Ugrás a tartalomhoz

Dani Gyöngyi

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dani Gyöngyi
Dani Gyöngyi óriás műlesiklás közben
Dani Gyöngyi óriás műlesiklás közben
Személyes adatok
Teljes névDani Gyöngyi
BecenévGyöngyi
Születési dátum1975. július 3. (49 éves)
Születési helyKaposvár, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Versenyzői adatok
Fegyvernemtőr, párbajtőr
KlubUTE (1998-2021)
Szerzett érmek
Magyarország színeiben
Vívás
Paralimpiai játékok
ezüst
2004, Athén
tőr egyéni
ezüst
2004, Athén
női párbajtőr csapat
ezüst
2004, Athén
női tőr csapat
ezüst
2012, London
tőr egyéni
ezüst
2012, London
női párbajtőr csapat
bronz
2016, Rio de Janeiro
női párbajtőr csapat
ezüst
2016, Rio de Janeiro
női tőr csapat
bronz
2020, Tokió
női tőr csapat
Paravívó Világbajnokság
bronz
2002, Budapest
női párbajtőr csapat
ezüst
2002, Budapest
női tőr egyéni
bronz
2002, Budapest
női tőr csapat
bronz
2006, Torino
tőr egyéni
bronz
2010, Párizs
tőr egyéni
ezüst
2010, Párizs
női tőr csapat
bronz
2011, Catania
tőr egyéni
ezüst
2011, Catania
női tőr csapat
bronz
2011, Catania
női párbajtőr csapat
bronz
2013, Budapest
női párbajtőr csapat
bronz
2013, Budapest
női tőr csapat
ezüst
2015, Eger
tőr egyéni
ezüst
2015, Eger
női tőr csapat
bronz
2015, Eger
női párbajtőr csapat
bronz
2017, Róma
női tőr csapat
bronz
2017, Róma
női párbajtőr csapat
bronz
2019, Cshongdzsu
női párbajtőr csapat
arany
2019, Cshongdzsu
női tőrcsapat
Paravívó Európa-bajnokság
ezüst
2001, Madrid
párbajtőr egyéni
ezüst
2001, Madrid
női párbajtőr csapat
bronz
2003, Párizs
párbajtőr egyéni
arany
2003, Párizs
női párbajtőr csapat
arany
2003, Párizs
női tőr csapat
ezüst
2005, Madrid
tőr egyéni
bronz
2005, Madrid
párbajtőr egyéni
arany
2005, Madrid
női tőr csapat
arany
2005, Madrid
női tőr párbajtőr csapat
arany
2007, Varsó
női párbajtőr csapat
arany
2007, Varsó
női tőr csapat
arany
2009, Varsó
tőr egyéni
ezüst
2009, Varsó
párbajtőr egyéni
arany
2011, Sheffield
tőr egyéni
arany
2011, Sheffield
női tőr csapat
arany
2011, Sheffield
női párbajtőr csapat
bronz
2016, Casale Monserrato
női tőr csapat
ezüst
2016, Casale Monserrato
női párbajtőr csapat
Alpesi sí
Para Alpesi Sí Európa-bajnokság
ezüst
2010, Auron
óriás műlesiklás

Dani Gyöngyi (Kaposvár, 1975. július 3. –) hétszeres magyar paralimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes, világ- és tízszeres Európa-bajnok tőr- és párbajtőrvívó, Európa-bajnoki ezüstérmes alpesi síelő, óriás műlesiklásban. Az egyetlen magyar sportoló, aki mind a nyári, mind pedig a téli paralimpiai játékokra kvalifikált.

Sportpályafutása

[szerkesztés]

Épen született. Problémás kamaszkora volt, sokat lázadt, bandázott, ráadásul egy szerelmi csalódás miatt úgy érezte, nincs értelme az életének, ezért 1991 februárjában szülővárosában leugrott egy négyemeletes ház tetejéről. A balesetet túlélte, de gerincvelője elszakadt és kerekesszékbe került.[1] Kezdetben kosárlabdázott, kézzel hajtásos kerekesszékkel (handbike) teljesítette a félmaratont, ezen kívül megpróbálkozott az erőemeléssel is, de mivel szerette volna megőrizni nőies testalkatát, ezzel hamar elhagyott.[2] A 2000-es évek második felében a téli sportokra helyezte a hangsúlyt, kijutott a 2010-es téli paralimpiára is, de legnagyobb eredményeit vívásban érte el. Tőr és párbajtőr fegyvernemekben versenyzett, végig a „B” kategóriában, amely a súlyosabban sérült, önállóan felállni nem tudó versenyzőket jelöli. Edzői Felletár György, Tóth András és Feczer Viktor voltak.

Vívás

[szerkesztés]

1998-2008

[szerkesztés]

