Paralimpiai játékok
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A paralimpiai játékok testi és értelmi fogyatékosok, sérültek számára rendezett nemzetközi sportversenyek az olimpiai játékok mintájára. A kerekesszékesek első versenyeit 1948-ban, az olimpiával párhuzamosan rendezték. 1960-tól vált rendszeressé a Fogyatékosok Világjátéka. 1992-től szervezetileg összekapcsolták az olimpiával, és annak a helyszínén, három héttel annak vége után rendezik meg. Az első téli paralimpiai játékokat 1976-ban rendezték Svédországban.
Nem tartozik a paralimpiához a siketlimpia és az értelmi fogyatékos sportolók számára rendezett speciális olimpia.
Az egyenlő esélyek biztosítása érdekében a sportolókat kategóriákba osztják. A mozgássérülteknek több kategóriájuk van. Van kategóriája a látássérülteknek és a kisnövésűeknek is, de az értelmi fogyatékosokat és a hallássérülteket is az egyéb kategóriába sorolják. Ezért nem vesznek részt siket sportolók a paralimpián.
A paralimpikonok küzdenek azért, hogy úgy kezeljék őket, mint az ép olimpikonokat. Ennek ellenére még mindig hátrányos helyzetben vannak azokhoz képest. A 2008-as paralimpia magyar érmesei csak tizedannyi díjazásban részesültek, mint az ép olimpikonok, mondván, hogy ők nem olimpikonok. A sportolók támogatása töredéke az épekének, ezért sokuk amatőrként versenyez.
Elnevezés
[szerkesztés]A paralimpia szót eredetileg az angol paraplegic (bénult) és az olimpia szavak összetételével alkották meg. Később átdefiniálták a szót, és az előtagot a görög para (mellett) szóra értelmezték át, hogy kifejezzék az olimpiával való kapcsolatot, a játékok egymás mellettiségét és a többi fogyatékossal való összetartozást. Ezt az elnevezést 1988-ban, Koreában használták először.[1] Azelőtt A Bénultak Világjátékai vagy A Fogyatékosok Olimpiája volt.
Elterjedt tévhit szerint a világjáték elnevezése jogi okok miatt lett paralimpia, ugyanis a NOB megtiltotta az olimpia szó használatát. Soha nem nevezték ezeket a versenyeket paraolimpiának. Ez azért sem lehet igaz, mert akkor a -limpia végződésbe is belekötöttek volna. A dolognak nyelvi okai vannak, ugyanis a szó megalkotóinak egyszerűbben, jobban hangzott így, valamint így sokkal könnyebben kiejthető.[2] Sőt, egyes parasportolók egyenesen megsértődnek, ha paraolimpiának nevezik versenyüket. Az angolul igen becsmérlő hatású "limp" (jelentése körülbelül megegyezik a magyar rokkant, kripli szóval) kifejezéssel való rokon hangzás miatt egyesek a paralimpia elnevezést tartják inkorrektnek .
A médiában
[szerkesztés]A médiában alárendelt szerep jut a paralimpiának. Gyakran csak az egyes eredményekről tudósítanak. Az élő közvetítés csak kevesek iránt érhető el, rendszerint főműsoridőn kívül.
A közvetítések 1976-ban kezdődtek felvételről. Egyes régiók vagy nemzetek eredményeiről lehetett hallani. Az 1992-es paralimpián 45 órás élő közvetítést tartottak Európában. A többi országban csak rövid összefoglalókat tartottak. 2000-ig nem volt jelentős előrelépés.[3]
2000-ben ugrásszerűen javult a médialefedettség. A Sydney Paralimpia Szervezőbizottság és az All Media Sports megállapodása alapján nemzetközileg közvetítették az eseményeket. Végül Ázsiában, Európában és Dél-Amerikában került műsorra a paralimpia. 300 millióan látták az eseményeket, amelyek az internetre is felkerültek.[4] A szervezők nem fizettek a közvetítésért, mint 1992-ben és 1996-ban.[5]
Az állandó médiafigyelem a 2010-es téli paralimpiáig hiányzott, amikor is megkritizálták a BBC-t, hogy sokkal kevesebb figyelmet szentel a paralimpiának, mint az olimpiának. A BBC válaszában az időeltolódásra és anyagi okokra hivatkozott.[6] A médialefedettség annak ellenére csökkent, hogy az Egyesült Királyság lakosságának 23%-a volt kíváncsi a 2008-as nyári paralimpiára.[6] Norvégiában 30 órás élő közvetítést adtak le. A biatlonból kimaradt a lövészet, és a sífutásnál nem közelítettek rá a versenyzőkre, ezzel megnehezítve az események követését. A jéghoki és a kerekesszékes curling közvetítése viszont elérte az olimpiai színvonalat.[7]
