyi főlovászmesternek íratik” és „fia négy maradt”. Hát az a gyanúm, hogy a nádori ághoz sok köze nem lehet. Az ismert családfák között vannak ugyan eltérések, de I. Miklós mindegyikben az, aki a nádorságot 1375-1385 között betöltötte. Az 1312. évi lovászmester sem lehetett Miklós, mert az meg János volt - Kőszegi János (1309–1315). A két „kihalt” fiú neve, Tamás és Imre sem járatos a Garaiak között. Na meg Pál bánunknak sem volt Miklós nevű testvére, de volt viszont egy András nevű, aki először 1317 végén tűnik fel fivérei társaságában egy birtokügyben. Garai András nevével a későbbiekben is, csak kizárólag birtokügyekben találkozunk.

Arra, hogy a család első nádorának – akit most már bátran nevezhetünk I. Miklósnak – és testvéreinek, Garai András volt az apja, több bizonyíték is létezik. András, anyósa Kórogyi Jolán 1340. május 10-én az elhalt Garai András árva fiainak, Miklósnak és Pálnak birtokot adományoz (a szócikk végén hivatkozott családfában is ezt a dátumot találjuk, János nevű testvérük azonban sehol sem szerepel – valószínűleg azért, mert nem is volt).

Így eljutottunk I. Miklósig aki már fiatalon macsói bán lett, első jelentősebb katonai sikerének tényleg van némi köze Lackfi Miklós erdélyi vajdához. Az 1368. évi oláh hadjárat Himfi Benedek bulgár bán felhívására indult. Ugyanis a bán megtudta, hogy Lajk havasalföldi vajda Sismán János bulgár cárral szövetséget kötött az új bánság visszafoglalása céljából. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a királyi hadakkal 1368. november elején Nagy Lajos is Szörényvár alá vonult.

Valamikor ekkor történt (pontos időrend nem állítható fel), hogy Lackfi Miklós a Jalomica folyónál emelt oláh sáncokon áttört és megverte Lajk vajda hadait. De hasonlóan járt, mint Károly Róbert Posadánál, vigyázatlanul nyomult előre, az erdélyi hadtest szűk völgyek közé szorult és az oláhok által lemészároltatott. Maga a vajda Lackfi Miklós és az alvajda Járai Péter is elesett, a vajda holdtestét a mocsarak és lápok közé beszorított magyarok csak nagy nehezen tudták kimenteni. A krónikás szerint ez után történt, hogy Garai Miklós macsói bán a Dunán tornyos hajókon vezette át a király seregét és az oláhokat Szörény várából kiűzte. Ennek jóval 1369. november 25 előtt kellett történnie, mert ekkor már Lajk vajda („isten és a magyar király kegyelméből havasalföldi vajda és szörényi bán, valamint fogarasi herceg”) a magyar király előtt újra meghódolt, és Argyason tartózkodott.

Hát ezért nem verekedhetett össze „nevezetesen 1371-ben" G. Miklós macsói bán és a hős erdélyi vajda: Cs-mester ^vita 2013. január 8., 20:07 (CET)

Mikor is kezdhette I. Miklós a macsói bánságát ? Kont Miklós után – aki 1356 elejétől már nádor – 1356, 1357 és az 1358 évben a macsói bán újra Miklós néven szerepel, az 1359-es év az első amikor Garai-ként említtetik és egyben Valkó, Bodrog és Baranya megyék főispánja is. Mivel 1361-ben a macsói bán megint csak Miklós néven van nevezve és van egy ellenjelölt is, a kérdés nem dönthető el - van aki már 1356-tól és van aki csak 1359-től tartja I. Miklóst macsói bánnak.

Nádorként először 1375. októberében szerepelt, 1377. március 13-ig pedig pozsonyi főispán is. Nagy Lajos halálát követően az ország legbefolyásosabb embere – az anyakirályné eszköze (nem pedig fordítva). A francia király öccsét, Lajos orleansi herceget szerették volna Mária férjeként trónra juttatni, Budán (per procura) meg is kötötték a házasságot. VI. Károly francia király 1384-ben, I. Miklóst a francia királyi nagytanács tagjának is kinevezte.

A nádorságot még II. Károly megkoronázása előtt elveszítette (1385.08.28), egyesek szerint a király elleni merénylet után visszakapta-(?). Jelen volt a merényletnél, melyet sógora-(?) Forgách Balázs hajtott végre, mégpedig 1386. február 7-én.

