Városház tér (Miskolc)

Városház tér
A Városház tér 1907-ben
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Település	Miskolc
Városrész	Belváros
Korábbi nevei	Piac utca, Horthy Miklós tér, Tanácsház tér
Nevezetes épületei	Városháza, Megyeháza
Irányítószám	3525
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Városház tér Pozíció Miskolc belső részének térképén
é. sz. 48° 06′ 13″, k. h. 20° 46′ 43″48.103584, 20.778545
A Wikimédia Commons tartalmaz Városház tér témájú médiaállományokat.

A miskolci Városház tér a város közigazgatási központja, itt áll a Városháza és a Megyeháza. A hagyományos értelmezés szerint alig nevezhető igazi térnek, a hajdani Piac utca nyugat felé tölcsérszerűen kiöblösödő, illetve a régi Mészár utca észak felé szűkülő része alkotja. Keletről a Széchenyi István utca, nyugatról a Hunyadi utca, délről a Szent István tér, északról a Kis-Hunyad/Palóczy László utca határolja. A tér a második világháború előtt Horthy Miklós nevét viselte, a tanácsi rendszer idején pedig Tanácsház tér volt a neve.

Miskolc város történelmi magja a Sötétkapu és a Városház tér között alakult ki, de erről korabeli írásos adatok nem ismertek. Ezért fontosak a régészeti feltárások, amikre azonban a szoros beépítettség miatt alig van lehetőség. 1955-ben a második világháborús sérülései miatt lebontották a cím szerint Rákóczi utca 1. szám alatti, de a Széchenyi utcára néző házat. A telek újbóli beépítése előtt eredményes ásatásokat végeztek a területen: több 11. századból származó ház maradványait tárták fel (néhány alkalomszerű ásatás ezen kívül is történt a belvárosban). Az első, településszerkezettel kapcsolatos írásos emlékek a 14. századtól jelentek meg. Egy 1376-ban kiadott oklevél szerint a település utcákra tagolt, királyi birtoklású város volt, amelynek névvel jelölt utcái voltak. Az utcákra először latinul hivatkoztak, az első magyarul említett utcanév a Malom utca (Molomwcza) és a Piac (Pyach) utca volt. Miskolc középkori utcaszerkezetének kialakulásában döntő szerepe volt a Szinvának. Fő utcája a Piac utca a Szinvával párhuzamosan futott, utcái ebből ágaztak ki. Az első utcák a Szinva irányába vittek (ilyen volt a Malom utca is), az északra nyitó utcák közül az egyik első a Mészár utca volt, amely a Piac utca északnyugati irányú kitölcséresedéséből indult, és a város mészárszékeinek helye volt.

A Városház tér a Piac utca nyugati szakaszából és a Mészár utcából alakult ki. A Mészár utca nyugati oldalán épült fel a 17. század közepén a város első hivatalos épülete, majd a helyén a 18. század közepén egy újabb épület, amit már Városházának hívtak. A ma is álló, történelmi Városháza 1870–71 között épült fel. A Városházával szemben, 1727-re épült fel a vármegye első háza, a végleges épületet a 19. század első felében építették meg.

Története

A Városház tér vázlatos térképe

Miskolc belterülete, illetve utcaszerkezetének a magva már a korai középkorban kialakult. Az utcahálózatot a Szinva folyásiránya határozta meg, ezzel párhuzamos, illetve ebből kiágazó utcák hálózata alkotta. Az Árpád-korban a település falusias jellegű volt. Az első, 11. századból származó házak maradványait egy 1955-ös ásatás során találták meg a Sötétkapu mellett. Egy 1376-ban kiadott oklevélben leírtak szerint a település utcákra tagolt, szőlővel beültetett hegyekkel körbevett, királyi birtoklású város volt. Az utcák és a szőlőhegyek mind névvel rendelkeztek. Ismert volt – többek között – a Piac utca, a Hunyad utca és a Mészár utca. A Piac utca a mai Városház tér közvetlen környéke, először ezt említette magyar nyelven egy 1548. évi dokumentum (Pyach). A Hunyad utca a Diósgyőri kapu közelében fekvő zsellérutca volt, ami a Piac utca nyugati folytatása volt, egy 1501-es irat tesz említést róla. Miskolc gazdaságának fontos objektumai voltak a mészárszékek, amelyek emlékét a Mészár utca őrizte, a Fábián utcát kötötte össze a Piac utcával. Itt épült a 17. század közepén az akkor még szerény Városháza, majd a helyén a 18. század közepén egy újabb – de még mindig nem a végleges – épület. A szoros telekkiosztás miatt a miskolci telkek keskenyek voltak, a házak szorosan egymás mellett épültek, ami tömör, egybefüggő, városias képet adott a miskolci főutcának.

