The Ballad of John and Yoko
| The Beatles The Ballad of John and Yoko | ||||
| kislemez | ||||
| B-oldal | Old Brown Shoe | |||
| Megjelent | 1969. május 30. (UK, kislemez) 1969. június 4. (US, kislemez) | |||
| Formátum | kislemez | |||
| Felvételek | 1969. április 14., EMI, London | |||
| Stílus | Rock and roll, folk-rock | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 2:59 | |||
| Kiadó | Apple Records | |||
| Szerző | John Lennon, Paul McCartney | |||
| Producer | George Martin | |||
| The Beatles-kronológia | ||||
| ||||
| Videóklip | ||||
| Hivatalos videóklip | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
A The Ballad of John and Yoko az angol rockegyüttes, a The Beatles dala, amely kislemezként jelent meg 1969 májusában. John Lennon írta[1] és Lennon–McCartney szerzeményként jelölték meg. A dal Lennon és Yoko Ono esküvőjének történetét járja körül. A dal a Beatles 17. és egyben utolsó, első számú kislemeze volt az Egyesült Királyságban. Az Amerikai Egyesült Államokban egyes rádióállomások tiltólistára került, mert a dalszöveg Krisztusra és a keresztre feszítésre utalt. A kislemez a 8. helyezést érte el az amerikai Billboard Hot 100 listáján.[2] A dal ezt követően olyan válogatásalbumokon is megjelent, mint a Hey Jude, 1967–1970 és az 1.
Írása
[szerkesztés]Lennon írta a dalt, miközben ő és Ono párizsi nászútjukon voltak. Leírja a pár 1969 márciusi esküvőjének eseményeit, valamint a nagy nyilvánosságot kapott nászutat, beleértve az „ágyban ülést” az Amsterdam Hilton Hotel-ban és a bagizmus bemutatóját.[3] Az NME-ben megjelent, Alan Smith-szel közös 1969 májusi interjúban Lennon "Johnny B. Paperback Writer"-ként jellemezte a dal írását.[4] Egy 1980-as interjúban azt mondta, hogy ez a dal "egy darab újságírás" volt.
Lennon április 14-én vitte el a dalt Paul McCartney-nek a londoni St John's Wood-i otthonában, és alig várta, hogy aznap este felvegyék.[5] Felidézve a vitát, amelyet Lennon 1966-os „Népszerűbbek vagyunk, mint Jézus” kijelentései váltottak ki. McCartney-t riasztotta az új dal Krisztusra való utalása, de beleegyezett, hogy segítsen Lennon-nak.[6] Ono később ezt mondta: "Paul tudta, hogy az emberek csúnyán bánnak Johnnal, és csak jót akart tenni neki. Paul-nak van egy nagy testvéri oldala."[7]
Rögzítése
[szerkesztés]Lennon és McCartney az akkor külföldön tartózkodó George Harrison és A csodatévő című film forgatásán részt vevő Ringo Starr nélkül vették fel a dalt.[6] McCartney felidézte, hogy Lennon annyira meg volt győződve arról, hogy a dalt azonnal fel kell venni, hogy „úgymond lázban volt”. A szokatlan helyzetet tükrözve a munkamenetet rögzítő hangszalagok,amelyek a következő párbeszédet tartalmazták:
Lennon (gitáron): "Egy kicsit gyorsabban, Ringo."
McCartney (dobon): "Oké, George!"
Amikor Lennon és McCartney úgy döntött, hogy együttműködnek a dalon, akkor félretették a köztük fennálló ellentétet abban az időszakban, amikor McCartney-t lehagyták a Beatles új menedzserének megválasztásában a csődbe jutott üzleti vállalkozásuk, az Apple Corps élére. A felvétel egyben azt is jelentette, hogy Geoff Emerick visszatért hangmérnökként egy Beatles-szám erejéig, miután 1968 júliusában, a feszült The Beatles album ülések idején felhagyott a munkával. Harrison a The Beatles Anthology című könyvhöz ezt mondta fűzte hozzá: "Nem bántam, hogy nem szerepeltem a lemezen, mert nem az én dolgom... Ha ez lett volna a "John, George és Yoko balladája", akkor hallhatnátok rajta."
Richie Unterberger zenekritikus kommentálja a hétórás előadás történelmi jelentőségét, mivel "valószínűleg Lennon és McCartney utolsó kazettáinak egy része készült szorosan együtt, egyedül". Mark Lewisohn, a Beatles történészének leírása szerint a felvételek megkérdőjelezik a Lennon és McCartney kapcsolatának 1969-ben kezdődő tipikus beszámolóit, mivel a duó „nagy tehetsége, humora, zenei megértése és összetartozása az elejétől a végéig megmutatkozott”.
Mark Hertsgaard a The New Yorker-től, az másik író, aki hallotta a kazettákat 1994 januárjában egy zártkörű hallgatási ülésen Londonban, Lewisohn-nal együtt. Nem sokkal ezután Hertsgaard azt írta, hogy Lewisohn ismét lelkesedik Lennon és McCartney bajtársi kapcsolatáért és „zenei rokonságáért”. ", de ő maga úgy érezte "erőltetett, udvarias tulajdonságot lát a tréfálkozásukban, és semmit sem a korábbi Beatles-ülések során hallott lelkes kapcsolatból... Szétszednek engem, és ezt ők tudják."