Az Egyesült Királyságban 2012-ben a Channel 4 közvetítette a paralimpiát. 150 órás élő adást, webes elérhetőséget és mobil appokat tervezett.[8] A paralimpiát 2 perces trailerrel népszerűsítette, ami 2012 július 17-én 70 kereskedelmi csatornán volt látható.[9][10] Amerikában az NBC Sports rendelkezett a paralimpia közvetítésének jogával. Az IPC és a sportolók is kritizálták, mert csak a minimális lefedettséget biztosította. 2012-ben mindössze 5 órás összefoglalót adott le felvételről, és az ünnepségeket teljességgel mellőzte.[11] Philip Craven, az IPC elnöke sajnálta, hogy a nézők annyi izgalmas képről maradtak le. Azt is mondta, hogy: Néhányan azt hiszik, hogy az Amerikai Egyesült Államok mindenben a legjobb. Rá kellene döbbenniük, hogy ez nem így van.[12] A záró ünnepségek után megjegyezte, hogy jobban meg kell válogatniuk, hogy kire bízzák a közvetítést, és ha nem egyeznek az értékeink, akkor inkább keressünk mást.[13]
A játékok története
[szerkesztés]George Eyser műlábas tornász volt az első fogyatékos olimpikon 1904-ben. Halassy Olivér 1932-ben a Los Angeles-i, 1936-ban a berlini olimpián az aranyérmet megszerző vízilabdacsapat tagja és 1931-ben Párizsban az 1500 méteres gyorsúszás Európa-bajnoka volt. Takács Károly 1948-ban és 1952-ben sportlövészetben nyert aranyat. Mivel jobb karját elvesztette, bal kézzel lőtt. Liz Hartel dán lovasatléta ezüstérmet nyert 1952-ben. Fogyatékosságát gyermekbénulás okozta 1943-ban.[14]
A kerekesszékesek számára 1948-ban rendezték meg először a sporteseményt Aylesburyban (Egyesült Királyság) 1948 International Wheelchair Games néven, az első londoni olimpiával párhuzamosan.[15] Az eseményt az 1939-ben menekültként érkezett[16] német Sir Ludwig Guttmann neurológus kezdeményezte, hogy összekapcsolja az épek és a kerekesszékesek versenyeit.[15] Az eseményen 14 hadirokkant férfi és nő vett részt, akik mind gerincsérültek voltak, és íjászatban mérték össze erejüket.[17] 1952-ben ugyanott rendezték meg a nemzetközivé váló sporteseményt, amin holland veteránok is részt vettek. A Stoke Mandeville Games az esemény egy másik neve.[18]
1960-ban rendezték meg első alkalommal a Bénultak Világjátékát Rómában, de nem az olimpiával párhuzamosan, hanem néhány héttel azután.[19] Azóta a paralimpiát az olimpia évében, néhány héttel az olimpiát követően rendezik meg annak helyszínén.[20][21] 23 ország 400 kerekesszékes sportolója vett részt, és nem csak hadirokkantak. 1976-tól az esemény kiegészült a téli paralimpiával, amit első alkalommal Svédországban rendeztek meg. Ez volt az első paralimpia, amin engedélyezték nem kerekesszékes sportolók indulását.[15] 40 ország 1600 sportolója vett részt.[20]
Az első téli paralimpiát 1976-ban rendezték Örnsköldsvik-ben (Svédország).Ez volt az első paralimpia, amin több kategóriába sorolták a résztvevőket, így a sportolók is többféle fogyatékosságot viseltek. Ezután négy évenként tartották a téli paralimpiát a nyári olimpia évében. Az utolsó ilyen időpontban rendezett téli paralimpia az 1992-es Albertville-ben rendezett téli paralimpia volt. Ezután áttértek a ma is használt rendszerre, hogy két évvel a nyári játékok után tartják a téli paralimpiát, a téli olimpiához hasonlóan.[20]
1984-ben Los Angeles szervezőcsapata megtagadta a Fogyatékosok Nemzetközi Játékának szervezését, azzal az indokkal, hogy nem illik be a Los Angelesben rendezett játékok professzionális képébe. Chicago vállalkozott az esemény megrendezésére, de néhány hónappal a játékok megkezdése előtt visszalépett, mivel hiányzott még 100 000 dollár a költségek fedezésére. Végül a játékokat két helyszínen rendezték meg. A bénultak Stoke Mandeville-ben (Egyesült Királyság), a többi mozgássérült New Yorkban, a Long Islanden levő Hempsteadben versenyzett. Az ottani Hofstra Egyetem két óra alatt gyűjtötte össze a szükséges pénzt.
Az 1988-as szöuli nyári paralimpia óta a játékokat az olimpia helyszínén rendezik. Egy 1991-es szerződés alapján ez minden további paralimpiára érvényes. 1996-ban a szervezők Atlantában az olimpia után minden berendezést lebontottak, így a fogyatékos sportolók romok között versenyeztek. 2012-től kezdve a paralimpiát az olimpiával együtt kell reklámozni, a helyi szervezőbizottság rendezésében. Eszerint a paralimpia mindig három héttel az olimpia után kezdődik.[22] A szerződés jelenlegi formáját 2001-ben nyerte el,[20][23] és 2020-ig érvényes.[24] 1992-től hasonlók érvényesek a téli paralimpiára.
A paralimpiai játékokat nem a versenyzők fogyatékosságának, hanem teljesítményének kiemelésére rendezik.[25] A kis íjászverseny igazi világjátékokká nőtte ki magát. Ma már nemcsak hadirokkant kerekesszékesek, hanem több fogyatékossági kategóriába sorolt élsportolók mérik össze teljesítményüket, habár a hallássérültek kimaradtak.[26] Mind a nyári, mind a téli paralimpiát világszerte elismerik.
