Dél Keresztje csillagkép
| Dél Keresztje csillagkép | |
 | |
| Adatok | |
| Latin név | Crux |
| Latin birtokos eset | Crucis |
| Rövidítés | Cru |
| Rektaszcenzió | 11h 56m – 12h 58m |
| Deklináció | -55°40´ – -64°40´ |
| Területe | 68 négyzetfok |
| Nagyság szerinti helyezés | 88 |
| Teljesen látható | északi 25°-tól déli 90°-ig |
| Legfényesebb csillag | α Crucis (Acrux) |
| fényessége | 0,77m |
| Szomszédos csillagképek | |
A Dél Keresztje (latinul: Crux)[1] a déli égbolt legkisebb, de egyik leghíresebb csillagképe. A Kentaur csillagkép öleli át, a Szeneszsák-köd alatti szomszédja a Légy csillagkép. Az északi féltekéről csak a 20. szélességi kör alatt látható, a horizont közelében. Nevét négy legfényesebb csillaga alkotta keresztről kapta, ezek: Acrux, Mimosa, Gacrux, Crucis.
Története, mitológia
[szerkesztés]
A Dél Keresztje csillagkép annyira jellegzetes, hogy nagyon sok ország kultúrájában található vele kapcsolatos legenda vagy utalás.
Ausztrália: az őslakosok csillagászatában a Szeneszsák-köd egy emu feje, a csillagkép pedig egy fán ülő oposszum.
Új-Zéland: a maorik Te Punga-nak, horgonynak hívják a csillagképet
Tongában a neve Toloa, egy kacsa, amelynek repülés közben megsebesül az egyik szárnya, mert két ember, az α és a β Centauri hozzávágott egy követ. A Szeneszsákot Humunak nevezik, ami íjhalat jelent.
Peru: az inkák nyelvén a Crux-ot Chakana-ként ismerik, ami magyarul lépcsőt jelent (chaka: híd, kapcsolat; hanan: fent magas).
Indonéziában és Malajziában a Crux neve Buruj Pari, (The Stingray = közönséges mérges rája).
Az ősi hindu csillagjóslásban a Crux neve Trishanku.
A tuareg törzsben a Dél Keresztje: Maerua crassifoliafa.
A csillagképről Kányádi Sándor is írt verset,[2] a Crosby, Stills és Nash együttes is énekelt egy dalt, a szerzők: Rick Curtis, Michael Curtis, és Stephen Stills.
A csillagkép legfényesebb csillagai megtalálhatóak Ausztrália, Brazília, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és Szamoa zászlaiban, ezen kívül Ausztrália Victoria államának, Ausztráliai fővárosi területének, Északi területének, Chile Magellán Régiójának és az USA 1. Tengerészgyalogos Hadosztályának a zászlaján.
Látnivalók
[szerkesztés]Csillagok
[szerkesztés]
- α Crucis - alfa 1,2 Crucis – Acrux. Többszörös rendszer, amely vizuálisan kettőscsillagnak látszik; egyik összetevője (α1) 1,58 fényrendű, a másik (α2) látszólagos fényessége 2,09 magnitúdó. Mindkét csillag színképe korai típusú B1 (kékesfehér). A Földtől való távolságuk 300 fényév. Az első összetevő abszolút fényessége -3,4 fényrend, a másodiké -2,9 fényrend. Az α1 komponens egy spektroszkópiai kettős. Az Acrux az égbolt 12. legfényesebb csillaga, látszólagos fényessége 0,77 magnitúdó.
- β Crucis - Mimosa, 1,5 fényrendű, kékesfehér csillag, a B1 színképtípusba tartozik. 340 fényév távolságra van. Abszolút fényessége -4,5 fényrend. Spektroszkópiai kettős.
- γ Crucis - Gracus: 1,65 magnitúdójú vörös óriás, két kísérővel.
- μ Crucis: kettőscsillag, már kis távcsővel is megfigyelhető. A csillagpáros kékesfehér, negyed- és ötödrendű csillagokból áll.
Mélyég-objektumok
[szerkesztés]Csillaghalmazok, ködök és galaxisok együttes neve, kis távcsővel jól észlelhető fényesebb Messier (és NGC) objektumok. A mélyég objektumok fénye nem elegendő a színek észleléséhez (a szem ún, csap receptorainak aktiválásához), ezért ezek fekete-fehéren tűnnek fel. A Messier-katalógus tartalmazza a legfényesebb mélyég-objektumokat.
- NGC 4609 nyílthalmaz
- NGC 4755 vagy Ékszerdoboz nyílthalmaz
- NGC 4103, nyílthalmaz
- NGC 4349, nyílthalmaz
Szeneszsák
[szerkesztés]
A Kentaur és a Légy csillagképekbe átnyúló porköd. Feltűnő jelenség, mert a csillagokban gazdag Tejút egy részét eltakarja. A kiterjedése mintegy 7° x 5° . A sötét porködök kategóriájába tartozik, legyengíti a mögötte lévő csillagok fényét, s ezáltal az égbolton csillagmentes területek alakulnak ki. A Szeneszsákban százszor akkora az anyagsűrűség, mint az átlagos intersztelláris anyagban. A mai ismertek szerint az ilyen típusú ködökből a Szeneszsák van a legközelebb a Földhöz.
Irodalom
[szerkesztés]- Donald H. Manzel: Csillagászat, Gondolat Kiadó, Budapest, (1980).
- Heather Couper - Nigel Henbest: A világűr atlasza, Gulliver Kiadó, Budapest, (1994).
- Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
- Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
- Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X
- Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, ISBN 963-8133-74-0, ISBN 963-9084-24-7[3]
- Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, ISBN 963-549-070-4
- Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006, ISBN 963 9491 675
- Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 'A csillagképek hivatalos elnevezésének magyar megfelelői.'. [2009. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 20.)
- ↑ DIA Mű. konyvtar.dia.hu. (Hozzáférés: 2023. december 3.)
- ↑ A második szám egy numizmatikai könyvet is jelöl
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Crux című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