1994 környékén kezdett vívni, az 1995-ös Blackpoolban rendezett Európa-bajnokságon mutatkozott be először a magyar válogatott a nemzetközi mezőnyben, ennek a csapatnak már tagja volt.[3] Az 1999-es oviedoi világkupán párbajtőr egyéniben a hetedik helyen végzett.[4] Indult az EB-n is, de a selejtezőből nem jutott tovább, a csapatversenyben az ötödik helyen végeztek. Az októberi budapesti világkupán tőr egyéniben a negyedik helyen végzett. A 2000 májusában rendezett országos bajnokságot tőr egyéniben megnyerte. [5] Első komolyabb eredményeit a 2001-es madridi Európa-bajnokságon érte el, párbajtőr egyéniben[6] és a Pálfi Judit, Krajnyák Zsuzsanna, Jurák Andrea összeállítású párbajtőrcsapat tagjaként ezüstöt nyert.[7] A 2002-es hazai rendezésű világbajnokságon párbajtőr egyéniben kiesett, a párbajtőrcsapattal és a tőrcsapattal harmadik helyezést ért el, míg tőr egyéniben csak a döntőben kapott ki, és szerzett ezüstérmet.[8][9] A 2003 májusi lonatoi világkupán párbajtőr és tőr egyéniben bronzérmes lett.[10] A júliusi EB-n, amelynek a francia főváros adott otthont, a csapattal párbajtőrben és tőrben is (Krajnyákkal és Jurákkal) a dobogó legfelső fokára állhatott fel, megszerezve így első Európa-bajnoki címeit, tőr egyéniben pedig bronzérmet szerzett.[11][12][13] A novemberi budapesti világkupán egyéniben mindkét fegyvernemében a második helyen végzett.[14] A 2004 márciusi madridi világkupán párbajtőr egyéniben bronzérmes lett, tőrben pedig győzni tudott.[15] A júliusi varsói világkupán tőr- és párbajtőr egyéniben is második lett.[16] Élete első paralimpiáján, Athénban három ezüstérmet szerzett: tőr egyéniben, a tőr- és a párbajtőrcsapat tagjaként is, párbajtőr egyéniben pedig negyedik lett.[17][18][19] A decemberi országos bajnokságon tőr egyéniben ezüstérmet szerzett. Érdekesség, hogy nem volt elég férfi induló, így Szekeres Pál a nők között versenyzett.[20] A 2005-ös júliusi varsói világkupán tőr egyéniben ötödik, párbajtőrben harmadik.[21] A szeptemberi vívó világjátékokon Rio de Janeiroban két arany és egy bronzérmet szerzett, de az a sajtóanyagokból nem derül ki, mely fegyvernemekben.[22] A decemberi madridi Európa-bajnokságon párbajtőr egyéniben a harmadik,[23] tőrben a második helyen végzett.[24] A párbajtőr csapattal pedig Európa-bajnoki címet szerzett. [25] 2006 májusában párbajtőr egyéniben megnyerte a világkupa küzdelmeit.[26] Júliusban a varsói világkupán párbajtőr egyéniben bronzérmet, a tőrcsapattal pedig ezüstöt szerzett.[27][28] Októberben a torinoi világbajnokságról három bronzéremmel tért haza: tőr egyéniben, a tőr- és a párbajtőrcsapattal lett harmadik.[29] 2007 márciusában a valenciai világkupán a dobogó második fokára állhatott fel tőr egyéniben.[30] Áprilisban a montréali világkupán párbajtőr egyéniben csak olasz ellenfele volt jobb nála, tőrben pedig diadalmaskodott. [31] Májusban Lonatóban tőr egyéniben lett harmadik a világkupa küzdelmeiben.[32] A nyár folyamán megrendezett EB-n, amelynek a lengyel főváros adott otthont, párbajtőr egyéniben ezüstérmes, ezenkívül begyűjtött három aranyat is, tőr egyéniben, valamint a tőr- és a párbajtőrcsapat tagjaként.[33] A júliusi világkupát ugyanitt rendezték; párbajtőr egyéniben a hatodik helyen végzett.[34] A pekingi paralimpia volt az öt paralimpiája közül az egyetlen, ahol nem szerzett érmet: tőr egyéniben ötödik lett, párbajtőrben a hatodik helyen végzett,[35] csapatversenyeket pedig ekkor nem rendeztek.[36]

2009-2012

[szerkesztés]

2009 májusában a lonatoi versenyen tőr egyéniben bronzérmes, a tőr csapattal a döntőben egy tussal kaptak ki Hong Kongtól.[37] Júliusban a varsói Európa-bajnokságon tőr egyéniben és a csapattal újabb Európa-bajnoki címet szerzett, míg a párbajtőrcsapat tagjaként ezüstérmes lett.[38][39] Októberben tőr egyéniben megnyerte a varsói világkupaviadalt, a tőrcsapattal pedig a dobogó legalsó fokára állhatott.[40][41] Kvalifikált a 2010-es vancouveri téli paralimpiára, de a verseny helyszínén lábát törte, így versenyszámában nem is tudott elindulni, viszont a vívásban soron következő két világkupa versenyt, Lonatoban és Varsóban ugyancsak ki kellett hagynia.[42] 2010 októberében az egri világkupán győzelemmel tért vissza: tőr- és párbajtőr egyéniben, és a párbajtőrcsapattal is nyert. A verseny kuriózuma volt, hogy tőr egyéniben elindult az „A” kategóriában is, amely a kevésbé sérült versenyzőket jelöli, itt ezüstéremig jutott. Ezzel ő volt a magyar küldöttség legeredményesebb versenyzője.[43] Novemberben a párizsi világbajnokságon párbajtőr egyéniben hatodik, tőrben bronzérmes, a tőrcsapattal ezüstérmes, míg a párbajtőrcsapattal az ötödik helyen fejezték be a küzdelmeket.[44] 2011 májusában Montréalban tőr és párbajtőr egyéniben és a párbajtőr csapattal is bronzérmet szerzett.[45] A varsói világkupán júniusban tőr egyéniben bronzérmet szerzett.[46] A júliusi sheffieldi EB-ről tőr egyéniben és a csapattal is, valamint a párbajtőrcsapattal ugyancsak aranyat hozott el.[47][48][49] A szeptemberi egri világkupa verseny legsikeresebb versenyzője volt: tőr és párbajtőr egyéniben, valamint a tőrcsapat tagjaként is a dobogó legfelső fokára állhatott.[50] Az októberi cataniai világbajnokságon tőr egyéniben a dobogó legalsó fokáig jutott, párbajtőr egyéniben ötödik, a tőrcsapattal (Juhász Veronika, Krajnyák Zsuzsanna, Pálfi Judit) ezüstérmes lett, párbajtőrben pedig bronzot nyertek. [51] A decemberi országos bajnokságon ezüstérmet szerzett, a fenyvernem ismeretlen. 2012 januárjában a németországi Malchowban rendezték abban az évben az első versenyt, ahol párbajtőr egyéniben bronzérmet szerzett, a csapattal pedig második lett Kína mögött.[52][53] A paralimpiát megelőző utolsó megmérettetésen, a júliusi varsói világkupán kifejezetten jól teljesített, tőr és párbajtőr egyéniben is győzött, a párbajtőrcsapattal pedig ezüstérmet szerzett.[54] A játékok előtt az a megtiszteltetés érte, hogy ő mondhatta a paralimpiai eskü szövegét.[55] A londoni paralimpián tőr egyéniben és a párbajtőrcsapat tagjaként a döntőben Kínától kikapva Juhász Veronikával és Krajnyák Zsuzsannával ezüstérmet szerzett.[56][57] A decemberi egri világkupán párbajtőr egyéniben bronzérmes,[58] tőr egyéniben és a tőrcsapat tagjaként pedig győzedelmeskedni tudott.[59][60]