Miskolc kora középkorban kialakult úthálózata lényegesen nem változott a következő évszázadokban sem, legfeljebb egyes utak jelentősége módosult, az áthaladó országutak fontosságával összhangban. A Csaba felől érkező országút Miskolc belterületén, a Piac utcán ágazott Diósgyőr és Szentpéter felé. A Diósgyőrbe vezető út a város főutcáján vitt át, majd szántóföldek között vezetett tovább. A közlekedés ezt az örökséget vitte tovább gyakorlatilag a 20. század végéig, miközben 1897-ben elindult a villamos, 1926-ban a busz, a személykocsi-forgalom pedig folyamatosan növekedett. Ez utóbbi a Városház tér északi szárnyát is terhelte. A tér a második világháború előtt Horthy Miklós nevét, a tanácsi rendszer idején pedig a Tanácsház tér nevet viselte. A sétálóutca 1984-es kialakítása nemcsak a Széchenyi utcát, hanem a Városház teret is érintette, így ezután a járműforgalmat csak a villamosjáratok jelentik, amelyeknek mindkét irányban megállói is vannak a téren.

A tér közepén hajdan több olyan térelem állt, ami viszonyítási pontként is szerepelhetett. A 19. században állt itt egy vasoszlop, rajta VÁROSHÁZTÉR felirattal. Több századforduló körüli felvételen is szerepel a nevezetes „négyes lámpa”, egyiken az oszlop tövében – lévén még ekkor is piactér – egy asszony árulja portékáját. A piacozási lehetőséget a Városház téren és a Főutcán a Vásárcsarnok 1926-os átadása után szüntették be. A 20. században különböző kialakítású virágágyásokkal bővült a Városház tér közepének arculata. A négyes lámpa utódjaként lehet tekinteni Litwin József 1980-as években készült szép kandeláberére, amely egy ötszögletű talapzaton állt. Végül 1994-ben ennek a helyén állították fel Melocco Miklós hatalmas Széchenyi-szobrát, amit ellentmondásosan fogadott mind a szakma, mind a közvélemény.

Képek

Nagyítás

A Városház tér panorámafelvétele

• 
  Miskolc városszerkezete a középkorban (utcák: 1 – Piac, 2 – Mészár, 3 – Fábián, 4 – Hunyad)
• 
  Miskolc térképe a 16–17. században. Az utcanevek: 1 – Piac, 2 – Mészár, 3 – Fábián, 4 – Hunyad)
• 
  Piac a főutcán 1884-ben
• 
  A „négyes lámpa” 1897-ben
• 
  Melocco Miklós Széchenyi-szobra
• 
  Az Avas látképe a térről
• 
  Formabontó karácsonyfa tűzifából, 2019
• 
  A 2019-es adventi villamos a Városház tér villamosmegállóban

A Városház tér épületei

Páratlan oldal

Szemere-kert

A Szemere-kert szorosan kapcsolódik a Városház térhez, és területe korábban a Megyeházával volt kapcsolatban. A park a Városház tér, a Palóczy László utca és a Patak utca, valamint a Megyeháza 1968-ban felhúzott épülete által közrefogott területen fekszik. A megye 1723-ban hat telket vásárolt egymás mellett, és ezeken összesen hat épületet emeltek, köztük a Megyeháza első változatát. A Szemere-kert területe is be volt építve, itt volt a „Bagolyvár” is, ami állítólag az egyre romosodó épületben tanyázó madarakról kapta a nevét. A város vezetőit Szemere Bertalan halála óta foglalkoztatták az első felelős magyar kormány belügyminisztere, miniszterelnöke emlékének méltó ápolása, utca elnevezéséről és egész alakos szoborról volt szó. A szobor elhelyezésével kapcsolatban először az Erzsébet tér merült fel (a Kossuth-szoborról ekkor még nem volt szó), majd 1903-ban döntöttek a Bagolyvár helyének felszabadításáról. Róna József hamar el is készült a szoborral, de a felállítást még 1905-ben is akadályozták a körülmények. A területen végül 1906-ban alakították ki a parkot, a szobrot pedig november 11-én avatták fel. A szobor itteni elhelyezése akkoriban jelképnek is számított, mivel a parkot keletről határoló Patak utca túloldalán állt az azóta már lebontott Palóczy utcai zsinagóga, és Szemere a zsidók emancipációjának híve és támogatója volt. A park keleti végén 1990-ben fából készült emlékoszlopot állítottak a második világháborúban elesett miskolci hősök emlékére.

