Szerkesztő:Aa194545/próbalap

Dombay Miksa Ágoston
Diendorfer (Dombay) Miksa Ágoston
Születési név	Diendorfer Miksa Ágoston
Született	1874. november 25. Dorog
Meghalt	1952. október 3. Jászapáti
Sírhely	Szeged, Belvárosi temető
Nemzetisége	magyar
Ország	Magyarország
Szolgálati ideje	1894-1922
Rendfokozata	vezérőrnagy
Egysége	Császári és Királyi 46. Gyalogezred
Csatái	I. világháború
Kitüntetései	Lipót Rend lovagkesztje (1917) Vaskorona Rend III. osztálya (1915) A Katonai Érdemkereszt III. osztálya (1915) Ezüst Katonai Érdemérem (1916) Bronz Katonai Érdemérem Károly Csapatkereszt Jubileumi Emlékérem a Fegyveres Erők számára Ferenc József trónlépésének 50. évfordulója alkalmából Katonai Jubileumi Kereszt Ferenc József trónlépésének 60. évfordulója alkalmából 1912-1913. évi Mozgósítási Kereszt 3. osztályú Tiszti Szolgálati Jel (1917)
Gyermekei	Dombay Alma, Dombay Sándor
Iskolái	Cs. és Kir. Gyalogsági Hadapródiskola
Dombay Miksa Ágoston aláírása

Diendorfer (Dombay) Miksa Ágoston (Dorog, 1874. november 25. - Jászapáti, 1952. október 3.) magyar katonatiszt, vezérőrnagy.

Családja

A Diendorfer-család a mai Szlovákiában található Selmecbányáról származik, de Miksa édesapja, az 1843-ban született Diendorfer Ede már Dorogon kötött házasságot 1870-ben. Itt született a két fiú, 1872-ben Sándor, és két évvel később, 1874-ben öccse Miksa. Az édesapa geodéta mérnökként dolgozott, így a katonai hivatásnak nem volt hagyománya a családban, ennek ellenére mindkét fiú a katonai pályát választotta, és mindketten nagyívű karriert futottak be. Míg Diendorfer Miksát a Császári és Királyi (a továbbiakban Cs. és Kir.) 46. Gyalogezrednél helyezték zászlóaljparancsnoki beosztásba, addig Diendorfer Sándor őrnagyot a "68-asok" I. zászlóaljának élére nevezték ki 1915 nyarán a galíciai harcok közepette. Ezredével a szerb és olasz frontokon harcolt, többször súlyosan megsebesült és az összeomlásig, mint alezredes a hadosztály parancsnoka volt. Hazafias magatartása miatt a kommün alatt Romániába menekült, ahol sokáig fogságban sínylődött és 1919-ben került haza. A hajmáskéri internáló tábor parancsnokságával bízták meg. Nyugalomba vonulásáig a székesfehérvári becsületbíróság beosztottja volt. 1920-ban léptették elő ezredessé. 1932-ben hunyt el Győrben. A kiváló katona hősiességét több egyéb kitüntetés mellett Vaskorona Renddel és a Katonai Érdemkereszttel ismerték el.

Diendorfer Miksa 1906-ban megnősült, házasságából két gyermek született, Alma (1907) és Sándor (1911). Alma férjhez ment Ausztriába, későbbi sorsáról nincs információ. Diendorfer Miksának Sándor fia révén két unokája született:

• Dombay Miklós (1937), aki Ausztráliába emigrált, ott született Péter (1964) nevű gyermeke, Miksa dédunokája.
• Dombay Péter (1942) jelenleg Vácon él, és nyugdíjazásig vízgazdálkodási üzemmérnökként dolgozott. Dombay Péter két gyermeke, a két további dédunoka Dr. Dombay Gábor (1970) tanszékvezető főiskolai tanár, és a vállalkozóként tevékenykedő Dombay Kinga (1973). A kései leszármazott Dombay Kingát kérték fel zászlóanyának a Dombay Miksa nevét viselő Magyar Honvédség 4. Területvédelmi Ezred számára adományozott csapatzászló átadásakor.

Az unokák kezdeményezésére kezdték el keresni a Jászapátiban elhunyt, és a jeltelen sírba temetett első világháborús hős földi maradványait.