2013-2016

[szerkesztés]

A 2013 májusi lonatoi világkupa állomáson tőr egyéniben a dobogó második fokára állhatott.[61] A júliusi varsói vk-n tőr és párbajtőr egyéniben ezüstérmes.[62][63] Az augusztusi hazai rendezésű világbajnokságon tőr egyéniben nyolcadik, párbajtőr egyéniben kilencedik, a tőrcsapat és a párbajtőrcsapat tagjaként egyaránt bronzérmet szerzett.[64][65] A 2014-es szezon javarészét gyermeke születése miatt kihagyta. A novemberi egri világkupán részt vett, de eredményeiről nem számolt be a sajtó.[66] 2015 májusában a montréali világkupán a párbajtőr csapattal (Krajnyák, Dani, Veres) megnyerték a viadalt.[67] A nyár folyamán a varsói világkupán tőr egyéniben és a párbajtőrcsapat tagjaként Krajnyák Zsuzsannával és Jurák Andreával bronzérmet szerzett.[68][69] 2015 szeptemberében párbajtőr egyéniben hatodik, tőr egyéniben és a csapattal ezüstérmet szerzett, míg a Fóris, Krajnyák, Veres összeállítású csapat tagjaként harmadik lett az egri világbajnokságon.[70] 2015 októberében a tőrcsapattal második helyen végzett a párizsi világkupán.[71] 2016 februárjában az egri világkupán párbajtőr egyéniben a nyolcadik, míg tőr egyéniben az ötödik helyen zárt.[72] A tőrcsapattal szép sikert aratott, megnyerték a küzdelmeket. [73] A 2016-os casale monferratoi Európa-bajnokságon a tőrcsapattal gyűjtötte be 10. kontinens-bajnoki címét.[74] A riói paralimpián tőr egyéniben hullámzó teljesítményt nyújtott és hatodik lett, míg a tőrcsapat tagjaként Krajnyák Zsuzsannával és Hajmási Évával a kínaiak mögött megszerezte újabb, ötödik ezüstérmét. Párbajtőrben Krajnyák mellett Veres Amarilla volt a csapat tagja, velük a dobogó harmadik fokára állhatott. [75]

2017-2021

[szerkesztés]

2017 februárjában az egri vk-n a tőrcsapat tagjaként döntőbe jutott, ahol ezüstérmet szerzett.[76] Márciusban a pisai világkupán tőr egyéniben győzött.[77] Májusban a hollandiai stadskanaali világkupán tőr egyéniben ezüstérmet szerzett, a párbajtőr csapattal győzni tudott. A magyar küldöttség teljesítményének köszönhetően elnyerte a Nemzetek Kupáját is.[78] A nyári varsói világkupán tőr egyéniben bronzérmet szerzett.[79] A novemberi római világbajnokságon mind a párbajtőr-, mind a tőrcsapat tagjaként (Fóris Erika, Krajnyák Zsuzsanna és Hajmási Éva) bronzérmet szerzett, tőr egyéniben pedig a hatodik, párbajtőrben a hetedik helyen végzett.[80][81] A 2018-as világkupa egri állomásán a párbajtőrcsapattal megnyerte a küzdelmeket.[82] Az áprilisi montréali világkupán párbajtőrben a második helyen végzett, tőrben pedig győzni tudott.[83]A szeptemberi EB-t vállsérülése miatt kényszerült kihagyni.[84] A 2019 februárjában, az Egyesült Arab Emírségekbeli Sardzsában rendezett világjátékokon a tőrcsapattal bronzérmet szerzett, azonban újra megsérült.[85] A júliusi vk versenyen, Varsóban tért vissza sérüléséből,[86] ahol a párbajtőrcsapattal bronzérmet szerzett.[87] A szeptemberi világbajnokságon, amelyet a dél-koreai Cshongdzsuban rendeztek, a párbajtőrcsapattal a dobogó harmadik fokára állhatott, míg a tőrcsapattal világbajnoki címet szerzett. A győzelem történelmi jelentőségű, mivel kerekesszékes vívásban magyar csapat még sosem nyert világbajnokságot.[88] 2020 februárjában még megrendezték az egri világkupát, ahol a tőrcsapattal a dobogó legalsó fokára állhatott.[89] Márciusban kitört a koronavírus járvány, így az év összes sporteseményét lemondták, a tokiói játékokat pedig egy évvel elhalasztották. A paralimpia előtt a kedvezőtlen járványadatok miatt nem rendeztek versenyeket. Kvalifikációja tokiói paralimpiára nem sikerült túl jól, de a nemzetközi szövetségtől szabadkártyát kapott, így kijutott a játékokra.[90] A tokiói játékok előtt az a megtiszteltetés érte, hogy a megnyitóünnepségen ő vitte a magyar csapat zászlaját.[91] Párbajtőr egyéniben nem jutott a legjobb nyolc közé, a 12. helyen fejezte be a küzdelmeket.[92] A párbajtőr csapattal az ötödik helyen végzett.[93] A tőrcsapat tagjaként kiélezett küzdelemben bronzérmet szerzett Hong Kong ellenében.[94] A paralimpiát követően, 2018 óta egyre több problémát okozó vállsérülése miatt vonult vissza.[95]

Téli sportok

[szerkesztés]

