Tájoló csillagkép
Megjelenés
Tájoló csillagkép | |
Adatok | |
Latin név | Pyxis |
Latin birtokos eset | Pyxidis |
Rövidítés | Pyx |
Rektaszcenzió | 8h 26m – 9h 27m |
Deklináció | -37° – -17° |
Területe | 221 négyzetfok |
Nagyság szerinti helyezés | 65 |
Teljesen látható | északi 53°-tól déli 90°-ig |
Legfényesebb csillag | (α Pyxidis) |
fényessége | 3,68m |
Szomszédos csillagképek |
A Tájoló (latin: Pyxis) egy csillagkép.
Története, mitológia
[szerkesztés]A Tájoló-t Nicolas-Louis de Lacaille vezette be a 18. században és Pyxis Nautica-nak nevezte el, de ez a rév lerövidült. A csillagkép eredeti helye a régi Argo Navis (az argonauták hajója) volt. A 19. században John Herschel csillagász az Árbóc elnevezést javasolta, de javaslatát elvetették.
Látnivalók
[szerkesztés]Csillagok
[szerkesztés]- α Pixidis: 3,7m-s, kékesfehér színű csillag, a hőmérséklete 20 000 K, a távolsága 470 fényév.
- β Pixidis: negyedrendű, a színe narancssárga. Nap-típusú csillag.
- γ Pixidis: 4 magnitúdós, narancssárga színű.
- κ Pyxidis: a fényrendje 4,6m, szintén narancssárga színű.
Visszatérő nóva
[szerkesztés]- T Pyxidis: az ismert nóvák közül ezen észlelték a legtöbb kitörést a következő években: 1890, 1902, 1920, 1944 és 1966. Az objektum nyugalomban 14 magnitúdós, de ha fellobban, a fényrendje 6m is lehet. Legutóbbi kitörése 2011 áprilisának közepén következett be.
Mélyégi objektumok
[szerkesztés]A Tájoló csillagkép igen közel helyezkedik el a galaktikus egyenlítő síkjához, azaz részben a Tejútban fekszik. A sűrű csillagmezőből csak a csillagkép ÉK-i része nyúlik ki. Ennek megfelelően leginkább nyílthalmazok és aszterizmusok találhatók a konstelláció területén, de akad itt egy gömbhalmaz is, mely az égbolt ezen részén ritkaságszámba megy. Néhány objektum:
- NGC 2568 nyílthalmaz
- Cr 196 és Cr 198 nyílthalmazpár
- NGC 2635 nyílthalmaz
- Slotegraaf 20 aszterizmus
- Slotegraaf 21 aszterizmus
- Streicher 50 aszterizmus
- Ruprecht 74 nyílthalmaz
- Ruprecht 68 nyílthalmaz
- NGC 2818 planetáris köd
- Pyxis-Cluster újonnan felfedezett gömbhalmaz
- NGC 2613 egy fényes galaxis
Források
[szerkesztés]- Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
- Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
- Szabó Sándor: Égabrosz, 2006, ISBN 963060103-6
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pyxis című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A Wikimédia Commons tartalmaz Tájoló csillagkép témájú médiaállományokat.