Ugrás a tartalomhoz

Szekeres Pál (vívó)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a vívóról szól. Hasonló címmel lásd még: Szekeres Pál (egyértelműsítő lap).
Szekeres Pál
Szekeres Pál 2015-ben
Szekeres Pál 2015-ben
Személyes adatok
Születési dátum1964. szeptember 22. (60 éves)
Születési helyBudapest, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Magasság176 cm
Testsúly66 kg
Versenyzői adatok
Fegyvernemtőr, kard
KlubÚjpesti Dózsa
A Wikimédia Commons tartalmaz Szekeres Pál témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
bronz
1988, Szöul
tőr csapat
Világbajnokság
bronz
1987, Lausanne
tőr csapat
Paralimpiai játékok
arany
1992, Barcelona
férfi tőr
arany
1996, Atlanta
férfi tőr
arany
1996, Atlanta
férfi kard
bronz
2000, Sydney
férfi tőr
bronz
2004, Athén
férfi kard
bronz
2008, Peking
férfi tőr

Szekeres Pál (Budapest, 1964. szeptember 22. –) olimpiai bronzérmes, háromszoros paralimpiai bajnok magyar tőr- és kardvívó, sportvezető. Az első ember a világon, aki az olimpiai és a paralimpiai játékokon is érmet szerzett. 2024. június 16-tól európai parlamenti képviselő.

Sportolói pályafutása

[szerkesztés]

1976-ban kezdett el vívni az Újpesti Dózsában, első sikereit is itt érte el. A válogatottba 1984-ben hívták be, 1987-ben világbajnoki bronzérmet szerzett csapat tőrvívásban. Az 1988-as szöuli olimpián Busa István, Érsek Zsolt, Gátai Róbert és Szelei István társaságában bronzérmet szerzett a férfi tőrcsapattal. Ezután átigazolt a BVSC-hez.

1991-ben súlyos autóbalesetet szenvedett, ami után kerekesszékbe kényszerült, de sportpályafutását nem fejezte be, hanem a mozgáskorlátozott sportolókat foglalkoztató Ballestra egyesület vívója lett.[1] 1991 és 2003 között négy alkalommal lett Európa-bajnok, 1994-ben pedig világbajnok. Az 1992-es barcelonai paralimpián tőrvívásban, majd 1996-ban, Atlantában tőr- és kardvívásban is aranyérmet nyert, így ő lett az első sportoló, aki mind olimpián, mind paralimpián érmet szerzett.[2] 2000-ben és 2008-ban bronzérmes lett tőrvívásban, 2004-ben pedig kardvívásban. 2008 őszén kinevezték az ép tőrözők szövetségi kapitányának.

Sportvezetői pályafutása

[szerkesztés]

1983-ban érettségizett a rákospalotai Dózsa György Gimnáziumban. 1986-ban kezdte meg tanulmányait a Testnevelési Főiskolán, melyet 1992-ben fejezett be. 1992-ben a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének alelnökévé nevezték ki, ahonnan 1999-ben távozott, amikor az Ifjúsági és Sportminisztérium fogyatékosok sportjával foglalkozó helyettes államtitkára lett. Ezen kívül 1996-ban a Nemzetközi Kerekesszékesvívó-szövetség elnökségi tagjává választották, 1996 és 1998 között egy gyógyászati segédeszközökkel foglalkozó cég marketingmenedzsere volt. 1997-ben szerzett másoddiplomát a Külkereskedelmi Főiskolán.

2001-ben az Európai Paralimpiai Bizottság végrehajtó bizottsági tagjává választották. 2004-ben, miután megszűnt a minisztérium, átkerült a Nemzeti Sporthivatalba. 2005-ben a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének elnökévé választották. 2010. június 7-én a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának helyettes államtitkárává nevezték ki.