IPC
[szerkesztés]Az IPC elődje a Fogyatékosok Nemzetközi Sportszövetsége (ISOD) 1964-ben alakult meg. Alapítói ezt a szervezetet szánták a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfelelőjének.[27] A szervezet 1982-ben az International Coordinating Committee of World Sports Organizations for the Disabled (ICC) nevet vette föl, és a paralimpia megrendezése mellett a fogyatékos sportolók érdekeit is képviselte a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal szemben.[28] Az 1988-as szöuli játékok után az ICC úgy döntött, hogy minden nemzetet befogad, ahol van szervezett sportélet a fogyatékosok számára. 1989-ben a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) nevet választotta.[20][28]
A 2008-as pekingi paralimpián 148 országból 4124 sportoló vett részt. 472 versenyt rendeztek 20 sportágból. A paralimpia szervezéséért és fejlesztéséért 1989 óta a Düsseldorfban alapított Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) felelős, aminek székhelye Bonnban van. A szervezet 174 ország paralimpiai szövetségét és négy fogyatékosspecifikus nemzetközi sportszövetséget fog össze. Elnöke Philip Craven, egykori angol paralimpikon. Elnöki minőségében Craven tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is.[29] Kilenc sportág számára nemzetközi szövetségként szolgál; ezekben a sportágakban az IPC szervezi a világbajnokságokat és más versenyeket.[25] Az IPC sok nemzetközi és nemzeti sportszervezetet és szövetséget fog össze. Az IPC szervezi a kapcsolatot a médiával, minősíti a játékvezetőket, tisztviselőket, és az olimpiai szabályzatok betartatását is segíti.[30]
Az IPC együttműködik a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal. Küldöttei, köztük az elnök is tagja annak, és részt vesznek annak tanácskozásaiban és eseti bizottságaiban. A munkakapcsolat ellenére a két szervezet külön működik, és saját játékaikat szervezik.[31]
További szövetségek:
- Nemzetközi Paralimpiai Sportági Szakszövetség (IPSF)
- Központi Idegrendszeri Sérültek Nemzetközi Sport és Rekreációs Szövetsége (CPISRA)
- Magyar Paralimpiai Bizottság[32]
Jelképei
[szerkesztés]A paralimpia mottója: A lélek mozgásban.[33]
-
1987-ig
-
1988−1994
-
1994−2004
-
2004-től
1987-ig az olimpiai karikák alkották a logót. Miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magának követelte a logó használatát, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságnak meg kellett változtatnia a logóját. Később a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az öt csepp ellen is fellépett, mivel színük és elhelyezésük a karikákével megegyezett, ezért háromra csökkentették a cseppek számát, a három csepp az országzászlók leggyakoribb színeit viselte (piros, kék, zöld). 2004-ben az IPC saját döntése alapján változtatott logót, hogy megjelenítse a paralimpikonok sportszellemét, és hogy az IPC felismeri a bennük rejlő képességeket, és támogatja őket. Az IPC célja, hogy segítse a paralimpikonokat a minél jobb eredmények elérésében, és hogy felrázza és inspirálja a világot.[34]
A logón levő három alakzatot agitonak nevezik, a latin agito (mozgásba hozok) szóból. A három agito egy központi pont körül forog, ezzel jelképezi a Föld minden tájáról összesereglő sportolókat. Színük azonos a korábban használt három csepp színével: piros, kék, zöld.[33]
A paralimpia himnusza a "Hymn de l'Avenir", aminek szerzője Thierry Darnis. 1996-ban fogadták el hivatalos himnuszként.[35]
Ünnepségek
[szerkesztés]Megnyitó
[szerkesztés]A paralimpia megnyitóünnepsége változó elemeket tartalmaz. Ezek legtöbbje az 1920-as olimpia megnyitójáról ered.[36] Az elején felvonják a rendező ország zászlaját, és előadják annak himnuszát. Ezután a rendező ország művészei énekkel, zenével, tánccal és színelőadással szórakoztatják a megjelenteket.
Ezután a sportolók nemzetek szerint csoportosulva formaruhában bevonulnak a stadionba. Sorrendjük megfelel a rendező ország által választott nyelv betűrendjének, kivéve, hogy a rendező ország sportolói az utolsók. Elhangzanak a megnyitóbeszédek, végül behozzák az olimpiai fáklyát, és meggyújtják az olimpiai lángot.[37]
Éremosztás
[szerkesztés]A döntőket éremosztás követi, többnyire a döntőt követő napon. A győztes, a második és a harmadik helyezett versenyző vagy csapat feláll a dobogóra, és átnyújtják nekik az érmeket. Ezután felvonják mindhárom ország zászlaját, és lejátsszák az aranyérmes országának himnuszát.[38] Az IPC tagokat önkéntesek segíthetik.[39]
Záróünnepségek
[szerkesztés]Miután minden sportesemény lezárult, záróünnepséget tartanak. Bevonulnak a nemzetek zászlóhordozói, utánuk következnek a sportolók összekeveredve. Bevonják a paralimpiai zászlót, és felvonják a következő paralimpiai rendezvény megrendezőjének zászlaját. Megtartják a záróbeszédeket, és eloltják az olimpiai lángot.[40] Ezután a következő vendéglátó ország rövid előadással bemutatkozik.
Egyenlőség
[szerkesztés]Kapcsolat az olimpiával
[szerkesztés]2001-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság szerződést kötött, hogy ugyanannak a városnak kell megrendeznie a paralimpiát, mint ami az olimpiát rendezi. A szerződés a 2012-es paralimpiáig szólt,[20] de meghosszabbították a 2014-es téli paralimpiára és a 2016-os nyári paralimpiára is.[41]
Az IOC chartája kimondja, hogy:[42]
A sporttevékenység általános emberi jog. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy sportoljon, bármilyen megkülönböztetésre való tekintet nélkül, és azt olimpia szellemében, ami magában foglalja a kölcsönös barátságot, a szolidaritást és a fair playt. … Bármiféle megkülönböztetés összeférhetetlen az olimpiai mozgalomhoz való tartozással, legyen az az ország megkülönböztetése, vagy faji, vallási, politikai, nemi alapú, vagy bármely más természetű.