A vívás mellett mindig is nyitott volt más sportágak iránt is, 2008 után komolyabb érdeklődéssel fordult a téli sportok felé. LW11-es kategóriában versenyzett. 2009-ben megnyerte az osztrák országos bajnokságot óriás műlesiklásban, egy évre rá megvédte címét, valamint műlesiklásban is bajnoki címet szerzett. 2010 februárjában a franciaországi Auronban rendezett Európa-bajnokságon alpesi síben, azon belül is óriás műlesiklásban ezüstérmes lett.[96] Ennek eredményeképpen szabadkártyát kapott a paralimpiai bizottságtól, így kijutott a vancouveri paralimpiára, később pedig a megfelelő szintet is teljesítette. Ezzel ő lett az első magyar női paralimpikon, aki a nyári és téli paralimpiára is részvételi jogot szerzett alpesi síben. A játékokra ki is utazott, de számában nem tudott elindulni, mivel szobájában elesett és kettős lábszárcsonttörést szenvedett.[97] 2012 novemberében a hollandiai Landgraafban rendezett versenyen előbb nem ért végig a pályán, majd műlesiklásban a negyedik helyen végzett. 2013 januárjában az ausztriai Rinnben műlesiklásban egyik nap nem tudta befejezni a versenyt, majd a későbbi versenynapon diszkvalifikálták.[98] 2013-ban indult a spanyolországi La Molinában megrendezett alpesi sí világbajnokságon, ahol a 14 fős mezőnyben a hetedik helyen végzett műlesiklásban.[99] Óriás műlesiklásban pedig egyedüli magyarként tudta a számot teljesíteni, a kilencedik helyen végzett.[100] 2013 novemberében részt vett az innerkremsi országos bajnokságon óriás műlesiklásban, de kiesett.[101] Eredetileg indult volna a 2014-es szocsi téli paralimpián, de 2013 decemberében bejelentette, hogy gyermeket vár, így visszalépett a versenytől.[102]

Eredményei

[szerkesztés]
  • hatszoros paralimpiai ezüstérmes (2004 3x), (2012 2x), (2016)
  • kétszeres paralimpiai bronzérmes (2016), (2020)
  • világbajnok (2019)
  • négyszeres világbajnoki ezüstérmes (2002), (2011), (2015 2x)
  • tizenegyszeres világbajnoki bronzérmes (2002 2x), (2006 3x), (2011 2x), (2015), (2017 2x), (2019)
  • tízszeres Európa-bajnok (2003 2x), (2005), (2007 3x), (2009 2x), (2011 3x), (2016)
  • hatszoros Európa-bajnoki ezüstérmes (2001 2x), (2005), (2007), (2009), (2010)
  • háromszoros Európa-bajnoki bronzérmes (2003), (2005), (2010),

Tanulmányai és szakmai útja

[szerkesztés]

Balesete előtt szakmunkásképzőbe járt, fonalgyártónak tanult. Első diplomáját a gödöllői Szent István Egyetemen szerezte, munkavállalási tanácsadóként végzett. 2007 októberétől a 2010-es évek közepéig a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségénél (MEOSZ) dolgozott mint munkavállalási tanácsadó.[103][104] 2021-ben a Testnevelési Egyetemen sportszervező-menedzser szakra járt.[105]

Társadalmi szerepvállalásai és alapítványa

[szerkesztés]

1996-ben a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjának igazgatója kérésére csatlakozott az úgynevezett révész szolgálathoz. Feladata volt, hogy frissen sérült, mozgáskorlátozottá vált sorstársait kísérje, számukra gyakorlati, megváltozott élethelyzetükben is hasznos példákat mutasson, saját tapasztalatai alapján. Ezáltal segítő kezet nyújtva új élethelyzetük mielőbbi feldolgozásában.[106] 2004-ben első alkalommal az ő ötletei alapján szervezték meg az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben a mozgássérültek sportnapját, amelyet a koronavírus-járvány kitöréséig tíz alkalommal rendeztek meg. 2007-ben lett tagja a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetségnek, ahol konferenciákat szervezett társadalmi munkában annak érdekében, hogy javítsák a fogyatékossággal élő nők helyzetét a munkaerőpiacon.[107] 2012 nyarán a 2017 elejéig tartó ciklusra a Magyar Vívószövetség elnökségi tagjává választották,[108] majd 2020 nyarán négy évre újra a grémium tagja lett.[109] Az aktív sporttól való visszavonulását követően 2021-ben hozta létre a Paraktív Alapítványt, amelynek segítségével bemutatja a sérült emberek számára is elérhető sportolási lehetőségeket, többek között különböző sportági bemutatókkal is ösztönzi őket az aktívabb életre és a sportolásra. Ne Parázz! néven pedig sportnapokat is szervez mozgáskorlátozottak számára oktatási intézményekben is.[110][111] 2021-ben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus önkéntes hírnöke volt.[112] Tanúságtétele szerepelt az m5-ön vetített, Ő és én című minisorozatban, mellyel a Kongresszust népszerűsítették.[113] 2022-ben mutatták be Tóth Péter Pál rendezésében a Révészek című dokumentumfilmet, amely elnyerte a 9. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál magyar szekciójának fődíját. Gyöngyi volt a film egyik nagykövete.[114][115]

Magánélete

[szerkesztés]

Első férje, Pancsa József volt a hazai paralimpiai mozgalom és a Magyar Paralimpiai Bizottság egyik megalapítója, [116] 12 éven keresztül a Magyar Mozgássérült Sportszövetség elnöke.[117] 2011 májusában hunyt el, ebből a házasságából egy nevelt lánya van, Emese,[118] akit kilencéves korától nevelt. Második házasságában él, férje Nagy Balázs, gyermekük Kristóf Bendegúz 2014-ben született. Egyházi esküvőjüket 2021-ben tartották. Hívó ember, nem sokkal balesete után tért katolikus hitre.[119] Mindig szerette a kutyákat; első férje elhunytát követően, 2011 és 2017 között Scooby, a belga juhász volt a hivatalos segítőkutyája, aki korábban férjét segítette.[120][121]

Róla

[szerkesztés]