Élete

Diendorfer Miksa Ágoston 1874-ben született Dorogon. Katonai tanulmányait 1892-1894 között a budapesti Cs. és Kir. Gyalogsági Hadapródiskolában végezte. 1894 május 01-től hadnagyi rendfokozatban az esztergomi, majd a győri Cs. és Kir. 26. Gyalogezrednél teljesített szolgálatot 1912-ig. 1897. október 01-től főhadnagy. A "26-osoktól" 1906-ban tanárként átvezényelték a Kismartoni Katonai Főreáliskolához. Itt tartózkodása alatt léptették elő századossá 1908. május 01-én. 1912-ben Szegedre helyezték át a Cs. és Kir. 46. Gyalogezredhez. Az első világháború kitörésekor a szerb hadszíntérre vezényelték, majd az orosz, egy évvel később pedig olasz hadszíntérre került. A 46. Gyalogezred II. zászlóaljának parancsnokává nevezték ki, és 1915. júniusától már Doberdónál szolgált, ahol a fennsík kiürítéséig harcolt. 1915. szeptember 01-től őrnagy. A Doberdó mögötti harcokban súlyosan megsebesült. Felépülése után 1917. júliusától az Isonzó mentén, a tolmeini hídfőnél, a Mrzli hegyen harcoló szegedi 46-osok III. zászlóaljának parancsnokává nevezték ki, amelyet 1917. november 01-től alezredesként vezet. A háború kitörését követően összesen 52 hónapot töltött század-, zászlóalj-, és harccsoport parancsnoki beosztásokban a fronton.

Néhány pillanatkép a frontszolgálatról...

Szerbiában

A 46-osok közel egy hónapig, 1914. július 28-tól augusztus 25-ig állomásoztak Pancsovában, a Temes-parti városban és környékén. Az ezred közvetlen harci feladatokban ebben az időszakban nem vett részt, a határ közelsége és a jelentős számú szerb lakosság miatt azonban folyamatos készültségben állt, s harcszerű fegyelmező gyakorlatokat végzett.

Az orosz fronton

5 nappal később már csaknem 600 km-re találjuk a 46-osokat, a mai Ukrajnában található Chodorowban. Az ötnapos utazás után az ezred nem sokat pihenhetett, alakulatai gyakorlatilag a vasútállomásról azonnal a frontvonalra vonultak, ahol m. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály alakulatai már elkeseredett küzdelmet folytattak az Osztrák–Magyar Monarchia galíciai területére betört orosz túlerővel szemben a települést övező dombokon. Innen 25 km-re keletre Rohatynnál estek át a tűzkeresztségen. Ekkoriban Diendorfer százados a II. zászlóalj 8. századát vezette. Az első harcokban a 46. gyalogezred komoly veszteségeket szenvedett. A legénységi veszteség hősi halottakban és sebesültekben 377 főre rúgott, ami a három zászlóaljas ezrednek a 12%-át tette ki!

Dr. Szojka Kornél szavaival: "Szinte látni lehetett az izzó napsütésben a gyalogsági golyók csillogását. Az ezred súlyos harcban állt, veszteségei nagyok voltak. Ehhez nagyban hozzájárult a háborús tapasztalatlanságunk. A rajok, századok rajvonalban, állva mentek előre, míg előttünk az ellenséget senki sem látta, mert be voltak ásva a földbe. Az oroszok tűzfölénye minden tekintetben messze felette állt az osztrák–magyar csapatok tűzerejének. Ágyúink alig-alig szólaltak meg. Csak néha-néha jelent meg fent magasan az égbolton a mi srapneljeinknek piros színű felhője. Ez aztán leverőleg hatott, demoralizálta a csapatok lelkierejét, küzdőképességét, különösen látva a hátramenő sebesülteket és lógósokat, akik menteni próbálták életüket a veszélyben. Az oroszok ásókkal voltak felszerelve, míg a mieinknél csak minden két embernek volt egy kis spátnia, ásója."

Harcok az Isonzónál, a doberdói csata

1915. május 20–24-én a 46-osokat, köztük Diendorfer Miksa századost átszállították az újonnan megnyíló olasz frontra. Ettől kezdve az alakulat egészen 1917. október 24-ig a tolmeini (ma Tolmin, Szlovénia) hídfő körüli harcokban vett részt. A Tolmeintől északra húzódó magaslatok védelme lett az elkövetkező időszakban a 46. gyalogezred legfőbb feladata. A megérkezésüket követően hamarosan súlyos összecsapások vártak a II. zászlóaljra, amelynek élére 1915 nyarán - immár őrnagyi rendfokozatban - Diendorfer Miksát nevezték ki. A támadó olasz egységek átlépték a korabeli határt és birtokba akarták venni az Isonzó keleti oldalán húzódó magaslatokat. Ezekben a kezdeti harcokban 1915. június 2-án vesztette életét Rizetti alezredes is, a III. zászlóalj parancsnoka. Hősi halálának emlékét emléktábla őrzi a helyszínen. Ezt követően zászlóaljával a Plöcken-szorosi harcokban vett részt. 1915. június 6-tól a doberdói fennsíkra vezényelték, ahol az isonzói csatákat végigharcolta.