Nem mondja ki nyíltan, hogy a fogyatékosság szerinti megkülönböztetés méltatlan az olimpia szelleméhez, így azt a benyomást keltheti, hogy ez a megkülönböztetés összefér vele. A paralimpia chartája viszont ezt is külön felsorolja, és tiltja a politikai, vallási, faji, gazdasági, nemi, fogyatékosság, nemi irányultság szerinti megkülönböztetést.[43]
Sebastian Coe, a londoni szervezőbizottság elnöke a 2012-es olimpiai és paralimpiai játékokról mondta:
Meg akarjuk változtatni a közvéleményt a fogyatékossággal kapcsolatban, ünnepelni a paralimpiai sport kiválóságát és köztudottá tenni, hogy a két játék egy egészet alkot.[44]
Paralimpikonok az olimpián
[szerkesztés]A paralimpikonok régóta keresték annak a lehetőségét, hogy az olimpián is induljanak. Ez először az új-zélandi Neroli Fairhall íjásznak sikerült, aki eljutott az 1984-es Los Angeles-i olimpiára.[45]
2008-ban Oscar Pistorius dél-afrikai sprinter megpróbált eljutni a 2008-as nyári olimpiára. Mindkét lába térd alatt amputált, és karbonszálas műlábbal fut. Paralimpiai rekordtartó 100, 200, és 400 méteren. 400 méteren 0,70 másodperccel maradt le a kvalifikációról. A paralimpiára már eljutott, és aranyérmet nyert 100, 200, és 400 méteren.[46] 2011-ben Pistorius bejutott a 2012-es nyári olimpiára, ahol két számban indult. 400 méteren az elődöntőig jutott, és csapata nyolcadik lett a 4 × 400 méteres váltón.[47]
A paralimpián is indulhatnak ép sportolók a látássérült futók kísérőjeként. A látó és a vak futót egy csapatnak tekintik, és ha helyezést érnek el, mindketten megkapják az érmet.[48]
Küzdelem az egyenlőségért
[szerkesztés]Többen is kritizálták az ép olimpikonok előnyben részesítését a paralimpikonokkal szemben. A paralimpia nem kevésbé rangos esemény, mint az olimpia, és a fogyatékos sportolóknak nagyobb erőfeszítésbe kerül, hogy kiemelkedjenek a sokaságból. Mégis, a 2008-as magyar paralimpikonok tizedannyi díjazásban részesültek, mint az ép olimpikonok. Tony Iniguez, Scot Hollonbeck és Jacob Heilveil paralimpikonok 2003-ban keresetet nyújtott be az Amerikai Egyesült Államokban az egyenlő bánásmódért.[49] Bepanaszolták az Amerikai Egyesült Államok olimpiai szövetségét, benne a paralimpiai szövetséggel, hogy hátrányosan megkülönböztetik a paralimpikonokat. Kisebb összegű életbiztosítást, kisebb ösztöndíjakat és kisebb jutalmakat adnak nekik, mint az épeknek. Ez hátrányos az Amerikai Egyesült Államok paralimpiai csapatára, míg Kanadában és az Egyesült Királyságban nincs ilyen különbségtétel. A bizottság arra hivatkozott, hogy mivel az állam nem támogatja őket, ezért kénytelenek a médiaszereplésből befolyó pénzt elosztani; és mivel a paralimpikonok kevesebbet szerepelnek, ezért a belőlük származó jövedelem is kisebb, így teljesen helyénvaló, hogy kevesebbet is kapnak vissza. 2008-ban a Legfelsőbb Bíróság is kielégítőnek találta ezt a magyarázatot.[50] Ez alatt az öt év alatt a paralimpikonokra fordított összeg a többszörösére nőtt; 3 millió $-ról 11,4 millió $-ra.[49]
A paralimpia sem nélkülözi a szponzorokat. Az olimpiától eltérően támogatóinak logói megjelenhetnek a stadionokban és a sportfelszereléseken.[51]
A játékokon kívül
[szerkesztés]A Brit-Kolumbiai Egyetem (UBC) felmérésében 1600 kanadait kérdeztek meg. A megkérdezettek 41–50%-a szerint a 2010-es vancouveri olimpiai és paralimpiai játékok hatására javult az épületek és a közterek hozzáférhetősége. A munkaadók 23%-a válaszolt úgy, hogy hajlandó lenne fogyatékos alkalmazottat felvenni.[52]
Xavier Gonzalez, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság ügyvezetője a 2008-as nyári paralimpiai játékok után azt mondta, hogy:[53]
Kínában a (paralimpiai) játékok megváltoztatták a kínaiak hozzáállását fogyatékos embertársaikhoz. Felgyorsult az akadálymentesítés, és a törvényeket is módosították, hogy jobban bevonják a fogyatékosokat a közösség életébe.