2002-ben jelent meg Reményik László Életbajnokok című könyve, amelyben különböző fizikai és pszichikai sérültséggel élő emberek mesélik el élettörténetüket. A kötetben egy fejezetet neki szenteltek.[122] 2014 őszén jelent meg az Újpesti Olimpikonok című kötet, Hencsei Pál és Fericsán Kálmán könyve, amelyben összesen 530 Újpesthez kötődő sportoló története szerepel, az övét is beleértve.[123] 2015-ben jelent meg az az interjúkötet, Ambrus Péter tollából, amelyben parasportolók életútját mutatják be viszonylag részletesen. Ennek egyik fejezete róla szól.[124] 2016-ban mutatták be a Lehetetlen határán című 50 perces dokumentumfilmet, amelyben Becsey János, Engelhardt Katalin, Ráczkó Gitta és Szekeres Pál mellett az ő élettörténete is szerepel, bemutatva a magyar parasport történetét és sikereit.[125]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Az Év Paracsapata második helyezett: női kerekesszékes párbajtőrcsapat (2001) [126]
  • Az Év Paracsapata harmadik helyezett (2002)[127]
  • A Vodafone Év Paracsapata (kerekesszékes vívóválogatott) (2003)[128]
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) (2004)[129]
  • Különdíj a Magyar Vívószövetségtől (2004)[130]
  • Az Év Fogyatékos Női Sportolója második helyezett (2004)[131]
  • Az Év Fogyatékos Csapata (kerekesszékes vívóválogatott) (2004)[132]
  • Az Év Fogyatékos Női Sportolója harmadik helyezett (2005)[133]
  • Az Év Fogyatékos Csapata: a kerekesszékes vívóválogatott tagja (2005)[134]
  • Az Év Fogyatékos Női Sportolója harmadik helyezett (2006)[135]
  • Az Év Fogyatékos Csapata harmadik helyezett: a magyar kerekesszékes vívóválogatott (2006)[136]
  • Az Év Fogyatékos Csapata második helyezett (kerekesszékes vívóválogatott) (2007)[137]
  • Az Év Fogyatékos Női Sportolója harmadik helyezett (2007)[138]
  • Budapest Főpolgármesterének Elismerő Oklevele (2012)[139]
  • Az Év Női Para és Fogyatékos Sportolója második helyezett (2012)[140]
  • Az Év Fogyatékos Csapata: a női kerekesszékes párbajtőrcsapat tagja (2012)[141]
  • Az Év Sportolója Kaposváron (2013)[142]
  • Az Év Fogyatékos Csapata: a női kerekesszékes vívóválogatott (2016)
  • A Magyar Érdemrend Középkeresztje (2016)[143]
  • Az Év Fogyatékos Csapata (női kerekesszékes vívóválogatott tagja) (2017)
  • Az Év Fogyatékos Csapata (női kerekesszékes vívóválogatott) (2018)[144]
  • Az Év Fogyatékos Csapata harmadik helyezett (női kerekesszékes vívóválogatott tagja) (2019)[145]
  • Az Év Fogyatékos Csapatának tagja (női kerekesszékes tőrcsapat) (2021)[146]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Fenyő Gábor: Dani Gyöngyi: ugrás, ami átformálta a világot. sonline.hu. Somogy Vármegyei Hírportál, 2023. szeptember 13. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  2. ↑ Király Eszter: ”A kerekesszék nem kell, hogy ketrec legyen” – interjú Dani Gyöngyi paralimpikonnal. magyarkurir.hu. Magyar Kurír, 2024. augusztus 28. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  3. ↑ Bemutatkozás Európában. (magyarul) Magyar Nemzet, LVIII. évf. 229. sz. (1995. szeptember 29.) 13. o. ISSN 0133-185X
  4. ↑ Parasport. (magyarul) Nemzeti Sport, X. évf. 108. sz. (1999. április 21.) 16. o. ISSN 0866-2517
  5. ↑ Kerekesszékes országos bajnokság. (magyarul) Nemzeti Sport, XI. évf. 143. sz. (2000. május 26.) 16. o. ISSN 0866-2517
  6. ↑ Egy arany, egy ezüst, két bronz. (magyarul) Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, VI. évf. 290. sz. (2001. december 13.) 16. o. ISSN 1219-8277
  7. ↑ Ezüst a kerekesszékes EB-n. (magyarul) Magyar Hírlap, XXXIV. évf. 290. sz. (2001. december 13.) 28. o. ISSN 0133-1906
  8. ↑ Edzett testben edzett lélek. Budapesti Nap, II. évf. 49. sz. (2003. február 27.) 28. o. ISSN 1589-0163
  9. ↑ Kerekesszékes-sikerek. Új Dunántúli Napló, XV. évf. 114. sz. (2002. április 27.) 13. o. ISSN 0865-9133
  10. ↑ Már öt magyar kvóta. Nemzeti Sport, XIV. évf. 145. sz. (2003. május 29.) 12. o. ISSN 0866-2517
  11. ↑ Füredi Marianne: Varga meglepetésaranya. Nemzeti Sport, XIV. évf. 178. sz. (2003. július 2.) 10. o. ISSN 0866-2517
  12. ↑ Vívás. Budapesti Nap, II. évf. 155. sz. (2003. július 7.) 24. o. ISSN 1589-0163
  13. ↑ Varga meglepetésaranya. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2003. július 1. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  14. ↑ Öt magyar vívóérem. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2003. november 30. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  15. ↑ Parasport: Szekeres Pál ezüstérmes. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2004. március 7. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  16. ↑ Vívóérmek Varsóból. Nemzeti Sport, CII. évf. 207. sz. (2003. július 30.) 7. o. ISSN 0866-2517
  17. ↑ Kerekesszékes vívás: Dani Gyöngyi ezüstérmes. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2004. szeptember 20. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  18. ↑ Füredi Marianne: Vívás: ezüstérmes a női tőrcsapat. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2004. szeptember 21. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  19. ↑ Ezüstlányok, bronzos fiú. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2004. szeptember 19. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  20. ↑ F.M.: Krajnyák megvédte címét. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2004. december 23. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  21. ↑ Parasport. (magyarul) Magyar Hírlap, XXXVIII. évf. 166. sz. (2005. július 18.) 23. o. ISSN 0133-1906
  22. ↑ Parasport: Dani és Szekeres vívóérmei. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2005. szeptember 28. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  23. ↑ Parasport: magyar aranyak Madridban. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2005. december 4. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  24. ↑ Parasport: Krajnyák Zsuzsa ismét nyert. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2005. december 8. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  25. ↑ Aranyérmesek. Észak-Magyarország, LXI. évf. 284. sz. (2005. december 5.) 13. o. ISSN 0133-0357
  26. ↑ Vk-arany Lonatóból. (magyarul) Nemzeti Sport, CIV. évf. 136. sz. (2006. május 20.) 12. o. ISSN 0866-2517