Megyeháza (Városház tér 1.)

A mai Megyeháza elődépülete 1694-ben épült vendégház számára, ahol a város a vendégeit szállásolhatta el. 1723 után, amikor kötelezték a megyéket székház építésére, Borsod vármegye a még mindig Mészár utcának nevezett terület keleti oldalán felvásárolta a szükséges telkeket, és 1727-re megépíttették a vármegye házát. Az épület állaga viszonylag rövid idő alatt annyira leromlott, hogy újat kellett építeni. Bonyodalmas huzavona után végül 1826-ra készült el az épület, de csak néhány változtatás után tudták használatba venni. 1843-ban leégett a tetőzete és beomlott a díszterem födémje. Miks Ferenc, majd Árva Pál tervei alapján az 1910 körüli időkig tartott a felújítás. 1939-ben restaurálták a főhomlokzatot, azután 1941–42-ben új szárnyat építettek hozzá a déli oldalon, majd 1968-ban az északi oldalon, az egykori tömlöc helyén is emeltek egy új épületet. A törzsépület klasszicista stílusú, U alakú épület, Városház tér felőli oldalán 7+5+7 axisú. A földszinti ablakok félkörívesek, az első és a második emeletiek egyenes záródásúak. A középrizaliton négy konzollal alátámasztott kovácsoltvas erkély van a három franciaablak előtt. A Megyeházától északra terül el a Szemere-kert.

Herke-ház (Városház tér 3.)

Az épület homlokzati traktusait 1892-ben alakították ki, de maga a ház már korábban is állt. A Városház tér felőli részen mindig is különböző üzletek működtek (hús-, szatócs-, fűszer-, dohánybolt, pékség, kávézó), 2017-ben dohánybolt és halsütöde volt benne. A ház udvari részeit a Közterület és Piacfelügyelőség ügyfélszolgálata foglalta el. A szerény megjelenésű, földszintes épület (a négyes lámpát mutató fotón a háttérben látszik a ház) Herke József tulajdona volt, és arról nevezetes, hogy ennek a háznak az udvari helyiségeiben volt Miskolc első nyomdája, Szigethy Mihály 1812 és 1833 között működtette itt vállalkozását. Itt készült a korában rendkívül népszerű Miskolczi Nemzeti Kalendáriom, amiből évente nyolcezer példány lelt gazdára, valamint Szrogh Sámuel Miskolcznak a’ javai című költeménye.

Vadnay–Szeremley-ház (Városház tér 5.)

Műemlék. A házat Vadnay Gábor ügyvéd építtette a 19. század első évtizedeiben, azután valószínűleg házassági kapcsolatok alapján jutott Szeremley Lajos birtokába, innen adódik a ház kettős elnevezése. A helyiek ugyanakkor Petőfi-házként is emlegetik, mivel a költő 1847. július 7–9. között – a jó barát házigazda meghívására – itt szállt meg a földszint jobb oldali részében. Erre a ház falán elhelyezett emléktábla (július 8-i dátum szerepel rajta) emlékeztet. A klasszicizáló késő barokk épületet a 19. század végén a Szeremley család átépíttette, ekkor nyerte el mai eklektikus kialakítását. A ház zárt sorú, U alaprajzú, szimmetrikus megjelenésű, 2+1+2 tengelyű, egyemeletes épület. Udvari homlokzatán konzolos függőfolyosó van. Földszinti helyiségei boltozottak, az emeletiek sík mennyezetesek. Középső tengelyében helyezkedik el a köríves, kőkeretes kapu, amelybe két oldalon bevésték az egykori folyamatos házszámozást (2465 Sz.). A kapu fölötti egyetlen franciaablak előtt kovácsoltvas korlátos erkély helyezkedik el, amit két oldalról ión fejezetű pilaszterek öveznek. A szélső tengelyekben két-két egyenes záródású ablak van, fölöttük egyenes szemöldökpárkánnyal. A földszintet a kapu két oldalán az üzletek (2017-ben borkóstoló és képkeretező) kirakatai és bejáratai foglalják el. Udvarán konzolos függőfolyosó van.

Bakos- vagy Mázer-ház (Városház tér 7.)