1915 végére itt is megmerevedtek a vonalak és a nyugalmasabb időszakban felgyorsultak a műszaki munkálatok, az állások megerősítése, kavernák, alagutak ásása. Diendorfer Miksa őrnagy zászlóaljparancsnoksága alatt a kavernák kiépítése már olyan tökéletes volt, hogy a föld, illetve sziklák alatt egész nagy termeket létesítettek, melyekben a legénység pihenője alatt a legteljesebb biztonságban érezhette magát. A Mrzli-hegyen lévő egykori parancsnoki kaverna rejt egy különlegességet, egy oltárt melyet a harcok szünetében Diendorfer őrnagy állíttatott. A kavernát a szlovének Diendorfer-kápolnának hívják. Az oltár felirata: "Szűz Mária légy néped oltalma." – majd így folytatódik – "Erbaut durch das unter komdo des Major M. Diendorfer stehende K.u.K. Inf. Baon. No. III/46. im Jahre 1917."

1916. július 15-én a Mrzli vrh oldalában kész volt 94 darab kaverna. Ezekben elfért összesen 2.114 fő. Bővítésekkel együtt elhelyezni kívánt létszám: 4.117 fő. A legnagyobb kaverna befogadó képessége ekkor: 300 fő."

1916. április 28-án Diendorfer Miksa zászlóaljparancsnokot elvezénylik az ezredtől. ... Diendorfer őrnagy úr nem búcsúzik tőlünk, csak a tisztektől. Nagyon érzékeny ember, erősen sír, sajnálja szeretett batalionját [zászlóalját], s nem akarja mutatni gyöngeségét. Észrevétlenül akar délelőtt 10 órakor távozni, de Molnár őrmester figyelmeztet rá bennünket, kirohanunk a barakkból, s lelkesen éljenezzük. Ő pedig még a konyháktól is zsebkendőjével integet vissza. Diendorfer őrnagyban olyan parancsnokot vesztett el batalionunk, ki nagyon kímélte az embereinek életét...

Az Isonzónál súlyosan megsebesült és felépülése után 1917. július 26-án a tolmeini hídfő Mrzli Vrh-en lévő 46. gyalogezred III. zászlóaljának (III/46) parancsnokává nevezték ki. Itt a caporettói áttörésig eredményesen harcolt a túlerőben lévő olaszokkal szemben. 1915 augusztusa és 1917 októbere között mind a 11 isonzói csatából győztesen kerültek ki, mert képesek voltak megtartani az Isonzó-front északi szakaszának egyik legfontosabb állását. Az I. világháború vége a Genova melletti Artegnában érte. 1918 novemberében érkezett haza Szegedre, 52 háborús hónapi szolgálat után. Kiváló katonai teljesítményéért összesen 16 kitüntetésben részesítették, melyek közül a legmagasabb a Lipót Rend lovagkeresztje a hadi ékítményekkel.

Szerepe az 1919-es ellenforradalomban

Előzmények

1918 végére, 4 évnyi háborúskodás után Magyarországon egyre nagyobb lett a nyomor, az éhezés, a munkanélküliség. Az elégedetlenkedők élére Tisza István miniszterelnökkel szemben az ellenzéki pártok összefogásával a reformista, polgári demokratikus átalakulást sürgető Károlyi Mihály állt. A fellángoló tömegmegmozdulás 1918 október 30-31-én Őszirózsás forradalom néven vonult be a történelembe. Hiába érték el céljaik egy részét, az országos nyomort és munkanélküliséget megszüntetni nem tudták, a megerősödö szélsőséges mozgalmakkal (nácik, kommunisták) szemben sem tudtak hatékonyan fellépni. Amikor pedig a hatalmas területi veszteségeket legalizáló Vix-jegyzék aláírására kötelezték, Károlyi lemondott, és a hatalmat 1919. március 21-én Kun Béla vezetésével a kommunisták ragadták magukhoz. Kikiáltották a Tanácsköztársaságot, Károlyi pedig külföldre menekült. Clemenceau francia elnök és antantvezető látszólag megegyezett Kun Bélával a román csapatok kivonulásáról, ám ígéretét nem tartotta be, a román csapatok maradtak a Tisza vonalánál. Kun Béla katonai erővel próbálta visszaszerezni az elfoglalt területeket, de terve nem sikerült, sőt a románok Pestig nyomultak előre. A Tanácsköztársaság vezetése lemondott és elmenekült. 1919 augusztus 1-én véget ért a Magyar Tanácsköztársaság.

