Szerkesztő:Zoltan bereczki/piszkozat

Hüperborea vagy Hüborea (görögül hüper - valamin túl/fölött; boreas - északi) egy az Északi-sarkkörön belül ismeretlen helyen fekvő, a történelem előtti idők mítoszaiban szereplő mitikus civilizáció és vallási központ. Létezése vitatott, jellemzőiről görög, indiai, szkíta, kínai források egyaránt tesznek említést.

A fennmaradt leírások nyomán Hüperborea egykor a mai Észak-Szibéria, Alaszka, vagy Grönland térségében helyezkedhetett el, esetleg mindhárom helyen jelen volt, de mindenképpen az Északi-sarkkörön belülre tehető. A róla szóló mítoszok rejtélye azonban, hogy korántsem fagyos, sokkal inkább kellemes klímájú, erdős vidékként szerepel a leírásokban, ahol egyszerűen, a természethez közel, de boldogan és harmóniában éltek az ott lakók.

"The Garden of Eden" by Thomas Cole (c.1828)

Hüperborea leírása a mítoszokban

„	…kik az északi parton túl laknak, legidősebb népek a földilakók közt…	”
– Kallimakhosz

Hüperborea a legkülönbözőbb népek mítoszaiban bukkan fel, a róla szóló történeteket, mint a távoli múltba vesző Aranykor eseményeit adták tovább.

A görög legendák szerint Boreász, az északi szél s a téli vihar istenének lakhelyétől (Rhipaion-hegység) északra lakott egy boldog életű, szent nép. Országukról azt hitték, hogy ott a nap fél évig nem száll le, mert Apollón szereti e szent népet, mely őt folyton énekli és dalokban dicsőíti (mint később kiderült, a sarkkörön valóban fél évig nem száll le a nap). A vetés náluk gyorsan megérik, az emberek folyton boldogok, nem ismerik a viszályt és erőszakot, s 1000 évig is elélnek, ha az életet megunva, le nem dobják magukat egy szent szikláról a tengerbe.^[forrás?]

Indiai mítoszok szerint (Rigvéda) Hüperborea egy létező hely volt, mely az Északi-sarkkörön túl helyezkedett el, nagyjából Grönlandtól keletre. Az indiaiak eredetmítosza szerint őseik az "Északi óhaza" központja, a primordiális (a Vízözön után először kiemelkedett)Meru-hegy mellől, kalandos (vízi) utazás során vándoroltak le jelenlegi lakhelyükre, Indiába.^[forrás?]

Mercator 16. sz-i térképén négy részre osztott földrészt jelez az északi sark övezetében, állítólag egy régebbi térkép alapján

Földrajzi jellemzők

A görög mítoszokban általában kontinens méretű szigetként említik, melyet északról a hatalmas, az egész Földön körbefolyó Ókeanosz folyó, míg délen a mitikus Rhipaion-hegység szinte áthatolhatatlan csúcsai határolnak. Fő folyója az Eridanosz, mely déli folyású, vizét közvetlenül az Ókeanosz forrásából nyeri. Indiai falfestmények gyakran lótuszvirággal illusztrálják a központi Meru-hegy és környéke viszonyát. Partjain nyárfa és fűzfasorok állnak. Vizein fehér hattyúk csapatai honosak. Örök tavasz lévén a föld növényei évente kétszer adnak termést, de a vidék nagy része vad, gazdag és gyönyörű erdőkkel borított, ez "Apollón kertje".

A Rhipaion csúcsai a griffek otthona, míg völgyeit a harcias Arimaszpoi törzs lakja. Hüperborea mellett közvetlenül délre fekszik Pterofórosz, az elhagyatott, hó-födte táj, melyet egy átok az örök tél szigetévé tett.

Gyakran azonosítják az germán mítoszokból ismert Fehér szigettel, melynek fővárosa a viking és görög mondavilágban egy Thula nevű, kör alakúra épített város. Egyesek szerint a kettő azonos, mások szerint a Fehér sziget régebbi, Hüperborea pedig egy későbbi "reprodukciós-kísérlet" az eredeti Fehér sziget elpusztulása után, vagy egy hasonló. Néha Atlantisszal tévesztik össze, de a görög mitológiában két különböző helyre helyezik és világosan nevén nevezve megkülönböztetik a két térséget.

Éghajlata

„	Elnemenyésző volt a tavasz, langy lengedezéssel mag nélkül született szirmot simogattak a szellők.	”
– Ovidius

Az ókori források mindenike utópisztikus, a bibliai Édenkerthez hasonló világot ábrázol. Annak ellenére, hogy a földrész az Északi-sarkkörön túl helyezkedett el, örök tavasz uralta (mert Apollón szerette az ott élőket), így nem volt szükségük házakra, a "szabad ég alatt tanyáztak." Az ókori szerzők utalnak arra is, hogy az Aranykorban ez volt a természetes. Miután Jupiter "négy részre tagolta az évet", kezdődött el az Ezüstkor, mikortól az emberek kénytelenek voltak házakba költözni.

Mint köztudott, az északi sarkkörön túl fél évig a nap 24 órájában süt a nap, majd fél évig nem kel fel.

Egy, egész életében a sarkkörön élő ember számára elvileg 1 nap egy évig tart, és 1000 nap megegyezik 1000 évvel. magyarázatot adhat az aranykorban élt rendkívül hosszú életű személyekről szóló történetekre.