Sportágak
[szerkesztés]A paralimpián a sportolók 22 sportágban versenyeznek:
- Íjászat
- Könnyűatlétika
- Bocsa
- Kerékpározás
- Lovaglás
- 10 fős futball
- 14 fős futball
- Csörgőlabda
- Súlyemelés
- Kenu (2016-tól)
- Evezés
- Vitorlázás
- Lövészet
- Úszás
- Asztalitenisz
- Triatlon (2016-tól)
- Ülőröplabda
- Kerekesszékes kosárlabda
- Kerekesszékes vívás
- Kerekes székes rögbi
- Kerekesszékes tenisz
A téli paralimpián öt sportágban lehet versenyezni:[54]
- Alpesi sízés
- Északi sízés
- Jéghoki
- Kerekesszékes curling
- Biatlon
Egyes sportokban több sporteseményt is rendeznek, például az alpesi síben van műlesiklás és óriás-műlesiklás. A Nemzetközi Paralimpiai Szövetség összefogja a legtöbb sportot, de nem mindegyiket. Az egyes specifikus sportokat a Vakok Nemzetközi Sportszövetsége (IBSA), a Nemzetközi Kerekesszékes és Amputált Sportszövetség (IWAS), és a Cerebral Palsy Nemzetközi Sport- és ... Szövetség (CP-ISRA) felügyeli.[55] Ezek nemzeti központjai magukban foglalják a nemzeti paralimpiai bizottságokat is, amelyek nemzeti szinten irányítják a sporttevékenységet.[56]
Kategóriák
[szerkesztés]A sportolókat fogyatékosságuk szerint kategóriákba sorolják, hogy hasonló képességű sportolók versenyezzenek egymással, és hogy az egyes sportágakban figyelembe vehessék a fogyatékosságot is, hiszen a különböző sportágakra is más-más hatással vannak a különböző fogyatékosságok. Az egyes sportágakban tovább osztályozzák a versenyzőket. Nem minden sportágat párosítanak minden kategóriával, például a csörgőlabda kifejezetten a látássérülteké. Általánosságban ezeket a kategóriákat különböztetik meg a nyári és a téli paralimpiákon:[57]
- Az izomerő megváltozott állapota: az izmok által kifejtett erő kisebb az épnél. Ide sorolják a gerincsérülteket, a nyitott gerincűeket vagy a gyermekbénulás áldozatait.
- Beszűkült mozgástartomány: egyes meghatározott ízületek mozgása korlátozott.
- Amputáltak: akiknek legalább egy végtagjukon hiányzik a fő ízület (karon könyék fölött, vagy lábon térd fölött amputáltak).
- Központi idegrendszeri sérültek: akiknek egy, vagy több agyi központjuk sérült, ezért gondjaik vannak a testtartással és a mozgások kivitelezésével.
- Különböző hosszú lábak: az egyik láb jól láthatóan rövidebb, mint a másik.
- Görcsös izmok, hipertónia: a hipertónia nem a vérnyomásra, hanem az izomtónusra utal. Az izomműködés hatásfoka észlelhetően rosszabb, mint az épeké.
- Ataxia: az izommozgások irányításának zavara például cerebral palsy vagy Friedreich-ataxia következtében.
- Athetosis: kiegyensúlyozatlan, akaratlan mozgások, a szimmetria megtartásának nehézségei. Okozhatja például cerebral palsy vagy choreoathetosis.
- Látássérültek: a törvény által vaknak elismert sportolók.[57] A csörgőlabdában és a fociban bekötött szemmel versenyeznek az esélyegyenlőség érdekében. A fociban a kapusok használhatják megmaradt látásukat. 2012-től az őket kísérő látó sportolók is, mint csapattagok éremesélyesek.[48][58]
- Értelmi fogyatékosok: 18 éves koruk előtt értelmi fogyatékosként felismert élsportolók.[57] A speciális olimpián azonban nincs ilyen határ.[59][60]
- Kerekesszékesek: kerekesszékkel versenyző sportolók.
- Kisnövésűek: 145 cm alatti magasságú férfiak és 137 cm alatti magasságú nők.[61]
- A többiek: mindenki, aki nem fér be az előzőekbe. Az előbbiekbe be nem sorolt mozgássérültek, értelmi fogyatékosok, siketek és nagyothallók.
Mivel nem kaptak külön kategóriát, a hallássérült sportolók szervezett keretek között nem indulnak a paralimpián.
Osztályozás
[szerkesztés]A kategóriákon belül az esélyegyenlőség érdekében további osztályozás szükséges. A fő szempont a fogyatékosság súlyossága. Az osztályozás sportról sportra eltérő, ami lehetővé teszi, hogy egy adott fogyatékos állapottal minél több versenyen részt lehessen venni. A fogyatékos állapotok nagy száma megnehezíti az osztályozást.[62]
A paralimpia kezdetétől az 1980-as évekig a sportolók osztályozása a diagnózison alapult. Az osztályt kizárólag az határozta meg, hogy milyen betegség vagy sérülés okozta az állapotát. Egy gerincsérült nem versenyezhetett együtt egy kétszeres lábamputálttal. Azzal együtt, hogy megváltozott a fogyatékosok sportjának a célja, és a rehabilitáció eszközéből önállóvá vált, az osztályozás rendszerében is áttértek a megmaradó képességek szerinti osztályozásra.[63]
Az áttérés pontos időpontja nem ismert. Az új rendszer azt vizsgálja, hogy a fogyatékosság hogyan hat a sportoló teljesítményére, mire lesz képes. Ebben a rendszerben együtt versenyeznek mindazok, akiknek nem működnek a lábaik, és nem számít, hogy miért. Az egyetlen kivételt a látássérültek jelentik, akik még mindig az orvosi szempontot használják.[63]
A paralimpia a látássérülés három fokozatát ismeri el. A csörgőlabdát bekötött szemmel játsszák, hogy a kisebb látássérülés ne jelentsen előnyt.[64] Több sport, például az atlétika a legtöbb osztály számára nyitott. Az atlétikában a 11, 12 és 13 osztályok jelentik a látássérültség különböző fokozatait.[65] Csapatsportok is vannak, mint a kerekesszékes rögbi. A csapatok tagjait megmaradt képességeik szerint pontozzák; a kisebb szám kevesebb megmaradt képességet jelent. A csapatok nem léphetik túl az osztály számára meghatározott pontszámot. A kerekesszékes rögbiben az öt játékos összesen legfeljebb nyolc pontot érhet el.[66]
Dopping és csalás a paralimpián
[szerkesztés]Az osztályozási rendszert csalásra is felhasználták. Ez úgy működik, hogy a sportoló másnak, súlyosabbnak állítja be a fogyatékosságát, mint amilyen.