Diendorfer Miksa, a Nemzeti Hadsereg első ezredének parancsnoka

1919. május 5-én gróf Károlyi Gyula, Károlyi Mihály unokatestvére alakított ellenkormányt Aradon a Tanácsköztársaság megdöntése érdekében. Azonban az előrenyomuló román hadsereg a kormány több tagját elfogta és internálta. A kormány megmaradt tagjai a francia megszállás alatt álló Szegedre menekültek. Szegeden sajátos helyzet alakult ki: Újszegedet a szerbek szállták meg, a Tisza másik oldalán viszont létezett ugyan kommunista direktórium, de a valódi hatalom a megszálló franciák kezében volt. Ez a furcsa állapot tette lehetővé, hogy ha nem is nyíltan, de antibolsevista szervezkedés kezdődhetett a városban. 1919 május elején kiéleződött az ellentét a "nemzeti érzelmű" katonai vezetők és a szegedi katonai kerület parancsnoka, Tabódy Zsolt ezredes között, aki késznek mutatkozott a tanácskormány intézkedéseinek végrehajtására. Volt tehát a proletárdiktatúrának fegyveres karhatalma – ha nem is nagy számban – a Tabódy parancsnoksága alatt álló 46. vörös ezred révén. Így a szegedi ellenforradalmárok addig nem gondolhattak a Tanácsköztársaság ellen hatékony fellépésre, amíg nem semlegesítik a hozzájuk hű katonákat. A tartalékos tisztek, élükön Diendorfer Miksa alezredessel, indítottak mozgalmat a 46-os vörös gyalogezredet lefegyverzésére. 1919. május 7-én korán reggel az az ötven-hatvan tartalékos tiszt, akiket a mozgalom vezetői tervüknek megnyertek, összegyűlt a szegedi Margit utcai leányiskola tornatermében, és itt formálisan megalakították a szegedi tartalékos tiszti századot. A századnak báró Heim Géza főhadnagy lett a parancsnoka. Ez a tartalékos tiszti század jelentette azt a karhatalmat, amelyikre a május végén újjáalakuló ellenkormány később támaszkodhatott. Ezt az alakulást tekinthetjük a későbbi Nemzeti Hadsereg tulajdonképpeni magjának.

A Mars téri laktányában mindegy 300 fő állomásozott, míg a tartalékos század mindössze 72 főből állt. Ezért az alábbi terv szerint hajtották végre az akciót:

Diendorfer Miksa alezredes néhány tiszttel elment a negyvenhatos laktanyába. Ott közölte a parancsnokokkal, hogy a tanácskormány őt nevezte ki az ezred parancsnokává. Megkérte őket, hogy fegyvertelenül hívják le a legénységet az udvarra, ahol Diendorfer bejelentette az ezrednek a változást. Ez idő alatt, az egyik szakasz tisztjei bementek a laktanyába, a legénységi szobákban összeszedték a fegyvert, lerohantak az udvarra és ott a fegyvertelen legénységet megadásra kényszerítették. Közben egy másik szakasz lefegyverezte a kapuőrséget. Az egész tervszerűen és rendben, minden ellenállás nélkül ment végbe. A megbízhatatlannak ítélt elemek kiválasztása után a tisztek, altisztek és a megmaradt legénység letette a Gömbös Gyula által megfogalmazott esküt a nemzeti lobogóra. Az esküt követően Diendorfer alezredes beszélt és éltette az új magyar hadsereget. Így alakult meg a Cs. és Kir. 46. Gyalogezred romjaiból Diendorfer Miksa alezredes parancsnoksága alatt az Magyar Királyi 1. Gyalogezred.

