Ugrás a tartalomhoz

The Ballad of John and Yoko

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ballad of John and Yoko szócikkből átirányítva)
The Beatles
The Ballad of John and Yoko
kislemez
B-oldalOld Brown Shoe
Megjelent1969. május 30. (UK, kislemez)
1969. június 4. (US, kislemez)
Formátumkislemez
Felvételek1969. április 14., EMI, London
StílusRock and roll, folk-rock
Nyelvangol
Hossz2:59
KiadóApple Records
SzerzőJohn Lennon, Paul McCartney
ProducerGeorge Martin
The Beatles-kronológia
Get Back/Don't Let Me Down
(1969)
The Ballad of John and Yoko/Old Brown Shoe
(1969)
Something/Come Together
(1969)
Videóklip
Hivatalos videóklip
SablonWikidataSegítség

A The Ballad of John and Yoko az angol rockegyüttes, a The Beatles dala, amely kislemezként jelent meg 1969 májusában. John Lennon írta[1] és Lennon–McCartney szerzeményként jelölték meg. A dal Lennon és Yoko Ono esküvőjének történetét járja körül. A dal a Beatles 17. és egyben utolsó, első számú kislemeze volt az Egyesült Királyságban. Az Amerikai Egyesült Államokban egyes rádióállomások tiltólistára került, mert a dalszöveg Krisztusra és a keresztre feszítésre utalt. A kislemez a 8. helyezést érte el az amerikai Billboard Hot 100 listáján.[2] A dal ezt követően olyan válogatásalbumokon is megjelent, mint a Hey Jude, 1967–1970 és az 1.

Írása

[szerkesztés]

Lennon írta a dalt, miközben ő és Ono párizsi nászútjukon voltak. Leírja a pár 1969 márciusi esküvőjének eseményeit, valamint a nagy nyilvánosságot kapott nászutat, beleértve az „ágyban ülést” az Amsterdam Hilton Hotel-ban és a bagizmus bemutatóját.[3] Az NME-ben megjelent, Alan Smith-szel közös 1969 májusi interjúban Lennon "Johnny B. Paperback Writer"-ként jellemezte a dal írását.[4] Egy 1980-as interjúban azt mondta, hogy ez a dal "egy darab újságírás" volt.

John Lennon és Yoko Ono elhagyja Amszterdamot (1969 márciusa)

Lennon április 14-én vitte el a dalt Paul McCartney-nek a londoni St John's Wood-i otthonában, és alig várta, hogy aznap este felvegyék.[5] Felidézve a vitát, amelyet Lennon 1966-os „Népszerűbbek vagyunk, mint Jézus” kijelentései váltottak ki. McCartney-t riasztotta az új dal Krisztusra való utalása, de beleegyezett, hogy segítsen Lennon-nak.[6] Ono később ezt mondta: "Paul tudta, hogy az emberek csúnyán bánnak Johnnal, és csak jót akart tenni neki. Paul-nak van egy nagy testvéri oldala."[7]

Rögzítése

[szerkesztés]

Lennon és McCartney az akkor külföldön tartózkodó George Harrison és A csodatévő című film forgatásán részt vevő Ringo Starr nélkül vették fel a dalt.[6] McCartney felidézte, hogy Lennon annyira meg volt győződve arról, hogy a dalt azonnal fel kell venni, hogy „úgymond lázban volt”. A szokatlan helyzetet tükrözve a munkamenetet rögzítő hangszalagok,amelyek a következő párbeszédet tartalmazták:

Lennon (gitáron): "Egy kicsit gyorsabban, Ringo."

McCartney (dobon): "Oké, George!"

Amikor Lennon és McCartney úgy döntött, hogy együttműködnek a dalon, akkor félretették a köztük fennálló ellentétet abban az időszakban, amikor McCartney-t lehagyták a Beatles új menedzserének megválasztásában a csődbe jutott üzleti vállalkozásuk, az Apple Corps élére. A felvétel egyben azt is jelentette, hogy Geoff Emerick visszatért hangmérnökként egy Beatles-szám erejéig, miután 1968 júliusában, a feszült The Beatles album ülések idején felhagyott a munkával. Harrison a The Beatles Anthology című könyvhöz ezt mondta fűzte hozzá: "Nem bántam, hogy nem szerepeltem a lemezen, mert nem az én dolgom... Ha ez lett volna a "John, George és Yoko balladája", akkor hallhatnátok rajta."

Richie Unterberger zenekritikus kommentálja a hétórás előadás történelmi jelentőségét, mivel "valószínűleg Lennon és McCartney utolsó kazettáinak egy része készült szorosan együtt, egyedül". Mark Lewisohn, a Beatles történészének leírása szerint a felvételek megkérdőjelezik a Lennon és McCartney kapcsolatának 1969-ben kezdődő tipikus beszámolóit, mivel a duó „nagy tehetsége, humora, zenei megértése és összetartozása az elejétől a végéig megmutatkozott”.

Mark Hertsgaard a The New Yorker-től, az másik író, aki hallotta a kazettákat 1994 januárjában egy zártkörű hallgatási ülésen Londonban, Lewisohn-nal együtt. Nem sokkal ezután Hertsgaard azt írta, hogy Lewisohn ismét lelkesedik Lennon és McCartney bajtársi kapcsolatáért és „zenei rokonságáért”. ", de ő maga úgy érezte "erőltetett, udvarias tulajdonságot lát a tréfálkozásukban, és semmit sem a korábbi Beatles-ülések során hallott lelkes kapcsolatból... Szétszednek engem, és ezt ők tudják."

Megjelenése

[szerkesztés]
Lennon és Ono a montréal-i ágyban, a Give Peace a Chance felvételekor olyan vendégekkel körbevéve, mint Timothy Leary (előtérben).