2000-ben Sydneyben a spanyol kosárlabdacsapat többségében épkézláb tagokkal indult, és tisztázatlan módon ért el aranyérmet. A csapat az értelmi fogyatékosokra alkalmazott kritériumoknak sem felelt meg.[67] Ezért 2004-ben Athénban és 2008-ban Pekingben nem engedtek értelmi fogyatékosokat versenyezni.[68] 2012-ben a kritériumok enyhítésével és szigorúbb felügyelettel könnyűatlétikában, asztaliteniszben, evezésben és úszásban indulhattak értelmi fogyatékos versenyzők.[69][70][71]
A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság felszólítására a Spanyol Paralimpiai Bizottság nyomozásba kezdett.[72] A vizsgálat több sportolót is kiszűrt, akik nem feleltek meg a kritériumoknak. Fernando Martin Vicente elnök szerint a világon mindenütt megsértik a kritériumrendszert. Ezután az IPC maga folytatta a vizsgálatot, és kimutatta, hogy ez a csalás nem korlátozódott a spanyolokra vagy a kosárlabdára.[67]
A szteroidok is megjelentek. 2008-ban három súlyemelő és a német kosárlabdacsapat egyik tagjának tesztje pozitív lett.[70] Ez kevesebb, mint 2000-ben a tíz súlyemelő és az egy atléta.[73] A téli paralimpián először Thomas Oelsner német síelő bukott le a tiltott szerekkel. Két aranyérmet vontak vissza tőle 2002-ben.[74] 2010-ben a svéd Glenn Ikonen curlingezőt tiltották el hat hónapra,[75] a csapata azonban folytathatta a versenyzést. Az 54 éves játékos szerint az orvosa írta fel neki a tiltott szert.[76][77]
Egy másik technika, hogy mesterségesen megemelik a vérnyomásukat például a gerincsérülés alatt okozott sérüléssel. A sérülés lehet a csontok szándékos eltörése, a lábak elszorítása, és nyomókötések felhelyezése. A gerincsérülés miatt a sportolónak nem fájnak ezek a módszerek, de megemelik a vérnyomást. A magasabb vérnyomás 15%-kal is megnövelheti a teljesítményt. Ez különösen a nagy állóképességet igénylő sportoknál hasznos, például a sífutásban.[78]
A génkezelés egy újabb módot jelent a csalásra. Az összes sportolónak megtiltották a módszer alkalmazását, bár nehéz kiszűrni.[79] A doppingügynökség (WADA) kutatja, hogy hol a határ a génterápia és a dopping között.[80]
2003 óta az IPC együttműködik a WADA-val.[81] Az IPC megígérte, hogy a jövőben kiterjesztik a szűréseket a sportok tisztaságának érdekében.[81] A kötelező előzetes és utólagos szűrést is alkalmazzák.[81]
A paralimpiai játékok időpontjai és helyszínei
[szerkesztés]A fogyatékosok más világjátékai
[szerkesztés]- Speciális olimpia az értelmi fogyatékosok számára
- Siketlimpia a siket sportolók világversenye
- Down-sportfesztivál a Down-szindrómások számára
- A fogyatékosok 2006-os futballvilágbajnoksága
Magyar eredmények
[szerkesztés]A paralimpiai sportmozgalom
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.paralympic.org/release/Main_Sections_Menu/IPC/About_the_IPC/
- ↑ http://www.nyest.hu/hirek/paralimpia-es-paralimpikon
- ↑ Cashman and Darcy (2008), p. 40
- ↑ Cashman and Darcy (2008), pp. 100–101
- ↑ Goggin and Newell (2003), p. 91
- ↑ a b Sweney, Mark. „BBC criticised for scant coverage of Winter Paralympics”, The Guardian, Guardian News and Media Limited, 2010. március 12. (Hozzáférés: 2010. április 30.)
- ↑ Oppgitt over elendig Paralympics-produksjon Archiválva 2012. szeptember 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (Norwegian), Harstad Tidende, March 25, 2010
- ↑ Unprecedented Rolling Coverage for London 2012 | IPC. Paralympic.org. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
- ↑ Ad of the Day: Paralympic Games Forget the Olympics. This is the summer's most stunning sports commercial. Adweek. (Hozzáférés: 2012. augusztus 11.)
- ↑ Usborne, Simon. „Paralympics: Channel 4's superhuman effort”, The Independent, 2012. július 19. (Hozzáférés: 2012. augusztus 11.)
- ↑ Paralympics 2012: NBC to only screen five-and-a-half hours retrospective coverage of Games. The Telegraph. (Hozzáférés: 2012. augusztus 24.)