In October 2007 an Arctica islandica clam, caught off the coast of Iceland, was discovered to be at least 405 years old, and was declared the world's oldest living animal by researchers from Bangor University, see Ming (clam).

A Rig-Védában, az indiaiak eredetmítoszában szereplő indiai ősök életkorát a régi, északi hazában jellemző viszonyokhoz alkalmazkodva, fél éves nappalokban és fél éves éjszakákban számították: 1 földi évet 1 isteni napként számítottak.

A fél évig tartó napok jelensége a görög mítoszban már Apollóval, mint a fény istenével függ össze, akiről azt hitték, hogy a sötét téli hónapok idejére hattyúktól vont szekéren kedvelt népéhez utazik Hüperboreába, s csak a nyárra tér vissza Delphoiba. Egy déloszi legenda szerint a hüperboreoszok a régebbi időben első termésük zsengéit e szigetre küldötték Dodonán, Thesszálián és Euboián át. Hérodotosz kételkedett a nép létezésében, Idősebb Plinius viszont határozottan élő népnek tartotta őket; a tudósok és költők helyüket a Föld északi, illetve nyugati részén jelölték ki, Eratoszthenész szerint a Föld legészakibb részén éltek.

Hüperborea egy középkori térképen Abraham Ortelius, Amszterdam 1597: a jobb felső sarokban lévő kis térkép Hyper Borei-t mint nagy kiterjedésű földrészt ábrázolja.

Az ókori legendáknak ugyancsak fontos eleme, hogy az emberek tökéletes összhangban éltek a földdel és annak lényeivel. A föld önként termett, megadott mindent, amire az embereknek szüksége lehetett. Kínai források szerint ennek az ősi világnak a lakói megértették az állatok nyelvét (ahogyan a bibliai Éden-leírásokban is^[forrás?]).^[forrás?]

ember nem kötelezte, kapák s eke föl se sebezte, és mégis megadott a mező mindent maga önként; [...] egy folyamár tejjel, nektárral folyt le a másik, zöld viruló tölgyből csepegett az aranyszínű színméz.

– Ovidius

A hüperboreusok

megfojtatása következik, csak időm legyen

Az ókori források mindenike nagy figyelmet fordít a sziget lakóinak bemutatására. Ők testesítették meg az adott kultúra emberi ideálját (ahogy Atlantisz vagy Éden esetében), ebből kifolyólag a különböző kultúrákból származó mítoszok más és más tulajdonságot emelnek ki.

A tökéletes harmónia az emberek étkezési szokásaiban is megnyilvánult, többnyire vegetáriánusokkét emlegetik őket. Hérodotosz is tárgyalja a hüperboreusokat, „áttetsző embereknek” nevezi őket, szellemi tisztaságukra utalva.^[forrás?]

A kínai forrásokban a tökéletes világ részletes leírását találjuk, ám több ponton különbözik a nyugati leírásoktól.

A kínai forrás így írja le a a hegyen túl lakó népet:

A Lie-kou-hegy a Ho-tseou szigeten található. Transzcendens emberek lakják, akik nem fogyasztanak táplálékot, hanem a levegőt szívják be és a harmatot isszák. Szellemük tiszta, mint a forrásvíz, arcuk üde, mint egy szűz leányé. Egyesek különleges képességekkel megáldottak, mások csupán nagyon bölcsek, vágyak nélkül, félelem nélkül nyugodtan élnek, egyszerűen, szerényen, minden szükségessel rendelkezve anélkül, hogy törniük kellene magukat érte. Bennük a yin és a yang állandó harmóniában vannak, a Nap és a Hold megszakítatlanul világítanak, a négy évszak szabályos, a szél és az eső kívánságuk szerint jön, az állatok szaporodása és a termények érése szabályosan történik. Nincsenek halálos miazmák, nincsenek gonosz vadállatok, betegséget vagy öregséget okozó szellemek. Ami pedig a betegségeket és a terményeket illeti, oly kevéssé foglalkoznak velük, hogy ha a birodalom romba dőlne és az egész világ a segítségükért könyörögne, minden iránti közömbösségüknek köszönhetően nem szomorkodnának. Egy világméretű özönvíz nem mosná el őket. Egy világméretű tűzvész nem emésztené el őket. Azért, mert mindenek fölött állnak.”

– Lieu-Tseu

A hindu hagyomány így mutatja be az Aranykor embereit: „Az emberek általánosan elégedettek voltak, tele együttérzéssel, jóindulattal, (az érzékek) lecsillapítottak és uraltak: türelmesek, önmagukban találják meg boldogságukat, pártatlanul látnak mindent… Az akkori nyugodt emberek nem ismerték a haragot, szívélyesek, kiegyensúlyozottak, aszkézisük által istentisztelők, (lelkileg) nyugodtak és (szenvedélyeik) kontrolláltak voltak.”

Egy másik hindu szöveg fehér emberekről beszél, „akik a világ északi részén laknak és nem rendelkeznek érzéki funkciókkal.”

Kormányzása

A paradicsomi világot Apollón három papja kormányozta. Hatalmas királyok voltak, "a boreádok" néven ismerték őket, s Boreász gyermekeinek tartották. Fővárosában egy kör alakú templom állt, vallásuk szimbólumai a sarló (a Nap) és a kalapács (az isteni teremtő- és rombolóerő) voltak. A zene és ének szinte folyamatosan szólt, vallási célból, fesztiválok dicsőítették Boreász isteni mivoltát.

