Számítógépes helyfoglalási rendszer
A számítógépes helyfoglalási rendszerek vagy központi helyfoglalási rendszerek ( CRS ) olyan számítógépes rendszerek, amelyeket légi utazással, szállodákkal, autóbérléssel vagy egyéb tevékenységekkel kapcsolatos információk tárolására és lekérésére, valamint tranzakciók lebonyolítására használnak. Az eredetileg légitársaságok által tervezett és üzemeltetett CRS-eket később utazási irodák és globális elosztórendszerek (GDS-ek) is használhatták több légitársaság jegyeinek lefoglalására és értékesítésére. A legtöbb légitársaság kiszervezte CRS-eit GDS-cégekhez,[1] amelyek az internetes átjárókon keresztül is lehetővé teszik a fogyasztók hozzáférését.
A modern GDS-ek jellemzően lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy szállodai szobákat, bérautókat, repülőjegyeket, valamint egyéb tevékenységeket és túrákat foglaljanak. Egyes piacokon hozzáférést biztosítanak vasúti és buszjáratok foglalásához is, bár ezek nem mindig integráltak a fő rendszerbe. Emellett számítógépes információkat továbbítanak a szállodaipar felhasználói számára, segítve a foglalásokat és biztosítva, hogy a szálloda ne legyen túlfoglalt.
A légitársaságok foglalási rendszerei gyakran integrálva vannak egy nagyobb utasszolgáltatási rendszerbe, amely magában foglalja a légitársaság készletkezelő rendszerét és az indulásvezérlő rendszert is. A jelenlegi központosított foglalási rendszerek azonban sérülékenyek a hálózati szintű rendszerleállásokkal szemben.
Történelem
[szerkesztés].jpg)
MARS-1
[szerkesztés]A MARS-1 vonatjegy-foglalási rendszert az 1950-es években a Japán Nemzeti Vasutak K+F Intézete (ma Vasúti Műszaki Kutatóintézet) tervezte és fejlesztette, a rendszert végül a Hitachi állította elő 1958-ban. Ez volt a világ első helyfoglalási rendszere vonatokhoz. Az MARS-1 képes volt ülőhelyek lefoglalására, és egy tranzisztoros számítógép irányította, amely egy központi feldolgozó egységgel és egy 400,000 bit kapacitású mágnesdobos memóriaegységgel rendelkezett az ülésadatok tárolására. Számos regisztert használt az ülőhelyek foglaltságának vagy szabad állapotának jelzésére, hogy gyorsítsa az ülésminták keresését és frissítését, a terminálokkal való kommunikációt, a foglalási bizonylatok nyomtatását és a CRT kijelzők megjelenítését.
Távoli hozzáférés
[szerkesztés]1953-ban a Trans-Canada Airlines (TCA) egy távoli terminálokat tartalmazó számítógép-alapú rendszer vizsgálatába kezdett, és azon a nyáron tesztelt egy tervet a Torontói Egyetem Ferranti Mark 1 gépén. Noha sikeres volt, a kutatók azt találták, hogy a bemenet és a kimenet nagy probléma. A Ferranti Canada bekapcsolódott a projektbe, és új rendszert javasolt lyukkártyákkal és tranzisztoros számítógéppel a megbízhatatlan csőalapú Mark I helyett. Az így létrejött rendszer, a ReserVec 1962-ben kezdte meg működését, és 1963 januárjában vette át az összes foglalási műveletet. . A TCA valamennyi jegyirodájában terminálokat helyeztek el, így minden lekérdezés és foglalás körülbelül egy másodperc alatt befejeződött, távoli szolgáltatók nélkül.
1953-ban az American Airlines vezérigazgatója, C. R. Smith egy Los Angeles és New York közötti repülőúton véletlenül R. Blair Smith mellett ült, aki az IBM egyik rangidős értékesítési képviselője volt. C. R. meghívta Blairt, hogy látogassa meg a Reservisor rendszerüket, és keressen módokat az IBM segítségével a rendszer fejlesztésére. Blair értesítette Thomas Watson Jr.-t, hogy az American Airlines jelentős együttműködésben érdekelt, és egy sor alacsony szintű tanulmány indult. Egy automatizált légitársasági foglalási rendszer (ARS) ötletéből 1959-ben megszületett a Fél-Automata Üzleti Kutatási Környezet (Semi-Automatic Business Research Environment, SABRE) nevű projekt, amelyet a következő évben indítottak el. Mire a hálózat 1964 decemberére elkészült, ez volt a világ legnagyobb civil adatfeldolgozó rendszere.
Más légitársaságok is létrehozták saját rendszereiket. A Pan Am 1964-ben indította el PANAMAC rendszerét, míg a Delta Air Lines 1968-ban vezette be a Delta Automated Travel Account System (DATAS) nevű rendszerét. Az United Airlines és a Trans World Airlines 1971-ben követte őket, az Apollo Foglalási Rendszerrel és a Programmed Airline Reservation System (PARS) rendszerrel. Hamarosan az utazási irodák elkezdtek egy olyan rendszerért lobbizni, amely automatizálhatná az ő oldalukon a folyamatokat, közvetlen hozzáférést biztosítva a különböző ARS-ekhez, hogy foglalásokat végezhessenek. Attól tartva, hogy ez túl nagy hatalmat adna az ügynökök kezébe, az American Airlines vezetője, Robert Crandall egy iparági szintű számítógépes foglalási rendszer létrehozását javasolta, amely központi elszámolóházként működne az amerikai utazások számára. Más légitársaságok azonban vonakodtak, mivel attól tartottak, hogy ez sérthetné az Egyesült Államok trösztellenes törvényeit.