- ↑ NBC criticised Paralympics after opening ceremony blackout. The Telegraph. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
- ↑ American broadcaster NBC could lose right to show Games after criticisms. Metro. [2012. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
- ↑ DePauw and Gavron (2005), p. 38
- ↑ a b c History of the Paralympic Movement. Canadian Paralympic Committee. [2009. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ SPSL Archive. Rsl.ox.ac.uk, 1933. december 24. [2012. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
- ↑ A paralimpia kezdetei
- ↑ DePauw and Gavron (2005), pp.38–39
- ↑ „Paralympics traces roots to Second World War”, Canadian Broadcasting Centre, 2008. szeptember 5.. [2008. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 14.)
- ↑ a b c d e f History of the Paralympic Games. Government of Canada. [2010. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ Galligan (2000), pp. 89–90
- ↑ http://www.paralympic.org/release/Main_Sections_Menu/Paralympic_Games/
- ↑ DePauw and Gavron (2005) p. 92
- ↑ Paralympics 2012: London to host 'first truly global Games'. BBC Sport. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ a b About the IPC. International Paralympic Committee. (Hozzáférés: 2010. április 6.)
- ↑ Rosner, David. „Paralympics history”, Sports Illustrated, CNNSI.com, 2000. október 18. (Hozzáférés: 2010. április 6.)
- ↑ DePauw and Gavron (2005), p. 39
- ↑ a b Howe (2008), p. 43
- ↑ Sir Philip Craven. International Olympic Committee. (Hozzáférés: 2010. április 14.)
- ↑ IPC Handbook. International Paralympic Committee. [2010. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
- ↑ Gilbert and Schantz (2008) p. 170
- ↑ Magyar Paralimpiai Bizottság (magyar nyelven). Magyar Paralimpiai Bizottság. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
- ↑ a b Paralympic Symbol & Motto. International Paralympic Committee. [2009. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ Howe (2008), p. 59
- ↑ IPC Intellectual Property Rights (PDF). International Paralympic Committee. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
- ↑ The Modern Olympic Games (PDF). International Olympic Committee. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.)
- ↑ Paralympic opening ceremony to be 'family friendly'. The Vancouver Sun. Canwest News Service, 2010. március 12. [2010. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
- ↑ https://web.archive.org/web/20100410053925/http://www.vancouver2010.com/olympic-news/n/news/victory-ceremony-podiums-at-2010-winter-games-a-testament--to-the-mountains-athletes-have-climbed-en-route-to-olympic-and-paralympic-success_264996fr.html
- ↑ Ceremony volunteers. Vancouver Organizing Committee for the 2010 Olympic and Paralympic Winter Games. [2010. május 27-i dátummal az Ceremonies Volunteers eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
- ↑ IPC Handbook June 2009 Bylaws Governance and Organizational and Organizational Structure (Google Quick View), International Paralympic Committee (IPC)
- ↑ IPC-IOC Cooperation. International Paralympic Committee. [2009. szeptember 8-i dátummal az IPC-IOC Co-operation eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
- ↑ The Olympic Charter (PDF). International Olympic Committee, 2010. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
- ↑ Paralympic Vision and Mission (PDF). International Paralympic Committee, 2003. [2011. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
- ↑ Gibson, Owen. „Sainsbury's announces sponsorship of 2012 Paralympics”, The Guardian, 2010. május 4.
- ↑ „Neroli Fairhall, Champion Archer, Dies at 61”, The New York Times, NYTimes.com, 2006. június 13. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ Longman, Jere. „An Amputee Sprinter: Is He Disabled to Too-Abled”, The New York Times, NYTimes.com, 2007. május 15. (Hozzáférés: 2010. április 8.)
- ↑ Paralympics 100m: Oscar Pistorius says past experience vital, BBC Sport, 21 May 2012, <http://www.bbc.co.uk/sport/0/disability-sport/18146074>
- ↑ a b Visually impaired skiers put fate in guide's hands, thestar.com, March 13, 2010
- ↑ a b http://www.nytimes.com/2008/10/07/sports/othersports/07paralympics.html
- ↑ Schwarz, Alan. „Paralympic Athletes Add Equality to Their Goals”, The New York Times, NYTimes.com, 2008. szeptember 5. (Hozzáférés: 2010. április 8.)
- ↑ Gibson, Owen: Paralympics reignite the Olympic buzz but with added twists. The Guardian. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
- ↑ Paralympics a force for change, University of British Columbia, March 4, 2010
- ↑ 2010 Paralympics about changing minds, not capturing hearts, CablePulse 24, March 12, 2010
- ↑ http://www.dbs-npc.de/paralympics-vancouver-sportprogramm.html
- ↑ Organization. International Paralympic Committee. [2010. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 14.)
- ↑ Sport. International Paralympic Committee. [2010. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 14.)
- ↑ a b c http://www.paralympic.org/sites/default/files/document/120716152047682_ClassificationGuide_1.pdf
- ↑ „Paralympics 2012: The able-bodied athletes at the Games”, BBC News, 2012. augusztus 31. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
- ↑ Special Olympics and the Olympic Movement Archiválva 2011. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, Official website of the Special Olympics, 2006
- ↑ „Making sense of the categories”, BBC Sport, 2000. október 6. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ IPC Athletics Classification Project for Physical Impairments: Final Report - Stage 1 (PDF). [2012. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 19.)
- ↑ Athlete Classification. Australian Paralympic Committee. [2010. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 14.)
- ↑ a b The history of classification (PDF). International Paralympic Committee. [2011. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 30.)
- ↑ Goalball. International Paralympic Committee. [2009. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 8.)