Hüperborea középkori térképeken

A középkorból számos, egyéb tekintetben hitelesnek minősített térkép ábrázolja felfedezésük előtt a északi- és déli-sarki régiót. A mítoszokban leírt mérsékelt övi terület nem mutat egyezést az északi-sarki régiók mai jellemzőivel. Néhány középkori térkép azonban, melyek akkor készültek, amikor az Északi sark létezéséről sem tudtak, mai földrajzi ismereteinkehz mérten is figyelemreméltóan pontos képet adnak egy hómentes sarkvidékről.

Piri Reis 1513-as teljes térképe

Piri Reis térképének egy lehetséges interpretációja. Közép- és Dél-Amerika partjai balra, jobbra Észak-Afrika és Dél-Európa, a térkép alsó része egyes kutatók szerint feltűnő egyezéseket mutat az Antarktisz jég alatti, valódi partvonalával, melyet csak a 20. század végén ismert meg a tudomány.

Piri Reis török admirális térképe az 1500-as évek elején készült, és vitatják, milyen földrészeket ábrázol. Mindössze 21 évvel Kolombusz Kristóf utazása után készült, érdekessége, hogy amennyiben a bal oldalán található kontinens Dél-Amerikával azonos, akkor a térkép alsó részén a jégtakaró nélküli Antarktisz partvonalát tünteti fel viszonylag pontosan, abban az időben, amikor a kontinenst még fel sem fedezték. Piri Reis, aki magas rangja révén teljes hozzáférést kapott az Oszmán Birodalom levéltáraiba, 1513-ban készítette el világtérképét, korabeli források szerint 8 régebbi térkép alapján, melyekről csak annyit tudni, hogy több közülük Nagy Sándor korából származott (i.e. 356-tól 323-ig). Kutatók a bal oldalon ábrázolt földrész állatfigurái közül egy lámát azonosítottak, mely jellemzően dél-amerikai állat. Mivel az i.e. IV. sz-ban, valamint a térkép készítésekor egyaránt, a sarki övezeteket valószínűleg ugyanúgy jég fedte, mint napjainkban - és amennyiben valóban az Antarktisz "kiterített" partvonalát ábrázolja a térkép alsó része - nem zárható ki a következtetés, hogy a forrásként használt korábbi térképek egyike egy olyan korból származó képet mutatott az Antarktiszról, amikor annak klímája melegebb volt.

---

szerkesztetlen részek

---

Rumold világtérképe 1587-ből, amelyet apja 1567-es térképe alapján rajzolt

Mercator világtérképe Nova et Aucta Orbis Terrae Descriptio ad Usum Navigatium Emendate (1569)

Feltölteni: mercator1538map.jpg Mercator's 1538 map, with detail view of Greenland as a peninsula. In short, Mercator's 1569 map of Greenland depicts the island far more accurately than 19th-century maps. With no scientific knowledge to prove otherwise, mapmakers of the 19th century simply ignored Mercator. They must have assumed he couldn't have made an accurate map of Greenland, and therefore, whatever he had drawn was simply a figment of his imagination. But details on the 1569 map are far too accurate to have been a mere product of imagination.

Hüperborea, az északi pólus és egyfajta ősi tudás kapcsolatai

Nem tudjuk, milyen fogalmaik lehettek a hüperboreoszoknak az Univerzum mibenlétéről, vallásukról is keveset tudunk.

Hüperborea a Föld északi régiójában helyezkedett el, ha volt vallása, akkor valamilyen vonatkozásban az összefügghetett a pólussal, és a Földön csak ott tapasztalható egyedülálló mágneses-, fény- és egyéb jelenségekkel. A későbbi civilizációk kultúráiban megtalálható egyes vallási és mítikus elemek ugyanarra a helyre, az északi vidékre mutatnak, amikor azt, mint az élet és az isteni tudás forrását jelölik meg.

A pólus-vallás, a pólus, mint az isteni hatalom szimbóluma

Létezik egy olyan közös csillagászati tudáselem az ismert ókori civilizációkban, mely szoros összefüggésben áll az északi pólussal, ez a jelenség a precesszió. Babilontól a majákon át Kínáig minden kultúrában gyakran leírt és ábrázolt jelenség, egyelőre a tudomány nem adott választ arra a kérdésre, hogy ez a közös tudás honnan származik.

A földtengely precessziója és a tavaszpont az ősi civilizációkban

A földtengely precessziója az emberiség egyik legrégebbi tudáseleme, melyet minden nagy civilizáció ismert és melynek mindannyian központi jelentőséget tulajdonítottak. A jelenség kapcsán hasonló együttállásokkal találkozhatunk a legtöbb kultúrában. Amikor a Föld meghosszabbított tengelye a következő csillagképre mutat, hitük szerint az adott jegy határozza meg a következő, 2150 éves időszakot. A 12 jegyen áthaladva a Föld kb. 25.000 év alatt körbeér a Nagy Év-nek nevezett körön. A megfigyelés hosszú évezredekig tartó megfigyelést igyényelt, amennyiben így keletkezett az eredeti információ, a mítoszok azt mondják, a tudás az istenektől származik. A precesszió megfigyelése és az ahhoz kapcsolt korok változása valójában egy elmélet, a Föld elméleti modellje, mely a történelem előtti idők emberének sorsszerű világképet adott a világ és benne az ő saját helyéről és a dolgok okairól. A csillagászati tudomány mai állása szerint a Napunk és vele együtt a Naprendszer kb. 25.000 év alatt kerüli meg galaxisunk, a Tejút középpontját.