Így „1385-ben” még nem kellett a délvidékre sietniük, 1386-ban viszont valóban odamentek. A gyászos napon 1386.július 25-én „Horvát” helyett Horváti János volt jelen, de a főszerepet valószínűleg Pilisnai János vránai perjel vitte. Testvérének a fejét nem bántották – mivel nem volt ott, helyette a báni ágból származó Jánosét vágták le. A két fejet később elküldték Nápolyba, ott tették közszemlére. Kettőjükön kívül elvérzett még az ütközetben a báni ágból származó Pál és a botos ágból való Gergely is, Miklós nevű fia helyett meg valójában János nevű fiát sikerült elfogni.

Ezeket tudhatjuk meg I. Miklósról és a Diakovár mellett történtekről: Cs-mester ^vita 2013. január 10., 20:30 (CET)

A „vitézségével magát kitüntető” I. Miklós vitézi tetteinek - a Szörényin kívül - nem sok nyomát találjuk, de annál többet tudhatunk meg fiairól. I. Miklós felesége név szerint nem ismert (de 1401-ben még élt), két fia Miklós (akit az idősebbnek vélnek, de a családfán hátrább sorolnak) és János, valamint három lánya (Ilona, Dorottya és Erzsébet) lehetett –Wertner 1897-ben csak az első kettő lányról tud. A lányok mint a családfán látható, jól férjhez mentek - a bulvársajtót valószínűleg leginkább Erzsébet házassága, illetve új rokonsága érdekelné - de egyenlőre maradjunk fiainál. Úgy illik, hogy közülük is a magasabb hivatalra jutott II. Miklóst ( ő a szócikk szerinti III. Miklós) vegyük előre.

Be kell, hogy valljam nem tudom ott volt-e Diakovár mellett, de elég sok munkája lett ebből kifolyólag még vagy tíz évig, az biztos: Elsőként a temesvidéken legyőzi a „lázongó Dán fiai” -t – de ki is volt ez Dán ? – Mihályt és Lászlót, valamint Jánki Lászlót; ezután a szerémségen végigüldözi Horváti Jánost és Ilokot elfoglalja; elfogja a nápolyi párti Lackfi Imrét és társait; Pozsegánál elfogja Horváti Jánost, akivel egyezséget köt a királynők kiadásáról (de Horvátit állítólag Lackfi István szabadon bocsátotta -?); beveszi Csőreget, a lázadókat visszaszorítja Boszniába; Zsigmonddal közösen elfoglalják Gomnecset, Horváti Pál várát; a Valkó-megyére törő Szeglaki László és Hédervári Kont István – 32 vitéz legendája – ellen vonul; apósát Lázár kenézt visszatéríti Zsigmond oldalára; 1389-ben Horváti Jánost újra kiszorítja a macsói és helyéni területekről; 1394-ben a Horvátiaktól visszaveszi Dobort, itt Dabisa Istvánt, Zsigmond oldalára állítja; 1395-ben újra elfogja Horváti Jánost, akit ezúttal majd ki is végeznek; 1397-ben a kőröskrizevai gyűlésen legyíkoltatja legfőbb ellenlábasait a Lackfiakat.

1385-1387 között horvát-szlavón és dalmát bán, 1389-ben (jún. 20.) újra macsói bán, 1394-1401 között pedig újra horvát-szlavón és dalmát bán – 1397-től egyedül.

Közben valóban ott van Jánossal együtt a Szerbiába küldött hadban is, az egyesült szerb és török elleni támadásnál, 1395-ben a kis-nikápolyi győzelemnél. Mircea vajda árulásánál a visszavonulást biztosítja. Ugyancsak ott van Jánossal együtt 1396-ban Nikápolynál, de nem jön haza, hanem Zsigmonddal Konstantinápoly felé menekül. 1400 elején, horvát-szlavón és dalmát bánként vezet hadat a bosnyákok és a törökök ellen.

Zsigmond „megszabadítása” a siklósi fogságból nem letett nehéz, ugyanis ő volt a vendéglátója. Utána meg rögtön nádor is lett (1402.11.16), meg egyben sok új munkája is az újra feltámadt nápolyi (– magyarországi események ) párttal. Ennek folytatása Dobor „elhamvasztása” (1408-ban, több mint száz bosnyák nemest fejeztek le és vetettek a Bosna folyóba), ennek dicsősségre lett létrehozva a Sárkány rend, amelynek a két testvér is alapító tagja volt.