Megjelenése
[szerkesztés]
Noha Lennon türelmetlen volt a kislemez kiadásával, a megjelenése késett, mivel 1969. áprilisában az együttes újabb kislemeze, a Get Back már megjelent és a lemezlisták élén szerepelt.[8] Harrison Old Brown Shoe című dalával a B-oldalán[8] a kislemezt 1969. május 30-án adták ki az Egyesült Királyságban. Lennon és Ono akkoriban a montréal-i Queen Elizabeth Hotelben lépett fel egy második "ágyban ülés" akción.[9] Az amerikai kiadása június 4-én történt meg.[2]
Az Egyesült Királyságban és Európában a The Ballad of John and Yoko volt az első Beatles kislemez, amelyet sztereó hangzásban adtak ki.[5] Ezért ez volt az első olyan kiadványuk, amelyhez nem adtak ki mono változatot. Lennon azt tanácsolta Tony Bramwell-nek, az Apple Records akkori promóciós menedzserének, hogy korlátozza a lemez megjelenés előtti előzetes híreket, és ne adjon előzetes nyilvánosságot, különös tekintettel a "Krisztus!" szóval kapcsolatban. Lennon akkori NME-interjújában azt mondta, hogy bár már kiderült a történet, hogy Harrison és Starr nem játszott a dalon, nem szerette volna ezt nyilvánosságra hozni, és hozzátette: "Ez nem jelent semmit. Csak úgy megtörtént, hogy csak mi ketten voltunk ott."
Az Amerikai Egyesült Államokban az Apple egy képhüvelyben adta ki a rekordot, amely két fotót tartalmazott, amelyet Linda McCartney készített a The Beatlesről és Onóról McCartney londoni otthonának kertjében vannak. A hüvely elején lévő képen Lennon és Ono ül, addig Harrison, McCartney és Starr pedig mögöttük állnak. A szerző, Bruce Spizer szerint az együttes többi tagja kényelmetlenül érezték magukat, hogy Onónak átadták a reflektorfényt. A hüvely hátoldalán, az Old Brown Shoe dalhoz használt képen már mindenkinek jobb a hangulata.
A kislemezt két promóciós klip kísérte, amelyeket Lennon és Ono néhány 1968 júliusa és 1969 áprilisa közötti nyilvános tevékenységéről készült felvételekből állítottak össze[10] (amikor a pár rutinszerűen forgatáson volt). Az első klipet háromszor sugározták a Top of the Pops műsorban, és négy eseményből felvételeket is tartalmaz. Amikor jóval később, fekete-fehérben mutatták be a Rage című ausztrál tévéműsorban, ebben a verzióban a „Krisztus” szót kisípolták az énekből a képernyőn hallható hangeffektussal. A második filmet a The Music Scene című amerikai műsor sugározta, amelyben minden szó hallatán megjelenik egy felkiáltójelet tartalmazó figyelmeztető tábla. Ez a film jóval több esemény felvételeiből áll (többek között Lennon és Ono londoni, párizsi, amszterdami és bécsi tartózkodásáról). John Winn szerző szerint a második klip "sokkal hatásosabban illusztrálja a szöveget", mint az első.
A dal több válogatásalbumra is felkerült, többek között: az 1970-es amerikai Hey Jude, az 1973-as The Beatles 1967–1970, az 1982-es brit 20 Greatest Hits és az 1988-as Past Masters, Volume Two, valamint a 2000-es 1 albumra. Az Apple az 1 albumhoz mellékelt DVD az amerikai promóciós klip új színes nyomatát is tartalmazta.
Közreműködött
[szerkesztés]Ian MacDonald szerint:[11]
- John Lennon – ének, szólógitárok, akusztikus gitár
- Paul McCartney – vokál, basszusgitár, zongora, dob, maracas
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a The Ballad of John and Yoko című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The Beatles Songs: "The Ballad of John and Yoko" (angol nyelven). LiveAbout. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
- ↑ a b Bánosi–Tihanyi. Beatles zenei kalauz, 15. o. (1999)
- ↑ szerk.: Koltay Gábor: John Lennon 1940 - 1980, 116–117. o. (1983)
- ↑ The Ballad Of John And Yoko (brit angol nyelven). The Beatles Bible, 2008. március 16. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
- ↑ a b Ullrich. John Lennon, 105. o. (2001)
- ↑ a b Ian MacDonald. A fejek forradalma, 421. o. (2015)
- ↑ Stone, Rolling: 100 Greatest Beatles Songs (amerikai angol nyelven). Rolling Stone, 2020. április 10. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
- ↑ a b Molnár Imre –Molnár Gábor. Halhatatlan Beatles, 210. o. (2001)
- ↑ Ullrich. John Lennon, 107. o. (2001)
- ↑ Molnár Imre –Molnár Gábor. Halhatatlan Beatles, 210. o. (2001)
- ↑ Ian MacDonald. A fejek forradalma, 419. o. (2015)
Források
[szerkesztés]- Bánosi György – Tihanyi Ernő: Beatles zenei kalauz. Az együttzenélés és a szólóévek. 1958–1999. Budapest: Anno Kiadó, 1999. ISBN 963-853-895-3
- Corinne Ullrich: John Lennon; ford. Deréky Géza; Magyar Könyvklub, Budapest, 2001. ISBN 963-547-434-2
- Ian MacDonald: A fejek forradalma. A Beatles és a hatvanas évek. (ford. Révbíró Tibor) Budapest: Helikon Kiadó, 2015. ISBN 978-963-227-468-3
- Koltay Gábor (szerk.): John Lennon 1940–1980; Budapest: Zeneműkiadó, 1983. ISBN 963-330-498-9
- Molnár Imre–Molnár Gábor: Halhatatlan Beatles. Lírai monográfia; magánkiadás, Budapest, 2001. (újrakiadás) ISBN 963-500-451-6
Jegyzetek
[szerkesztés]Allan W. Pollack megjegyzései a The Ballad of John and Yoko dalról