Pörgettyű precessziója

Egy tengelynek külső forgatónyomaték hatására bekövetkező elmozdulását általánosságban precessziónak nevezzük.

A Föld precessziós mozgása.

A tavaszpont által leírt kör, a precessziós Nagy Év diagrammja. Négy asztrológiai kor jelét látjuk: a Bika a rézkortól (), korai bronz-korig, a Kos a bronz-kortól a klasszikus antik korig, és a Halak a késő antik kortól a jelenig, majd a Vízöntő a harmadik évezred közepén következik.

TavaszpontA tavaszpont nagyon lassan "vándorol" a zodiákus egyik csillagképéről a másikra, nagyjából kétezer év (egészen pontosan 2160 év) alatt mozdul el 30 fokot (azaz egy csillagképnyit), ez a precesszió, mely az asztrológiában egy-egy kornak felel meg, melyek zodiákus jegyekhez kapcsolódnak, s az adott jegy jellemzőivel predesztinálják az adott kor jellemzőit, történéseit.

(külön kis dobozban:) A Precesszió rövid tudományos magyarázata: A Föld nem gömb alakú, hanem ún. forgási elliptoid. Egyenlítői átmérője 43 km-rel hosszabb, mint a sarki átmérő. Ebből az eltérésből meghatározható a Föld A lapultságának értéke: A = (a – b)/a, ahol a az egyenlítői, b a sarki átmérő. Az egyenlítő a földpálya síkjával 23^o27'-es szöget zár be, az egyenlítői „kidudorodás” így nem a Nap felé irányul. Ennek következtében a Nap forgatónyomatékot fejt ki a „dudorra”, amellyel a földtengelyt igyekszik az ekliptikára merőleges irányba fordítani. Ebben a nagyjából a földpálya síkjában keringő Hold is közrejátszik.

A tavaszpont precessziója

A földtengely változásával együtt az északi és déli égi pólus helyzete is változik, ami az ekvatoriális koordinátarendszer egyik kiindulópontja. Ez a csillagok rektaszcenziójának és deklinációjának változását is maga után vonja. Így az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontjainak – a tavaszpontnak és az őszpontnak – a helyzete is változik. 30^o elmozdulással az őszpont, illetve a tavaszpont a zodiákus egy újabb csillagképébe kerül, ami 2160 évet vesz igénybe. A tavaszpont jelenleg az Vízöntő és a Halak csillagkép között helyezkedik el, az ókori görögök idején egyértelműen a Halak csillagképbe esett. A tavaszpont és az őszpont közel 25 920 év alatt a Nap ekliptika menti évi mozgásával ellentétes irányba körbefutja az ekliptikát. Egy teljes kört neveznek Nagy Évnek. (eddig tart a doboz)

Denderah Zodiac

The sculptured Dendera zodiac (or Denderah zodiac) is a widely known relief found in a late Greco-Roman temple, containing images of Taurus (the bull) and the Libra (the balance). A sketch was made of it during the Napoleonic campaign in Egypt. and in 1820 it was removed from the ceiling and is now in the Louvre. Champollion's guess that it was Ptolemaic proved correct and Egyptologists now date it to the first century BC.

A Bika korában (rézkor (i.e. 3500 to i.e. 1700) terjedtek el a Föld lakott részein a bikaisten-kultuszok, melyek felváltották az addig uralkodó anyaisten-kultuszokat (mely a Bikát megelőző Szűz korában volt általánosan elterjedt vallás). A Bika-kultuszt a Kos istenség váltotta, majd jött a Halak, melynek nagy része a kereszténység és az iszlám elterjedésének időszakára esett. A következő kor a Vízöntőé lesz, melyet ezoterikus körökben az eljövendő új vízözön korszakának tartanak, ez a kor a 3. évezred közepén köszönt be.

First page of the Codex Fejérváry-Mayer

The Codex Fejérváry-Mayer is an Aztec Codex of central Mexico. It is one of the rare pre-Hispanic manuscripts that have survived the Spanish conquest of Mexico. As a typical calendar codex tonalamatl dealing with the sacred Aztec calendar.

Az indiai eredetű swastika, a forgó világ jelképe.

Az Ég tartóoszlopa, az Élet Fája, A Tudás fája, a Világfa

Az északi Yggdrasil egy 1847-es ábrázolása, az Eddák-ban leírt jellemzők alapján (Oluf Olufsen Bagge műve).

A Dzsed-oszlop The Djed pillar represents the concept of 'stability' and is the symbolic backbone of the god Osiris.

Atlasz, a görög mitológiában a titánok leszármazottja, az óriás, aki a vállán tartja az égboltot.

A földi pólus szimbolikája a bronzkori és ókori vallásokban rendkívül fontos szerepet kap, az egyensúly letéteményese, az erő, az élet és a tudás forrása, a hatalom legfőbb szimbóluma, aki birtokolja abszolút hatalmat gyakorol. Legtöbbször oszlop, rúd, jogar, lándzsa formájában ábrázolják. E cikk vonatkozásában azért érdekes, mert legtöbbször a Föld északi pólusát szimbolizálja.