Károlyi Gyula által május 31-én Szegeden megalakítja új kormányát. Ebben hadügyminiszterként szerepet kapott egy nyugállományú ellentengernagy, nagybányai Horthy Miklós, aki később 24 évig meghatározó alakja lett a magyar történelemnek. Mellette Gömbös Gyula kapta a hadügyi államtitkári pozíciót. Gömbös 1919. április 23-án Szegedre utazott, ahol a Nemzeti Hadsereg szervezése mellett, a korábban feloszlatott Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) újjászervezéséhez is hozzákezdett. E munkájának fontos állomása volt a MOVE 1919. július 5-i díszközgyűlése. Horthyt itt mutatta be Szeged népének Diendorfer Miksa, mint a MOVE szegedi főosztályának elnöke az alábbi szavakkal:

Hozzád fordulok, Novara hőse, aki a magyar dicsőséget az egész világnak tudtul adtad, az újjászületett Magyarországnak legelső hadügyminisztere! Ismerjük és tudjuk, hogy hazádért életed is odaajándékozod, ha azt megköveteli Tőled. Egybeforrunk Veled és úgy mondjuk: életünket és vérünket adjuk, ha kívánod és ha a haza sorsa megköveteli.

Horthy július 5-én vált az ellenforradalom vezéralakjává, népszerűségének és tekintélyének fokozatos növekedésében a díszközgyűlésen elmondott beszéde fontos szerepet játszott.

Az ellenforradalom után (kidolgozás alatt)

Az 1919. évi Magyarország politikai helyzete leginkább az anarchikus jelzővel jellemezhető. Az első világháborút lezáró békekonferencia 1919. január 18-án vette kezdetét. A legyőzött Magyarországon a hatalmi viszonyok alakulása szempontjából a döntő tényező a győztes hatalmak álláspontja volt. Magyarország sorsáról 1919. január-március folyamán Károlyi Mihály népköztársasága idején döntöttek, majd ezekről május első felében mondták ki az antanthatalmak vezetői a végső szót, amikor már a tanácsköztársaság diktatórikus kommunista rezsimje irányította az országot. Azonban Károlyi Mihály és Kun Béla kormányait a győztesek nem ismerték el. A szerbek még 1918 november 13-án benyomultak a Szeged–Baja–Pécs–Varasd vonaltól délre fekvő területekig, Szeged mindennapjait 1918. december végétől a francia megszálló csapatok uralták. A Tanácsköztársaság pedig a területi viták miatt háborúba bonyolódott Romániával és Csehszlovákiával. Ennek következményeként a románok augusztus 3-án a Magyar Vörös Hadsereget teljesen felmorzsolva bevonultak Budapestre, sőt augusztus 18-áig a Győr–Veszprém vonalig nyomultak előre. A kormányok egymás váltják; a tanácskormány bukása után mindössze 5 napig Peidl Gyula lett Magyarország állam- és kormányfője, majd a válogatott labdarúgói múlttal is rendelkező Friedrich István ragadta magához puccsal a hatalmat.

E kaotikus viszonyok között a konszolidáció csíráját Szegeden Diendorfer május 7-i akciója jelentette, amikor katonáival lefegyverezte a Mars téri laktanya vörös őrségét és létrehozta a Nemzeti Hadsereg első felesküdött ezredét. E karhatalmi háttérrel megalakíthatta első szegedi ellenkormányát Károlyi Gyula május 31-én. Ebben a hadügyminiszternek felkért Horthy június 5-én érkezik Szegedre, majd négy nappal később, június 9-én kiadta első hadparancsát, a Nemzeti Hadsereg fölállításáról és küldetéséről.

• 1919. június 6-án Horthy a Károlyi-kormány hadügyminisztereként kiadja rendeletét a Nemzeti Hadsereg felállításáról.
• 1919. november 14. A románok visszavonulása.
• 1919. november 16. Horthy bevonulása Budapestre Diendorfer kíséretében.
• Alezredesként 1919. decemberében vagy 1920 február 4-én (?) Diendorfert áthelyezték a Kecskeméti gyalogezredhez. (Dokumentum szerint 5 hónapig volt Kecskeméten). 1919 decemberében kellett elvileg Kecskemétre kerülni.
• 1920. február: Kecskeméten, mint helyőrségparancsnok fogadja Horthyt.
• 1920. március 1.: Horthyt kormányzóvá választják.
• 1920 IV.1- áthelyezték a Szegedi gyalog ezredhez mint ezredparancsnok.
• 1920.IV.11 ünnepélyes esküt tett a Kormányzóra.
• 1920.V.1  ezredessé kinevezik
• 1920. június 4. a Trianoni-békeszerződés aláírása.
• 1920..10 kinevezik a Debreceni gyalog ezred parancsnokává
• 1921.X.10. a Hadtörténeti Levéltár állományába helyezik
• 1922.VI.30 nyugállományba helyezték

Forrás: M.KIR.Debreceni Gyalog ezred parancsnokság bélyegzőjével ellátott Anyakönyvi Lapja.

