Engelhardt Katalin
| Engelhardt Katalin | |
| Személyes adatok | |
| Becenév | Kata |
| Születési dátum | 1971. március 17. (53 éves) |
| Születési hely | Mezőhegyes, Magyarország |
| Állampolgárság | magyar |
| Magasság | 130 cm |
| Testsúly | 41 kg |
| Versenyzői adatok | |
| Versenyszám | pillangóúszás, vegyesúszás, mellúszás, gyorsúszás |
| Klub | Vasas, HOSC, Delfin SE, Ferencváros |
| Edző | Szabó Álmos, Magyarovits Zoltán, Fóris Erika |
| Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Engelhardt Katalin (Mezőhegyes, 1971. március 17. –) paralimpiai bajnok, világbajnok, kétszeres Európa-bajnok paraúszó, sportmenedzser.
Sportpályafutása
[szerkesztés]Úszás
[szerkesztés]Hatévesen került a fővárosi Mozgásjavító Általános Iskolába, ahol kötelező volt az úszás, itt ismerkedett meg a sportággal. 1991 óta vesz részt nemzetközi versenyeken.[1] S6, S1-6, S5, SM5 és SB6 sérültségi kategóriákban versenyez. A magyar paralimpiai úszóválogatott egyik legrutinosabb tagja, Rióval bezárólag összesen hét paralimpián vett részt nagy sikerrel. Első komolyabb nemzetközi sikerét rögtön első paralimpiáján, Barcelonában aratta, fő számában, 50 m pillangón ezüstérmet szerzett, ezenkívül a 4 × 50 méteres gyorsváltó tagjaként pontszerző, ötödik helyezést ért el. Két évvel később a máltai világbajnokságon a 4 × 50 méteres vegyesváltó tagjaként világbajnok lett, egyéniben 200 m vegyesen és 100 m mellen a dobogó harmadik fokára állhatott, míg S6-os kategóriában 50 m pillangón és 200 m vegyesen negyedik helyezést ért el. 1995-ben a franciaországi Perpignanban rendezett Európa-bajnokságon 200 vegyesen megnyerte a kontinensviadalt, a 4 × 50 m vegyesváltó tagjaként pedig bronzérmet szerzett. Pályafutása legnagyobb sikerét a 4 × 50 méteres gyorsváltó tagjaként aratta, mellyel Atlantában paralimpiai bajnoki címet szerzett. Egyéniben 50 m pillangón és 200 m vegyesen egy-egy bronzéremmel gyarapította éremgyűjteményét, valamint két számban, 50 gyorson és 100 mellen negyedik lett. Az 1997-es badajozi Európa-bajnokságon 50 m gyorson és 50 m pillangón egy-egy bronzérmet szerzett.[2] Az új-zélandi világbajnokságon 1998-ban kétszer volt második, 50 m pillangón és 200 vegyesen. A braunschweigi kontinens tornán 100 m mellen ő bizonyult a legjobbnak, míg 50 pillangón és 200 m vegyesen egy-egy bronzéremnek örülhetett. A sydney-i paralimpián ismét érmet tudott szerezni, harmadik helyezést ért el 50 pillangón. Két évvel később az Argentínában rendezett világbajnokságon 50 pillangón és 200 vegyesen is bronzérmes lett. Az athéni paralimpián 50 m pillangón harmadik lett. 2006-ban a durhami világbajnokságon 200 m vegyesen lett második. A 2009-ben Reykjavíkban rendezett Európa-bajnokságon ismét bizonyította, hogy még mindig a legjobbak között van, 50 m pillangón és a 4 × 50 m-es vegyesváltóval is ezüstérmet szerzett. A 2010-es VB-n többször ért el pontszerző helyezést. Egy évvel később, a berlini Európa-bajnokságon a 4x50-es gyorsváltó tagjaként ismét dobogóra állhatott, bronzérmet szerzett. A 2013-as világbajnokságon pontszerző helyeken végzett, míg az eindhoveni megmérettetésen a kontinens harmadik legjobb úszója lett 200 m vegyesen. A 2015 és 2016-os év világversenyeit pontszerző helyeken fejezte be.