1412 és 1413: II.Miklós mint „Nevezetes tényező” – az első ügyletet 16 szepességi város, a másodikat pedig egész Dalmácia bánta.

1414-ben helytartói megbízást kap Kanizsai Jánossal együtt, de még ez évben elkíséri a királynét az aacheni koronázásra. Onnan Zsigmonddal Konstanzba ment a zsinat megnyitásra, itthon csak 1417-től tartózkodik és kormányoz. 1433-ban a „ kormányzóság főnöke” -ként szerepel. Kicsit előbb meghalt, mint ahogy a szócikk írja, mert 1434.01.17-én Zsigmond Bázelből már a korona II. Miklósunk fiától és özvegyétől történő átvételére intézkedik.

Nekem a két fivér közül János a szimpatikusabb, holnap kiderül az is, hogy miért:Cs-mester ^vita 2013. január 12., 17:39 (CET)

János ( a szócikk szerinti : IV. János erdélyi vajda és temesi főispán ) aki, ha nem is volt erdélyi vajda, akkor is jó katona volt és talán még ennél is több – jó ember.

Diakóvár mellett ő kerül fogságba 1386-ban, egy jó darabig nem is találjuk, mert a dobori „megvétel” már 1394 augusztusában volt. Innen fivérével Horvátországba és Dalmáciába vonulnak és Knin-nél Vuk bánt legyőzték, így Horvátországot és Dalmáciát valóban visszaszerezték. Tudjuk, hogy ott volt 1395-ben Kis-Nikápolynál és 1396-ban Nikápolynál is. A csatavesztést követően haza felé indult, de a Zsigmondtól kapott megbízással kapcsolatban („kormány vezetése” – vagy inkább rendfenntartás) még mások neve is megemlíthető. Hogy még ez évben mit kellett eldöntenie „Pago és Jadra” között sajnos nem tudom.

1403-ban jelentős érdemeket szerez a nápolyi párt visszaszorításában – Győr, Pápoc, Esztergom, Hatvan, Székesfehérvár. 1402 és 1403 években temesi ispán, később 1415-ben már ozorai bánként említik.

1413 júniusában Zsigmond arról értesíti Raguza városát, hogy Garai János volt temesi ispánt (másokkal) Hervoja vajda ellen Boszniába küldte. Ragúza jelentése szerint 1415. június 28-án a Garai János által vezetett had – útban Bosznia felé – Doboj vára alá érkezett. Hervoja bosnyák vajda – hogy János volt-e nem tudhatom, még Hervoja Hrvatinics-ként is előfordúl; Vuk bán testvére; egyébként tagja volt a Sárkány rendnek, amig ki nem zárták – Dobojnál legyőzi a Garai vezette magyar hadat és nagyszámú foglyot ejt, többek között elfogja Jánost is. Állítólagos szökése után – láncait felakasztván a bátai bencés apátság falára (-Thuróczi) – a fogságban maradtak kiszabadítása ügyében tevékenykedik, többek között a váltságdíjhoz is hozzájárul.

1417-ben még pozsega-megyei főispán.

Nem ez az egyetlen jótéteménye, unokaöccsét – testvérének Erzsébetnek fiát – Szécsényi (dictus Salgay) Miklóst, aki pénzhamisítási ügye (vagy más nem nyilvános bűne-?) miatt birtokait elveszítette, befogadta. Salgói Miklós salgói várát Zsigmond 1424-ben leromboltatta, Ajnácskő és Benevár pedig a királyné birtokába került.

1427 körül még előfordul, 1429-ben még hivatalos állás nélküli országnagy, ez évben de nem „utódok nélkül” halhatott meg.

Felesége Hedvig (aki 1393.10.16 előtt született) IV. Ziemovit (plocki) mazóviai herceg leánya volt – Hedvig testvére Ofka, aki később Garai László nádor anyósa lett. A házasságkötés a királyné levelezése szerint, 1410 elején történt. A házasságból három leány ismert Hedvig-?, Dorottya és Katalin. Dorottya II. Tvrtko bosnyák király második felesége lett.