  27. ↑ Parasportok: Négy érem Varsóban. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2006. július 16. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  28. ↑ Második a női tőrcsapat. (magyarul) Nemzeti Sport, CIV. évf. 193. sz. (2006. július 17.) 9. o. ISSN 0866-2517
  29. ↑ Parasport: egy ezüst- és öt bronzérem Torinóban. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2006. október 10. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  30. ↑ Kerekesszékes vívó vk, Valencia. Új Szó, LX. évf. 59. sz. (2007. március 12.) 17. o. ISSN 1335-7050
  31. ↑ Érmek Montrealból. (magyarul) Nemzeti Sport, CV. évf. 116. sz. (2006. április 29.) 18. o. ISSN 0866-2517
  32. ↑ Négy harmadik helyezés. (magyarul) Nemzeti Sport, CV. évf. 142. sz. (2006. május 26.) 12. o. ISSN 0866-2517
  33. ↑ Paravívó sikereink. (magyarul) Nógrád Megyei Hírlap, XVIII. évf. 172. sz. (2006. július 25.) 11. o. ISSN 1788-5140
  34. ↑ Kerekesszékes vívó vk: Juhász Vera bronzérmes. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2007. július 20. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  35. ↑ Paralimpia. (magyarul) Új Dunántúli Napló, XIX. évf. 255. sz. (2008. szeptember 17.) 20. o. ISSN 0865-9133
  36. ↑ Vasárnapi vívóbronz. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2008. szeptember 14. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  37. ↑ Kerekesszékes vívó vk: egy ezüst- és három bronzérem Lonatóban:. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2009. május 18. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  38. ↑ Vívás: nyolc magyar éremmel zárult a kerekesszékes EB. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2009. július 14. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  39. ↑ Remek szereplés Varsóban. (magyarul) Nemzeti Sport, CVII. évf. 187. sz. (2009. július 11.) 13. o. ISSN 0866-2517
  40. ↑ Kerekesszékes vívó vk: Dani győzelme tőrben. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2009. október 10. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  41. ↑ Bronzérmes helyen a női tőrcsapat. (magyarul) Petőfi Népe, LXII. évf. 240. sz. (2009. október 13.) 12. o. ISSN 0133-235X
  42. ↑ Dani Gyöngyi elhagyta a kórházat. index.hu. Index.hu, 2010. március 25. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  43. ↑ Négy arany-, három ezüst-, és öt bronzérem a magyaroknak. (magyarul) Heves Megyei Hírlap, XXI. évf. 237. sz. (2010. október 11.) 11. o. ISSN 0865-9109
  44. ↑ Három ezüst, egy bronz. (magyarul) Gödöllői Szolgálat, XIX. évf. 41. sz. (2010. november 17.) 12. o. ISSN 1218-2087
  45. ↑ Az élet révésze. (magyarul) Népszabadság, LXIX. évf. 137. sz. (2011. június 14.) ISSN 0133-1752
  46. ↑ Kerekesszékes vívó-vk: egy magyar ezüst és két bronz a második napon. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2011. június 25. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  47. ↑ Négy kvóta Londonra. (magyarul) Nemzeti Sport, CIX. évf. 190. sz. (2011. július 14.) 10. o. ISSN 0866-2517
  48. ↑ Aranyérmet szerzett a női tőrcsapatunk. (magyarul) Petőfi Népe, LXVI. évf. 166. sz. (2011. július 18.) 15. o. ISSN 0133-235X
  49. ↑ Párbajtőr ezüst, kerekes székes arany. (magyarul) Magyar Hírlap, XLIV. évf. 167. sz. (2011. július 9.) 16. o. ISSN 0133-1906
  50. ↑ Két magyar aranyérem a kerekesszékes vívó vk-n Egerben. index.hu. Index.hu, 2011. szeptember 11. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  51. ↑ Remeklő kerekes székesek. (magyarul) Népszava, CXXXVIII. évf. 243. sz. (2011. október 17.) 15. o. ISSN 0200-6111
  52. ↑ Kerekesszékes vívó vk: Szekeres Pál aranyérmes Malchowban. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2012. január 28. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  53. ↑ Parasport: két magyar bronz a malchowi kereesszékes vívó vk-n. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2012. január 27. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  54. ↑ Kerekesszékes vívó: hét magyar érem a varsói vk-n. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2012. július 8. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  55. ↑ Tóth András: Dani Gyöngyi: az én doppingom a hit. webbeteg.hu. Webbeteg, 2012. szeptember 3. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  56. ↑ Jó magyar éremtermés Londonban. (magyarul) Magyar Hírlap, XLV. évf. 211. sz. (2012. szeptember 8.) 20. o. ISSN 0133-1906
  57. ↑ Paralimpia 2012 – Sors Tamás és Dani Gyöngyi ezüstérmes. vaol.hu. Vas Vármegyei Hírportál, 2012. szeptember 4. (Hozzáférés: 2024. október 20.)
  58. ↑ Kerekesszékes vívó vk: két arany és egy bronz a nyitónapon. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2012. november 30. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  59. ↑ Kerekesszékes vívó vk: két arany, négy érem a szombati mérleg. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2012. december 1. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  60. ↑ Kerekesszékes vívó vk: győzelem az oroszok ellen Egerben. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2012. december 2. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  61. ↑ Kerekesszékes vívó vk: egy arany és két ezüst a magyar mérleg. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2013. május 26. (Hozzáférés: 2024. október 31.)
  62. ↑ Vívó vb: kerekesszékes vívó vk: három magyar ezüst Varsóban. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2013. július 6. (Hozzáférés: 2024. október 31.)
  63. ↑ Három érem. (magyarul) Nemzeti Sport, CXI. évf. 182. sz. (2013. július 6.) 16. o. ISSN 0866-2517
  64. ↑ Vívó vb: bronzérmes a kerekesszékes párbajtőrcsapat. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2013. augusztus 11. (Hozzáférés: 2024. október 31.)
  65. ↑ Vívó vb: bronzérmesek a kerekesszékes női tőrözők. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2013. augusztus 10. (Hozzáférés: 2024. október 31.)
  66. ↑ B.Cs: Huszonketten hazai színekben. (magyarul) Heves Megyei Hírlap, XXV. évf. 265. sz. (2014. november 14.) 15. o. ISSN 1418-1509
  67. ↑ Vívás: hat magyar érem a montreali kerekes székes vk-n. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2015. május 4. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  68. ↑ Kerekes székes vívó-vk: 3. a női párbajtőrcsapat. index.hu. Index.hu, 2015. július 12. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  69. ↑ Négy érem. (magyarul) Nemzeti Sport, CXIII. évf. 188. sz. (2015. július 12.) 10. o. ISSN 0866-2517