Utazási iroda hozzáférés
[szerkesztés]1976-ban a United Airlines elkezdte kínálni az Apollo rendszerét az utazási irodáknak; noha nem teszi lehetővé az ügynökök számára, hogy a United versenytársainál jegyet foglaljanak, a kényelmes terminál marketingértéke nélkülözhetetlennek bizonyult. A SABRE, a PARS és a DATAS hamarosan megjelent az utazási irodák számára is. A légitársaságok 1978-as deregulációját követően a hatékony CRS különösen fontosnak bizonyult; Egyes vélemények szerint a Texas Air ügyvezetője, Frank Lorenzo kifejezetten azért vásárolta meg a pénzt vesztes Eastern Air Linest, hogy megszerezze a SystemOne CRS-e feletti irányítást.
Szintén 1976-ban a Videcom international a British Airways- szel, a British Caledonian-nal és a CCL-lel elindította a Travicomot, a világ első többszörös hozzáférésű helyfoglalási rendszerét (teljesen Videcom technológián alapuló), amely hálózatot alkotott, amely kezdetben két, majd 49 előfizető nemzetközi légitársaságot (beleértve a British Airwayst is) kínál., British Caledonian, Trans World Airlines, Pan Am, Qantas, Singapore Airlines, Air France, Lufthansa, Scandinavian Airlines System, Air Canada, KLM, Alitalia, Cathay Pacific és Japan Airlines ) utazási irodák ezreihez az Egyesült Királyságban. Lehetővé tette az ügynökök és a légitársaságok számára, hogy egy közös elosztási nyelven és hálózaton keresztül kommunikáljanak, és 1987-re az Egyesült Királyság légitársasági kereskedelmi foglalásainak 97%-át kezelték. A rendszert a Videcom a világ más részein is lemásolta, beleértve a Közel-Keleten (DMARS), Új-Zélandon, Kuvaitban (KMARS), Írországban, a Karib-térségben, az Egyesült Államokban és Hongkongban. A Travicom a Travel Automation Services Ltd. kereskedelmi neve volt. Amikor a British Airways (akkor a Travel Automation Services Ltd. 100%-os tulajdonosa) úgy döntött, hogy részt vesz a Galileo rendszer fejlesztésében, a Travicom kereskedelmi nevét Galileo UK-ra változtatta, és megkezdődött a migrációs folyamat. az ügynökségek Travicomtól Galileóba való áthelyezése érdekében.
Az európai légitársaságok is elkezdtek befektetni ezen a területen az 1980-as években, kezdetben saját foglalási rendszereiket telepítve hazájukban. Ezt a növekvő utazási igények és a technológiai fejlődés ösztönözte, amelyek lehetővé tették, hogy a GDS-ek egyre több szolgáltatást és keresési lehetőséget kínáljanak. 1987-ben az Air France és a Nyugat-Németországban működő Lufthansa vezetésével egy konzorcium fejlesztette ki az Amadeus rendszert, amelyet a SystemOne mintájára terveztek. Az Amadeus Global Travel Distribution 1992-ben indult el. 1990-ben a Delta, a Northwest Airlines és a Trans World Airlines megalapította a Worldspan-t, míg 1993-ban egy másik konzorcium (amelyben többek között a British Airways, a KLM és az United Airlines is részt vett) létrehozta az Apollo alapjaira épülő versenytárs Galileo GDS-t. Számos kisebb cég, például a KIU is megalakult, hogy olyan speciális piacokat szolgáljon ki, amelyeket a négy legnagyobb hálózat nem fedett le, ideértve a diszkont légitársaságok szegmensét, valamint a kis- és közepes méretű belföldi és regionális légitársaságokat.
Trendek
[szerkesztés]A globális elosztórendszerek (GDS-ek) hosszú évek óta domináns pozícióban vannak az utazási ágazatban. A GDS-ek megkerülése és a magas GDS-díjak elkerülése érdekében a légitársaságok megkezdték a járatok értékesítését közvetlenül a weboldalaikon keresztül. A GDS-ek megkerülésének másik módja az utazási irodákkal, például az American Airlines-szal való közvetlen kapcsolat.[2]
Főbb légitársaságok CRS-rendszerei
[szerkesztés]| Név | Létrehozta | Légitársaságok, amelyek használják: | Továbbá használja: |
|---|---|---|---|
| AirCore |
|
|
|
| Abacus (purchased by Sabre in 2015) |
|
|
|
|
ACCELaero |
|
|
|
| Amadeus (1987) |
|
| |
| ameliaRES |
|
| |
| Avantik PSS |
|
|
|
| Axess | |||
| Deltamatic (PSS) | |||
| Crane |
|
|
|
| Internet Booking Engine |
|
|
|
| KIU |
|
| |
| MARS |
|
| |
| Mercator | |||
| Navitaire |
|
||
| PARS/SHARES by EDS |
|
||
| Patheo |
| ||
| Radixx |
|
||
| Sabre (1960) |
|
| |
| Sell-More-Seats |
|
|
|
| SkyVantage Airline Software |
|
||
| Travel Technology Interactive |
|
|
|
| TravelSky |
|
| |
| Travelport GDS Includes Apollo (1971), Galileo (1987) and Worldspan (1990) |
|
|
Egyéb rendszerek
[szerkesztés]- Polyot-Sirena
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Computer reservation system című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ „The ineluctable middlemen”, The Economist, 2012. augusztus 25. (Hozzáférés: 2012. augusztus 29.)
- ↑ American Airlines - Direct Connect. Directconnect.aa.com. [2012. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 8.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab InteliSys amelia RES. Ch-aviation. (Hozzáférés: 2020. november 4.)