Nyugdíjas évek (kidolgozás alatt)

1922. évi nyugdíjazását követően néhány visszaemlékezésen kívül kevés adat maradt fenn róla. A II. világháborúban már nem vett részt.

• 1927 (ekkor biztos): Dohánykisárusok Orsz. Szövetségének elnöke nyá. ezds.
• 1934: Névmagyarosítás
• 1939: Megemlékezés a Mars téri laktanya visszafoglalásának 20. évfordulójáról. (lásd Arcanum)
• 1942: Megemlékezés a Cs. és Kir. Gyalogsági Hadapródiskola elvégézésének 50. évforulójáról. (lásd Arcanum)

Közéleti, katonai szerepet nem töltött be, visszavonultan élt Budapesten. A kommunista hatalomátvételt követően, mint osztályidegent, kitelepítették Jászapátiba. Itt 1950-ben, egy kuláknak nyilvánított gazda, Lassányi Rudolf házának nappali szobájába jelölték ki kényszerlakhelyéül, megvonva a teljes nyugdíját is. Az idős katona 1952. október 3-án halt meg Jászapátiban. Először a falu kommunista tanácselnöke azt javasolta Lassányinak, hogy rakja bele a holttestet egy zsákba és ássa el a háza udvarán. A jóérzésű gazda ezt nem tette meg, hanem a helyi patikus anyagi támogatásával – aki fizette a koporsót és a szemfedelet – rendesen koporsóban a temetőben temették el a fia jelenlétében.

Az exhumálás és az újratemetés

Dombay sírját az unokái kezdték el keresni Jászapátiban, ahol azonban a rendelkezésre álló temetői nyilvántartásokban nem volt nyoma tiszt nyughelyének. A 2013-ban készülő "És a levelek lehullottak" című első világháborús dokumentumfilm kapcsán kapott új lendületet a kutatás. A film egyik szakértője, Dr. Négyesi Lajos nyugállományú alezredes, hadtörténész a temetői nyilvántartásokat kezelő Birkás Évával való konzultáció után esélyt látott a sír azonosítására. Az adatok elemzése után, egy jelöletlen sírhelyre esett a választás a 17-es parcellában. Itt történt a legtöbb temetés 1952-ben. A szervezőmunkába ekkor kapcsolódott be a szegedi Meritum Egyesület, amely a család felhatalmazásával egyeztetéseket kezdett a várossal Dombay hamvainak azonosítása és exhumálása ügyében. A szervezőmunka eredményeképpen 2013. szeptember 3-án minden készen állt arra, hogy a jelöletlen sírhely feltárásával megbizonyosodjanak arról, hogy az említett sír Dombay Miksa hamvait rejti. Az eseményen részt vett Dombay Miklós és Dombay Péter, a tiszt két unokája is.

A hamvak megtalálása nem volt egyszerű. A sír felbontása után azzal szembesültek az ásást végzők, hogy közel két méter mélységig, – bár érezhetően bolygatott volt a talaj, – semmi nyoma a maradványoknak. Végül a gödör alján egy koporsós temetkezés foltja rajzolódott ki, ami benyúlt a bal oldalfal alá. Ennek bontása során előkerülő csontmaradványról a munkában részt vevő, – az SZTE Embertani Tanszékét vezető – Pálfi György egyetemi docens rövid vizsgálat után elmondta, hogy egy kb. fél évszázada halott, középkorú nő maradványai lehetnek. A női csontváz alatt hamarosan egy másik embertől származó maradványok is előkerültek, amelyek egy kb. száz éve halott fiatal férfitől származtak. Ezek után akár befejeződhetett volna a munka, tényként fogadva el, hogy Dombay Miksát nem ide temették. A kutatók azonban nem adták fel és a jobb oldalon is elkezdték a kutatóárok szélesítését. A szomszédos sír közelsége miatt nem sok remény volt arra, hogy oda is temettek, ugyanakkor az oldalfal lefaragása közben először egy újabb koporsó nyoma jelentkezett, majd sikerült feltárni még egy emberi maradványt. Ez a csontok mérete és a koponya alapján kb. 165 cm magas, 70 fölötti férfié volt. A helyszíni embertani vizsgálat nyomán gyanítható volt, hogy ezek a keresett csontok, a doberdói hősök parancsnokának hamvai kerültek elő. A felfedezést a Szegedre szállítás és az SZTE Embertani Tanszékén egy részletes vizsgálat követte, amely végérvényesen igazolta, hogy Dombay Miksa hamvai kerültek elő Jászapátiban.