Katalin és anyja 1430-ban a tolna-megyei Pincehelyen tartózkodtak, ugyanis garázdálkodás miatt eljárás folyt ellenük. Katalin jegyese Bebek Miklós, 1435-ben a pozsonyi országgyűlésen Hedviget bepanaszolta – a rendek pedig, mivel már egy előző idézésre sem jelent meg: leányának megkerítésében, valamint házasságtörés és a férjén elkövetett mérgezés vádjában bűnösnek mondták ki. Zsigmond pedig összes birtokai elvesztésére és egy kastélyban letöltendő életfogytiglani fogságra ítélte – az ítélet végrehajtásával rokonát Garai László macsói bánt bízta meg. Hedvig, akinek ügye még I. Ulászló magyar király kötelezvényében is fellelhető – büntetését, ha igaz Cseszneken töltötte le. A Magyarországból számkivetésre kényszerült Salgói Miklós, 1437 január végén Velencében végrendelkezett.

Igy jutottunk el Csesznekig, amit ekkor még a Garaiak egyik magánváraként jegyeztek:Cs-mester ^vita 2013. január 13., 16:24 (CET)

János körül pedig ott maradtak a rejtélyek és titkok: – Vajon látta-e Dobojnál Csupor Pált ökörbőrbe varrva, elvitte-e a 65.000 aranyforintnyi váltságdíjat, visszavonult vagy félreállították, valóban megmérgezték vagy csak Salgói Miklós volt útban?

II. Miklós első felesége I. Lázár szerb kenéz – aki nagy valószínűséggel nem cár, hanem csak despota lehetett, mivel 1377-ben már I. Tvrtko-t koronázták meg – név szerint nem ismert lánya, második felesége pedig Cillei Hermann, Anna nevű lánya volt. II. Miklósnak „ I. Péter” nevű fiát nem ismerjük, de volt Miklós nevű az első feleségétől és László valamint János nevű a második feleségétől. Lányai közül Katalin valószínűleg szintén az első feleségétől, míg Dorottya és Borbála pedig a második feleségétől született.

Miklósról azt tudhatjuk meg, hogy viszonya nem volt felhőtlen atyjával, ugyanis annak néhány várát erőszakkal elfoglalta. Lévai Cseh Péter macsói bán lányával való egybekelését 1431. április 24-re tervezték, de Zsigmond, Péter bánt – bánságának különbeni elvesztése mellett – az eljegyzés felbontására utasította. Ha ezután létre is jött a házasság nem volt hosszú életű, mert Margit 1439 végén már más feleségeként szerepel.

II. Miklós a birtokokat fiai Miklós és László között 1432-ben osztotta el – ekkor János nevű fia (aki még 1424-ben Dévény várának birtokosa) már nem lehetett életben.

Most már csak László maradt, akiről viszont nem hiszem, hogy „koronaőr” is lehetett: Cs-mester ^vita 2013. január 16., 19:15 (CET)

Zsigmond 1434-ben a korona átvételével Pálóci György esztergomi érseket és Pálóci László országbírót bízta meg. A korona tárolási helye 1440-ben a visegrádi vár királyi kincstára volt, ugyanis ez évben innen lopták el. Mivel 1439-ben Garai László már visegrádi és liptói kapitányként is szerepel, kapcsolatba hozható a korona őrzésével, de választott és hivatalos koronaőrök csak a (– 1492, 1498 évi rendelkezések) század végétől vannak.

László, mint macsói bán már (1419-?, 1425-?, 1433-1437)-ben rokonával Dezsővel szerepel, egyedül először és már biztosan 1332-ben, majd 1439-ben ( egyben a királyné visegrádi és liptói várainak kapitánya), 1440-ben (liptói ispán is), valamint 1446 és 1447 évben. Macsói bán volt még Ujlaki Miklóssal 1438-ban (egyben liptói ispán is), 1441-ben és 1445-ben; a várnai csatát követően 1444-ben pedig Hédervári Imrével. -Pesty F.

Ezen kívül szerepel még 1437-ben bácsi, valkói, baranyai (Dezső rokonával közösen), valamint 1438-ban bodrogi ispánként is. A nádori tisztséget 1447. szeptemberétől az 1458 évi leváltásáig viselte.