Műemlék. A 19. század elején a ház tulajdonosai Kun János és Kun József voltak. A ház Bakos-házként ismert, mert 1920 és 1940 között Bakos Kálmán szerepelt a háztulajdonosok jegyzékében. Mindazonáltal a 19. század végén Mázer-ház néven hivatkoztak rá, ezért előfordul ez az elnevezés is. Zárt sorú, U alaprajzú, egyemeletes épület. A házat a 19. század vége felé erősen átalakították, udvari homlokzata ennek a nyomait viseli. A ház szimmetrikus kialakítású. A kapu kőkeretes, kosáríves zárású. A homlokzatot a földszinttől a koronázópárkányig tagolatlan felületű lizénák osztják. A két szint között, a ház teljes szélességében osztópárkány fut végig. Ablakai kőkeretesek, fölöttük íves szemöldökpárkány van, a középső két ablak fölött közös kialakítással. Korabeli fotókon látható, hogy előbb a jobb, majd a bal oldalon is kialakították a földszinti boltokat, két kirakat, egy bejárat osztással (az 1884-es fényképen a jobb oldali cégéren Hesz Jenő, a kapubejáró fölött Hesz Miklós és Kocs Sándor neve olvasható). Ebben az épületben működött évtizedekig a híres Petró-féle könyvkötészet. Az épületet 2005-ben felújították. A 2010-es években étterem és zálogház működik a házban.

Bartányi-ház (Városház tér 9/a.)

Nem tudni, miért egy szám osztódik kétfelé a két szomszédos épület esetén, amikor már a 19. század elején is két külön telken álló házakat jegyeztek fel, Rácz Ferenc és Király Mátyás volt a két tulajdonos. A mostani ház építési idejéről nincs biztos információ, stílusjegyek alapján az 1920-as éveket valószínűsítik. A tulajdonos Bartányi Gyula ügyvéd volt, aki Kubacska István vaskereskedő lányát vette el feleségül, és nászajándékba kapta a házat az apóstól. Homlokzata hattengelyes elrendezésű, emeleti ablakai egyenes záródásúak, fölöttük kagylós-akantuszos díszekkel és timpanonos szemöldökpárkányokkal. A köríves zárású kőkeretes kapu a homlokzat jobb oldalán van (innen nyílik a szomszédos, 9/b. épület bejárata is, az is Bartányi Gyula tulajdona volt), sugaras lunettával. A bal oldali részen mindig üzlethelyiségek voltak, itt volt Nagy Miklós híres fűszer-csemegekereskedése, a 20. század második felében pedig sokáig sportszerüzlet (ez volt a „nagy sportszer”) működött benne. Az udvari épületrész a nyugati oldalra épült. Az épületet a 2010-es évek második felében felújították. A földszint 2017-ben bankfióknak ad helyet.

Az egykori Trillhaus/Doro/Rácz-cukrászda épülete (Városház tér 9/b.)

Ez az épület is Bartányi Gyula ügyvéd tulajdona volt, de a ház eredetileg földszintes volt. Az ügyvéd 1900-ban nyújtott be kérelmet: „a szomszédos telken lévő ócska földszintes házamat elbontom és ugyanazon a telken az utcán egy egyemeletes, az udvarban pedig egy földszintes épületet … szándékozom építeni”. Az új ház kinézete jobban nem is térhetett volna el a szomszéd épülettől, még a főpárkánya is inkább a keleti oldalon lévő, 11. számú házéhoz igazodik. Az épület 1+2+1 tengelyű, egyenes záródású ablakai fölött vakolatdíszek és látványos szemöldökpárkányok vannak. A ház bejárata a 9/a. szám kapujával közös. Az udvari épületrész a keleti telekhatárra épült, így az összekapcsolható volt a 9/a. udvarával. A földszinten működött Trillhaus Gyula (1870–1919) cukrászdája, amelynek hírneves berendezését maga tervezte. A berendezés 1960-ban a Vendéglátóipari Múzeumba került. A tulajdonos halála után lánytestvére, Polatschek Béláné vitte tovább az üzletet, de 1935-ben Doró Ernő, majd 1942-ben Rácz Kálmán vette meg. A Rácz cukrászda az államosításig, 1951-ig működött magánvállalkozásként, de Rácz Kálmán ezután is ottmaradt alkalmazottként. Az 1960-as évektől Dominó néven működött „eszpresszó” az üzlethelyiségben. Később, 1987-ben még kísérletet tettek a Rácz cukrászda felélesztésére, de pár év után egy mobilcég költözött a helyére. 2017-ben bankfiók működik benne, és csak a bal oldali tengelyben van egy kis fagylaltozó.

A Mezőgazdasági Hitelszövetkezet egykori épülete (Városház tér 11.)