Az I. világháborúban elesett 3900 szegedi hősi halottból mintegy 400-at sikerült hazahozni. Számukra a Szegedi Belvárosi temető központi emlékkeresztjénél hoztak létre csontdombot, ahol az elhunytak földi maradványait elhelyezték. A család úgy vélekedett, hogy Szegeden, az egykori katonái sírjai körében lenne a legméltóbb helye a parancsnoknak. Az első világháború szegedi vonatkozásaival foglalkozó Meritum Egyesületnek az exhumáláson jelen lévő tagjai, Szanka József, Murányi Gábor, Szécsi Imre és Csáki Béla is azon a véleményen volt, ha sikerül Szegeden, az első világháború hősei mellé Dombay Miksa földi maradványait elhelyezni, az a szegedi első világháború centenáriumi megemlékezéseinek egyik méltó állomása lehetne.

Az újratemetést a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálya és a Szegedi Testamentum Kft. támogatásával szervezték meg. Diendorfer (Dombay) Miksa Ágoston vezérőrnagynak, a Császári és Királyi 46. Gyalogezred 2., majd 3. zászlóaljának  parancsnokának újratemetésére és búcsúztatására 2014. május 25-én délelőtt, a Hősök Napján került sor a Szegedi Belvárosi temető Hősi keresztjénél. A szertartást Kiss-Rigó László megyéspüspök végezte. Búcsúztatta Holló József nyugállományú altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum egykori igazgatója. Délután pedig a Belvárosi moziban levítették Papp Ferenc "És a levelek lehullottak" című dokumentumfilmjét az olasz frontszakaszról.

Emlékezete

Az Isonzó völgye fölött, annak bal partján, Tolmin közelében emelkedik a Mrzli vrh (magyarul Fagyos csúcs, 1359 m) meredek hegyoldala. Az első világháború időszakában ez volt a tolmeini hídfő osztrák–magyar védelmi rendszerének egyik legjelentősebb pontja. A hegygerincet 1915. június 1-jétől 1917. október 24-éig védte az olasz előrenyomulással szemben az osztrák-magyar hadsereg, rendkívül véres harcok közepette. Az előretolt állások mögött több mint száz barlangot (kavernát) vájt a sziklákba óvóhelyként a szegedi 46. gyalogezred III. zászlóalja. Ezek egyikét, a hegygerinc alatt mintegy 1320 méter magasságban parancsnokukról, Diendorfer Miksa Ágoston őrnagyról nevezték el, és egy magyar feliratú Szűz Mária-oltárt is elhelyeztek benne. Ma már csak magyar kavernakápolnaként emlegetik. A hegy oldalába vájt kaverna és az ott álló oltár ma zarándokhely, ahol a tolmini székhelyű "Peski 1915-1917" Egyesület szervezésében évről-évre növekvő számú megemlékező rója le tiszteletét a háború hősi halottjai előtt, minden év augusztusában, Mária-napot követően.

A Magyar Honvédség 4. Területvédelmi Ezred (MH 4. TVE) 2023. január 1-én alakult meg kiválva az Magyar Honvédség 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezredből, egyúttal felvette Dombay Miksa nevét. A új ezrednek 2023. október 5-én ünnepélyes körülmények között a szegedi Dómban csapatzászlót adományozott Novák Katalin, Magyarország Köztársasági Elnöke. A csapatzászlót dr. Kun Szabó István vezérőrnagy, a Köztársasági Elnöki Hivatal Honvédelmi Igazgatóságának igazgatója adta át Huszár Ferenc ezredesnek, az MH 4. TVE parancsnokának. Az eseményen a zászlóanya, Dombay Miksa vezérőrnagy dédunokája, Dombay Kinga volt.

Az alakulat minden évben katonai tiszteletadással emlékszik meg névadójáról a Szegedi Belvárosi temetőben.

Galéria

Diendorfer Miksa százados (a kép balszélén) néhány katonája körében még Pancsován 1914 augusztusának elején.

Diendorfer Miksa százados
1915-ben az Isonzónál.