Az egyre újabb korok emberei egyre kevésbé voltak tudatában, mit adnak tovább, mindössze azt tudták, az van annyira fontos, vagy érdekes, hogy átadják. Tették mindezt szimbólumokon keresztül; kultúrájukban, zenéjükben, öltözködésükben "kódolva" adták tovább e szimbólumokat, sokszor feltételezhetően úgy, hogy közben már feledésbe merült azok eredeti, valódi jelentéstartalma és üzenete.

Az ég tartóoszlopa

Az ég tartóoszlopa, más néven az 'axis mundi', a világ tengelye az egyetemes tudás része, minden kultúrában megtalálható. Kifejezi a kapcsolatot ég és föld között és itt találkoznak a föld égtájai. A legkülünfélébb formákban a mai napig ábrázolják. Artistic representations of the world axis abound. Prominent among these is the Colonne sans fin (The Endless Column, 1938) an abstract sculpture by Romanian Constantin Brâncuşi. The column takes the form of a "sky pillar" (columna cerului) upholding the heavens even as its rhythmically repeating segments invite climb and suggest the possibility of ascension.

Világfa, Életfa és a Tudás fája

A mítoszokból nem derül ki, azonos-e az Életfa, a Világfa és a Tudás fája. E cikk összefüggéseiben viszont érdekes egyezés, hogy mindhárom fa helyének leírása akár egyazon helyre is vonatkoztatható, így a három fa jelképezheti ugyanazt a "fát". A fa szimbóluma mint az élet gyökere, a tudás forrására és az ég tartóoszlopa jelenik meg.

Germán mítoszokban a Világfa, az "Igdrasszil" egy óriási, masszív fa, melyet úgy említenek, a "mennyei oszlop", mely az eget tartja, s melyen fel lehet jutni a csillagokba. Midgard, a tengerből először felbukkant föld közepén nő. Elméletek szerint az észak-európai monolitok, menhírek, sőt, maga Stonehenge is az oszlopokon nyugvó égboltot jelképezték. Atlasz maga is hüperboreosz volt és Hüperboreánál tartotta az égboltot a görög mitológiában.

Egypt: The djed, a type of pillar, was usually understood as the backbone of Osiris, symbolic of stability. As Banebdjed, Osiris was given epithets such as Lord of the Sky and Life of the (sun god) Ra, since Ra, when he had become identified with Atum, was considered Osiris' ancestor, from whom his regal authority was inherited. The tomb of Hau shows the soul of Osiris in the form of a bird sitting in a tree, perhaps outside the door to the actual tomb of Osiris. Ozirisz testét a hagyomány szerint egy fa törzsében temették el, az ókori egyiptomban az Ozirisz testét rejtő fa a Tudás Fája.

In the Book of Revelation, a Koine Greek phrase xylon zoës (ξύλον ζωής) is mentioned 3 times. This phrase, which literally means "wood of life" is translated in nearly every English bible version as "tree of life", see Sablon:Niv, Sablon:Niv, and Sablon:Niv.

The Tree of Life is represented in several examples of sacred geometry, and is central in particular to Kabbalah (the mystic study of the Torah) where it is represented as diagram of ten points. It is also a recurrent theme in many other religions. A pontok a test főbb csakra-központjait jelképezik, melyeket összekötve kapjuk az ezoterikus Élet fája ábráját.

Az indiaiak Élet fája, a mítoszok szerint az első, szent hegy (Meru-hegy) csúcsán állt, mely először emelkedett ki a tengerből. A fának számtalan ága van és minden földi élettel összefügg, minden élő a fa magjaiból származik, így rajta keresztül rokonságban áll.

Ninhursag sumér istenanya, a termékenység istennője, a teremtés egyik fontos főszereplője, az erdő szellemével a "hét-tüskés" kozmikus Élet-fája mellett

Az Élet fája ábrázolása az asszíriai Urartu-ból származó sisak-töredéken, gyakran sas-fejű istenek, vagy királyok szimbóluma

Thutmosis III sphinx statuette, showing Pharaoh reclining on the Nine Bows. The front of the statuette uses the lapwing Rekhyt bird to say: "all the people give praise", using the hieroglyphs, nb, for all, the lapwing, for the people, and the star, for praising; (this is a rebus). Djed pillars of "Dominion" are on the side.

The Tree of Life as represented in Kabbalah, containing the Sephiroth.

Rajz a monoszlói templom déli kapujának életfás timpanonjáról, ahol madarak állnak az életfa mellett.

Rod of Asclepius

The Caduceus

Két erdélyi román kori templom timpanonja életfajelenettel: Vurpód és Vizakna

Serpents, trees and fruit are important symbols in the religion of Jews, Christians, and Muslims. These symbols are also found in the Norse saga of the ash tree Yggdrasil, where the tree provides a magical springwater of knowledge. In opposition to the serpent (immortality), is the eagle and hawk. There is a similar mythology in China, where a carving of a Tree of Life depicts a bird and a dragon - in Chinese mythology, the dragon often represents immortality. James Frazer in his book The Golden Bough (1890) attempts to give a coherent unified account of a number of religious myths and symbols, whilst Ioan P. Couliano provides an analysis of the symbolism in The Tree of Gnosis (1991), and there are a multiplicity of interpretations existing concerning the Kabbalah Tree of Life (Sephiroth).

The rod of Asclepius (⚕; sometimes also spelled Asklepios or Aesculapius), also known as the asklepian, is an ancient symbol associated with astrology, the Greek god Asclepius and with medicine and healing.