  70. ↑ B.Cs: Tizenegyedik helyen zártak a magyarok. (magyarul) Heves Megyei Hírlap, XXVI. évf. 225. sz. (2015. szeptember 25.) 16. o. ISSN 1418-1509
  71. ↑ Magyar sikerek. (magyarul) Nemzeti Sport, CXIII. évf. 292. sz. (2015. október 26.) 14. o. ISSN 0866-2517
  72. ↑ Vívás: Dani a legjobb magyar a kerekesszékes vk-n. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2016. február 11. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  73. ↑ Csapatsiker! (magyarul) Nemzeti Sport, CXIV. évf. 45. sz. (2016. február 15.) 10. o. ISSN 0866-2517
  74. ↑ Magyar győzelem. (magyarul) Nemzeti Sport, CXIV. évf. 138. sz. (2016. május 22.) 14. o. ISSN 0866-2517
  75. ↑ Véget ért a riói paralimpia. (magyarul) Magyar Nemzet, LXXIX. évf. 221. sz. (2016. szeptember 20.) 15. o. ISSN 0133-185X
  76. ↑ KEREKESSZÉKES VÍVÓ-VK: HÁROM MAGYAR ÉREM A ZÁRÓNAPON. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2017. február 19. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  77. ↑ Nyitány érmekkel. Nemzeti Sport, CXV. évf. 75. sz. (2017. március 18.) ISSN 0866-2517
  78. ↑ KEREKESSZÉKES VÍVÓ-VK: A MIEINK 9 ÉRMET NYERTEK HOLLANDIÁBAN. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2017. május 15. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  79. ↑ Vívás: négy magyar érem a kerekesszékesek világkupáján. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2017. július 3. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  80. ↑ Bronzérmet nyert a Dani Gyöngyi, Fóris Erika, Hajmási Éva, Krajnyák Zsuzsanna összeállítású női tőrcsapat a római kerekesszékes világbajnokságon. mtk.hu. MTK, 2017. november 11. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  81. ↑ Kerekesszékes vívó vb: bronzérmes a női párbajtőrcsapat. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2017. november 10. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  82. ↑ Kerekesszékes vívó vk: kilenc magyar érem, közte egy arany. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2018. február 18. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  83. ↑ Parasport: magyar érmek a kerekesszékes vívó vk-n. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2018. április 30. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  84. ↑ Parasport: Újabb magyar 3. hely a kerekesszékes vívó EB-n. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2018. szeptember 22. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  85. ↑ Kerekesszékes világjátékok: Öt éremmel zártak a magyar vívók. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2019. február 14. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  86. ↑ T. I.: Kerekesszékes vívó vk: Veres Amarilla legyőzte a világelsőt. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2019. július 18. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  87. ↑ Kerekesszékes vívó vk: Négy érem Varsóban. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2019. július 16. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  88. ↑ Kerekesszékes vívó vb: öt éremmel zártak a magyarok. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2019. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  89. ↑ Kerekesszékes vívó vk: 8 éremmel zártak a magyarok. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2020. február 16. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  90. ↑ Újabb kerekesszékes vívóval bővült a paralimpiára készülő csapat. origo.hu. Origo-hu, 2021. május 20. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  91. ↑ Pásztory Dóra: ”Szeretem az életemet és nem sajnálom már egyetlen pillanatát sem” – interjú a paralimpiai vívó Dani Gyöngyivel. wmn.hu. WMN.hu, 2021. augusztus 21. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  92. ↑ Paralimpia 2020: Veres Amarilla aranyérmes párbajtőrben. port.hu. Port.hu, 2021. augusztus 26. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  93. ↑ Ötödik a női párbajtőrcsapat. funfencing.hu. Magyar Vívószövetség, 2021. augusztus 27. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  94. ↑ Klág Dávid: Bronzérmes a magyar női tőrcsapat a tokiói paralimpián. telex.hu. Telex.hu, 2021. augusztus 29. (Hozzáférés: 2024. július 23.)
  95. ↑ Király Eszter: ”A kerekesszék nem kell, hogy ketrec legyen” – interjú Dani Gyöngyi paralimpikonnal. magyarkurir.hu. Magyar Kurír, 2024. augusztus 28. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  96. ↑ The official sponsor of the Hungarian Paralympic Team (angol nyelven) (pdf). nivelco.com, 2011. február 1. (Hozzáférés: 2024. november 12.)
  97. ↑ Dani Gyöngyi elhagyta a kórházat. index.hu. Index.hu, 2024. március 25. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  98. ↑ FIS Para Alpine Skiing Athlete Sheet 13167 Gyongyi Dani (HUN). db.ipc-services.org. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  99. ↑ Dani Gyöngyi hetedik műlesiklásban. olimpia.hu, 2013. február 26. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  100. ↑ Alpesi sí-vb, La Molina: csak Dani Gyöngyi ért célba óriás műlesiklásban. olimpia.hu, 2013. február 27. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  101. ↑ FIS Para Alpine Skiing Athlete Sheet 13167 Gyongyi Dani (HUN). db.ipc-services.org. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  102. ↑ Szocsi 2014: szakmai döntés – nincs magyar versenyző. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2014. március 12. (Hozzáférés: 2024. október 31.)
  103. ↑ Szabó Zsuzsanna: Iránytű a mindennapokban. vaol.hu, 2012. január 19. (Hozzáférés: 2024. október 20.)
  104. ↑ Orosz Ildikó: A túlsó parton – Dani Gyöngyi vívó, paralimpikon. magyarnarancs.hu. Magyar Narancs, 2008. április 17. (Hozzáférés: 2024. október 20.)
  105. ↑ Konopás Noémi: ”Leugrottam a tetőről, de a Szűzanya kötényébe pottyantam” – Dani Gyöngyi a Mandínernek. mandiner.hu, 2021. szeptember 10. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  106. ↑ Révészek. onalloelet.hu. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  107. ↑ Orosz Ildikó: A túlsó parton – Dani Gyöngyi vívó, paralimpikon. magyarnarancs.hu. Magyar Narancs, 2008. április 17. (Hozzáférés: 2024. október 20.)