A ház építéséről nincs adat, de az jól látható, hogy magassági ritmusában a szomszédos Almássy-kúriához illeszkedik. 1900-ban Hercz Jenő tulajdonos folyamodott a portál és bizonyos belső részek átalakításához engedélyért, amit meg is kapott. 1910-ben Pfliegler Károly volt a tulajdonos. Nem sokkal később azonban az Országos Központi Hitelintézet vásárolta meg a házat, és helyi szervezete, a Tiszajobbparti Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet működött benne. Az intézmény 1950 előtt megszűnt. A földszinten gyakran változtak az üzletbérlők, illatszerbolt és ingatlanközvetítő is működött itt. A későbbi években itt volt a Tatár-féle divatáruüzlet, 2017-ben fodrászat és a már évtizedek óta itt székelő Hollóházi Porcelángyár mintaüzlete található az üzlethelyiségekben. Az egyemeletes épület négytengelyes, kapubejárata a keleti oldalon van. A házat a 2000-es évek első felében felújították.

Almássy-kúria (Városház tér 13.)

Az Almássy család 1768 és 1793 között telepedett le Miskolcon, és kúriájuk építését Almássy Károly (1777–1847) fejezte be barokk stílusban. Almássy egy ideig ebben a házban látta vendégül a Miskolci Nemzeti Kaszinó üléseit (a társaság később a Színház épületében kapott otthont). A ház egyes részeit a későbbiekben többször átépítették, ezért 19. századi, romantikus elemek is felfedezhetők rajta. Szimmetrikus homlokzatú épület, legjellegzetesebb eleme a középrizalit tengelyében nyíló kőkeretes kapuzat. Két oldalán egy-egy szabadon álló oszlop áll, amik (és három konzol) a fölötte lévő, kovácsoltvas rácsos erkélyt tartják. Az erkélyre köríves záródású franciaablak nyílik, a többi ablak egyenes zárású. A házban 1984-ben nagy erejű gázrobbanás történt, ami elsősorban az emeleti részben és a tetőszerkezetben okozott nagy kárt. A helyreállítást régészeti feltáró munka előzte meg, amivel az 1990-es évek közepén végeztek. 2001-ben itt adták át az EU-csatlakozást előkészítő megyei információs központot, az Európa-házat, ezért gyakran Európa-háznak is nevezik.

• 
  Szemere-kert
• 
  Megyeháza
  (1. sz.)
• 
  Herke-ház
  (3. sz.)
• 
  Vadnay–Szeremley-ház
  (5. sz.)
• 
  Bakos-ház
  (7. sz.)
• 
  Bartányi-ház
  (9/a. sz.)
• 
  Több cukrászda épülete
  (9/b. sz.)
• 
  Hitelszövetkezet
  (11. sz.)
• 
  Almássy-kúria
  (13. sz.)

Páros oldal

Radvány-palota (Városház tér 2.)

Az épület a Városház tér és a Kis-Hunyad utca sarkán áll. Az egyemeletes házat 1896-ban építtette Radvány István (1832–1918). Radvány a Borsod-Miskolczi Gőzmalom Rt. igazgatója, a Hitelintézet alelnöke, a Miskolczi Takarékpénztár elnöke és a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara elnöke volt. A tulajdonoson kívül itt lakott még Bulyovszky Gusztáv, a Miskolci Nemzeti Kaszinó igazgatója és Holländer Béla, az Ügyvédi Kamara elnöke is. Az eklektikus stílusú épület magas lábazata a 4. szám épületéhez illeszkedik, és gazdagon strukturált homlokzati díszeivel kitűnik környezetéből. Sarokrizalitja fölött magas sátortető helyezkedik el, előtte attikával. A földszinten üzletbejárat van (a 2010-es években pizzéria). A ház főbejárata a keleti oldalon nyílik. A homlokzatokon enyhén kiemelkedő rizalitok és kváderpilaszterek vannak. Ablakai íves záródásúak, egyenes és köríves szemöldökpárkányok váltakoznak fölöttük. A konzolok tartotta törtíves szemöldökpárkány kagylómotívumos díszítést kapott. Az első emeleten a sarokrizalitban és a keleti oldal két szélső tengelyében viszonylag kicsi, félköríves, baluszteres kőerkélyek vannak.

Glós-ház (Városház tér 4.)