Diendorfer Miksa őrnagy a 46. gyalogezred
3. zászlóaljának parancsnoka 1917-ben az Isonzónál.

Dombay Miksa vezérőrnagy

Források

• Diendorfer Sándor
• HM Országos Vitézi Szék Felszámoló Bizottsága 1945-1948. névmutató adatbázis (XLS). HM HIM Hadtörténelmi Levéltár. (Hozzáférés: 2024. december 15.)
• Vitézi Rend. (Hozzáférés: 2024. december 15.)
• És a levelek lehullottak (dokumentumfilm)
• A Nagy Háború írásban és képben, 2010. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
• Pintér, Tamás. "Ó, ​ti fiúk, barnák, szőkék…" – A 46-os gyalogezred első világháborús emlékezete. Szeged: Csongrád-Csanád Megyei Önkormányzat (2022). ISBN 9789637193699. Hozzáférés ideje: 2024. november 25. 
• Csonka, Laura: A szegedi ellenforradalmi kormány (magyar nyelven). Magyar Nemzeti Levéltár, 2019. május 30. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
• szerk.: Hegedűs Márton: A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma – Az 1914-1918-as világháború emlékére, 1941. Hozzáférés ideje: 2024. december 7. 
• szerk.: Zeman Ferenc: Lokális Trianon 2. – Szeged az összeomlás éveiben 1918-1920, 2021 
• Pánczél Hegedűs, János (2023). „Az el nem mondott örökség – A magyar ellenforradalom meghatározásáról és kortárs történészi narratívájáról”. Magyar Szemle 32 (11–12), 53–71. o. (Hozzáférés: 2024. december 8.) 
• Szakály, Sándor. Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg létrejötte, 1919-1920, Újragondolt negyedszázad: tanulmányok a Horthy-korszakról. Szeged: Belvedere Meridionale, 307–312. o. (2010. december 17.). ISBN 978 963 9573 70 3. Hozzáférés ideje: 2024. december 17. 
• Czeferner, Dóra: 1919.08-09. Katonai helyzet Magyarországon. Történettudományi Intézet. (Hozzáférés: 2024. december 17.)
• Hadsereg és katonapolitika 1919–1940 között. Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2024. december 17.)
• Turbucz, Dávid: Horthy Miklós, a fővezér (PDF) pp. 305–321. REAL - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma, 2021. (Hozzáférés: 2024. december 17.)

További információk

• (1919. december 17.) „Magyar hadügyministeri rendeletek”. Rendeleti Közlöny a Magyar Hadsereg számára 46 (98), 1162. o. (Hozzáférés: 2024. december 15.) 
• (1920. április 30.) „Magyar királyi honvédelmi mininisteri rendeletek”. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg számára 47 (33), 1115. o. (Hozzáférés: 2024. december 15.) 
• (1920. április 30.) „Magyar királyi honvédelmi mininisteri rendeletek”. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg számára 47 (31), 854,856. o. (Hozzáférés: 2024. december 15.) 
• (1923. április 7.) „Magyar királyi honvédelmi mininisteri rendeletek”. Rendeleti Közlöny a Magyar Honvédség számára 50 (13), 53. o. (Hozzáférés: 2024. december 15.) 
• 1945 előtti HM 4. osztály tiszti névszerinti iratai (XLS). HM HIM Hadtörténelmi Levéltár. (Hozzáférés: 2024. december 15.)
• Marosi Tibor (2019). „Az első tiszti század szegedi megalakulásának körülményei”. archív.net – XXI. századi történeti források 19 (3). 
• Udovecz, György (2013). „Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben”. Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve, Szolnok 27, 211–243. o. 
• Mrzli vrh szabadtéri múzeum
• Dombay, Péter (2014. október 1.). „Száz év után”. Váci Polgár 20 (10). (Hozzáférés: 2024. november 23.) 
• Dr. Négyesi Lajos: Az Isonzo-front nyomait kutatva. Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztály, 2002. augusztus. (Hozzáférés: 2024. november 23.)
• Dr. Négyesi Lajos: Terepbejárás a Mrzli vrh-en. Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztály, 2003. július. (Hozzáférés: 2024. november 23.)
• Paál, Joób. A száz napos szegedi kormány – Az ellenforadalom története (1919). Hozzáférés ideje: 2024. december 7. 
• (1935. május 21.) „Gyászrovat”. Budapesti Hírlap 55 (115). (Hozzáférés: 2024. december 17.)