1424-ben testvérével Jánossal , majd 1428-ban apjával együtt a dévényi várnagyaik erőszakoskodásai miatt volt ügye. Zsigmond halála után Erzsébet és Albert híve, de Albert halála után 1440-ben Ulászló oldalán is – valószínűleg csak taktikai okokból – állt. Erzsébet oldalán hadat állított fel, de Ulászló hadvezérei Hunyadi János és Ujlaki Miklós, Szék mellett legyőzték. Erzsébet és fia segítése következtében III. Frigyes fogságába is került. 1447.09.17-én nádorrá választották, a nádorságot Hunyadi János kormányzósága alatt is megtartotta. V. László halála egyben karrierjének végét is jelentette, 1458-ban lányát Annát sikerült eljegyeznie Hunyadi Mátyással, de a házasságot nem tudta véghezvinni. Mátyással szemben ellenséges álláspontot képviselt azért az a nádorságból 1458-ban letette. Szilágyi Mihállyal szövetkezett, majd III. Frigyes császárt a trónra meghívta. Ebből származó zavarok közben, 1459 elején halt meg. Felesége Alexandra tescheni hercegnő (mazóviai Hedvig unokahúga) volt, aki férje halála után Mátyás király előtt – saját és gyermekei nevében is – hűségesküt tett.

Egyetlen fia Jób előkelő származása ellenére nem kapott hivatalt. 1468-ban Mátyás által kiadott, a husziták elleni háborúra vonatkozó hadparancsot Jób is aláírta, 1475-ben királyi kezesként szerepel. 1476-ban, a még apja által Ujlaki Miklóssal kötött örökösödési szerződést felbontja. Jób 1481-ben halt meg, vele egyben a nádori ág is valóban kihalt. Felesége Ujlaki Fruzsina volt, aki 1499-ben még a garai és nekcsei várak tulajdonosa.

A „VI. János, és V. Miklós, ki korán elhalt, özvegye 1440. Margit, kitől gyermekei: Ilona és József ”-el, sajnos megint nem tudok mit kezdeni!

De viszont Garai László másik lányának, (aki a szócikk szerint: „N. (Mária?) Hunyadi László jegyese, utóbb Újlaki Miklós neje”) nagyon megörültem:Cs-mester ^vita 2013. január 19., 19:12 (CET)

Ugyanis a kellő óvatossággal kezelt „N. (Mária?)”, nekem már régi ismerősöm. Úgy nyolc-tíz éves lehettem, amikor először találkoztam vele. A helyszín számomra elég hitelesnek tűnt – egy altemplom, vagy kápolna lehetett Budán – ahol a „Gara Mária …” felírat mögött, egy valódi koponya volt kiállítva. Nagy hatással lehetett rám, mert az elmúlt évtizedek során többször is próbáltam a nyomára akadni. De egy állítólag általa hímzett oltárterítőn – Bánffy Lőrincz oltárterítője; kiállítva az 1876 évi hazai mű- és emléktárlaton – és egy sokat sejtető (Reiszig Edétől származó, 1918 évi) de nem igazolt mondaton kívül, mást sajnos nem tudok felmutatni. Végül rájöttem, hogy rossz korban kerestem. Mert „Gara Mária” csak 1844-ben született meg – mégpedig Erkel Ferenc Hunyadi László című operájában, szoprán hangfekvéssel és „Gara Miklós” lányaként.

Úgy gondolom, hogy a forrásait már Egressy Béni sem ellenőrizte. Mert valójában Hunyadi László jegyese Cillei Erzsébet volt. -DL 37615 ( Az oklevél Hunyadi János és a Cilleiek megállapodására vonatkozik. A szerződést Garai László, mint macsói bán készítette elő, valószínűleg 1447-ben.)

Garai László – okiratilag is igazolható – leányának Annának eljegyzését Hunyadi Mátyással, 1458. január 17-én, Szegeden foglalták írásba a gondos szülők. Anna, 1460. október 6-án még hajadon volt.

