Vincențiu Babeș

Vincențiu Babeș
Született	1821. január 1. Hodony
Elhunyt	1907. január 21. (86 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	román
Gyermekei	Victor Babeș
Foglalkozása	költő politikus újságíró jogász bíró tanár
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.) magyarországi parlamenti képviselő (1866. január 11. – 1868. december 9.) magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1872. április 15.) magyarországi parlamenti képviselő (1873. november 18. – 1875. május 24.) magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1887. május 25.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vincențiu Babeș témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vincențiu Babeș (olykor Vincenție Babeș, magyarosan Babes Vince, eredeti családneve Călușăr) Hodony, 1821. január 1. – Budapest, 1907. január 21.) magyarországi román politikus, publicista, Victor Babeș édesapja.

Élete

Módos bánáti román ortodox parasztcsaládból származott. Temesvári, karlócai és szegedi középfokú tanulmányok után előbb Aradon elvégezte a teológiát, majd Pesten jogot hallgatott. 1845–1846-ban a pesti királyi táblánál dolgozott, majd 1848-ig az aradi királyi táblánál volt jegyző, közben pedig az ortodox tanítóképzőben tanított. Nagy hatást gyakoroltak rá Széchenyi István munkái.

Az 1848-as forradalom alatt Sigismund Pop Amicul Poporului című lapjába írt, többek között verseket is. Megismerkedett Ioan Dragoșsal. Szeptember 20. és október 29. között, Vukovics Sebő megbízásából a Temes vármegyei román falvakat járta, hogy csillapítsa a nyugtalanságot és újoncokat toborozzon a szerb fölkelők ellen. Decemberben Bécsbe utazott és felvette a kapcsolatot a Mocsonyi családdal. 1849. május 23-án kinevezték Krassó vármegye és a katonai határőrvidék román iskoláinak felügyelőjévé.

1849 decemberében az aradi püspök megbízásából ismét Bécsbe utazott. Novembertől a birodalmi törvénylapnál a román törvényszövegek fogalmazójaként dolgozott. 1851 februárjában kinevezték a bécsi legfelsőbb törvény- és semmítőszék titkárává. 1859-ben udvari tanácsosi rangot kapott. 1851-ben feleségül vette Sophia Goldschneidert.

A nevét ismertté 1860-ban megjelent, Die Sprach- und Nationalitätenfrage in Österreich című tanulmánya tette. Ebben az egyén alapvető jogának nevezte a saját nyelv használatát a közéletben, az oktatásban, az egyházban és a közigazgatásban. A kollektív jogok álláspontjára helyezkedett, a politikai és kulturális jogok alanyainak a nyelvi közösségeket, a nemzetiségeket gondolta. A Birodalom alkotmányos átalakítása szempontjából a legjobb megoldásnak egy korporatív modellt tartott volna, amelyben az elismert nemzetiségek képviselői a lakosságszám arányában közös törvényhozó és kormányzó szervet alkotnának. Elfogadható lett volna számára egy föderatív államforma is, de csak ha a területi egységek határait nemzetiségi alapon jelölik ki.

1863-tól 1869-ig a pesti királyi tábla ülnöke volt, 1869-ben ügyvédi irodát nyitott Pesten. 1865 és 1871 között a román tárgyalóbizottság tagjaként részt vett a bánáti szerb és román ortodox egyházak szétválásáról folytatott tárgyalásokon. 1866-ban alapító tagja volt a Román Akadémiai Társaságnak. 1866-től 1876-ig irányította a bécsi Albina című folyóiratot, melybe a legtöbb cikket is ő írta.

1861 és 1887 között, román nemzetiségi programmal Szászkabánya kerületét képviselte a budapesti képviselőházban. A Mocsonyiak nevével fémjelzett aktivista, a magyarországi (főként bánáti központú) román nemzetiségi politika egyik vezéralakja volt. 1867–1868-ban több találkozón sikertelenül próbálta rávenni az erdélyi román vezetőket az együttműködésre. A törvényhozásban folyamatosan fölhívta a figyelmet a nyelvhasználati jogok durva megsértésére és számon kérte a magyar kormányokon az 1868-as nemzetiségi törvény betartását. Andrei, majd Alexandru Mocsonyi állandó munkatársa volt.

Halála után az albertfalvai családi kriptába temették. 1936-ban maradványait átszállították Hodonyba.

Források

• George Cipăianu: Vincențiu Babeș (1821–1907). Timișoara, 1980
• Életrajza az 1884-1887. évi Országgyűlés almanachjában
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.