A bibliai történet szerint Nimród idején az emberek egy hatalmas tornyot akartak az égig emelni, hogy azon keresztül elérjék Istent. Gyakran a babiloni sumér ziggurat-ok egyikét (valószínűsíthetően az egyik legkorábbit, az Ur városában lévőt) azonosítják Bábel Tornyával. A kevés lefordított sumér leírás alapján is egyértelmű, hogy a zigguratokat az Ég és a Föld közötti kapcsolat szimbólumának tartották.

Eden as depicted in the first or left panel of Bosch's The Garden of Earthly Delights Triptych. The panel includes many imagined and exotic African animals and the Tree of Life or Tree of Knowledge.

A Tudás fája, a Bibliában összekapcsolódik a "tiltott gyümölcs"-csel, melynek elfogyaszása - vagyis a tudás megszerzése - után az ember (Ádám) a tudás birtokába jutott (a Biblia nem nevezi néven, mi volt ez a tudás), melynek következtében el kellett hagynia Édent. A Tudás fája és a Kígyó szimbóluma összetartozik. "In the western world the ancient discovery of the Fruit of the Tree of Wisdom and Life is attributed to Adam & Eve. The official Christian interpertation of this text claims that this momentous event that transformed Adam and Eve into true humans, is the fall of Man, and the blame is ultimately placed upon the Serpent. Yet, if you carefully read the text above it is God that lies to Adam and Eve, as they did not die from eating the Fruit, while the Serpent spoke only the truth about the Fruit of the Tree of Life and Wisdom, for "the eyes of them both were opened." In much of the ancient world the serpent was honored as the bringer of Wisdom and Immortality to mankind. With the rise of Imperial Christianity and the twisted view that the Rise of Man was the Fall of Man, the Serpent fell from it's place of ancient honor and became the ultimate symbol of Evil."

A kínaiaknál a kígyó és a sárkány gyakran ugyanaz, a tekergőző égi tüzes sárkány a bölcsesség, a jóság és a Víz szimbóluma.

A mayáknak Tollaskígyó hozza el a tudást, aki keletről érkezett hozzájuk.

Anyone or anything suspended on the axis between heaven and earth becomes a repository of potential knowledge. A special status accrues to the thing suspended: a serpent, a victim of crucifixion or hanging, a rod, a fruit, mistletoe. Derivations of this idea find form in the Rod of Asclepius, an emblem of the medical profession, and in the caduceus, an emblem of correspondence and commercial professions. The staff in these emblems represents the axis mundi while the serpents act as guardians of, or guides to, knowledge.

A Világfa magyar vonatkozása

Solymossy Sándor és Diószegi Vilmos is keletről hozott, samanisztikus típusnak tartja, s a képzetet a sámánszertartás fájával azonosítja, melynek lépcsőin a sámán az ég 7 rétegét megjárja (világfa). A samanisztikus világkép szempontjából jellegzetes az a zajzoni (hétfalusi) csángó és az alsó-ausztriai német változatban, továbbá Ámi Lajos meséiben és világelképzelésében felbukkanó elem, hogy az égig érő fa az ég alatt hétszer (13-szor) meggörbült „Azért, mert az arany égboltot nem bírta beszakítani…”

A magyar hagyományban az ősi fát az Égig érő fa meséjének formájában őrizte meg. Ugyancsak magyar vonatkozás: az aranyszarvas ábrázolásokon (pl. Csodaszarvas) a szarvas hangsúlyos agancsai az élet fájának ágait jelképezik, a legtöbbször 7 agancs-ággal.

A fajok életfája

A phylogenetic tree of life, showing the relationship between species whose genomes have been mapped by humans. The very center represents the last universal ancestor of all life on earth. The different colors represent the three domains of life: pink represents eukaryota (animals and plants); blue represents bacteria; and green represents archaea. Note the presence of homo sapiens (humans) second from the rightmost edge of the pink segment.

Graphical representation of the modern "Tree of Life on the Web" project.

---

szerkesztetlen részek vége

---

Modern elméletek

Ezoterikus nézetek

Az Északi-sarkon megfigyelhető az aurora borealis, ('északi fény') jelensége (a világűrből érkező töltött részecskék ionizálják a légkört, s ennek hatására jelennek meg különböző fények). Ez sok érdekes elméletet szült, különböző magyarázatok születtek arra vonatkozóan, hogy ez a jelenség isteni vagy földönkívüli beavatkozás nyoma.

Aurora Borealis Bear Lake

Aurora australis az Antarktiszon

A civilizáció bölcsője

H. P. Blavatsky, Rene Guenon és Julius Evola egyaránt osztják azt a nézetet, hogy egy, a történelem előtti időkben (az Aranykorban) itt kialakult civilizáció magát a "szent lelket", vagy Istent látta a jelenségben "lebegni a víz felett", mint ahogyan a Biblia Teremtés könyvében is áll. Egy ilyen környezetben rendkívül könnyen alakulhatott ki vallási központ, mely vonzotta az akkori világ minden sarkából a "csodát", isten jelenlétét személyesen megtapasztalni vágyókat, sőt magának a vallás kialakulásának is a gyökere lehetett. Egy ilyen központ - ha létezett - magával hozhatta a kultúra kiemelkedő fejlődését a területen, és a fent említett görög mítosz zenei utalása alapján akár a zene kialakulását, melyet egyes szakértők szerint eredetileg imádkozásra használtak (a tökéletes mantrát együtt "énekelve" értek el különböző frekvenciájú rezgéseket, melyekkel gyógyítani tudtak, vagy Istent próbálták elérni imájukkal tökéletes akusztikájú templomaikban, hasonló rendeltetésű templomok későbbi változataira a majáknál és Babilonban is találunk példát^[forrás?]).