  108. ↑ Küzdelem a páston túl. (magyarul) Magyar Demokrata, XVI. évf. 29. sz. (2012. július 18.) 33. o. ISSN 1417-6432
  109. ↑ Pircs Anikó: Vívás: Csampa Zsoltot választották meg a szövetség elnökévé. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2020. július 18. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  110. ↑ [paraktiv.hu Küldetésünk]. paraktiv.hu. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  111. ↑ Szűcs Gergely: Szeretnék felrázni a fogyatékkal élőket. erdmost.hu, 2024. március 8. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  112. ↑ Konopás Noémi: ”Leugrottam a tetőről, de a Szűzanya kötényébe pottyantam” – Dani Gyöngyi a Mandínernek. mandiner.hu, 2021. szeptember 10. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  113. ↑ Marti Zoltán: ”Nem ahhoz kellett bátorság, hogy levessem magam a tetőről” – Dani Gyöngyi tanúságtétele. 777blog.hu, 2019. december 24. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  114. ↑ Varga Zoltán: Ne ölj – 2023 dokumentumfesztivál Budapesten – alkotókkal, nagykövetekkel beszélgettünk. hitradio.hu, 2022. október 27. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  115. ↑ Varga Zoltán: Tóth Péter Pál és Püsök Botond filmjeit díjazták. magyar.film.hu, 2023. január 30. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  116. ↑ Deák Zsigmond: Átváltozás – Deák Zsigmond publicisztikája. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2017. október 20. (Hozzáférés: 2024. október 25.)
  117. ↑ Az élet révésze. (magyarul) Népszabadság, LXIX. évf. 137. sz. (2011. június 14.) ISSN 0133-1752
  118. ↑ D. Tóth Kriszta. Az én életem, az én döntésem (magyar nyelven) [video]. Budapest: WMN.hu. (Hozzáférés ideje: 2024-10-24.)
  119. ↑ Konopás Noémi: ”Leugrottam a tetőről, de a Szűzanya kötényébe pottyantam” – Dani Gyöngyi a Mandínernek. mandiner.hu, 2021. szeptember 10. (Hozzáférés: 2024. október 19.)
  120. ↑ Ezüstlányok őszi aranyban. 168ora.hu. 168 Óra, 2012. szeptember 20. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  121. ↑ Az élet révésze. (magyarul) Népszabadság, LXIX. évf. 137. sz. (2011. június 14.) ISSN 0133-1752
  122. ↑ https://mek.oszk.hu/06900/06958/fulszoveg.html. mszk.hu. Magyar Elektronikus Könyvtár, 2009. április 17. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  123. ↑ Ötkarika. A Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör tájékoztatója. (magyarul) Ötkarika, XVI. évf. 3. sz. (2014. október 1.)
  124. ↑ dr. Ambrus Péter: Nincs akadály. drambruspeter.hu. dr. Ambrus Péter. (Hozzáférés: 2024. október 17.)
  125. ↑ Parasportnapot tartottak Csabán. Békés Megyei Hírlap, XXII. évf. 46. sz. (2018. február 23.) 16. o. ISSN 1215-1068
  126. ↑ 2001-es év parasportolója. Nemzeti Spport, XIII. évf. 39. sz. (2002. február 9.) 14. o. ISSN 0866-2517
  127. ↑ Parasport - A legjobbakat köszöntötték. nemzetisport.hu, 2003. február 26. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
  128. ↑ A legjobbak voltak. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2004. február 19. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  129. ↑ Kitüntették az olimpikonokat. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2004. október 8. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  130. ↑ Füredi Marianne: A Törekvés tinicsapata vihette el a tőraranyat. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2004. december 20. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  131. ↑ Füredi Marianne: Athén legjobbjait köszöntötték. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2005. február 24. (Hozzáférés: 2024. november 2.)
  132. ↑ Trónfoglalók: Majoros és Janics. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2004. december 15. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
  133. ↑ A legjobbakat díjazták. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2006. március 2. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
  134. ↑ Az év fogyatékos sportolói. Nógrád Megyei Hírlap, XVII. évf. 52. sz. (2006. március 2.) 12. o. ISSN 1788-5140
  135. ↑ Kihirdették 2006 paralimpiai sportolóit. Népszava, CXXXIV. évf. 90. sz. (2007. április 18.) 14. o. ISSN 0200-6111
  136. ↑ Nagy Tímea és Cseh László az év egyéni sportolója. Magyar Hírlap, XXXIX. évf. 296. sz. (2006. december 19.) 30. o. ISSN 0133-1906
  137. ↑ Mihályi András: Megosztották az elismeréseket. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2007. december 12. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  138. ↑ Mihályi András: Megosztották az elismeréseket. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2007. december 12. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  139. ↑ Mihályi András: Paralimpia 2012: elismerés a londoni érmeseknek. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2012. október 9. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  140. ↑ Ők voltak 2012 legjobbjai. (magyarul) Népszava, CXXXIX. évf. 298. sz. (2012. december 21.) 15. o. ISSN 1418-1649
  141. ↑ Risztov Éva és Gyurta Dániel az Év sportolója. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2012. december 20. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  142. ↑ Kaposvár város díjazottjai 2013-ban. (magyarul) Somogyi Hírlap, XXIV. évf. 20. sz. (2013. január 24.) 4. o. ISSN 0865-9125
  143. ↑ A riói sikerek összekötik a magyar embereket. (magyarul) Észak-Magyarország, LXXIII. évf. 225. sz. (2016. szeptember 24.) 13. o. ISSN 0133-0357
  144. ↑ Liu Shaolin Sándor és Kozák Danuta az Év sportolója; a gyorskorcsolyázó duplázott. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2019. február 14. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  145. ↑ Csillag Péter: MILÁK KRISTÓF ELŐSZÖR, HOSSZÚ KATINKA HETEDSZER LETT AZ ÉV SPORTOLÓJA. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2020. január 16. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  146. ↑ R. P.: AZ ÉV SPORTOLÓJA GÁLA: NAGYSZERŰ VOLT 2021 A MAGYAR SPORTNAK – SZILÁGYI ÁRON. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport Online, 2022. január 6. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dani_Gyöngyi&oldid=27659283”