Ezen a helyen állt az 1878-as árvízig Szrogh Sámuel (1762–1829) háza. A helyén Glós Károly (1855–1938) ügyvéd építette fel a jelenlegi házat, amely mai arculatát az 1986-os felújítás során kapta. A homlokzat kialakítására valószínűleg a szomszédos kápolnához igazodás hatott, gótikus elemeket hordoz. Némiképp hasonló jellegű épület Miskolcon a főutcai Majzler-ház, de ez letisztultabb. A szűk utcaszerkezet és a fák miatt elég rossz a rálátás a homlokzatra, amely 1+1+2+1 axisú. Csúcsíves bejárata a déli tengelyben van, fölötte reneszánsz pillérek által tartott zárt erkély található, magas, csúcsíves zárással. A földszinti ablakok mélyített csúcsíves keretelésűek, az emeletiek hasonló kiképzést kaptak, mélyítés nélkül. A két szintet az épület teljes szélességében osztópárkány tagolja.

Fráter György Gimnázium, Zárdakápolna (Városház tér 6.)

Az irgalmasrendi nővérek miskolci megtelepedését Bükk Zsigmondné Sebe Teréz tette lehetővé, aki 1878-ban bocsátotta a rend részére házát és telkét. Az építkezések csak az árvíz után és bonyodalmas peres eljárásokat követően kezdődhettek meg. Ennek a látható eredménye a házak vonalának enyhe törése. Az építkezés ezt követően is vontatottan, több fázisban történt, a Zárdakápolnát végül 1886-ban szentelték fel (bár a homlokzaton lévő emléktábla 1988-ban emlékezik meg a 100 éves évfordulóról). A telken három intézmény működött: a zárda, a kápolna és az iskola. A század végén felső leányiskola nyílt a rendház mellett, ami 1927-ben polgári leányiskolává alakult, hogy azután 1927-ben elindulhasson a Miskolci Római Katolikus Tanítóképző Intézet is. Az elemi, a polgári iskola és a tanítóképző több mint 500 tanulót fogadott. Az épületben 1949-től 1992-ig a Herman Ottó Gimnázium működött, de ekkor a városvezetés döntése értelmében a katolikus egyház kezelésébe került. A Fráter György Katolikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola 1993-ban nyitotta meg a kapuit. 1997–98-ban új épületszárnyat építettek, majd a régebbi traktusok felújítása is megtörtént. A munkálatok 2000-ben értek véget Vincze Ildikó Árpád szent fája című vegyes technikájú, freskó-kerámia alkotásának elkészültével.

Városháza (Városház tér 8-10-12., Hunyadi utca 2.)

Miskolc első városházája még a 17. században épült meg a jelenlegi (Városház tér 8.) helyén, az akkori Mészár utcán. 1762–1763-ban újabb házat építettek az előző helyén, de kialakításáról, megjelenéséről erről sincsenek ismeretek. Ez a városháza nyolcvan évig állt. Az 1843-as földrengés és tűzvész komoly károkat okozott benne, bár utána még rendbe hozták. A harmadik városházát 1870-ben kezdték építeni, és végül 1871. január 16-án adták át. A későbbiekben, a feladatok és a funkciók gyarapodásával, a városháza a szomszédos, délre fekvő épületeket (mai Városház tér 10. és 12. szám) is átvette, majd 2012-re elkészült az előzőekkel szerves egységet alkotó, a Hunyadi utcára nyíló modern épület, amit Viszlai József tervezett. Az első épület romantikus stílusban készült. A főhomlokzat három részre osztható, a középrizalitra és szélein az oldalszakaszokra. A középrizaliton nyílik a szegmensíves záródású, kőkeretes kapu. Az emeleti hat ablak közül a középső kettő franciaablak, előtte négy öntöttvas konzolon álló erkéllyel, amit kompozit pilaszterek szegélyeznek. Az egyemeletes, L alaprajzú épület részben alápincézett, nyeregtetős. A második épület szintén egyemeletes, de ez kisebb, a párkánymagassága azonos az első épülettel. Kerékvetőkkel díszített, korinthoszi pilaszterekkel szegélyzett kapuja félköríves záródású (ezt ma már nem használják). A harmadik ház saroképület, keleti homlokzata és a sarokrész a Városház térre, déli homlokzata a Hunyadi utcára néz. Eredetileg bérháznak és a MÁV hivatalai számára készült, de működött itt a városi rendőrség, dohányüzlet, katonai parancsnokság és a Miskolci Jogakadémia is. A legújabb, Hunyadi utcai épület kétemeletes, harmonikusan simul a szomszédos épület mellé, az előző épület koronázópárkányának folytatásával hangsúlyozva az azonos párkánymagasságot. A főbejárat előtt az egyik oldalon hat, a másikon hét egyszerű tartóoszlop van, fölöttük kilátóterasszal. Az épület jellegzetessége a bal oldalon emelt egyszerű, négyzetes torony.

Egykori óvodaépület (Városház tér 14.)