Noha Lennon türelmetlen volt a kislemez kiadásával, a megjelenése késett, mivel 1969. áprilisában az együttes újabb kislemeze, a Get Back már megjelent és a lemezlisták élén szerepelt.[8] Harrison Old Brown Shoe című dalával a B-oldalán[8] a kislemezt 1969. május 30-án adták ki az Egyesült Királyságban. Lennon és Ono akkoriban a montréal-i Queen Elizabeth Hotelben lépett fel egy második "ágyban ülés" akción.[9] Az amerikai kiadása június 4-én történt meg.[2]

Az Egyesült Királyságban és Európában a The Ballad of John and Yoko volt az első Beatles kislemez, amelyet sztereó hangzásban adtak ki.[5] Ezért ez volt az első olyan kiadványuk, amelyhez nem adtak ki mono változatot. Lennon azt tanácsolta Tony Bramwell-nek, az Apple Records akkori promóciós menedzserének, hogy korlátozza a lemez megjelenés előtti előzetes híreket, és ne adjon előzetes nyilvánosságot, különös tekintettel a "Krisztus!" szóval kapcsolatban. Lennon akkori NME-interjújában azt mondta, hogy bár már kiderült a történet, hogy Harrison és Starr nem játszott a dalon, nem szerette volna ezt nyilvánosságra hozni, és hozzátette: "Ez nem jelent semmit. Csak úgy megtörtént, hogy csak mi ketten voltunk ott."

Az Amerikai Egyesült Államokban az Apple egy képhüvelyben adta ki a rekordot, amely két fotót tartalmazott, amelyet Linda McCartney készített a The Beatlesről és Onóról McCartney londoni otthonának kertjében vannak. A hüvely elején lévő képen Lennon és Ono ül, addig Harrison, McCartney és Starr pedig mögöttük állnak. A szerző, Bruce Spizer szerint az együttes többi tagja kényelmetlenül érezték magukat, hogy Onónak átadták a reflektorfényt. A hüvely hátoldalán, az Old Brown Shoe dalhoz használt képen már mindenkinek jobb a hangulata.

A kislemezt két promóciós klip kísérte, amelyeket Lennon és Ono néhány 1968 júliusa és 1969 áprilisa közötti nyilvános tevékenységéről készült felvételekből állítottak össze[10] (amikor a pár rutinszerűen forgatáson volt). Az első klipet háromszor sugározták a Top of the Pops műsorban, és négy eseményből felvételeket is tartalmaz. Amikor jóval később, fekete-fehérben mutatták be a Rage című ausztrál tévéműsorban, ebben a verzióban a „Krisztus” szót kisípolták az énekből a képernyőn hallható hangeffektussal. A második filmet a The Music Scene című amerikai műsor sugározta, amelyben minden szó hallatán megjelenik egy felkiáltójelet tartalmazó figyelmeztető tábla. Ez a film jóval több esemény felvételeiből áll (többek között Lennon és Ono londoni, párizsi, amszterdami és bécsi tartózkodásáról). John Winn szerző szerint a második klip "sokkal hatásosabban illusztrálja a szöveget", mint az első.

A dal több válogatásalbumra is felkerült, többek között: az 1970-es amerikai Hey Jude, az 1973-as The Beatles 1967–1970, az 1982-es brit 20 Greatest Hits és az 1988-as Past Masters, Volume Two, valamint a 2000-es 1 albumra. Az Apple az 1 albumhoz mellékelt DVD az amerikai promóciós klip új színes nyomatát is tartalmazta.

Közreműködött

[szerkesztés]

Ian MacDonald szerint:[11]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Ballad of John and Yoko című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The Beatles Songs: "The Ballad of John and Yoko" (angol nyelven). LiveAbout. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  2. a b Bánosi–Tihanyi. Beatles zenei kalauz, 15. o. (1999) 
  3. szerk.: Koltay Gábor: John Lennon 1940 - 1980, 116–117. o. (1983) 
  4. The Ballad Of John And Yoko (brit angol nyelven). The Beatles Bible, 2008. március 16. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  5. a b Ullrich. John Lennon, 105. o. (2001) 
  6. a b Ian MacDonald. A fejek forradalma, 421. o. (2015) 
  7. Stone, Rolling: 100 Greatest Beatles Songs (amerikai angol nyelven). Rolling Stone, 2020. április 10. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  8. a b Molnár Imre –Molnár Gábor. Halhatatlan Beatles, 210. o. (2001) 
  9. Ullrich. John Lennon, 107. o. (2001) 
  10. Molnár Imre –Molnár Gábor. Halhatatlan Beatles, 210. o. (2001) 
  11. Ian MacDonald. A fejek forradalma, 419. o. (2015) 

Források

[szerkesztés]
  • Bánosi György – Tihanyi Ernő: Beatles zenei kalauz. Az együttzenélés és a szólóévek. 1958–1999. Budapest: Anno Kiadó, 1999. ISBN 963-853-895-3
  • Corinne Ullrich: John Lennon; ford. Deréky Géza; Magyar Könyvklub, Budapest, 2001. ISBN 963-547-434-2
  • Ian MacDonald: A fejek forradalma. A Beatles és a hatvanas évek. (ford. Révbíró Tibor) Budapest: Helikon Kiadó, 2015. ISBN 978-963-227-468-3
  • Koltay Gábor (szerk.): John Lennon 1940–1980; Budapest: Zeneműkiadó, 1983. ISBN 963-330-498-9
  • Molnár Imre–Molnár Gábor: Halhatatlan Beatles. Lírai monográfia; magánkiadás, Budapest, 2001. (újrakiadás) ISBN 963-500-451-6

Jegyzetek

[szerkesztés]

Allan W. Pollack megjegyzései a The Ballad of John and Yoko dalról