Gara Mária pedig továbbra is kedves nekem – lehet, hogy azért „Mert számomra” valóban „ő volt a kezdet”: Cs-mester ^vita 2013. január 21., 19:34 (CET)

A Garai család botos (keresztúri és harapki) ága, a IV. Béla által adományban részesített István, János nevű fiától származik. János érdemei elismeréséül 1314-ben Károly Róberttől birtokadományban részesült, többek között ekkor kapta meg a bács-megyei Keresztúr melletti jószágokat is. 1317-ben már Botos melléknéven szerepelt, testvérével, Pállal pereskedik. A király, Jánost – mint vesztes felet – a fivéreivel való jó viszony helyreállítására és tartására kötelezte. 1324-ben újabb ügye van, egy valkó-megyei garázdálkodás és fosztogatás miatt. A család birtokait a fivérek 1330-ban osztották fel egymás között. Botos János 1338-ban, utolsó előfordulásakor már tekintélyes valkó-megyei birtokos. Fiai András és Demeter.

András és Demeter fia János 1356-ban, ugyanazon perben mindketten a Botos melléknevet használták. András fia Gergely, akit Ketesztúri Botos -nak is hívtak, 1386-ban a Diakovár melletti csatában vesztette életét. Demeter egy másik fia Botos Domonkos 1388-ban, Harapki Miklóssal együtt megkapják a lázadó Korpádi János birtokait. A nápolyi-párti Korpádit, ugyanis egy csata után sikerült elfogniuk – akit ezután Budára vittek, ott pedig lefejezték. A botos ág későbbi tagjai a valkó-megyei Harapk után nevezték magukat.

Az ág utolsó képviselői András és fia György. Harapki Botos András, Erzsébet királyné lelkes hívének számított, ott volt 1440-ben a csecsemő V. László fehérvári koronázásán. András 1441-ben, a széki csatában vesztette életét, fia György örökösök nélkül halt meg.

A birtokok egy részét (köztük Harapkot is) V. László 1555-ben, György két – ekkor már férjezett – lánytestvérének, Annának és Margitnak adományozta.

Hát, lassan a végére érünk – a vita sajnos továbbra sem nevezhető túl aktívnak : Cs-mester ^vita 2013. január 22., 22:22 (CET)

A IV. Béla által adományban részesített Istvánnak, Miklós nevű testvérétől a szentmihályi ág, János nevű testvérétől pedig a hosszúbácsi ág származik. A hosszúbácsi és szentmihályi ágak több esetben is együtt pereskednek a családi birtokok miatt, a garai és botos ágakkal szemben.

Szentmihályi Miklós 1323 és 1327 között – pecsétje alapján – nádori albíróként azonosítható. Fiának Mihálynak a felesége, Jánki László kalocsai érsek testvére volt. A pacsintai birtok és birtokrészek Mihály felesége, Margit révén kerültek a Szentmihályiak tulajdonába. 1354 és 1356-ban fiúk, Szentmihályi János emel panaszt a családi birtokok felosztásával szemben.

1314. február 19-én Károly Róbert, János fia Jánosnak – az 1304 évi cseh háborúban tanúsított érdemei elismeréséül – a valkó-megyei bácsi birtokán vámmentességet adományoz. János utódai később már csak birtokügyekben szerepelnek . Unokája Hosszúbácsi János fia Miklós birtokait, hűtlensége miatt 1404-ben a Marótiak kapták meg.

Időközben Garából pedig Gorjani lett, ha ezt Pál bánunk megtudná …: Cs-mester ^vita 2013. január 23., 20:37 (CET)

ui:

Szerintem egy enciklopédiánál a legnagyobb hitelvesztést a valótlan tartalom okozza!

A fentieket úgy próbáltam megírni, hogy belőle egy alapos szócikk könnyen összehozható legyen. Ha ezt valaki megteszi, a referenciákat szívesen hozzáteszem. Addig is a félreértések kizárására, elhelyezek egy sablont.

Találtam viszont egy klónt is: http://vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=704 De nem hiszem, hogy a szócikk erről a lapról lett másolva, ugyanis ezen a lapon a saját wikis szerkesztéseimből is találtam pár mondatot. - Cs-mester ^vita 2013. január 25., 19:46 (CET)

A vitalap sokkal értékesebb információkat tartalmaz, mint maga a cikk, ilyet is ritkán tapasztalni. Szerintem nyugodtan szerkesztheted a cikket, az ilyen családokról, nemzetségekről szóló szócikkek egyébként is borzalmas minőségűek, kevés kivételtől eltekintve. Nem hiszem, hogy a Wikipédiának szóról-szóra kéne átvenni 19. századi munkákat, az archaikus nyelvezetükkel és helyesírásukkal együtt. --Norden1990 2013. január 30., 23:33 (CET)