Az éltető fény

Más ezoterikus szerzők, pl. Jocelyn Godwin(Arktos: The Polar Myth) az Északi-sark árasztja magából az életet, míg a Déli-sark a "démoni" oldal mely elnyeli az energiákat, s a hüperboreoszok ezáltal élhettek hosszabb ideig mint egy átlagos emberöltő, feltöltekezve a kiáramló "mannával". Ez a manna szerintük maga az északi fény, vagy annak kiváltó, de nem látható oka. Elképzelésüket azzal próbálják igazolni, hogy a naprendszer minden egyes bolygójának északi sarkánál különös jelenségek tapasztalhatóak (a Marson fagyott jégsapka, a Szaturnuszon pedig megmagyarázhatatlan hatszögletű "áramlás" található a bolygók északi pólusánál), melyek anyagkiáramlásra utalnak, s melyből - elméletük szerint - akár maguk a földi élethez szükséges alapelemek is származhatnak.^[forrás?] Ezt az elméletet cáfolja az aurora australis léte (a Déli-sarkon kialakuló sarki fény), mely északi párjával megegyező tulajdonságokat mutat.

Tudományos elméletek

Az ezoterikus elméletek mellett tudományos alapokra épülő (ám bizonyítatlan) elméletek is születtek Hüperboreát illetően.

A 2008-ban, Astrid Lyst norvég kutató vezetésével által végzett vizsgálatok feltételezései szerint az Északi sark és a sarkkörön belüli területek felszíne utoljára kb. 6-7000 évvel ezelőtt volt jégmentes, tehát a görögökkel egy időben létezett civilizáció jelenléte az Északi sarkkörön nem lehetséges, ellenben egy korábbi civilizáció jelenléte nem zárható ki.

Üreges Föld

Verne Gyula Utazás a Föld középpontja felé című művének alapötletére épül Brooks Agnew amerikai kutató elmélete. Agnew The Inner Earth Expedition (Belső Föld Expedíció) néven expedíciót szervez (mely jelenleg is szervezés alatt áll, tervezett indulás 2010-ben) egy orosz jégtörővel a Yamal-lal, az északi-sarki térségbe, hogy - szavai szerint - "egyszer s mindenkorra kiderüljön, üreges-e a Föld belseje vagy nem". Agnew nem csak egy elsüllyedt földrészt sejt Hüperborea helyén, hanem egyenesen azt állítja, hogy a Föld bolygó nem "letört, vagy kiszakadt valamiből", hanem egy gyorsan forgó anyag és porhalmazból állt össze bolygóvá a középpontjában lévő nagy gravitációjú vasmag hatására, mint minden bolygó az elmélete szerint.

Az elképzelés szerint a forgó anyaghalmaz külső rétegei a centrifugális erő hatására idővel egyre tömörebbek lettek, míg belseje viszont "üreges" maradt. Agnew úgy képzeli, a Föld vasmagja valójában egy belső nap, és a bolygónk kérgének belső oldala és e belső nap között üres tér található. E térben, a kéreg belső oldalán, egy másik, felfelé görbülő horizontú világ található. Magyarázata szerint ez az "alvilág", melynek bejárata az Északi sarkkörön belül található, bár azt egyelőre jég fedi. Szerinte elmélete magyarázat az északi fény jelenségre, mely itt árad ki a földből, s mely a belső napból származik. Elképzelését többek között azzal is indokolja, hogy kell lennie belső összeköttetésnek a két sarkpont között, ugyanis szerinte a két pólus körüli tengeri élővilág meglepő mértékben megegyezik. Véleménye szerint a Hüperboreoszok csupán látogatók a "Külső Föld"-ön, valójában fejlett technológiájukkal odalentről figyelnek minket, miután létrehozták az ősi civilizációkat, és bennük véli felfedezni magukat UFO-kat is.^[forrás?]

Földi Paradicsom

Dr. Valery Dyemen, orosz sarkkutató szerint Hüperborea létezett, s Édennel (avagy Paradicsommal) azonos.

Az ötlet nem új, a bostoni egyetem rektora, William Warren publikálta először vizsgálatainak eredményét, Földi Paradicsom az északi sarkon (Paradise Found at the North Pole) még a 19. század végén. A könyv tizenegy kiadást ért meg, Warren nagyszámú mítoszt és legendát tanulmányozott a legkülönbözőbb civilizációktól, melyek a Földi Paradicsomra való utalásokat tartalmaztak. Véleménye szerint a történetek sok eleme összecseng, és a legtöbb információ-töredék szerint az Édent az északi, vagy még inkább a sarki régiókba tehetjük.

"Azt hiszem az ottani civilizáció nyomait ma Eurázsiában, és az amerikai sarki régióban, a sarki régió kis szigetein, és a sarkköri tenger fenekén, folyók, tavak mélyén kell keresnünk. Megjegyzendő, hogy Oroszországban található a legtöbb lehetséges lelőhely, amely összefüggésbe hozható Hüberboreával. Néhány helyszín [...] már magára vonta a kutatók figyelmét, de sokkal több vár felfedezésre. Kutatások vannak folyamatban jelenleg is a Kola-félszigeten, Vaigach-szigeten, Kareliában, az Urál-hegységben, Nyugat-Szigbériában, Jakutföldön, és néhány más régióban. Jó kilátások vannak egy Ferenc József-földi kutatásra is."