A mai házat Vay László építtette az 1860-as évek elején, majd Pózner Gábor vette meg tőle. Utóbbi aztán eladta a városnak, és még alapítványt is tett a házban működő óvoda számára. A város első óvodája egyébként 1842-ben a mai Dózsa György utcán nyílt meg, és 1864-ben került a Városház téri házba. Az „kisded óvó-nevelő” Tóth István volt. Az 1878-as miskolci árvíz súlyos károkat okozott az épületben, felújítása közel egy évig tartott, 1879. július 27-én nyitották meg újra. 1881-ben Ferenc József is meglátogatta az intézményt. 1905-ben a házat bérbe vették a Dumky fivérek, akik a főutcai oldalon üvegfallal kialakított fényképész műtermet rendeztek be (a korabeli sajtóreklám szerint a ház akkor a Széchenyi utca 5. számot viselte), és a földszint utcai frontján üzletek voltak. 1912-ben Dumky Kálmán áthelyezte a műtermet a Széchenyi utca 25. alá, ezután az emeleten bérlakásokat alakítottak ki. Az óvoda egészen 1973-ig működött az épületben. Az egyemeletes ház tengelyelrendezése eltér a két szinten, teljesen más a ritmusuk. A félköríves záródású kapubejáró a bal oldalon van, az osztópárkány magasságában viszonylag széles erkélyt helyeztek el kovácsoltvas ráccsal, nagyjából középen. Az ablakok mindkét szinten egyenes záródásúak. A 2010-es években az ING miskolci kirendeltsége működik a házban.

Markó-házak

A Markó család a 19. század végén

• Városház tér 16.

A 2+2+2 tengelyű ház építési idejéről nincs információ, arról azonban igen, hogy a tulajdonosa, Markó László vármegyei főorvos 1883-ban homlokzatátalakítási kérelemmel fordult a városi tanácshoz, mert a ház eredeti építési vonala középen megtört, követve az utca hajlását. Az illetékes bizottság helyt adott a kérésnek: az „átalakítás műszaki és közrendészeti tekintetekből czélirányos és megengedhető. A … 6 ablaknyílással bíró homlokzat közepén egy 30 ct. széles előugrás építessék, melynek vonala a jelenlegi szögelet élével összeessék”. A törés megszűnt, de a két oldalsó homlokzati rész vonala ma is jól láthatóan szöget zár be egymással. A hattengelyes ház ablakai egyenes keretelésűek, a középső kettő fölött timpanonnal. Az osztópárkány magassága, de általában a magassági méretei a szomszédos, 18. szám méreteihez hasonlóak. A középrizalitot fölül balusztrádos attika zárja. Egyenes záródású kapuja a középső tengely bal oldalán nyílik. A földszinten papír-írószerbolt és műtárgyüzlet működik.

• Városház tér 18.

A ház a 18. században épült, barokk elemei is maradtak, bár a 19. században eklektikus stílusban átalakították. Zárt sorú beépítésű, L alaprajzú, egyemeletes lakóház. Földszinti helyiségei csehsüvegboltozatosak, az emeletiek síkmennyezetesek. Főutcai homlokzata háromtengelyes, a kosáríves kapubejáró az első tengelyben helyezkedik el. Kapualja háromszakaszos, hevederek között csehsüvegboltozatos. A kapualjból lépcső vezet az udvari függőfolyosóra. Ablakai egyenes záródásúak, fölöttük timpanonnal. Ebben a házban Markó Pál, a Rozsnyóról ideköltözött bőrgyáros, a szomszédos 16. számúban lakó Markó László apja lakott. A földszinti üzlethelyiségben 2017-ben pékség működik.

Bódogh-ház (Városház tér 20.)

Az épület valószínűleg 1793-ban épült, legalábbis az ez évi összeírás új építésű emeletes házként írta le, tulajdonosa pedig Nemes Balogh Ferenc volt. Volt a görög kereskedők tulajdonában is, a fa kapuszárnyakon és a kapuív zárókövén megőrződött szőlőfürtök erre utalnak. A görögök feltehetően valamilyen szintű átalakítást is végrehajtottak az épületen. A házat 1883-ban Bódogh Albert (1829–1886) orvostudor, a szabadságharc ezredorvosa vette meg, akinek a leszármazottjai is itt laktak. Az Almássy-kúriában történt 1984-es robbanás után az ott székelő ügyvédi munkaközösség ebbe a házba költözött át. A házban ismeretlen időben stílustalan tetőtér-beépítés történt, ennek megszüntetéséről azóta sem sikerült megállapodni. Zárt sorú, L alaprajzú, egyemeletes épület. A ház stílusára a késő barokk, a klasszicizáló elemek jellemzőek, kapuja copf. A földszinti üzlethelyiségben évtizedekig zöldség-gyümölcsbolt volt, a 2010-es években optikus működik.