Erőemelés
[szerkesztés]2016 novemberében csoporttársával és gyermekkori barátnőjével, Ráczkó Gittával úgy döntöttek, kipróbálják magukat egy számukra teljesen új sportágban, az erőemelésben. Zachár Attila edző segítségével Kata a 49 kg-osok mezőnyében elindult az országos bajnokságon, ahol harmadik próbálkozásra 39 kg-ot sikerült megemelnie, mellyel nemcsak magyar bajnok lett, de új országos csúcsot is elért élete első versenyén.[3]
Eredményei
[szerkesztés]- Paralimpiai bajnok (1996)
- Világbajnok (1994)
- Kétszeres Európa-bajnok (1995, 1998)
- Paralimpiai ezüstérmes (1992)
- Négyszeres paralimpiai bronzérmes (1996, 2000, 2004)
- Négyszeres világbajnoki ezüstérmes (1994, 1998, 2006)
- Háromszoros világbajnoki bronzérmes (1994, 2002)
- Kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes (2009)
- Hétszeres Európa-bajnoki bronzérmes (1995, 1997 2x, 1999, 2011, 2014)
- Magyar bajnok erőemelésben (2016)
Tanulmányai
[szerkesztés]1996-ban végzett az akkori Nemzeti Közigazgatási Egyetem társadalombiztosítás szakán, majd a Testnevelési Egyetem sportmenedzser szakán szerzett diplomát.[4]
Magánélete
[szerkesztés]Példaképének tartott édesanyját 2012-ben, a londoni paralimpia előtt néhány hónappal veszítette el. Többek között ez sarkallta arra, hogy református hitre térjen.[5] Gyerekkora óta szoros barátságot ápol csapat- és klubtársával, a szintén paralimpiai bajnok Ráczkó Gittával. Szilánkos sípcsonttörése óta teljes mértékben kerekesszékbe kényszerült, Gitta segítsége nélkül nem tudta volna megoldani a 2015-ös glasgow-i világbajnokságra való felkészülést, aki önzetlen segítségnyújtásáért a Magyar Olimpiai Bizottságtól Fair Play Cselekedet Diplomát kapott.[6]
Film
[szerkesztés]2016-ban mutatták be azt az 50 perces dokumentumfilmet, amelyben Becsey János, Dani Gyöngyi, Ráczkó Gitta és Szekeres Pál mellett az ő élettörténete is szerepel, bemutatva a magyar parasport történetét és sikereit.[7]
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (polgári tagozat) (1996)[8]
- Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) bronzérme (1996)[9]
- Az Év Sportolója (1998)[8]
- Az Év Sportolója (1999)[8]
- Mezőkovácsháza Városért (2000)[8]
- „Békés Megye Testkultúrájáért” elismerés[10]
- Magyar Úszó Szövetség tiszteletbeli tagja (2002)[11]
- Köztársasági elnöki elismerés (2004)[12]
- Miniszteri elismerő oklevél (2012)[13]
- Halassy Olivér-díj (2016)[14]
- Csík Ferenc-díj (2021)[15]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Paralimpikonok köszöntése. bpxv.hu, 2004. október 28. [2017. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
- ↑ Öt magyar érem. Nemzeti Sport, VIII. évf. 216. sz. (1997. augusztus 9.) 15. o. ISSN 0866-2517
- ↑ Rózsa Misi: Sas Sanyi és a csajok. sportmindig.hu, 2016. november 2. [2017. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
- ↑ Engelhardt Katalin. hparalimpia.hu. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
- ↑ Fekete Zsuzsa: Keresztelő Olimpia után. fenyesref.hu. parokia.hu, 2012. augusztus 30. [2017. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
- ↑ Mindennapi hősök. fradi.hu. Ferencvárosi Torna Club, 2016. június 8. [2017. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
- ↑ Parasportnapot tartottak Csabán. Békés Megyei Hírlap, XXII. évf. 46. sz. (2018. február 23.) 16. o. ISSN 1215-1068
- ↑ a b c d Híres emberek. maroshat.hu. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
- ↑ A szövetség élén a helyzet változatlan. Nemzeti Sport, VII. évf. 336. sz. (1996. december 9.) 6. o. ISSN 1215-1386
- ↑ Mezőkovácsháza város kitüntetettjei (pdf). maroshat.hu. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
- ↑ CitPer |cím=ÚSZÁS, MÚSZ: A PARALIMPIAIBAJNOKOK TISZTELETBELI TAGSÁGA |periodika=Komárom-Esztergom Megyei Hírlap |év=2003 |hónap=02 |nap=11 |évfolyam=8 |szám=35 |oldal=13 |issn= 1219-8277|url= https://adt.arcanum.com/hu/view/KomaromEsztergomMegyeiHirlap_2003_02/?query=%22R%C3%A1czk%C3%B3+Gitta%22&pg=130&layout=s}}
- ↑ Kitüntették az olimpikonokat. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2004. október 8. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
- ↑ Dobos Sándor: Állami kitüntetést kaptak olimpiai pontszerzőink. 24.hu, 2012. szeptember 17. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
- ↑ Paralimpiai 2016: Letették az esküt a magyar sportolók. sportfaktor.hu, 2016. augusztus 28. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
- ↑ Magyar Sport Napja: átadták az idei kitüntetéseket. www.nemzetisport.hu (2021. június 22.) (Hozzáférés: 2021. június 22.)