– Dr. Dyemen

Dr. Dyemen, elmélete alátámasztására Gerardus Mercator, 16. századi térképész északi-sarki régióról készített térképét hozza fel:

"A késő középkorig semmilyen információ nem állt rendelkezésre az sarki régiókról, legfeljebb Grönland parti területeit ismerték. Mercator - aki egyébként igen pontos térképeket szerkesztett - mégis nagyon pontosan ábrázol a térképén egy földrésznyi területet. Egy 1563-ban írt levelében arról tesz említést, hogy a kérdéses terület rajzát egy jóval régebbi térképről másolta."^[forrás?]

Dyemen szerint a térkép ráillik a Bibliában említett és Josephus Flavius korai zsidó történész által leírt Édenre, melynek földjét szintén négy folyó mosta, melyek a mennyben eredtek, s melyek Éden közepéből áradtak szét a világ négy sarka felé.

Hüperborea a mai ember számára

Christophe Levalois, francia történelem- és földrajzprofesszor, újságíró, a Hyperborea - A Fény, Észak és az Eredet földje című könyvében így foglalja össze, milyen üzenetet hordozott és képviselt Hüperborea, és hogyan látja ugyanezt a mai, materialista ember:

Az Aranykor emberei Hüperboreán nem törődtek a birtoklással, a természettel teljes összhangban éltek. Ennélfogva az archeológiai kutatások, amelyeknek célja „hyperboreai civilizációs” relikviák felszínre hozatala, kizárt, hogy eredményesek legyenek; mint oly sokszor, az eredmény csupán csalódás lesz, mivel a hyperboreusok ereje önmagukban rejlett, nem külsőségeikben.

A hüperboreanoszok a póluson vagy annak közelében éltek, s ami még fontosabb, önmagukban birtokolták a Centrumot. A metafizikai pólus megfelelt a fizikai pólus-nak, ez volt az abszolút középpont. De az egyik pólus hiánya helyrehozhatatlan és végzetes veszteség a másik számára. A geográfiai pólus eltolódásának arányában egyre nehezebb lett eljutni a spirituális pólushoz, s a hozzá kapcsolódó tudáshoz és bölcsességhez, mely a civilizáció széthullásához vezetett.

Hüperborea egy édeni korszaknak, az Aranykornak felel meg. A jelenkori vélemények elburjánzó egocentrizmusának köszönhetően e témában a legfőbb tévedés az, hogy ezt a kort a jelen alapján képzelik el. Pedig ez semmiféleképpen nem a lustaságnak, a dolce farnientének, a szórakozásoknak, a hedonizmusnak, a könnyelműségnek, az individualizmusnak és a tömegek diadalának, a mindenféle szabados szeszélynek, a folyton teli gyomornak, a teljes komfortnak a kora. Nincs semmi közös az élet e tipikusan modern és involutív szemlélete, s az igazi Aranykor között. Természetesen az Aranykor külső feltételei igen kellemesek voltak, ám ebben következményt kell látni, nem elsőséget. Ezzel kapcsolatban Pierre Gordon2 nagyon találóan írta: „…az Aranykor … egy egyedülálló aszkézis s az egész jelenségvilágról való lemondás kora volt. E régmúlt idők jellegzetességei, a szépség s a különlegesen hosszú élet nem könnyű, külsődleges feltételeknek voltak köszönhetőek, hanem az emberi tudat teljes uralmának a benyomások felett, és a létszükségletek nagyon korlá-tozott voltának. Semmit sem érthetünk az Aranykornak e koncepciójából, ha szem elől tévesztjük, hogy a szellem uralmán és a hús gyengítésén alapuló teokratikus koncepcióról van szó.” A modern individuum nézőpontjából, aki teljesen a modern világot irányító elvek szerint él és szilárdan hisz is bennük, a Tradíció Aranykora semmiféleképpen nem felel meg egy Paradicsomnak. Ellenkezőleg, az ilyen nézőpontú ember számára - az általa idealizált aranykor - a Tradíció Sötétkorának a megfelelője.

– Christophe Levalois

Egyéb vonatkozások

Északi pocoknyúl (Ochotona hyperborea)

• A sarkköri vizekben él a sarki rája(Amblyraja hyperborea)

• Észak-Szibériában és Alaszkában honos az az északi pocoknyúl (Ochotona hyperborea).

• Alaszkában honos pókfajta a Pardosa hyperborea.

• Grönlandon és Izlandon fordul elő az Izlandi sarkvirág (Platanthera hyperborea).

• Több számítógépes játék is megjelent, mely Hyperboreát fantasy-játék helyszínéül használja. Pl. Keen of Crow - Hyperborea

• 'Hyperborea címmel jelent meg 1983-ban a Tangerine Dream nevű zenekar albuma.

• 1309 Hyperborea (ideiglenes jelöléssel 1931 TO) egy kisbolygó a Naprendszerben. Grigorij Neujmin fedezte fel 1931. október 11-én.

Megjegyzések

• Hüperborea azonosítása a viking és indiai mítoszokból ismert "Fehér sziget"tel vitatott.

• Hüperborea nem azonos Atlantisszal, a görög mitológiában két különböző helyre helyezik és világosan nevén nevezve megkülönböztetik a két területet.

Források

Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  

Jegyzetek

[[Kategória:Görög mitológiai népek]]