Az Amerikai áruház épülete (Városház tér 22.)

A ház jóval 1898 előtt épülhetett, az építtető Breuer Rudolf és felesége volt. Az épületben lakások voltak, de a tulajdonosok itt működtették divatáru kereskedésüket is, amit a korabeli sajtóban reklámoztak, és a házra Breuer-palota néven hivatkoztak. A reklámok 1895-től már az Amerikai áruházról szóltak, ahol fehérneműt, divatárut és lakástextilt lehetett kapni. 1901-ben ebben a házban született Vándor Sándor zeneszerző, kórusvezető. Az első világháború után az áruház megszűnt, az új tulajdonos Kardos József lett. Az 1940-es években Blum Mór és Gosztonyi József hús-hentesáru üzlete működött itt, a szomszédos, Erzsébet tér 2. számú sarokházban pedig fűszerüzletük. A húsbolt azóta is folyamatosan működik az épület földszintjén, a bal oldali üzletben pedig hallásközpont van. Az 1+2+2+2+1 axisú épület mészkőlapokkal borított homlokzata mára kissé beszürkült, de újkorában monumentális hatást kelthetett. A ház kétemeletes, első emeleti nyílászárói egyenes, a második emeletiek félköríves záródásúak. Az első emeleti ablakok fölött timpanonos szemöldökpárkányok vannak. Félköríves zárású kapuja középen helyezkedik el, fölötte három erőteljes konzol (a két szélső oszlop által megtámasztva) erkélyt tart. A sok főutcai háztól eltérően külseje lényegesen nem változott az eltelt több mint egy évszázad során, még a földszinti részek sem.

• 
  Radvány-palota
  (2. sz.)
• 
  Glós-ház (4. sz.)
• 
  Zárdakápolna
  (6/a. sz.)
• 
  A gimnázium
  (6/b. sz.)
• 
  A Városháza
  (8. sz.)
• 
  A 10. számú épület
• 
  A Városháza saroképülete
  (12. sz.)
• 
  A Városháza új épülete
  (Hunyadi u. 2.)
• 
  Az egykori óvodaépület
  (14. sz.)
• 
  Markó-ház 1
  (16. sz.)
• 
  Markó-ház 2
  (18. sz.)
• 
  Bódogh-ház
  (20. sz.)
• 
  Amerikai áruház
  (22. sz.)

Források

• ↑ Bekes–Veres: A bérkocsitól a csuklós buszig. In Fejezetek Miskolc történetéből. Bekes Dezső, Veres László. Miskolc: Magánkiadás. 1984. ISBN 963031973X  
• ↑ Belváros: Barna György – Dobrossy István: Miskolc belvárosa: Házak, emberek, történetek. Miskolc: Lézerpont. 2010. ISBN 9789638899101  
• ↑ Dobrossy – Közlekedés: Dobrossy István: Közlekedés, hírközlés. In Miskolc története V/1: 1918-tól 1949-ig. Dobrossy István (főszerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Herman Ottó Múzeum. 2007. 299–327. o. ISBN 9789639311213  
• ↑ MÍK1/1: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1/1. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. 2006. ISBN 9639311499  
• ↑ MÍK1/2: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1/2. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. 2006. ISBN 9639311499  
• ↑ Miskolc: ifj. Horváth Béla – Marjalaki Kiss Lajos – Valentiny Károly: Miskolc. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1962. = Városképek–műemlékek,  
• ↑ Miskolc.hu: Vadnay-Szeremley-ház. miskolc.hu (Hozzáférés: 2017. május 31.) arch
• ↑ Műemlék: Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 1: Miskolc és környéke. Szabadfalvi József, Cseri Miklós (szerk.). Miskolc: Alföldi Nyomda. 1992. ISBN 9637221425  
• ↑ Topográfia1: Gyulai Éva: Miskolc középkori topográfiája. In Miskolc története I: A kezdetektől 1526-ig. Dobrossy István (főszerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Herman Ottó Múzeum. 1996. 175–253. o. ISBN 9637241663  
• ↑ Topográfia2: Gyulai Éva: Miskolc topográfiája a XVI–XVII. században. In Miskolc története II: 1526-tól 1702-ig. Dobrossy István (főszerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Herman Ottó Múzeum. 1998. 7–51. o. ISBN 9637241892