A politikával rövid ideig volt kapcsolata, a Magyar Demokrata Fórum esélyegyenlőségi munkacsoportjának tagja, 1998-ban pedig a párt országgyűlési képviselő-jelöltje volt.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős helyettes államtitkára volt, 2014 júliusában mondott le.[3] 2014. augusztus 1-jétől a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátására nevezték ki négy hónapig.[4]

2013 szeptemberétől a Nemzetközi Kerekesszékesvívó-szövetség (IWAS) elnökségi tagja, majd novembertől alelnöke,[5] 2016 novemberétől elnöke.[6]

Családja

[szerkesztés]

Nős, felesége Janicsek Anikó, volt válogatott tőrvívónő, aki kozmetikusként dolgozik. Két fiú és egy lánygyermek édesapja: Pál (1999), Laura (2002) és Dániel (2002).[7]

Róla

[szerkesztés]

2002-ben jelent meg Reményik László Életbajnokok című könyve, amelyben különböző fizikai és pszichikai sérültséggel élő emberek mesélik el élettörténetüket. Az egyik fejezet róla szól.[8] 2015-ben jelent meg az az interjúkötet, Ambrus Péter tollából, amelyben parasportolók életútját mutatják be viszonylag részletesen. Ennek egyik fejezete róla szól.[9] 2016-ban mutatták be azt az 50 perces dokumentumfilmet, amelyben Becsey János, Dani Gyöngyi, Engelhardt Katalin és Ráczkó Gitta mellett az ő élettörténete is szerepel, bemutatva a magyar parasport történetét és sikereit.[10] 2022 nyarán jelent meg a róla szóló interjúkötet, Kilőve a holdra címmel.[11]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ II. kerületi portál - Ballestra Sportegyesület. masodikkerulet.hu, 2008. október 20. [2018. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  2. ↑ Zuhanás egy másik életbe – Túlélte a balesetet és halhatatlan paralimpiai bajnok lett. origo.hu, 2021. április 22. [2021. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 25.)
  3. ↑ Lemondott három helyettes államtitkár. hir24.hu, 2014. július 18. [2015. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  4. ↑ HIVATALOS ÉRTESÍTŐ 38. szám. kozlonyok.hu, 2014. július 28. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  5. ↑ Parasport: Szekeres Pál alelnöki tisztséget kapott. nemzetisport.hu, 2013. november 3. (Hozzáférés: 2013. november 3.)
  6. ↑ Vívás: Szekeres Pált választották az IWAS elnökének. nemzetisport.hu, 2016. november 14. (Hozzáférés: 2016. november 14.)
  7. ↑ Előadók2 - Szponzorációs Symposium. szponzor.ap.hu. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  8. ↑ https://mek.oszk.hu/06900/06958/fulszoveg.html. mszk.hu. Magyar Elektronikus Könyvtár, 2009. április 17. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  9. ↑ dr. Ambrus Péter: Nincs akadály. drambruspeter.hu. dr. Ambrus Péter. (Hozzáférés: 2024. október 17.)
  10. ↑ Parasportnapot tartottak Csabán. Békés Megyei Hírlap, XXII. évf. 46. sz. (2018. február 23.) 16. o. ISSN 1215-1068
  11. ↑ Antal-Ferencz ildikó: Antal-Ferencz Ildikó: Kilőve a Holdra – Szekeres Pál, a háromgyermekes vívó. magyarkurir.hu. Magyar Kurír, 2022. június 11. (Hozzáférés: 2024. október 12.)
  12. ↑ Szekeres Pál Jelena Muhina-díjat kapott. index.hu. Index.hu, 2011. szeptember 28. (Hozzáférés: 2024. október 12.)
  13. ↑ Szekeres Pál kézbe vehette Aranyplakett kitüntetését. kormany.hu. Magyarország Kormánya, 2014. június 6. (Hozzáférés: 2024. október 12.)
  14. ↑ Magyar Paralimpiai Bizottság elnökségének díjazottjai. hparalimpia.hu. Magyar Paralimpiai Bizottság. (Hozzáférés: 2023. május 30.)
  15. ↑ Díjazás: ezeket a sportolókat ünnepelte a zuglói önkormányzat (magyar nyelven). Nemzeti Sport Online, 2018. október 3.
  16. ↑ Nívós gálán vehették át a felelősségteljes férfiak az idei Gránit Oroszlán Példakép Díjakat. Bpmagazin.hu. 2019. nov. 20.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szekeres_Pál_(vívó)&oldid=27541103”