- ↑ Athletics. Australian Paralympic Committee. [2010. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ Wheelchair Rugby. International Paralympic Committee. [2010. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 8.)
- ↑ a b Slot, Owen. „Cheating shame of Paralympics”, The Daily Telegraph, Telegraph Media Group, 2001. február 3. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ IPC Suspends INAS-FID from Membership. International Paralympic Committee, 2001. március 9. [2004. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ Archivált másolat. [2012. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 4.)
- ↑ a b Grey-Thompson, Tanni. „Cheating does happen in the Paralympics”, The Daily Telegraph, Telegraph Media Group, 2008. szeptember 11.. [2012. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ Van de Vliet, Peter: Re-Inclusion of Athletes with Intellectual Impairment in Paralympic Sports (PDF). International Paralympic Committee, 2009. december 15. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ IPC Calls For Full Investigation. International Paralympic Committee, 2000. november 27. [2006. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ „Paralympians can do the same thing as Olympic athletes-including cheating”, Sports Illustrated, CNNSI.com, 2002. március 6. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ Maffly, Bryan: Skier Fails Drug Test. Salt Lake 2002 Paralympics, 2002. március 13. [2004. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- ↑ Anti-Doping Rule Violation of Swedish Wheelchair Curler, International Paralympic Committee (IPC), May 4, 2010
- ↑ Davies, Gareth. „Winter Paralympics 2010: Wheelchair curler's positive drug test mars closing ceremony”, The Telegraph, Telegraph Media Group Limited, 2010. március 21.. [2011. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. május 3.)
- ↑ Little, Lyndon: Swedish wheelchair curler suspended for use of an illegal drug. The Vancouver Sun. Canwest Publishing Inc., 2000. március 19. [2010. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
- ↑ France-Presse, Agence. „Cheating probed at paralympic games”, The Ottawa Citizen, Canwest Publishing Inc., 2010. március 18. (Hozzáférés: 2010. április 14.) [halott link]
- ↑ Wolbring, G. (2008). Oscar Pistorius and the future nature of Olympic, Paralympic and other sports. SCRIPT-ed, 5(1). doi: 10.2966/scrip.050108.139.
- ↑ World Anti Doping Agency. (October 2009). Gene Doping. In World Anti-Doping Agency. Hozzáférés ideje: April 11, 2012, from http://www.wada-ama.org/en/Science-Medicine/Science-topics/Gene-Doping/ Archiválva 2009. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ a b c World Anti-Doping Agency (2008). Beijing 2008. Play True. Hozzáférés ideje: April 13, 2012. From http://www.wada-ama.org/Documents/Resources/Publications/PlayTrue_Magazine/PlayTrue_2008_3_Levelling_the_Playing_Field_EN.pdf Archiválva 2012. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források
[szerkesztés]- Daniele Di Chiara: "Storia delle BOCCE in Italia e nel mondo" (1997) /Publblicazione edita in occasione del Centenario di Fondazione della Federazione Italiana Bocce 1897-1997/
- W.W.Mitchell: "Manual of Bowl" – Playing (1880)
- Justin Godart: "Anthologie du jeu de boules" (1938.)
- Georg T. Burrows: "All about Bowls" (1948)
- H.P. Webber: "Bowls" (1948)
- Harold Esch: "Lawn Bowling Handbook" (1948)
- Ermanno Barbieri: "Le Bocce: uno sport" (1982)
- "Grande Enciclopedia delle bocce" (1985)
- "Storia bresciana delle bocce" (1991)
- C. Massari – G. Giacomelli: "Mondiali di bocce" (1993)
- René Petit: – Sort Boules – Petit et grande histoires de la boul lyonnaise (1995)
- Benchmark Games: The Sydney 2000 Paralympic Games. Petersham, Australia: Walla Walla Press (2008). ISBN 978-1-876718-05-3. Hozzáférés ideje: 2010. április 29.
- Disability Sport. Champaign, United States: Human Kinetics (2005). ISBN 0-7360-4638-0. Hozzáférés ideje: 2010. április 29.
- Galligan, Frank. Advanced PE for Edexcel. Oxford, United Kingdom: Heinemann Educational Publishers (2000). ISBN 0-435-50643-9. Hozzáférés ideje: 2010. április 29.
- The Paralympic Games: Empowerment or Side Show?. New York, United States: Meyer and Meyer Ltd. (2008). ISBN 978-1-84126-265-9. Hozzáférés ideje: 2010. április 29.
- Digital disability: the social construction of disability in new media. Oxford, United Kingdom: Rowman & Littlefield Publishers (2003). ISBN 0-7425-1844-2. Hozzáférés ideje: 2010. május 3.
- Howe, P. David. The cultural politics of the paralympic movement. New York, United States: Routledge (2008). ISBN 020350609. Hozzáférés ideje: 2010. április 29.
További információk
[szerkesztés]- https://web.archive.org/web/20080913032116/http://www.hparalimpia.hu/
- http://www.paralympic.org/release/Summer_Sports/Boccia/index.html
- https://web.archive.org/web/20081210165209/http://www.cpisra.org/html/sports/boccia/boccia.htm
- Paralimpiai történetek. Hetvenöt esztendő (1929–2004) hazai és nemzetközi történései; szerk. Nádas Pál; Magyar Paralimpiai Bizottság, Bp., 2005
- Ismerkedő könyv. A paralimpiai sportok, társadalmi befogadás, szemléletváltás; szerk. Kőpatakiné Mészáros Mária, Nádas Pál; Magyar Paralimpiai Bizottság, 2007 + DVD-ROM